Sokadik költözés, mese mese hátán

Nagyonnagyonnagyon régen írtam és nem véletlen. Valahogy nem ment úgy az írás, hogy tudtam G. olvassa és emiatt cenzúrázva kell írnom, mert ugye nem adhatom elő, ha esetleg képbe került egy új pasi vagy csak leírni, hogy mi van velem és hogy azért kicsit pezsdítőbb az életem mióta nincs és, hogy zajlanak a dolgok, de iszonyatosan hiányzott az, hogy csak pár mondatot leírjak vagy világgá kürtöljem, hogy most minden happy vagy ha éppen nem az. Szóval csapó kettő itt. A bejegyzéseket áthoztam, gondolkodom azon, hogy a freeblogost is áthozom, mert most először beállítottam, hogy nem lehet keresőkből rámtalálni, most már csak magamnak és nektek írok, nem pedig az egész világnak, linkelni szabad, google rámszabadítani nem. :D

Na de akkor mese. Elkezdődött az új félév, szakdoga téma kapás kész kabaré volt. De van és szívok vele, mert nehéz és alig találok anyagot és az is angol, de megoldom, nagykislány vagyok, még van egy bő hónapom aztán elkezdek durván pánikolni. Nyelvvizsga szerzés is folyamatban. A napokban leadom a jelentkezésem és akkor megcsinálom, nem próbálkozom hanem megszerzem a szóbelit és punktum. A felvételi papírom is leadtam, a szakdogás kabaré miatt nem jelentkeztem ide mscre, csak más karra, más szakra. Köszönöm, de 5 év marhára elég volt ebből a tanszékből és hacsak nem buktatnak meg záróvizsgán én többet nem szeretnék velük semmiféle kapcsolatba se kerülni. Szóval stressz és ááá hangulat megvan. De kemény vagyok, kitartó és csakazért is meglesz. Elhatározás megvan legalábbis.

Mese szebbik része, eddig tartott a nagy szingli lét. Ugyebár wowozok és benne vagyok egy olyan guildben (klánban), ahol heti 3 estét legalább (mióta nincs G. minden estét) alsó hangon 3-4 felsőhangon 24 pasival játszom végig és beszélgetek közben és hát az egyikkel, S.-sel elkezdtünk sokat beszélgetni és a megkedvelés átcsapott rajongásba majd valami többe. Rohanás haza, napközben rágondolás, rengeteg közös játék, folyamatos beszélgetés aztán tovább gondolás, hogy ez már nem csak barátság meg kedvelés hanem esetleg olyan randiféle dolgot össze kellene hozni. Na majd guildtalin március végén. Ez volt február végén, aztán jött az, hogy az nagyon-nagyon messze van, szóval találkozzunk hamarabb. Gyors március végiggondolás. 24-én dolgozik, úgy volt, hogy 16án színházba megyek anyuval, a 7ei hétvégére is lett volna valami, szóval legyen 2.-a. Utazik ő először, mert ja igen, békéscsabai, "csak" 3 óra buszozás, de végülis nem az ország másik fele, belefér, kilométerbe amúgy nem sok, 134 a volán szerint. 

Tehát jött ő.  Előtte héten végig izgulás, hogy úristen, úristen jön. Hihetetlenül vártam és terveztem, hogy hogy legyen. Piknik a nagyerdőn és városnézés volt kitalálva. Végül városnézés, kedvenc gyrososnál ebéd, séta a nagyerdőn majd nálunk filmnézés volt a program. Mivel felhoztam a szobámba, ezért olyat tettem amit már évek óta rendesen soha. Rendet raktam, de nagyon durván. Mikor anyu meglátta csak annyit kérdezett, hogy kezdjen gyűjtögetni az esküvőre? Szóval nagyon készültem és pörögtem. Még sütit is sütöttem és egész jó lett. Éééés nagyon jól sikerült a nap. De este ment haza, pedig próbáltam rávenni, hogy esetleg toljuk ki a találkozást egész hétvégére, maradjon estére és majd másnap utazik haza, de hajthatatlan volt. Ésés annyira jól esett az sms-e, hogy éppen csak felszállt a buszra, de már hiányoztam, jókat vigyorogtam magamnak hazafele menet, biztos nem néztek hülyének, hogy fülig érő vigyorral sétálgatok. Rózsaszínfelhő, pillangók miegymás eléggé bejátszanak meg röpködés és vadalmaeffektus és szerintem senki nem fogja elhinni. Korán kelek.. magamtól.. és vigyorogva.. beteges. 

Következő hétvégén én utaztam hozzá, viszont már 2 napra. Szülőknek bemutatás megtörtént, elköszönéskor az anyukája azt mondta máskor is szívesen látnak, szóval nagyon nem baltáztam el a dolgokat. Együttalvás pipa, nem horkolunk, rugdosunk és a többi. Ráadásul elférünk egy sima ágyon ketten kényelmesen és megmutattam neki a The big bang theoryt. Eddig nem látta, sőt, igazából alig néz sorozatot, szóval ezen most változtattam, mert tetszik neki, szóval megnéztünk jó pár részt, mondjuk könnyű vele haladni, hisz csak 20 perces egy rész. Megmeg megnéztük a fűrész 2-t, és nem ijesztgetett vagy röhögött ki, pedig rendszeresen elbújtam és mellette nem is féltem tőle annyira, sőt rémálmaim se voltak, egy darab se se akkor se azóta. Ebbe mondjuk csak most gondoltam bele és meglepő, az első rész után azért volt egy-két kellemetlen éjszakám. Tehát pozitívan zártuk ezt a hétvégét is, de egyre nehezebb elköszönni. Egyszerre előny és hátrány, hogy csak hétvégén tudunk találkozni. Tetszik, hogy hétköznap nem kell minden programom úgy alakítani, hogy ráérjek, viszont rossz, hogy csak úgy nem tudunk találkozni. Viszont még sosem vártam ennyire találkozást :)

Most hétvégén pedig itt volt, csütörtök estétől vasárnap délutánig. Ezt tessék figyelni, főztem rá. És élveztem! :D Ráadásul rájöttem, hogy tök egyszerű összedobni valami finomat és én is meg tudom csinálni és gondoskodhattam róla és úúú. Végre előadhattam a házitündérkét. Még sütit is sütöttem csütörtökön amiből péntek estére egy falat sem maradt. Ésés voltunk sétálni a friss hóban meg moziban megnéztük az Ózt (semmi sztori, szép látvány) meg voltunk sörözni és D. lecsekkolta, hogy rendben van, nem csak a rózsaszínköd miatt repkedek. Hű, szóval volt program rendesen. Így hirtelen ennyi. :)