2018. február 14., szerda

"Utálom a reggelt! Öljük meg!"

Hangzik el a fenti mondat egyik kedvenc sorozatomban a Szívek szállodájában, és még mindig nem értem, hogy találhattak ki ilyen bugyuta címet neki. Tuti, hogy akinek eszébe jutott még arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább az ismertetőt elolvassa. De e rövid intermezzo után, csak arra akartam utalni, hogy hasonlóan érzek a reggelekkel kapcsolatban. Azt hiszem én a minimum 9 órás munkakezdésre vagyok kitalálva. Kényelmesen felébredek 7 óra körül, megreggelizek és hasonlók majd szépen 8, fél 9 között elindulok dolgozni. Szép álom.


Már csak azért is relevánsnak tűnik a koránkelés problematikája, mert jött a héten a rossz hír.... mivel kevés a munka, ezért lehet visszavezetik a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, mert nincs értelme a délelőtti, délutáni munkának. Mármint fizetni a délutánt, ami mondjuk esetünkben kemény 2 óra, havi szinten nagyon maximum 20 óra, de anyagi megterhelés a cégnek... szóval éppen beszélgetnek róla a vezetők, hogy mi legyen. Elég rossz hír, mert bármennyire utálom a délelőtti műszakot a hajnal 5 órás ébredéssel, akkor is sokkal jobb, hogy már 2-kor vége a napnak és a délelőttös műszak párja a délutáni, amikor 11-ig, mint ma is itthon lehetek és este fél 9-re már itthon vagyok, ami nem annyira késő. Ráadásul mindkét műszaknak vannak olyan előnyei, hogy nem kell szabadnapot kivenni ha orvoshoz kell mennem, mert nem csak az este 6 óra utáni időpontokra kérhetek időpontot. Például a múlt heti terhelés mindkét vérvételét meg tudtam oldani, mert munka előtt belefért. Ráadásul most lehet olyat, hogy csúsztatok. Pl tegnap előtt 1 órával tovább voltam, tegnap 1 órával hamarabb mentem haza. Ha mindenki 8-tól fél 5-ig van ezt nem tudom hogy lehetne megoldani... Maximum az jut eszembe, hogy félóránként apránként lecsúsztatja az ember. Félóra munka előtt, félóra munka után. Na mindegy, ez a jövő zenéje. Bár már rémálmodok is arról, hogy elcsípek egy beszélgetést arról, hogy a kirúgásomról tárgyalnak. Beteges. Még szerencse, hogy a pajzsmirigy értékeim javultak... :D 

Holnap lesz eredménye a terhelésnek. Kíváncsi leszek rá, főleg, hogy ott helyben tudtam meg, hogy nem 3 pontos csak 2 pontos terhelést írt ki az orvos, jee, ebből kb pont a lényeg nem látszik, hogy van-e görbe vagy sincs... Ha már előre mondják mondtam volna, hogy akkor kifizetem a plusz pontot, belefér a büdzsébe, de a nullás vérvétel után mondta a vérvételes néni, és mivel jó korai időpont volt, ezért nem tudtam visszakeveredni a pulthoz kérdezni, mert ölre mentek a helyekért. Kész kabaré volt egyébként. Az egészségügy a betegek miatt is szar, nem csak a létszám hiány miatt. A terhelés miatt ücsörögtünk a többi terhelésessel (köztük sok terhessel) egy csoportban picit távolabb a többi betegtől, mert volt egy-két tényleg beteg is. Erre jön egy anyuka, a tüsszögő, székről lefolyó annyira rosszul van gyerekét beülteti mellém... telefonban felettünk állva nagyban meséli, hogy tüdőgyulladása van a gyereknek és éppen vérvételre várnak. Köszi. Végül is nem volt máshol hely, csak köztünk. Kb az összes kismama azonnal a szája elé kapott valamit. És a slusszpoén? Olvasni se tudott a drága anyuka. A kismamáknak, gyerekeknek és inzulinosoknak sürgősségi időpontot lehet kérni, ami annyit tesz, hogy kb azonnal hívják amint kihúzza a sorszámot. Na a drága anyuka normál időpontot húzott... cirka 1 órás várakozással járót. Ez csak akkor derült ki, amikor nagyban lobogtatta a sorszámát és az egyik közelünkben ülő nő kiszúrta, hogy 1-essel kezdődik a 4-es helyett. (4 a sürgős, 1 az egyes labor, 2 a kettes labor) Azonnal elzavarta kb, hogy húzzon jót, elment, 2 perc múlva behívták a kissrácot a jó sorszámmal. És ilyen értelmes anyukák szabadlábon szaladgálnak... pedig a gyengénlátók miatt 5-10 centis betűkkel van a sorszámhúzón kiírva minden.

Nincsenek megjegyzések: