2018. március 1., csütörtök

Mendegél a mandarin

Volt egy hosszú hétvégém otthon, ami egyszerre volt jó és rossz. Jó, mert pihentem, elvoltam, könyvet keresgéltem, anyuval is tudtunk valamennyit beszélni és a nyaki uh szerint gyönyörűen egészséges a pajzsmirigyem. Rossz, mert S. nélkül voltam több, mint 3 napot és azért péntek-szombat délután kb tökegyedül voltam, mert anyu dolgozott meg programja volt. Meg elértünk abba az időszakba, hogy anyunak állandó pasija van T., aki kvázi már ott lakik nálunk. Fura fazon, olyan művészlélek fajta, húgommal persze tökéletesen megértik egymást, én még nem tudom hova tenni. 

Munka terén semmi változás... jövő héttől állandó 8-tól fél 5-ig beosztás lép életbe és szinte érzem, hogy legkésőbb április elsejével hirdetik az első felmondást. Konkrétan most ketten betegek és így szétunjuk a fejünket. Mi lesz majd ha mindenki ott lesz egymás hegyén hátán? És nem tudjuk azt megcsinálni, hogy este fél 6-tól filmet nézünk youtube-n, mert már senki nincs bent szinte a cégnél, így nem feltűnő, hogy nincs semmi munkánk, de 8-ig ott kell ülni. Vagyis csak háromnegyed 8-ig szoktunk, mert ami utána keletkezik munka már nem ér le hozzánk az emeletről így az marad reggelre. Szóval lényegében tegnap is a 8 órára szétdobott munkát max 2 óra alatt meg lehetett volna csinálni. És akkor még beteg 1 emberünk meg a csoportvezető is, így a helyettese az ő dolgait csinálja ahelyett, hogy nekünk "segítene". És a helyettes vicceskedve megkérdezi, hogy mit problémázok azon, hogy nem kell dolgozni de kapok fizetést? Mondjuk azt, hogy ha ezt megtudják fent, akkor rövid úton lapátra kerülök? Ő könnyen van ezzel a nincs munkával, őt az utolsók között küldenék el. Na mindegy, kicsit stresszes így az élet. 

Hogy valami pozitívabbak is írjak teljesen moly.hu függő lettem. Keresgélem a könyveket, listákat gyártok, hogy miket kellene elolvasnom, vannak ilyen kihívások, azokra gyűjtögetek könyveket. Szóval lényegében már több időt töltöttem el azzal, hogy mit kellene elolvasni, mint a konkrét olvasással. :D 

És még wow-ba is visszatértem, mert ember kell és így, hogy újra kiszámítható az időbeosztásom nincs kifogás. Meglátjuk mikor unom meg. Mármint, hogy megint semmire sincs időm. Azzal már kezdek nem foglalkozni, hogy béna vagyok. Nem sokat fejlődött a kéz- és szemkoordinációm az elmúlt egy évben, amíg aktívan nem játszottam csak casualkodtam. Tipikus női játékos vagyok, hopp meghaltam. Ezvan.

Nincsenek megjegyzések: