Anyu hazaért Angliából, kalandos módon ugyan, mert gépjárat törlés, későbbivel jön, azzal lekési az utolsó vonatot így jöhet reggel, de megérkezett ma reggel végül, és azt hiszem bárki kiröhögne ha meghallja min tört el a mécses nálam. Nem kaptam semmit, de szószerint semmit. Húgom egy fél ruhatárat, öcsém szintén, nem irigylem tőlük, mert mindig azon megy a vita, hogy húgom elhanyagoltnak érzi magán, öcsém meg simán az öcsém. Most viszont én érzem úgy magam, mintha az elfeledett harmadik gyerek lennék. Már egy tábla csokinak is örültem volna, hogy én kaptam. Hülye dolog mondom én. De azért picit rosszul esett, hogy csomagolnak kifele, húgom rohangál felpróbálni az új ruhákat én várok, hogy vajon mit kaptam, és erre kiderül, hogy semmit.... azt hiszem még nem nőttem fel. Mondjuk az is igaz, hogy mondtam, hogy ruhát nem kérek, viszont ékszer, táska, stb jöhet, de anyu azt mondta nem tudta a sokféléből melyik tetszene... na mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése