Saját lakás projekt, költözés - 2021.03.01.-2021.08.15.

Újabb mérföldkő pipa. Beköltöztünk az első és a költözés viszontságait figyelembe véve utolsó közös lakásunkba. Persze nem elválunk, hanem többet nem költözünk, mert az idegeinket kikészítette. Jött az ötlet februárban, hogy akkor most már kezdjünk el ténylegesen lakást nézni, mert lépni kéne meg a gyerektémát se kéne soká húzni és a többi. Az első kinézet lakást megnézni nem tudtuk, mert mire hívtam az ingatlanost pont megvették. A másodikat tulaj árulta és a képek alapján szerelmesek lettünk, najó elsősorban én, és gyorsan lecsaptunk rá, mert 2 napja volt fent a hirdetés, elsőnek néztük meg, de utánunk még vagy 20 ember be volt jelentkezve. Gyorsan megbeszéltük, hogy akkor megvennénk. Hétfőn megnéztük, kedden elfogadták a vételi szándékunk, szerdán már hitelközvetítőnél ültünk, aki felpörgette az eseményeket. Következő szerdán már aláírtuk az adásvételit, rá egy hétre a babavárót és leadtuk a lakáshitelhez a papírokat. 04.07-én aláírtuk a lakáshitelről a szerződést, 04.09-én már folyósították is az összeget. A gyorsaság miatt (változtak a kamatok, ezért sürgős volt) otp ügyfelek lettünk. Sír a szívem miatta, de ez van, valahogy megszokom 10 évig, aztán minél gyorsabban végtörleszteni szeretnék és menekülni. A kulcsokat egészen 08.06-ig nem kaptuk meg, mert kértek 2+2 hónap kiköltözést, mert amíg nem írtuk alá a hitelszerződést, addig nem is néztek lakást, a pesszimisták... Pedig az elejétől mondtuk, hogy nem lesz gond, mert minden kalkulátor szerint hitelképesek vagyunk, a hitelszakértő szerint is. Szóval vártak. Mi is vártunk, egy merő várakozás volt. Aztán hipp-hopp itt volt a költözés. 

S. 2 hetes szabija 1 nap híján kb abból állt, hogy első héten festett és ikea bútort szerelt, második héten pakolt és kartont szabdalt. A család is mozgósítva lett. Anyu, anyós és sógor kb végig itt volt. Öcsém a festés és bútorszerelésbe szállt be, húgomék a költözésben segítettek a hétvégén, de velük a végére eléggé összekaptunk. Ment a szokásos bírálás húgom részéről, pl azt is megkaptuk, hogy jobban haladnánk ha lennének barátaink, akik segítenek a költözésben. Hát kösz... amúgy is bánt, hogy nem igazán vannak barátaim, de ezt még az orrom alá kellett dörgölni, pont egy ilyen stressz helyzetben. Így pl otthagytuk a régi lakásban az egyik könyvesszekrényünket, mert ők azt nem cipelik le és aztán fel a 8. emeletre, mert szétszedni nem sikerült a szegelt hátlapja miatt. Volt még egy "cuki" lomtalanításunk is, mert az előző tulaj itthagyott egy komplett nappali bútort, ami marhára nem tetszett nekünk, a kanapé foltos volt, szóval kitaláltuk, hogy elszállítatjuk. Kaptunk rá egy 30 ezres ajánlatot 4 m3 szemétre, oké, ennyiért simán belefér. Feljött a főnök, egy büdös szóval nem mondta, hogy ennél több lesz, így azt mondtuk oké, jöhetnek a munkásemberek, akik egy csapat indián volt, akik rögtön azzal indítottak, hogy ez 80 ezer. Kinyílt a bicska a zsebben és anyu is itt volt, aki elküldte őket melegebb éghajlatra, hogy akkor 30-ért vihetik a felét és húzzanak innen, mert nem lapra szerelték, amiről szó volt, hanem egyben vitték el, tehát ha nem adják le a hulladékudvarban simán eladhatóak. Rögtön elkezdtek alkudozni, hogy 70-ért az egészet leviszik. Utána hívtunk egy másik bagázst, akik 38, végül 42-ért, elvitték a kanapét és az akkora már lapraszerelt marha nagy akasztós szekrényt. A kanapéval rendesen megküzdöttek, így tőlük egy percig nem sajnáltuk, sőt őket kellett volna elsőre hívni, csak S. félrenézte a küldött linkjeimet.

Ráadásul az új lakásról kiderült, hogy éppen csótányinvázió alatt áll, az előző tulajdonosnál természetesen havi 1-2 volt csak a folyamatos irtás miatt, nálunk meg napi 3-4. Remélhetőleg csak a ház felújítása miatt indultak meg és nem állandó jelenség, mert iszonyat nagy példányok is előkerülnek. Igaz a legtöbb döglött vagy döglödő példány. Kivéve a tegnap előttiek... kb kiözönlött egy halom kispéldány egy résből miután egy bazinagy átfutott az éppen összeszerelés alatt álló étkező asztalunk alatti kartonpapíron. Kaptak egy adag tömény domestost a nyakukba, érezzék a törődést. A felettünk lakók önkormányzati lakásban laknak, alattunk meg egy zajos hiperpigmentált család van. Annyira szerintem nem vészes amúgy a zaj, amolyan sima panelzaj, ami már kicsit hiányzott is, de S. néha kezd kiborulni tőle. Ráadásul első este a klíma is bedöglött, a kaputelefon szintén meghalt (ezt már cseréltettük) és kb mindenhol lejt a padló valamelyik irányba, így a bútorokat össze-vissza ki kell egyenlíteni, hogy ne boruljanak fel, vagy a rajtuk lévő dolgok ne dőljenek el. A hideg vízórák gyári száma meg rosszul szerepel a Vízműnél. Az új hűtőnknél nem tudtuk eldönteni, hogy rendesen hűt-e, mert az elején 15 fok felett volt benne. De vettünk hűtőhőmérőt és úgy tűnik kezd beállni a hőmérséklet. A konyhabútor meg kb használhatatlan. Fel van gőzölve a borítás vagy le van szakadva az ajtó és rossz a beosztása és a kivitelezése. A csempéből hiányzik, ahonnan leszerelték a radiátort. Szóval van baj. A sok ikea bútor miatt 2 napig pedig csak kartont tépkedtünk és 4 napig kommandóztuk le éjszakánként a szelektív kukákba a környéken, mert a házét az össz mennyiség tizedével majdnem teleraktuk. Szerintem naponta kétszer minimum elváltunk az elmúlt 2 hétben.

A lakás kezd alakulni, de még sokat kell pakolnom hozzá, csak egyszerűen elfogyott az erő. Viszont a színeket imádom, amik választva lettek. A szobákban és a nappaliban is az egyik fal sötétzöld (Dulux - Békatutaj), míg a másik 3 nagyon világos szürke vagy szürke (Platinum farbe Havasi gyopár a hálószobák és Ezüst cserje a nappali). A sötét falra fehér bútorok, a világos falra sötét bútorok kerültek. A kanapénk pedig szürke.. :D A színes kiegészítőkön még gondolkozom. 

A következő két napban még pakolok, de jövőhéttől rá kell feküdnöm az esettanulmányra az okj-hoz, mert lassan a véglegest kellene leadni és én még az első oldalt sem írtam meg belőle. Szóval kicsit le vagyok maradva. Ráadásul a költözés miatt kihagytam 1 órát, ami gyakorlás volt könyvvezetésből, amiből lassan vizsga lesz, de még nem teljesen állt össze a fejembe a mikor mit hova, így gyakorolnom is kellene rá valamikor. Necces napok várnak rám. Hétfőtől már nem pikkpakk érek be dolgozni, több, mint 1 óra lesz az út és többször kell átszállnom. Jó buli lesz. Így jár az aki kiköltözik a város másik végébe. Még szerencse, hogy oldalt nem váltottunk, csak égtájat... 

Egyelőre vegyesek az érzések így az új lakásról. Tök jó, hogy végre saját és nagyobb. De ijesztő az egész helyzet, és folyamatosan bennem van, hogy biztos jó döntés volt? Nem lett volna egy jobb, vagy nem kellett volna jobban átgondolni, vagy máshol nézni? Viszont durva, hogy mennyire hiányzott a lakótelepi feeling. Ahogy megyek az utcán élvezem, hogy ilyen környéken lakhatunk. Játszóterek, iskolák, óvodák, kondi park, sok fa és zöld. Piac egy köpésre, apró üzletek.

Esküvő - 2020.10.10.

Régen írtam. Valahogy nem jött az ihlet, mert a napok augusztusban ugyanolyanok voltak, szeptemberben pedig beindult az izgulás. Kicsit haladtak az események és ment a folyamatos aggódás, hogy vajon mi lesz. Hányan mondják még le, meg lehet-e egyáltalán tartani és egyébként is. A végére mondjuk már nagyon lazán álltam hozzá, majd lesz valahogy, a lényeg, hogy összeházasodjunk. Azt kell mondjam, hogy a lehetőségekhez képest nagyon jól sikerült az esküvőnk és olyan mi volt. Na de kezdjük az elején.

Szerda - 10.07.

Pörgés egész nap, fél 9-re mentem körmöshöz, 11-re mentünk táncolni, 13 órakor a kozmetikusnál kellett lennem és 9-14 között át kellett vennem a csokrom S. kitűzőjével a városban. Szóval kész rohanás volt. Kozmetikus után hazajöttem kicsit ejtőzni meg hogy nyugodjon a bőröm, aztán még a nyakamba vettem a várost, mert próbáltam kabátkát szerezni ha hideg lenne szombaton. Nem sikerült, itt feladtam és hívtam anyut, hogy hozza a nyuszibundáját. Nem igazán illett a ruhámhoz, de legalább meleg.

Csütörtök - 10.08. 

Marha korán ébredtem, mert még be kellett pakolni a táskába a frissen megszáradt holmikat. Előző este összepakoltam minden olyat, ami nem ruha. Annyira nem is sok cuccal indultunk el, csak 2 utazó, 2 cipős doboz és 1 nagyszatyornyi csokor. Megérkezve Békéscsabára S.-ékhez mentünk lepakolni, S.-t pedig vitték tovább az öltönyéért, ahová az immáron sógorom kísérte, mert én nem akartam látni szombatig az öltönyében. Délután még neki álltunk a köszönőajándékoknak megsütni a kekszeket, amiket S. anyukája fejezett be, mert 7-kor már időszerűnek tűnt, hogy elfoglaljuk a szállásunkat, mert az esküvő helyszínén a hotelben aludtunk végig. Ami mókás volt, mert mivel ingyen szobánk volt az esküvő napjára, ezért a többi napra is értelemszerűen abban a szállóban voltunk végig és egyedül voltunk, ezért kaptunk a bejárati ajtóhoz kulcsot... :D 3 hotelből áll az egész. A legrégebbi szárny volt a mi "lakhelyünk", minden más vendég a legújabb szárnyban volt. Kicsit ragyogás feelingje volt az épületnek, így minden este kulcsra zárt ajtóval aludtunk. De az ágy pocsék volt, én speciel fáztam, szóval igazán jókat nem aludtunk.

Péntek - 10.09. 

A horror nap... reggelihez mentünk le épp és a lépcsőn valahogy kifordult a bokám. Ráadásul reccsent. Elkezdtem vizionálni, hogy ilyen nincs, mehetünk a balesetire, be lesz gipszelve, hogy táncolunk így és egyébként is. Rá tudtam állni, de nem volt az igazi. Megtapogatva nem fájt, egyben volt a bokám, így mentünk tovább reggelizni, majd anyunak telefon, hogy ezzel most mit kezdjek. Borogatni, fáslizni és reménykedni, délután jön és megnézi. Szóval jöttek értünk és mentünk ki S.-ékhez, mert náluk szokás esküvő előtt egy előbuli, ami nekem eddig mindig annyira tetszett, hogy szerettem volna ha van nekünk is. Szóval amíg elkezdett gyűlni a tömeg én addig felpolcolt lábbal ücsörögtem, először egy zacskó zöldség volt a lábamon, utána jégzselé fáslival rögzítve. Estére egész szépen lement a duzzanat. A buli amúgy jól sikerült, bár sok mindenből kimaradtam úgy, hogy felpolcolt lábbal üldögéltem. A bosszantó maximum az volt, hogy anyuék 5-re ígérték magukat, erre fél 5-kor indultak Debrecenből... Itt kicsit csalódtam, pedig várható volt, hogy nem indulnak el időben. Utána pedig mindenkit anyu hozott el a hotelből. Nagybátyámékat, húgomékat, így kétszer fordult kocsival, szóval 7 után érkezett meg mindenki tőlünk, de 6-kor már megérkezett a kaja... Ami pedig rengeteg volt, kb a 70%-a megmaradt. Túl lett számolva az emberek befogadóképessége. Az ivást is letudtuk ezen a napon. Legalábbis én többet ittam itt, mint másnap az esküvőn és S. is. Este végül fáslival aludtam és lábam alatt párnával, szóval kicsit sem volt kellemes alvás. Kb óránként felébredtem, mert fordultam volna az meg fájt.

Szombat - 10.10. - A Nagy nap

Hulla fáradtan ébredtem, de apa kezdődik! hangulattal. Gyorsan leszaladtam (háhá) reggelizni, majd anyu vitt a fodrászhoz 8-ra. Úgy volt számolva, hogy elvileg csak rám lett 1,5 óra számolva, így anyu hót lazán visszament reggelizni és Blankát felvenni. A probléma ott kezdődött, hogy én mondtam neki, hogy 8:45-re érjen vissza, mert szerintem nem lesz 1,5 óra csak az én hajam. Annyira nem bonyolult és nagyon ügyes a fodrász. Tényleg nem kellett 1,5 óra. Alig 40 perc és kész voltunk atombiztosra állítva a hajammal. Hívtam anyut, hát ő most ért még csak vissza a hotelbe. Gyorsan reggeliznek és jönnek.... Kicsit sem voltam ideges. 9:15 körül értek vissza, anyut gyorsan beszárította és rohant is velem tovább a sminkeshez. Húgomért a barátja érkezett és vitte vissza a hotelbe.

A sminkeshez érve még ott volt az előző menyasszony. Közben a fotósok is befutottak, így semmi hely nem volt. 15 perc késéssel tudtam leülni 10 óra helyett 10:15-kor. Viszont meseszép sminket kaptam. De már bőven késésben voltunk. 11:30-kor indultunk vissza a hotelbe öltözködni, amikor az eredeti számolás alapján itt már majdnem fel kellett volna öltözve lennem. Így nekem nem igazán sok készülődős fotóm lett, mert nem is készültem rá, meg a készülődés első 15 perce az volt, hogy anyu bemasszírozott egy rakás krémet a lábamba és segített felvenni a harisnyám meg rá egy bokarögzítőként funkciónáló kompressziós valamit. A nagy sietségben elfelejtettem a fülbevalómat, így anélkül voltam. Ráadásul a meseszép magassarkúmról is lemondhattam, viszont iszonyat mák, hogy végül valami isteni sugallat hatására utolsó héten facebookos hirdetésből vettem egy használt tornacipős esküvői cipőt ugyanabból a márkából. Kényelmes volt és egész nap nyomultam így végül benne és nem volt annyira gáz.

A fotózkodás is a rohanás áldozatául esett. A hotel környékén lett pár képünk meg a színházban. De így kimaradt Békéscsaba főtere meg ott a környékén még van 1-2 jó hely séta távolságra ami nem fért bele az időbe. De hát már ez van, érdekel milyenek lesznek a végül elkészült fotók. Most hétvégén fogjuk őket megkapni, alig várom. Ízelítőt már kaptunk, azok nem voltak rosszak, de picit félek, hogy ezek a legjobb fotók lettek és a többi tiszta béna, vagy a másik tipp, hogy ezekre kellett a legkevesebb retus, ezért tudták gyorsan ideadni őket. Majd kiderül.

A polgárihoz 14 órakor kellett bemennünk és 14:15-kor kezdődött polgári pedig teljesen más volt, mint amit vártam. Először is már a bevonulásnál eltört a mécses. A boldog mosolyból egy nem sírok fintor lett... Ez tetéztem tovább, hogy végig sírtam kb. Húgom meg nem értette a jelzésem, hogy adjon már egy zsepit, így mikor kimentem aláírni kézzel kellett megtörölnöm az orrom kicsit sem nőiesen, hogy ne a hivatalos iratra cseppenjen az orrom...De mivel a szülőkkel egy sorban álltunk, így anyu látta és kaptam tőle, amit utána hátrapasszoltam húgomnak, mert nekem nem volt zsebem. A pezsgőzés is fura volt a végén. Az egyetlen dolog amit bánok, hogy nem lett felvéve videóra az egész, mivel nagyon szépen beszélt az anyakönyvvezető. A szülőköszöntőnél is elbőgtem magam mikor odamentem anyuhoz a képkerettel. Persze ő egy kicsit se könnyezett, csak én voltam a bőgőmasina, de hát megmondta, hogy majd a pici fia esküvőjén fog sírni.

A polgáriról kilépve jött a "meglepi", amit már csütörtökön és pénteken lelőttünk. Csütörtökön egy elszólás volt, amit lepisszegtek. Pénteken pedig a tárgyi bizonyítékot találtuk meg véletlen. :D Sziromszórás volt, amit S. anyukája 1 hete lebeszélt a ceremóniamesterünkkel, hogy meglepi lenne nekünk. Nos így nem volt, de attól még jópofa volt és marha jól nézett ki képen. Utána jött a csoportos fotózás illetve kis csoportos és gratuláció azoktól akik csak a polgárira jöttek. S. kedvenc kollégája, S. anyukájának volt munkatársai, S. keresztanyukája és nekem is volt olyan rokon, aki csak a polgárira jött el, mert nem merték bevállalni a lagzit, de gratulálni akart személyesen, ami nagyon jól esett, hogy miattunk lejött ezért Debrecenből.

Utána szépen áthajtottunk a hotelbe és ott vette kezdetét a kiscsoportos a lagzis emberekkel. 46-n voltunk végül 4 fő szolgáltatóval. Kis családias volt. Ezért pl a kis csoportosok is gyorsan megvoltak. Volt 1-2 extra kép ötlet de pl pont a fotósokkal kimaradt a kép. Pedig nagyon megkedveltük őket. Viszont mivel túl gyorsan készen lettek a csoportos képek túl korán ültünk be a terembe. Majd 20 perccel... 16 órára kértük a kaját és ez is már a korábbi időpont volt. Szóval ez egy picit ciki volt. Amikor végül hozták a kaját nagyon finom volt. Húsleves csigatésztával. Utána marhalábszár pörkölt krumplival vagy kolbászhússal készült töltött káposzta. Így mindenki talált amit szeretett volna. Később rakták fel a svédasztalt 19 óra körül, azon már volt kacsacomb, sajtkrémmel és sonkával töltött csirkemell, cigánypecsenye, rántott sajt és juhtúróval töltött gomba plusz a köretek. Az estebéd után volt a gratuláció, majd gyorsan felszaladtunk a szobába még gyorsan átbeszélni a nyitótáncunkat, hogy a ruhában mennek-e a fordulatok, mert úgy nézett ki elsőre, hogy csak derékszögig tudtam emelni a karom. De ment minden. Így lementünk és eltáncoltuk a régóta gyakorolt nyitótáncunk. Ezt sikerült felvenni videóra és iszonyat jó lett. Éééés dobpergés... anyu elvileg megkönnyezte. De erről bezzeg nincs bizonyítékom és mivel táncoltam nem is láttam. Viszont megérte a kiadott pénzt ez a tánc. Jól sikerült na. Utána pedig kezdődött a buli. Drága öcsém nem volt szomjas így volt olyan elvetemült ötlete, hogy táncoljon körbe összeölelkezve a násznép mi meg S.-sel középen... hát... utána váltva bement még 1-2 pár de gyorsan abbamaradt ez a megmozdulás. Szerencsére utána nem voltak ilyen ötletei. Viszont táncoltam vele kétszer is, jó mozgás van a gyereknek, hogy a fene vigye el. Ráadásul vezetni is tud, így egy-két rossz lépést leszámítva amikor majdnem kitörte a karomat jó buli volt. 

Volt két játékunk is, egy tombola "értékes" nyereményekkel és a Mr. és Mrs. játék. A tombolára alulszámoltuk a nyereményeket, de így se volt rossz, mert ilyennel még nem találkozott a násznép. Volt mosogatógép =egy szivacs, mechanikus írógép = ceruza, mobil klíma = legyező, szelfikamera = kézi tükör, ételadagoló automata =peztartó pezzel és a fődíj egy Föld körüli út velünk, nos itt egy befőttes üvegnyi földet kerültünk meg a nyertessel. A Mr. és Mrs. játékot pedig valakivel fel kellett volna vetetnünk videóra, mert így nem tudjuk melyikünk mire mit válaszolt. Mondjuk volt egy-két kérdés, amire nem volt jó válasz, mert nem lehet rá választ mondani, mint pl a ki kérte el először a másik telefonszámát vagy ki hívta a másikat randira. Kellett volna az a videós vagy a beépített telefonnal videózó ember... Most már mindegy.

A tortánk szinte pikk-pakk elfogyott. Vagyis maradt egy kevés belőle, de szinte mutiba. Ráadásul megbeszéltük, hogy nem etetjük egymást, végül mégis 1-1 falatot ettünk együtt, mert az első szelet a miénk és ki mennyire szereti egymást akkora falatot vág szöveg jött. De villával kulturáltan sikerült megoldani, semmi ciki dolog.

Amikor a buli zárás egyre közelebb került, mert a rendelet miatt 23 órára mindenkinek ajtón kívül kellett lennie, vagyis 22:30-kor zene le, hogy a búcsúzkodásra legyen elég idő, ezért a végén már volt Zorba tánc a nem szomjas fiúkkal és megy a gőzös... hát itt nem volt őszinte a mosolyom, mert én voltam a mozdony, de hogy miért, azt nem tudom... Ezek a képek biztos csodásak lesznek :D

Búcsúzkodást követően a számlával a kezünkben, amit csak hétfőn tudtunk rendezni felmentünk a szobánkba és megegyeztünk, hogy ennyi bőven elég volt. Mi nem bírtuk volna a hajnalig bulizást, mert egyébként a teremben iszonyat meleg volt. Mint kiderült az elején fűtöttek, légkondit pedig nem tudtak kapcsolni, mert már téliesítették őket. Itt majdnem megmartam magam mikor mondták. Szerencsére ablakot tudtak nyitni így nem fulladtunk az izzadtságunkba. De ha májusban lett volna melegben lehet megsülünk elevenen, bár akkor lehet lett volna működő légkondi, sose tudjuk meg. 1 óra alapozó vakarás után ágyba is kerültünk.

Vasárnap - 10.11.

Reggel nagybátyámékat éppen elkaptam, hogy elköszönjek, illetve csomagoltunk nekik a maradékból. 2 család meglépett 9-re mikor mi lejöttünk a szobából. Így nekik anyu vitte hétfőn. Az S.-éknél rendezett morzsa partit én félúton ott hagytam, mert anyu elvitt a balesetire Békéscsabán a biztonság kedvéért, mert reggelre belilult egy vonalban a lábam és már fájt is. 1 óra alatt végeztünk, de addigra sokan leléptek. Csontom nem tört, de 2 nappal később kontrollra kellett volna jelentkeznem egy lakhely szerinti balesetin. Elvileg az a János kórház, így kihagytam, mert nem akartam egy kis koronavírussal gazdagodni. Anyu linkelt nekem bokarögzítőt és azzal gyógyulgattam eddig. De a békéscsabai kórházban mindenki kedves volt, és tolókocsin vittek a röntgenbe. Szóval legalább valami pozitív élmény is kapcsolódott a boka sérülésemhez. 

Összegzés:

Volt jó pár baki és amit ha újra lehetne élni máshogy csinálnám, viszont úgy volt jó, ahogy volt. Mondták, hogy királylány vagyok, és tényleg annak éreztem magam. Egy csomót táncoltunk S.-sel csak úgy is, szóval azt hiszem a következő pár évtizedben többször nem lesz rá lehetőségem :D 

A fekete hét zárása

Erre a hétre már szavak sincsenek annyira pocsék volt. Tele problémás ügyféllel, problémás napokkal és semmi se úgy haladt ahogy kéne. Péntekre sikerült úgy felcsesznem az agyam, hogy olyan csináltam, amit egyetlen épeszű ember se tenne meg. Hulla fáradtan és idegesen akartam fizetésemelésről beszélgetni. Végül bőgés lett a vége, részemről. Fogalmam sincs hogy merek majd hétfőn az emberek szeme elé kerülni. A lényeg, a lényeg, hogy a lehető legrosszabb stratégiával kezdtem, hogy arra hivatkoztam, hogy a másik miért kap többet. És itt szépen a földbedöngöltek, egy hosszú pillanat erejéig az is megfordult a fejemben, hogy kirúgnak a szemtelenségem miatt, mert szóbeli figyelmeztetés is kaptam és hogy soha többet ne merjek ilyet csinálni, mert mégis honnan ismerem a másik fizetését. Nyílt titok, hogy minden újat ugyanannyiért vettek fel és többért, mint amennyit én kapok. De nem is fogok ilyet csinálni nyugi... a legközelebb mikor problémásnak tartom a fizetésem inkább felmondok. Aztán derült égből villámcsapásként a beszélgetés vége az lett, hogy fognak emelni ha megfelelek csoportvezető helyettesnek, hisz a főnök szeptemberi szabija alatt lesz a főpróbám. Itt pislogtam nagyokat, hogy mi van?! Nekem a legutóbbi márciusi infóm az volt, hogy nem lesz helyettes, csak ha szabin van én csinálom a levelezést és semmilyen helyettesi pozíció nem került szóba. Így behívta a nagyfőnök a főnököm is beszélgetni, hogy akkor ezt beszéljük át. A végén én visszakoztam, hogy félreérthettem valamit, mert ugyanarra a beszélgetésre mondta a főnök, hogy akkor mondta amire én úgy emlékszem, hogy azt állította, hogy nem lesz helyettes egy darabig. Itt akaratlanul bőgtem egy sort, hogy fáradt vagyok, sok volt a hét és sok a munka. Amire csak annyi volt a reakció, hogy hát igen, ez egy ilyen időszak. Ja.. szerintem a cégnél lassan én vagyok az egyetlen, akinek csak a hétvégék vannak, mint pihenés. Mindegy, visszakoztam, ezerszer bocsánatot kértem a viselkedésemért és ígérgettem, hogy többet ilyen nem fordul elő, ami biztos is. A büdös életbe nem beszélek többet a nagyfőnökkel, remélhetőleg semmiről sem és most megint erőteljesen nézegetem az állásokat és az október-novemberi szabijaimat szerintem erre fogom kihasználni. Bár valószínűleg megint nem lesz belőle semmi, mert ha jelentkezem egy állásra, ajánlanak egy jobbat, mert az eredetihez túl okos vagyok, az újra meg végül nem engem választanak. Kissé befordultam és elegem van az életemből. Az se dob fel, hogy 62 nap és legalább egy polgárink lesz.

Hétköznapi kiborulás

Régen volt már olyan, hogy totál felcseszték az agyam munkahelyen, de ma eljött az a nap. Reggel nem indult a gépem. SOS utazás szervezés a székházba, mert a telenoros gépem halt be. Beérve bekapcsoltuk és jé működik... Kisebb idegbaj. Egész nap zaklattak hülye kérdésekkel az ügyfelek. M. kb használhatatlan volt. Állandóan mintha fáradt lenne és 3. hetet kezdtük, nincsenek jogosultságai, de nem is állt össze a fejében a folyamat. Így most nem tudom, hogy ennyire bonyolult vagy egyszerűen hülye hozzá, mert amúgy értelmes srácnak tűnik. Fene se tudja. Ezek után 4kor kihúzták a gyufát nálam a csomagolósok, mert a saját cuccom én csinálom, vagyis most már M. is és nem volt szabad asztal. Negyed 6kor szabadult fel egy fél és 10 perc alatt végeztem. Még jó, hogy az én munkaidőm fél 5ig szól, az övék pedig 8ig. Szóval kicsit kibuktam. De olyan finom bort vettem az Aldiban hétvégén. Egy pohárka és minden szebb. Holnap újult erővel. 

Vasárnap óta diéta van. Eddig tök jól megy, mert már csak 66 nap.

Jéé, augusztus van!

Nos azt se tudom hol kezdjem. Leginkább a munka viszi el a gondolataim. Egy szép július 20-i napon beállítottak délután a 2 új kollégával, mikor 21-re ígérték őket. Ez csak azért volt kellemetlen, mert egyáltalán nem voltam rájuk felkészülve. 20-a reggel vérvételre mentem, az is kriminális volt. Fél 7-re mentem, mert máskor amikor majdnem 7-re megyek is tök korai sorszámot kapok, gondoltam, most a fél 7-es időponttal az első 1-2-ben leszek. Meg a nagy... azt. Negyed 9-kor csapolták le a vérem, mert sikerült a bénább laborhoz sorszámot kapnom, ahol az elsőbbségieket is veszik (kismama, gyerek, cukorbeteg). És ész nélkül hívták a sorszámokat. Az én "normál" soromból csak 2 ember ment be mire a sürgősségi már a 25-nél tartott. Szóval emiatt most nem tudom, hogy azért lett szar a vérvételi eredményem, mert ki voltam száradva és az ájulás szélén voltam (meleg volt és maszkban kellett lenni), vagy tényleg ennyire szar a helyzet. De most diéta van, újra telepítettem a Yaziot, előfizettem egy évre, mert épp akciós volt, és jövőhéttől viszem a kaját kiszámolva, nem rendelek csak kivételes esetben.

Így totál leizzadva rohantam dolgozni, 9-re értem be. Akkor jött az IT, hogy átrendezzük az irodát a 2 újnak. Egy asztal adott volt, a másikat meg egy másik csoportból szereztük, ahonnan szülni ment, aki használta, vagyis jobban mondva a járvány miatt egyik napról a másikra nem jött be, amikor minden veszélyeztettet otthon maradt hirtelen, így az asztaláról vakartuk a matricákat vagy 1 óráig, illetve a szekrényét is ki kellett üríteni és kimosni. Ezek után még az ügyfelek is meg voltak hülyülve, végeztem egy feladattal mire frissítettem a rendszert lett 2 új. És ezek után tetőzésként az újakat lehozták kora délután. Na itt estem kb szét. Magyaráztam mindenféléről, igazából szerintem minden rémsztorit elmeséltem abban a pár órában. A legjobb, hogy rákérdeztek tőlem, hogy akkor ők most versenyeznek, mert a felvételi beszélgetés során a HR azt mondta 1 embert keresnek így mindketten meglepődtek, amikor aláíráskor aznap reggel azzal szembesültek, hogy ketten vannak. Na itt kezdtem habogni, hogy én nem tudom, csak pletykát hallottam, mert tény, tényleg csak azt hallottam. Ezek után másnap reggel már csak 1 ember maradt. M. mondjuk jópofa, meg első nap is ő volt a szimpatikusabb, mert kérdezett, míg a másik srác csak némán figyelt meg jött az iPhone így, Mac úgy, Apple a best szöveggel. Tiszta D. 2 feelingje volt. 

Szóval maradt M. 2 hete ő az új társam, helyettesem, de még nincs saját gépe, mert a Telenor malmai lassan őrölnek így járvány helyzetben, vagy a fene tudja. A lényeg, hogy az én gépemen próbál betanulni több, kevesebb sikerrel. Valamit az ügyfelek is érezhettek, mert nyári pangás van. Szerencsére. Így van idő magyarázni, többször átvenni, lassan haladni. Nincs pörgés. Így max azért megyek be picit hamarabb, hogy a másik feladatomra betanítsam F.-et. Én meg tanulom F. feladatait, mert úgy tűnik neki meg én leszek a helyettese... :D Viszont mivel nincs saját gépe M.-nek, így visszamondtam a szabimat, mert nem hiszem, hogy önállóan tudna dolgozni egy hét múlva én meg nem kapnék frászt, hogy nem tudom mit csinál. Menjünk biztosra. 17-én szabin leszek, mert már leszerveztük, hogy megyünk Békéscsabára intézni a második kört, de már előre szóltam, hogy viszem a gépem, tehát ha kell tudok dolgozni leszámítva azt az 1-2 órát, amikor az anyakönyvvezetőt intézzük. Ha nagyon reménytelen a helyzet, akkor pedig 18-án már dolgozom. Meglátjuk. Ha más nem, akkor októberben megyek hosszú szabadságra, nászút vagy mi a szösz. Szintén a jövő zenéje.

A munkahelyi hangulatot a héten még borzolta, hogy E. hihetetlenül buta. Egy ismerőse, akivel kevesebb, mint 2 hete találkozott kórházba került, mert 40 fokos lázzal elájult és covid gyanúval mintát vettek tőle. E. meg nagy boldogan újságolta, hogy mi történt és nem értette, hogy mi ettől miért kaptunk frászt. Persze botrány lett belőle, mert ugye a vezetőség felé kötelező jelenteni az ilyet és azonnali hatállyal hazaküldték, hogy legközelebb akkor jöhet ha az ismerős produkálja a 2 negatív mintát. Abból végül 1 lett, mert nem csináltak több szűrést neki az első negatív után, mert nagy veszekedések árán sikerült a lelet azon részét elkérni, amin szerepel a negatív felirat (a többi része ugye érzékeny adat, mert egészségügyi adatok), és ami látszik a szövegkörnyezetből valószínűleg csak azért tesztelték, mert lázzal kórházba került. De ment a kamuzás össze-vissza részéről (nincs eredmény, második mintát vettek, de az elsőnek sincs eredménye, stb), viszont amiért ilyen felelőtlen és buta, mert nincs rá jobb szó én többet nem ebédelek vele. Irodában elég messze ül tőlem, de ebédelni pont mellettem szokott. Szóval lesznek még itt sértődések, de nálam ezzel telt be a butasági fokmérő, mert az utóbbi hetekben már elkezdett idegesíteni, mert ugyanazokat a sztorikat ismételgeti, amiknek a felének semmi értelme, plusz van egy-két olyan szokása, ami szintén az őrületbe kerget, de ez még az elviselhető kategória.

A munka mellett a másik gondolat ami még lefoglal, hogy hogy lesz nekünk lakásunk, mert egyre jobban rajtam van a fészekrakó ösztön. A mostani lakás meg erre nem alkalmas, meg nem a miénk, így hiába vagyunk jóba a tulajjal, akkor is bizonytalan, bármikor mondhatja, hogy viszlát! Szóval kell egy saját, de kriminálisak a lakás árak... és nincs elég önerőnk, így tényleg elkezdtünk gondolkodni, hogy állami hitelt veszünk fel. A babaváró nem is tűnik annyira rossznak, mert szabadfelhasználású, elég hozzá 1 gyerek a továbbiak csak csökkentik az összeget, de nem feltétel a kedvezményhez. Azzal meglenne az önerő és utána tudnánk lakáshitelt felvenni és most esküvő után kéne meglépni, mert pl a fundamentám pont nem jár le addig, amíg még van a babaváró. Patthelyzet. Meglátjuk, meglátjuk, előbb legyen október járvány nélkül. Jó lenne, hogy legalább a lagzi még ha nem is full létszámmal, de összejöjjön. Fel akarom venni a ruhámat!

Jéé, már július van!

Csak úgy repülnek a hetek. Igazából most eszmélek, hogy lassan már a júliusnak is vége és több, mint 2 hónapja 30 éves vagyok. Durva belegondolni. Igazából volt egy karatén szülinapom a családdal, amikor gép előtt dumáltunk discordon, meg játszottunk ilyen rajzolós activity-t meg valami kártya játékot. Közben ittam az S.-től kapott eperbort. Nem igazán voltak tervek a karantén miatt, de azért jól esett, hogy a család gondolt rám. Utána hétvégén pedig ébredéstől figyeltem az órát, hogy na ha nincs a járvány az esküvőnk éppen melyik időpontja jött volna... kicsit lelombozó hétvége volt a május 9. Azóta valahogy elvesztettem az érdeklődésem utána... Október 10 az új dátum, de a híreket olvasva valószínűleg lagzi szempontjából az is bukta lesz, de már nem lesz többször átrakva. Max ennyi volt, nem lesz sose lagzink, nem ez volt megírva.  

Mondjuk azóta sokat nem volt időm ezen filózni, mert felébredtek az ügyfelek és annyi munkám van, hogy már kezdem elveszíteni az ép eszemet. Az elmúlt 2 hétben többször volt olyan, hogy 6-ra mentem dolgozni és este 7-kor jöttem el. Persze mindezt puszira, mert a túlórát nem tartják indokoltnak, de egyszerűen nem végzek 8 óra alatt a munkával egyedül. Még ezzel a sajátos munkaidővel is volt olyan készülékem, ami 5 napig állt az asztalon mire hozzányúltam és ügyfelet kerestem volna, pedig max 1 napig kéne csak várakoznia... olyan munkafolyamatom is van, ami lassan 2 hete pihen és várakozik arra, hogy majd egyszer ha lesz időm megcsinálom. Elvileg kedden jönnek az új kollégák, mert kettőt is felvettek. Abból kiindulva, hogy mindkétszer több, mint 2 hónap volt mire találtak embert, mondjuk a második kör egy az egyben a HR sara volt, az első körös nyertest újra interjúra hívtak, akit a járvány kirobbanásakor a szerződés aláírás előtt nap mondtunk vissza... milyen idióta csinál ilyet?! Persze mire az interjúra jött volna talált jobb helyet. Ezért rögtön kettőt vettek fel és elvileg versenyeztetik őket. Akkor lesz ciki ha ugyanolyan jó mindkettő és nem mondanak fel a próbaidő alatt, akkor nem tudom mi lesz velük. Amikor kiderült, hogy ketten jönnek az is megfordult a fejemben, hogy akkor engem meg elküldenek, mert amikor már főállásban kerestek embert a helyemre, akkor se tudtam mit fogok csinálni, mert nem 2 teljes embert kíván a munkaköröm jelenleg, csak másfelet, ezért nem bírom egyedül. Bár az új feladatom mellett lehet kell a teljes ember mellém, fene se tudja. Majd meglátjuk mi lesz. Azért kicsit aggódok, bár csak kicsit, mivel tuti, hogy magasabb fizuval vették fel őket, mint engem... Will is jelentkezett hozzánk, majdnem jött is, de végül nem, és neki magasabb fizut ajánlottak, mint az én jelenlegi fizum, ami már emelt a munkakörömhöz képest elvileg, mert mást is csinálok, szóval a pofátlanság netovábbja folyik éppen. És drága főnököm pedig vagy nem közvetíti, vagy annyira nem tud kiállni értünk, hogy nem érdekli a vezetőséget a fizetésemelési igényem, nem tudom, de piszkosul frusztrál. S. persze piszkál azért, hogy minek maradok bent ingyen túlórázni, tudom, hogy hülye vagyok, de egyszerűen nem tudok úgy felállni és hazajönni, hogy tudom, hogy annyi munkát hagyok ott, amit képtelenség befejezni. Most péntekre például sikerült úgy ledolgoznom a lemaradásaim nagyrészét, hogy 1 órával korábban eljöttem, mert elegem volt már a hétből és persze az ingyentúlórák miatt a főnökömnek semmi kifogása nem volt ellene. 

Szóval elfáradtam munkafronton az a büdös nagy helyzet. December óta nem voltam igazi szabadságon, még 18 napom van... 1 saját szabi, ami még januárban az esküvő szervezéshez kellett és 3 kötelező, de itthonról dolgoztam, tehát egyik se egy pihenős szabinap volt. Eltelt 6 hónap, fogalmam sincs mikor fogom kivenni azt a 18 napot. Bár a terv, hogy augusztus közepén 2 hetet kiveszek, az 8 nap, még van egy kötelező szombat, meg a lagzi vagy csak polgári miatt 3 nap októberben, tehát már csak 7 napot kell kivennem valahol. Karácsonykor nem vehetem ki, mert tavaly én voltam szabin, E. most tuti kiborulna, mert már tavaly is ki volt bukva miatta. F. már családos, az új kollégák közül az egyik, szóval esélytelennek tűnik. Valószínűleg az lesz, hogy csak kiveszek napokat és itthon lébecolok, majd kiderül. 

És hogy milyen 30 évesnek lenni? Még nem teljesen fogtam fel. Mármint S. már szivat azzal, hogy középkorú vagyok, egyre többször fáj a derekam, a kérdőíveknél már simán beírom, de még akkor sem tudatosult bennem. Nem érzem magam 30 évesnek. Valószínűleg azért, mert még mindig sehol sem tartok az életben. Ha tudnék angolul most szeptemberben lehet egy tök szuper helyen kezdenék dupla fizuért. Megkerestek egy álláslehetőséggel, kicsit meg is lepődtem. Tetszett is a leírás alapján, teljesen olyan, mint amit el tudnék képzelni, mint álommeló és el kellett utasítanom, mert nem tudok angolul és a kommunikáció angolul folyt volna. Ilyenkor kicsit elkeserít, hogy nem feküdtem rá sose jobban a témára, de nem voltam rákényszerítve, most meg már nem megy. Iszonyat nehezen veszem rá magam miután hazaértem, hogy tanuljak. A takarítás vagy tornára se tudom, pedig előbbi kéne az élhetőbb környezetért, utóbbi meg a saját lelki, testi egészségemért, mert durván elhíztam az a helyzet. Utoljára akkor voltam ilyen kövér, amikor G.-vel szenvedtem. Csak fogalmam sincs akkor hogy fogytam le, mert nagyon nem tettem érte, csak úgy leolvadtak a kilók... :( Lehet most is csak annyi lenne a gond, hogy nem vagyok rendben lelkileg? 

Szar ez a 2020...

Minden szipi-szuper

Gyorsan, alig két hét alatt rájöttek, hogy az A-B csoportnak semmi értelme és többet ártanak vele a cégnek, mint amit használ ez a fajta szabályozás, mert súlyosan alul értékelték a beérkező készülékek mennyiségét. Konkrétan 1 heti munka torlódott fel a 2 hét alatt, mert nem tudtunk ilyen alacsony létszámmal a munka végére érni. Ráadásul a heti 1 home office-ból nekem lett 2, mert az eddigi helyettesem D. annyira félreértelmezte az új főnökével az A-B hét szabályozását és utána olyan szinten összebalhézott a területi vezetővel, hogy többet nem jöhetett felénk és véglegesen átrakták a másik csoportba. Az meg nem járta, hogy 1 hétig csak otthonról dolgozok úgy, hogy majd lesz szállítás, így gyorsan telefon oktatást kellett tartanom kedvenc munkatársamnak, hogy legalább a munkám fele el legyen végezve, mármint én itthonról ledumáltam, ő pedig összecsomagolt a kiküldéshez a dolgokat. A többi meg ott áll az asztalon és a holnapi visszatértemre vár. Talán 2 nap alatt eltakarítom. Bár ezek után a szabadság mint olyan nem tudom mikor fog számomra létezni, mert most már tényleg nincs helyettesem. Bár emiatt attól se kell félnem, hogy bármikor kirúgnak. Öröm az ürömben?

Az anyakönyvvezetőt is sikerült elérni, mármint írtunk neki, hogy akkor most mik a lehetőségek, továbbra is csak lemondás vagy májusban mennünk kell ha idén házasodni szeretnénk. Úgy tűnik 1 hónap alatt kitalálták, hogy nem túl ügyfélbarát verzió a most megyünk vagy idén ki tudja mikor, mert most jegyzőkönyv nélkül is beírtak végre minket októberre és majd nyáron egyeztetünk arról mikor tudunk menni a jegyzőkönyv miatt. Bár amiatt, hogy ennyit várakoztattak már csak egyetlen 1 időpont volt október 10-re, 14:15... valahogy semmi sincs mellettünk. Más dátum, iszonyat korai polgári, ha ezek után le kell fújni tuti kiborulok. Bár attól is volt egy kisebb kiborulásom, hogy 14:15. Október 17-én még lett volna egy csomó időpont, hát köszi... végülis 1 hónapja szerveztünk át mindent, amikor még az a dátum is játszott volna. Most már mindegy. Egyetlen pozitívumot látok csak ebben az időpontban. Legfeljebb korán véget ér, éjfél körül, mert mulatási időtartamban már az is sok lesz, és akkor szó szerint gyerekbarát buli lesz, mert mondhatni időben fekszik a bagázs. Nem tudom, hogy ezen most sírjak vagy nevessek. Egy viszont biztos. Ha még akkoris járvány szezon lesz, akkor a lagzi lefújva, de a polgárira bemegyünk és ennyi volt. Nem fogok még egyszer átszervezni semmit.

A hogy érzem magam állapot viszont legalább egy kicsit javult. A Sarkigyökér kapszula tényleg aranyat ér. Sokkal nyugodtabb vagyok és kevésbé idegbajos. Amolyan igazi leszarom tabletta. Majd lesz valami. Plusz egy hete itthon ülök és nem érzem azt, hogy én nagyon szeretnék kimozdulni. Sőt, egyenesen a frász jön rám, hogy holnaptól megint emberek közé kell járnom heti ötször. Lehet agorafóbiás lettem? Vagy alapból az voltam csak eddig a folyamatos kint mozgással megvolt a tréningezés? Fene tudja. Viszont jól fog esni a mozgás. Az ágyon már ott a fenéklenyomaton annyit ücsörgök a laptoppal az ölemben itt. Viszont szeretnék majd laptopot egyszer. Sokkal kényelmesebb, mint az asztali gép. Ráadásul egy olyan kis kényelmes, könnyű gépet, mint a céges. Egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a gépbe. 

És megmondjam mi a legdurvább? Ma jöttem rá, hogy már csak 2 hét plusz pár nap és 30 vagyok. Eddig fel se tűnt, hogy így elszaladt az idő. Meg úgy az elmúlt 5-10 év is. A minap keseregtem azon, hogy 25 lettem és sehol nem tartok. Most akkor kezdhetek keseregni, hogy 30 leszek és pláne sehol se tartok. Ráadásul még egy világjárvány is pont ilyenkor köszönt be, mikor máskor. Majd lesz jobb, remélhetőleg.

Összeomlás szélén

1 hét alatt is sokat változott minden. Nálunk is elrendelték a 2 nap munka 3 nap szabi felállást, de sikerült kiharcolnom, hogy legalább 1 nap home office (munka mennyiségtől függően számolják el hány órát dolgoztam szerintük, a semminél jobb), és még 1 nap vagy munka vagy szabi attól függően, hogy melyik csoport dolgozik pénteken, mert csoportra lettünk osztva. A és B csoport. A két csoport nem találkozhat egymással, mert ha netán bármelyikben igazolt koronavírusos lesz, akkor ott mindenki megy karanténba és a másik csoport veszi át a munkát, hogy a cég működése zavartalanul menjen tovább. 

Péntektől kötelező maszkban lennünk egész nap a munkahelyen, mert a külföldi tulajdonos elrendelte. Akit nélküle meglátnak az azonnali kirúgással távozhat. Szerencsére rájöttek, hogy a rendelt pormaszkokban nem lehet megmaradni 8 órát, így vettek más típusút. A sebészmaszkban is nehéz a 8 óra, mindenkinek fájt nap végére a feje, de valahogy kibírjuk majd. Igazából mostanra merültem ki annyira idegileg, hogy bármikor elbőgném magam. 

Ráadásul sikerült a postán a sor elé tolakodnom véletlen és azóta is ezen rágódom. Össze-visszaálltak odakint, nem tűnt sornak, ráadásul a levél küldeményes ablakoknál senki nem állt, így elképzelni nem tudtam miért álltak kint és a csomagosnál sem láttam embert benézve így bementem. Senki nem szólt rám, mikor beértem láttam, hogy van bent valaki, így hátulra álltam, mert már ciki lett volna kimenni és újrabejönni és kiderült, hogy az kellett volna... Vagy a kinti sornak nem kinéző csődületet, hogy miért álldogálnak, mert a kinti csődület az sor volt így egy nagydarab öreg fazon így kiabálva lebaszott miközben már a nevemet írtam alá, hogy ő félórája áll kint és micsoda egy pofátlan picsa vagyok, hogy betolakodtam. Azóta ez jár a fejemben, mert én nem szoktam tolakodni. Inkább állandóan elviselem ha elém tolakodnak és nem szólok érte az esetek 90 százalékában. Nem is értem miért mentem be, máskor inkább álltam feleslegesen 30-40 perceket mire kiderült, hogy rossz helyen állok sorban vagy nem is kell sorba állni. Most meg pofátlankodok... Nem is merek egy darabig a posta közelébe menni, mert én nem ilyen vagyok. Szerintem a jelenlegi lelki állapotomat jól példázza, hogy egy ilyen marhaságon tipródom. Szóval estére jól feltúrtam a gyógynövényes polcom, hogy találjak valamit, amitől tudnék aludni, mert még fél 4-kor se voltam fáradt csak pörgött ezen a hülyeségen az agyam...

Szóval minden happy és boldogság, ja nem.

Világjárvány

Durva mennyit tud változni a világ alig 3 hét leforgása alatt. Nem régiben írtam, hogy mennyit intézkedtünk és mindjárt itt az esküvő. Nos közben elért minket is a koronavírus, világjárvánnyá lett minősítve és nem sok hiányzik ahhoz, hogy kijárási tilalom is életbe lépjen. Szóval nehéz szívvel, de átraktuk október 10.-re a lagzit, mert nem bízunk abban, hogy alig 2 hónap alatt huss megjavul minden. A polgári esetében pedig várhatunk, mert időben kezdtük a szervezést, így csak május végéig érvényes a jegyzőkönyv, hogy házasodhatunk, így ha nem megyünk el a két tanús polgárira, akkor levélben tudjuk lemondani és ki tudja, hogy októberre lesz-e időpont, illetve tudunk-e új időpontot kérni, mert az anyakönyvvezető szerint még várjunk, hátha rendeződik a helyzet, de jelenleg nincs ügyfélfogadás határozatlan ideig. A mostani híresztelések szerint még az se biztos, hogy az október biztonságos lesz. :( 

Igazából nem tudom megmondani mit érzek. Folyamatos stressz, hogy mi lesz, csődbe megyünk-e anyagilag, kirúgnak-e, vagy csak a fizetésünket csökkentik tovább, a cafeteriát már elvették a gazdasági helyzetre való tekintettel. Bizonyos csoportoknál már a szabadságolások is elkezdődtek, nekünk annyi mákunk van, hogy a 6 fős csoportból 3-an voltunk, mert 2-en betegek voltak, 1 ember pedig transzplantált, így ő önként ment szabira, mert veszélyeztetett csoportba tartozik a nulla immunrendszerével. Talán elkeseredett düh is tombol bennem, hogy mennyire nem veszik komolyan az emberek. Kint flangálnak mintha nyaralás lenne és élvezik a napsütést. Én meg kb sírva indulok el munkából, hogy ma sem jobb a helyzet és sietek haza vagy gyorsan bevásárlok és alig bírom hazacipelni, mert nem akarok naponta beugrani egy kis apróságért, így mindent is megveszek, ami hiányzik otthonról, hasznosnak gondolok, vagy végre kapható (pl hús, pedig nem is szeretem annyira, de most hogy majd 1 hétig nem kaptam, szinte ácsingóztam utána). Egyetlen pozitív dolog a járványban, hogy anyuval naponta beszélünk, amolyan becsekkolás, hogy mindenki jól van. 

Az biztos, hogy a lakásvásárlási terv most parkolópályára kerül, vagy a fene se tudja. Ha hirtelen lezuhannak az ingatlanárak, akkor lehet megtartjuk májusban azt a polgárit és ha még hiteleznek, akkor lesz esélyünk belevágni, hogy legalább 1 biztos pont legyen az életünkben. Viszont a gyerekprojekt.. ki tudja.. egyre távolabbinak tűnik, mert továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a semmire nem kezdjük el a próbálkozást. De már értem miről beszélnek, amikor azt mondják ketyeg az ember biológiai órája. Fájó szívvel nézem volt csoporttársak, iskolatársak facebook képeit a kisbabákkal... 

Félek a jövőtől, félek a holnaptól, és kétségbeejtő, hogy nincs ráhatásom a jelenemre.

2020, helló!

Elérkezett a "rettegett" év. Idén leszek 30 éves. Most már nincs mese, végérvényesen felnőttnek számítok. Így visszatekintve az elmúlt 10 év csak úgy elrepült. Mintha nemrégiben lett volna az érettségi, a BSc-s évek és izgulás az MSc felvételi miatt és az is már 7 éve volt. 2019-ben "ünnepeltem" a cégnél, hogy már 2 éve ott vagyok. 2 hónap múlva pedig 2 éve leszek a mostani pozíciómban, amibe szintén durva belegondolni, mert azt hittem ez az állás is csak átmeneti lesz, mint az előző. De nem jutok egyről a kettőre, bár most valami fejlődni látszik. D. cégen belül jelentkezett egy másik állásra, átvették, így jelenleg bizonytalan ideig nem tudok szabadságra menni, mert nincs helyettesem. De mivel ő volt a helyettese A főnöknek, így most megürült a pozíció és nem kinevezetten, de úgy tűnik megnyertem. Levelezni szeretek, a problémákra rájövök és meg tudom oldani és gyorsan tanulok, ami nem mindegyik munkatársamról mondható el. De nem mondhatod a szemébe, mert vérig sértődne. Szóval most éppen nem folyton azon járnak a gondolataim, hogy munkahelyet kéne váltani, hanem kivárok, hogy ebből mi lesz. Ráadásul aktívan keresik a helyettesem, aki lényegében helyettem lenne, mert konkrétan az én munkakörömre keresik az embert. Meglátjuk mi lesz, bár örültem volna ha nem így esküvő előtti izgulásban adják ezt elő.

Ha már esküvő. Most hétvégén voltunk egy nagyobb intézési körön. A polgárihoz beszéltünk meg jópár dolgot, S. öltönyéhez levették a méreteket plusz a kinézetét megbeszéltük. Egy vagyont ott hagytam előlegként a gyűrűkre, és voltam próbahaj, próbasminken. Utóbbi meseszép és minden fillért megér(t), előbbi viszont csalódás volt, de egyszerűen nincs erőm másikat keresni. Jó lesz ez verzióban elengedtem a témát. Legfeljebb ha nagyon béna lesz polgári után szétszedem a hajam és csurkában nyomom a lagzin. :D 

Viszont az apróságok is kezdenek meglenni. Van hajdíszem, a tanúknak és a CM-nek megvan a kitűző. Szülőköszöntő ajándék is beszerezve, ráadásul olyan, amilyet akartam. A köszönőajándékot is kitaláltuk és imádom. (saját sütiformánk van! Tiszta menő) A ruhámat is megvettük januárban. Hát kicsit sem hasonlít arra, amit eredetileg elképzeltem, de majd csak májusban mesélek róla, mert ha S. unatkozik és olvasná ezeket a sorokat nem akarok róla semmit se elárulni :P 

Már volt esküvői rémálmom is egyébként, szóval látszik, hogy elindult a visszaszámlálás. Már csak 69 nap van hátra és ásó, kapa, nagyharang. A legdurvább, hogy elkezdett repülni az idő. Eddig olyan nyugisan 300+, 200+, 100+ napnál voltunk, aztán hirtelen 80, 70 és már csak 69! 

A héten megyünk táncórára, mert ugyan karácsonyra kaptunk keringő oktató dvd-t, de nem játszotta le egyikünk gépe se, így otthonról elhoztam egy ősöreg dvd lejátszót, nos a távirányítóba kifolyt az elem így használhatatlan, a dvd-hez meg kéne, mert ez az annyira régi típusú, ahol kattintgatni kell a leckékre, hogy elinduljon. Szóval ez bukta, így marad a tanár és meglátjuk. Kicsit kezdek miatta izgulni. 

Szóval most minden második gondolatom az, hogy úristen, mindjárt május 9. van és esküvő. Eddig egyáltalán nem izgultam és nem is értettem meg azokat a menyasszonyokat, akik folyamatosan írták a facebook csoportokban, hogy jujj mennyire izgulnak. S. egyik barátjának utánunk szombaton lesz szintén az esküvője, és kölcsönösen meghívtuk egymást. A menyasszonnyal beszélgettünk és ő már hetek óta tiszta ideg. Szóval azt hiszem kezdhetek örülni. Rajtam csak most ütött ki a menyaláz. 

Közben meg ugye amiatt is izgulhatok, hogy mi lesz ebből a koronavírus helyzetből. Mert az egy dolog, hogy szerintem csak felesleges pánikkeltés folyik, hisz nem durvább, mint egy influenza járvány, de ezt hiába mondom bármelyik ismerősömnek nem hisznek nekem, mert a média mást mond. Bár a médiában a szakértői cikkek is erről szólnak, hogy felesleges a pánik. Mondjuk emiatt a nászút ötletét elvetettük. Mármint az igazit amúgy is jövőre terveztük, hogy kimegyünk 3 hétre keresztanyuhoz, de azért idénre is jó lett volna valami mini max 1 hetes kiruccanás. Na mindegy, még kiderül.

Addig is emésztem, hogy lassan bekötik a fejem, életem legnagyobb rendezvényét szervezem és elérem a rettegett 30 éves kort is. Igazából a 2019. évről még annyit se tudok írni, mint tavaly a 2018-ról. Egyszerűen elrepült az év. Egyik pillanatban még január volt, aztán hirtelen május, majd október és hopp már 2020. Most pedig szintén csak úgy elrepült ez a 2 hónap. Valahogy anno nem teltek ilyen gyorsan a napok, hetek, hónapok. Ez vajon szintén a felnőtt kor számlájára írható, hogy ilyen gyorsan telik az idő, vagy a szürke hétköznapok miatt nem tűnik fel? Igazából egyre nehezebb egy mozgalmas hétvégét kipihenni, szóval én a kor számlájára írom a dolgot.

Esküvő szervezés és egyéb nyalánkságok

Április végén, május elején kitaláltuk, hogy akkor végre pontot teszünk az ügy végére és a házasság rabigájába hajtjuk fejünk. Vagy jobban mondva kijelentettem, hogy 30 éves korom előtt mindenképpen szeretném, ha végre elvenne. Így bejelentkeztünk az anyakönyv vezetőhöz és jövő májusban megváltozik a vezetéknevem. Június elejére megvolt a helyszín foglalásunk, ottan tájt a zenészt is foglaltuk, júliusban a ceremóniamester, augusztusban a fotós, a szeptember nyugis volt, októberben pedig a meghívóst és a tortát intéztük. Már csak a dekorossal dumálunk december elején és akkor rajta kívül már csak a ruhák hiányoznak, illetve a vendégkönyvhöz a polaroid gép (iszonyatosan tetszik ez a megoldás!) és végeztünk. Onnantól csak apróbb simítások, apróságok fognak hiányozni. Például a gyűrűkön még vacillálunk, de mivel S. egyelőre úgy tűnik nem szeretné hordani, ezért valószínűleg valami bizsu jellegű acél gyűrűnk lesz, hogy a szertartás alatt viseljük. A meghívó osztásos bulit pedig lassan elkezdjük. Ma kaptuk meg a próbanyomatot. Iszonyat jó lett. Nem az én kezdeti kitalációm (nem találtam rá embert, így elengedtem), de az eleje hasonlít, a belső része meg kicsit Harry Potteres volt (Tekergők térképe feeling), szóval tetszetős. 

Amikor azon gondolkodom mi hiányzik még egy csomó apróság eszembe jut, első tánc, nincs fodrászom, a csokrom még csak foglalózva van, úristen milyen ruhám lesz, de hát még nagydarab vagyok, így nem nézek, legyen ékszerem vagy ne, köszönőajándék legyen vagy ne, ha lesz mi legyen, a vendéglistára kit vegyünk még fel, hogyan fogjuk A pontból B pontba logisztikázni magunkat a nagy napon és előtte és utána. Szóval tényleg apróságnak tűnek, aztán lehet nagy problémák. De még van 6 hónapunk, temérdek idő. Mondjuk 6 hónappal ezelőtt is ezt mondtam, és hopp elrepült.

Egészség és munka fronton nem sok változás van. Egészség szempontjából most voltam a féléves kontrollon. Az orvos az első jó benyomás után most mélyrepülésbe kezdett. Szerinte 1200 kalóriás étrendet kellene követnem, mert az 1800 rengeteg (1600 az alapanyagcserém). Most próbálok kevesebbet enni 1500 körül, de fáj a fejem, fáradok... és még egy grammot se fogytam! Pedig ez a 2. hét... Közben szedem a jó kis "cukorgyógyszert", mert legutóbb úgy harangozta be, hogy gyorsabban megy vele a fogyás. Most meg folyamatosan mondta, hogy ez nem fogyasztószer, mondom tudom, de úgy tűnik a csak diétával nem megy, a mozgást meg nem igazán sikerül beépítenem. Gondolkodtam edzőtermen, hogy járni kéne, de ismerve magamat... hamvába halt ötlet. 

Munka szempontjából mostanra jutottam el oda, hogy unom. De tényleg. Mindennap ugyanaz. Behívom a készüléket, visszaküldöm, ugyanazokra a kérdésekre válaszolok. Ugyanazt mondom el ezredjére, mert nem bírják megjegyezni, pedig nem nehéz... illetve kb veszekszek, hogy de nincs igaza, és mindezt udvarias formában. Komolyan felüdülést jelent ha a változatosság kedvéért be kell segíteni más csoportnak és tök monoton bevét munkát kell csinálni, amivel lehet pörögni és csak zenét hallgatni és nem foglalkozni semmivel. A saját munkámnál nem tudok zenét hallgatni, mert ugye folyamat ügyfelet hívok vagy a nyomtató kell és a fülesem kábele nem ér el addig. Patt helyzet. De legalább a fizunkat emelték úgymond. Az eddig megszerezhető bónuszt berakták az alapfizu mellé. Én eddig is max bónuszt kaptam, mert rendszerben (külsős rendszert használok) nem mérhető a munkám (rendszeresen 0%-os teljesítményem volt rendszer időt nézve. :D)  Szóval engem olyan szempontból érint, hogy túlóra esetén jobban járok, mert ugye az alapbér emelkedéssel a túlóra számoláshoz használt óradíjam is emelkedett. Illetve ha odajutunk egyszer, hogy lakáshitel, akkor jobb alkupozícióból indulok. De egyébként egyáltalán nem vagyok motiválva. Augusztusban 35,5 óra túlórám volt, mert segíteni kellett más csoportnak, 32 amúgy a törvényi megengedett, de saját felelősségre vállaltam ennyit, így egyéb bónuszban fizették ki a maradék 3,5 órának megfelelő összeget. Szóval hülyére hajtottam magam és annyit kaptam, hogy a negyedik negyedévben jelölnek majd negyedév dolgozójának utólag, mert harmadik negyedévesre már megvolt a jelölt, akinek a második negyedévben ígérték meg, hogyha tartja a szintet, akkor jelölik. Ezzel csak az a gondom, hogy jelölést ígértek, nem azt, hogy meg is kapom, illetve köszi, nem január elején érdekelt volna az az extra összeg, hanem most. Mert E. bezzeg kapott egy fix összeget az extra túlórákért, mint bónusz, igaz a negyedéves dolgozó díjának felét, de akkoris kapott, én meg csak egy ígéretet... Szóval meglátjuk. Kb jelenleg minden erről szól, majd meglátjuk... 

Változás

Ismét dilemmával állok szemben. A kényelmes, már megszokott vagy az új, jövedelmezőbb? A kérdés apropója, hogy aktívra állítottam az önéletrajzom az állásportálokon és már kerestek is, két körön túl is vagyok és ráadásul annyira szimpatikusnak találtak, hogy nem is arra az állásra hívnának amire interjúztam, hanem egy jobbra. Hátránya, hogy van szombati munkanap és a gettón keresztül vezet az út, valamint a mostani 25 perces út helyett legalább 1 óra az utazás (mondjuk ez talán kibírható). De anyagilag meg marha jó lenne.. legalább nettó 30-cal keresnék jobban és éves bérfejlesztés van a mostani bizonytalan talán valamikor emelünk helyett. Ahová beadtam és itt lenne egy köpésre meg nem jelentkeztek. Most nem tudom, hogy azért, mert lassan őrölnek a malmaik és a 3 hét kevés feldolgozni az önéletrajzom vagy nem nyertem. De végülis 3 hónap próbaidő van, még meggondolhatom magam. Igent kellene mondanom, de félek, hogy rosszul döntök, vagy nem fog tetszeni vagy nem állok helyt és kirúgnak. A mostani betonbiztos helyemről így beleugrani a bizonytalanba... Ijesztő. De jól esne ha számlám összege hónap végén bőven pozitív maradna. Alszok egyet aztán meglátjuk. Igazából attól is félek, hogy reagálna a csoportom a felmondásra.

Hosszú hétvége

Szeretek 2-nél több napot itthon lenni, mert olyankor van időm kb mindenre. Tegnap jöttek Willék társasozni, előtte kinyaltam a lakást, amire egész héten nem bírtam magam rávenni annyi meló volt bent. Ma ikeáztunk S.-sel, mert tegnap játék közben jött az isteni szikra, hogy a Lack kisasztal egymásra rakhatóan tárolható, mert 1 kisasztal marhára nem elég, szóval ma vettünk 2 újat, most már kiférnek a nagytáblák meg a rágcsa is. A következő cél egy nagyobb lakás.

Az estét meg egy kis olvasással töltöttem, töltöm. Az idei cél ugye a 200 könyv elolvasása, de még csak 38nál tartok, bele kell húznom. Ráadásul kezdek vagyonokat költeni könyvekre, mert elcsábulok... A legjobb, hogy nincs hova raknom őket. Életveszélyesen ingatag polcot kezdtem építeni az ágy melletti dobozokból álló "éjjeli szekrényem" tetejére. De már alig várom a lomtalanítást. S.-sel megegyeztünk, hogy kidobjuk a sarokban lévő fotelt (amit nem tudunk használni, mert az ágy és S. íróasztala elzárja, de máshová nem tudtuk rakni) és a helyére veszünk könyvesszekrényt meg egy komódot a ruháinak, mert jelenleg olyan szobainasszerű funkciója van csak a fotelnek. A fő gond, hogy teljesen be van határolva a mit tudunk venni, mert az előző lakó felfúrt polcokat totál értelmetlen módon de design elemként, és itt hagyta a kanapészettjét (a fotel is ennek a része). Szóval legyen már lomtalanítás.