20. Byebye gyerekkor!

"Érdekes" év van mögöttem úgy érzem... Letargia és jó kedv váltakozása, teljes bezárkózás. Csütörtökön volt, hogy egy éve... egész nap olyan basszameg hangulatom volt, aztán estére sikerült egy mondattal embereket megbántanom, mikor rákérdeztek mibajom, sokadik kérdésre kinyögtem és ott szakadt el a cérna.. mintha csak tegnap történt volna... sírógörcs megállíthatatlanul... csak potyogtak a könnyeim és nem tudtam eldönteni, hogy ennyi idő után, hogy fájhat ennyire? Nem tudtam magam túltenni? Ennyire mélyre temettem volna a fájdalmam? De "sikeresen" visszazártam oda ahol eddig szunnyadt, mert másnap már mosolyogtam, nevettem. Vagy kezdődő elmebaj? Még most se tudom rendesen leírni, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban... teljesen üres a fejem.

Tegnap éljen május elseje címen elmentünk a nyíregyházi vadasparkba megnézni ezt az új trópusi házat meg ócenáriumot, amit oly nagyon reklámoznak, hogy európa legnagyobb... nos... a valenciai nagyobb és kevesebb az ember csúcsidőben. Ráadásul nem 4 cápára vágnak fel. Kimerítő nap volt viszont... G. is jött, mostanában egyre több "családi" programra van elrángatva, pünkösdkor még egy esküvőre is elrángatom és valahogy ráveszem a táncolásra. Kimerülés mértékét jelzi, hogy este tippem sincs mikor aludtam el és az se rémlik G. mikor mászott be mellém, de neki se rémlik.

Ma majdnem délig alvás, aztán hazajöttünk, öltözködés, irány étterem. Nem kicsit ettük tele magunkat, mindenki gurult a végére. Szép tortám volt, fehércsokis. Gyertyám is volt, nem is tudom mikor volt utoljára gyertya a tortámon... kívántam is, meglátjuk teljesül-e. De valahogy cseppet sem érzem át, hogy ez a nap különlegesebb lett volna, hogy én most akkor nagy 20 éves lettem. Felkeltem, ettünk családostul, mamához mentünk, délután tanultam, este leültem netezni... semmi kiemelkedő. Olyan semmilyen se ez a nap... rányomta a bélyegét a csütörtök talán, legalábbis az én hangulatomra? Nem tudom...

De hiányzik, hogy G.-vel töltsem, mint az elmúlt kettőt. Egyre jobban vágyom rá, hogy együtt lakjunk, mert akkor lenne egy fix pont a napban mikor biztosan hozzábújhatnék és nem kellene rá napokat várnom. Mert így néha előferdül, hogy egyik nap bújnék, mikor eljön a másnap pedig olyan mindenkihagyjonbékén hangulat kerülget és akkor nem repülök a nyakába. De csak ő képes kirángatni ezekből a hülye hullámvölgyekből még ha nem is rögtön a vele való találkozáskor történik meg a csoda. Ráadásul fogalmam sincs, hogy képes még mindig elviselni, mert mostanság hihetetlenül hisztis vagyok. De elvisel, a családomat is... nagyon szeretem.