Élménybeszámoló

-1. nap: Este 11 óra... busz még sehol... ó, mégse, ott jön egy fehér, tök jó nagy.. áh, ez a külföldi bagázsé, fagyoskodás tovább...egyszer csak egy sárga pálmafás begördül. Ez lenne a miénk?! De hisz ez ugyan nem századfordulós, de valamikor az első új kategóriás buszok között került forgalomba, úgy 10 éve, nem baj, végre pakoljunk be. Tülekedés, megszokott.. nagynehezen síléc, sícipő, nagytáska bent, nyomás fel a buszra. Hely sehol... hátra, hátra, hátra, a leghátsó ötösben van. Magneb6 nálam van? Megvan, gyorsan be is veszem. Éjfél... mikor indulunk már? Közbe egy srác lehuppan mellém, név után "van barátod?" hát gyorsan a lényegre tért. Nagy nehezen elindulunk negyed 1 és fél 1 között. 1 körül már robogunk Olaszország fele. Már majdnem elaludna a banda erre berakják a Képlet nevezetű filmet. Hát így a sötét buszba pont ez kellett az én gyenge idegeimnek. Felét becsukott szemmel néztem, mert aludni nem ment mellette.

1. nap: 17 óra körül. Megérkeztünk! Szobabeosztás, balfaszkodás, két szálloda, megint a külföldieknek kedveznek, nekik helyben van a kaja, cucc... mi meg gyalogolunk a 100-150 méterrel lejjebb, arrébb lévőből minden reggel este. Síbusszal mehetünk síelni, közös reggeli buszos indulás nincs. Örüljünk, hogy a bőröndöt elvitték a mi helyünkre és nem kellett cipelni. Egy orvosis meg egy közgázos csajjal kerültem egy szobába, egész rendesek, nem lesznek itt gondok.

2. nap: Első síelős nap! Reggeli készülődés, legkorábbi busszal utazni kell. Kiadós reggeli, síbuszt elérjük, irány a pááálya. 9 óra. Carving lécek csodásak, csak úgy siklanak, száguldanak, élvezet velük menni. A táj szép, süt a nap, ugyan kissé hideg van, de belefér. Estére hullafáradtság, 4 körül haza fél 7kor vacsi addig mindenki lezuhizik és szunya. Nehezen kikecmergés az ágyból és nyomás vacsi, este vegyülős programok.

3. nap: Marha hideg van! Oda fagy az ember a felvonóhoz, pedig bélelt üléses... egy akkora bukás, hogy szerencse, hogy bukósisakot hordok, feltöröltem egy elég hosszú szakaszon a pályát, akarom mondani kisimítottam a buckákat.

4. nap: Ilyen hóesést még életemben nem láttam... mire leérek simán hóember lehetnék. Bucka-bucka hátán, ahogy a friss hót az emberek buckákba tolják a kanyarodásokkal. Bucka, bucka, puff elvesztem a harmadikon az egyensúlyom és a negyedikbe beleállok.

5. nap: Este még esett a hó, így bucka ismételten, de ráadásul ember tömeg, mert szombat van és hétvége, áááááá. Reggel meg felhőben kezdtük a síelést, jók vagyunk.

Látótávolság, síléc orra lefelé, előre hátra lásd fent. (kb 10 méter max) De kisütött azért a nap:

Egyéb képek később esetleg.