2013. május 4., szombat

Kukázás, avagy mennyit ér a büszkeségem

Sok-sok darab cigisdoboz közterületről hónapvégéig, egész jó keresetért. Viszont a földön nincs annyi eldobva, mint először gondoltam így rávetemedtünk barátnővel, akivel osztozkodunk a kereseten, a kukából szedegetésre. Persze gumikesztyű-textilkesztyűben, szóval nem csöves módra mégis olyan szép beszólások jöttek ma. A legszebb az, hogy az egyetemen az elszállt picsáktól, akiknek tuti még életükben egy napot se kellett dolgozniuk. "Fúj ezek kukáznak" vagy "Ezeknél már csak a lerobbant öregek rosszabbak". Hát köszi, nem ez vagyok először is.. Mondjuk amíg csak a földről szedtük addig az anyukák lelkesen mondták a gyereküknek, hogy " Nézd milyen ügyesek a lányok, hogy felszedik a szemetet". Szóval meg van a büszkeségem ára, de szarok bele. Ennyiért simán megéri, főleg, hogy a nagy kukabúvárkodás kimerül annyiban, hogy csak abba nyúltunk bele, amibe se folyadék, se trutyi, se semmi büdös nem volt és nem kellett nyakig belemerülni, max könyékig és nyitott kuka... Most meg magyarázom a bizonyítványom, ehh, mindegy, elfáradtam. 6-kor keltem, 7-kor indultunk és délután 1-re estem haza, 5 óra folyamatos séta és keresgélésből a teljesítendő érték harmada kereken meglett. Pedig elcsesztünk egy csomó időt arra, hogy a szerintünk jó helynek hitt helyeken keringtünk, de már megvannak a legjobb helyek, szóval ha csak reggel-este arra járnánk is meg lenne a kellő mennyiség 2 hét alatt. Bah, na megyek készülődni.. délután esküvőre vagyunk hivatalosak, dejó. Marha sok kedvem van hozzá.

Nincsenek megjegyzések: