A gyerekvállalással egy korszak lezárult az életemben. Rettegve mentem vissza dolgozni, amikor Dávid 2 éves lett, mert eleget olvastam mennyire szivatják a kisgyerekes anyukákat. Bevállaltam a délelőtti műszakot, hogy odaérjek a bölcsibe, mert 1,5-1,5 óra utazás volt naponta és kizárólag 8 órában akartak visszavenni. Bevállaltam az alacsonyabb pozit is, majd visszavettek a régibe 3 hónap után, mert a csopvezzel elég jóban voltunk hozzá, mert amúgy már itt ki akartak rúgni létszámoptimalizálás címszóval, de minőségi csere volt a visszakerülésem. De így is minden köhintésnél gyomorgörcsöm volt, hogy mit fognak melóhelyen szólni érte. Természetesen mindig jött a megnyugtatás, hogy semmi gond, a gyerek a legfontosabb. S.-sel nem értettünk egyet a beteg vagy nem beteg témakörben. Ugye itt is túl sokat olvastam a témában és nem akartam eljátszani a nevelők bizalmát azzal, hogy kicsit is beteg gyereket viszek bölcsibe, így havi 1 hetet itthon volt, 10-ből 9-szer velem. Január és március 2-2 hét volt, bár azok inkább a saját betegségeim volt, mert természetesen mindent elkaptunk Dávidtól.
Áprilist lehoztuk hiányzás nélkül, húsvét után helyettesítettem a csopvezt, azt hittem végre sínen vagyunk erre május közepén elém tolták a felmondást, hogy megbízhatatlan vagyok a sok táppénz miatt, így szevasz. Természetesen úgy volt tálalva, hogy ez felsővezetői döntés volt, mert a munkámmal teljesen meg vannak elégedve, de a gyerektelen kollégával szemben így sajnos hátrányban vagyok és munkaerő optimalizálás van. Utólag kiderült, hogy a részlegvezető kezelhetetlen jelzőt adott rám, mert a csopvez hiányzása alatt nem eldobtam mindent mikor kért valamit, hanem azután végeztem el a kért feladatot, hogy befejeztem azt, amit éppen csináltam (megírtam az elkezdett emailt). Ez megbocsáthatatlan bűn volt. A legfelháborítóbb az volt, hogy végig jópofizott velem a részlegvezető, még a minap is rámírt, hogy régen hallott felőlem, mizu. Soha nem találkoztam ilyen kétszínű emberrel. És fáj, hogy nem ismertem fel.
A felmondás sokk hatása alatt belebegtették, hogy a jó munkavégzésemre tekintettel fel tudnak ajánlani egy másik pozíciót, ahol nem probléma a hiányzás. Rettegtem a munkanélküliségtől, hogy nyár elején nem találok semmit augusztusig és ott a hitel, kezdődik majd a bölcsi, mi van ha emiatt kirakják Dávidot, így elfogadtam májusban az ajánlatot. Ha tudtam volna, hogy S.-éknél lesz szabad pozi nyáron, akkor viszont elfogadtam volna a felmondást, mert így a poziváltással buktam a végkielégítést és még dolgoztam is 3 hónapot a váltás előtt azzal az érzéssel, hogy egy darab sz*r vagyok, mert a felajánlott pozi manuális volt, nagyon nem ment. Emiatt az éves béremelésből is kimaradtam, mert nem voltak jók a számaim. Ebben csak az a vicc, hogy mielőtt elfogadtam a másik pozit olyan ígéretet kaptam, hogy 1 hónap után emelik a fizum, mert ennél a pozinál van erre lehetőség. Ráadásul minőségben az élmezőnyben voltam és végig ez volt mondva, hogy a minőség számít, nem a mennyiség. Aha...
Szóval beadtam a felmondásom, amint megkaptam az ajánlatot S. cégétől, ahol ugyanabban a csoportban dolgozunk vezérigazgatói engedéllyel, mert nagyon kellett nekik értelmes munkaerő. Ráadásul nettó 100-zal magasabb fizum lett, rugalmasabb a munkaidőm, lesz home office ha lejár a próbaidő, használhatom végre az agyamat, minden nap pörgés van és végre hasznosnak érzem magam. Az pedig csak extra, hogy augusztus közepe óta Dávid nem volt annyira beteg, hogy ne tudjon menni bölcsibe, ezt a volt részlegvezetőm orra alá is dörgöltem, hogy érezze a törődést, hogy ezt nem bírták kivárni. Szóval kösz a popón billentést, hogy észhez térítettek, hogy sz*r munkahelyhez ragaszkodtam. Egyedül a kedvenc kollégámat sajnálom onnan, hogy már nem dolgozunk együtt.
De csak előre. Az új hely jobb és kihozom belőle a legjobbat. Vannak súrlódások, negatív elemek és megküzdésre váró kollégák, de több a pozitívum, mint a negatívom, így csak menni előre. Ráadásul önéletrajzban is jól fog mutatni, mert köze nincs a végzettségemhez, de remélhetőleg megnyit majd pár hasonló pozit a jövőben ha újabb váltásra kerül a sor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése