Negyedévszázad múltán...

Iszonyat régen írtam. Majdnem egy éve. Gondolkodtam, hogy megvárom az "évfordulót", de végül mivel nem azt csináltam, amit kellett volna és kicsinosítottam a blogot, ezért írok is egy rövid szösszenetet, hogy a megmaradt egy olvasóm (szia S. :P) ne unatkozzon. Belegondolva talán azért se volt kedvem egy jó ideje írni, mert fekete volt a design és valahogy nem fűlött hozzá a fogam, nem tetszett na. Vagyis egyszerre tetszett, mert a kép nagyon, de a hozzáillő többi elem nem. Így igazából egy éve már csak a sorozataim követésére használtam a blogot. Na de egy kis összefoglaló az elmúlt évből, ha már a szokásos évzáró poszt is elmaradt.

Június, július, augusztus: vizsgahegyek, 4 tárgy bukta, a hónap nagy része lázas szakmai gyak kereséssel telt, az utolsó pillanatig bíztam abba, hogy tudok táborba menni, de végül július elején anyu talált nekem helyet de csak augusztusra, mert nekem vagy nem válaszoltak vagy egyetlen választ kaptam, hogy nincs több hely. Így végül otthon csináltam a gyakot. S.-t pedig itt hagytam 4 hétre, mondjuk 2 hétvégén hazajöttem sütni-főzni, mosni, na meg meglátogatni. :D De sikeresen meglett a gyak, még élveztem is, mert mikrobiológiai laborban voltam, az pedig mindig is érdekelt csak sose volt belőle gyakorlatom.

Szeptember-október-november-december: Sürgősséggel diplomamunka hely keresés, mert én mindent időben kezdek. Végül lett, jobban mondva egy helyre írtam, mert nagyon érdekelt és hamar vissza is válaszolt a prof, toxikológiai laborba kerültem egy olyan gép mellé, aminek az elméletéből buktam, de nem probléma.... elég lassan indult be az egész. Közben vállaltam diákmunkát, ülő munka, utalványszámlálás, szóval nem egy nehéz és bonyolult valami, először azt hittem heti egyszer vagy kétszer belefér, a laborba járás miatt ez nem nyert, bár végül mindig sikerült havi 3-4 napot összeszedni, szóval kicsit nőtt a bevételem. A decembert pedig rettegve vártam/vártuk, mert letelt az egy év, a bérleti szerződés elvileg "lejárt", de a tulaj nem mondott semmit, így lassan kezdek megnyugodni, hogy nem leszünk kidobva. De a december úgy volt szar, ahogy... karácsony előtt meghalt S. nagypapája, rányomta az ünnepekre a hangulatot, plusz ő otthon is maradt a temetésre, amire végül nem jutott el, mert bedurrant a foga és a fogorvost járta, szegénykém Szilveszterre úgy jött haza, hogy a feje kétszer akkora volt, mint kellett volna lennie. Így a kajálás és pezsgőzés kimaradt szilveszerről. Az új év első pár napja is inkább kímélő üzemmódban telt.

Január: újabb csodás vizsgaidőszak. Hát mondanom sem kell, itt is sikerült megtalálnom a "kedvenc" tanárom. Ha tudom, hogy ennyire "jópofa" tuti máshogy szervezem a vizsgaidőszakot és nem 3 tárgyból buktam volna (összesen 4), hanem csak 1 (2)-ből. Mert így viszont sikerült ráhúznom a tanulmányaimra plusz egy félévet, ami már fizetős.... Szóval gyűjtögetek tandíjra, a két harmada már megvan.

Február-március-április: elindult a félév, 2 évesek lettünk S.-sel (<3 juhúúú) és a mérések a laborban vakvágányra mentek... már a gép felaprításán gondolkoztunk, amikor is elfogyott a kontrollminta. Szóval most várjuk... hetek óta... még szerencse, hogy nem ebben a félévben záróvizsgázok különben tuti síkideg lennék, mondjuk most is ideges vagyok, de egy fokkal kevésbé.

Május: Ééééés elértem a rettegett kort. Negyedévszázados lettem. Igazából még barátkozom a gondolattal, hogy lassan inkább a harmincasok közé tartozom és nem a huszasok. Most már kezd szorítani az idő az önmegvalósítás és a többi életcél marhaságot tekintve. Ráadásul jön a vizsgaidőszak, tanulni kellene ezerrel, de közben a diplomamunkát kellene iziben megírnom, hogy valamire jegyet kaphassak és még arra is gondolnom kellene, hogy valami hosszútávú melót szerezzek nyárra és a következő félévre, mert ősztől 0 Ft-t kapok, se szoctám, se tanulmányi ösztöndíj (erre a félévre kaptam, bibi), anyu nem tud már támogatni, mert mivel elmúltam 25 nem jár adókedvezmény utánam ,se húgom után... és az árvaellátás is kétséges, ugyan beadtam a kérvényt továbbfolyósítás ügyében, de nem biztos, hogy megítélik. S. fizetése meg kb teljesen elmegy a bérletire, szóval kezdek aggódni... ugyan rakom félre a kajajegyet, hogy az első hónapok ne legyen teljes koppanás, hogy amit eddig megszoktunk nincs, de nem igazán megy a takarékos üzemmódba való átállás. Mondjuk most már csak a június végét kell megvárnom és utána olyan diákmunkát vállalok, amilyet nem szégyellek, mert tudom azt mondani, hogy mindig ráérek. Vagy legalábbis tábor utántól mindig. Utána meg már rendes állást is kereshetek akár. Na attól is bennem van egy nagyadag félsz, mert mi van ha nem sikerül biomérnökként elhelyezkedni? Szerintem mennének a sima rendezgetéses, adatrögzítéses irodai melók, de kérdés, hogy ilyen túlkorosan felvennének-e ilyesmire nulla tapasztalattal, képzettséggel? Szóval inkább próbálok a "jelen" problémáira koncentrálni és letudni ezt a félévet, vagy tuti beleesnék egy teljes összeomlásba, ami a lelkivilágomat illeti.