2013. december 9., hétfő

"Jó hír", előmeglepi karácsonyra

Szombat késő délután írt a tulajcsaj, hogy vasárnap mikor jön a bérleti díjért, akkor mindketten itthon leszünk-e, mert szeretne velünk beszélni. Lefőttünk, atyaég, mi lehet a gond. Persze, mindketten itthon leszünk de mi a gond? Válasz már hajnal 1 körül mikor nem láttuk, á, semmi gond, ne aggódjunk. Addig születtek összeesküvés elméletek. A felmosóvödörbe valahogy beleesett valami papír, egyikünk se tudja mikor de természetesen szombaton vettük észre, és atyaég, ezt a tulajcsaj csinálta volna? Teszt lenne, hogy mennyire takarítunk? Szóval kellemes alvás volt a szombati, ezek után vasárnap fényesre nyaltam a lakást, hogy minden csillogjon-villogjon. Nincs itt semmi probléma kérem szépen, nem kell tőlünk félteni a lakást. Vasárnap a 3 körül nála 4 körült jelentett, mi meg tülkön ültünk és természetesen bejött az első tippem mikor megláttam az emailt, hogy mindkettőnkkel szeretne beszélni. Költöznünk kell, mert szeretne visszaköltözni. Úgy tűnik a vőlegényével nem jöttek össze a dolgok, mert nyáron költözött hozzá, de most november közepén már el is költözött. Szóval tök jó, hogy nekünk hosszútávra adta ki a lakást. De most bérel egyet egy barátnőjétől, és azt szívesen elcserélné velünk (akkor lesz gáz, ha ez a barátnőnek nem tetszik), csütörtökön megyünk megnézni, de ezzel a vasárnapot totál elcseszte meg úgy az egész hónapot. A vizsgáimat átszerveztem, a mai javítóra nem mentem el, így egy tárgy pipa nem a legszebb jeggyel. Ha összejön, akkor dec. 21-én költöznénk, addig dobjam össze a lakást és szokjak hozzá a gondolathoz, hogy gázkonvektorral fogunk fűteni és gáztűzhely van, ami fogalmam sincs hogy működik meg milyen. Ráadásul nem lesz ágyunk. Kihúzhatós kanapé van meg megkapjuk a mostani matracot, mert neki van új és azt hozná magával ide vissza. Szóval ilyen basszamegbasszameg hangulat befigyel elég rendesen. Már épp beszoktunk ide és mindennek meg lett a helye és nem úgy éreztük, hogy csak "nyaralunk". Erre már költözhetünk is. Ezek után kezdem azt érezni, hogy totál furák vagyunk S.-sel, hogy ilyen korán összeköltöztünk és jól elvagyunk, míg mások hosszú idő után (amikor kivettük a lakást elsőre ledöbbent mikor mondtuk, hogy félév után már összeköltöztünk, hogy de korán) jegyességben szakítanak, mert mégse tudják hosszútávon elviselni a másikat vagy egyéb indokok, fene se tudja. De ez most így nagyon nem jó. Pedig szombaton még az okmányirodában is voltam lakcímbejelentő lapért, de így minek...

Nincsenek megjegyzések: