Jelentem tegnap egy vadbarom elcsapott, ütött, sodort, gázolt. Annyiféle kifejezés van. A lényeg, hogy kenődtem a motorháztetőre majd megérkeztem a betonra. Viszont a hosszú évek bénáskodó életmódja beérett, fejem nem ütöttem be, még a szemüvegem is a helyén maradt, csontom se tört (mondjuk ez csak később derült ki), mondjuk lett egy fasza estém meg ingyen vacsorám.
Na szóval szépen haladtam volna S.-ért a munkahelyére, mert olyan marhára ráértem, aztán kosaraztunk volna, de még a ház előtti zebrán se jutottam túl. Zöld jelzésnél egy autó szépen ráhajtott a zebrára, én meg ugyebár ott sétáltam, szóval tikitakisat játszottunk és ő nyert. Csaj (mert hogy egy 33 éves, mentőorvos/orvoslátogató céges autóval) rögtön kiugrott, hogy jól vagyok-e. Én még a világomat nem tudtam. Csak feltápászkodtam a földről és a legközelebbi kiálló kőre leültem a járda mentén, hogy aha, élek. És elkezdtem végig nézni a tagjaim, hogy minden megvan és semmi se áll abnormális módon. 3-an is megálltak, hogy kell segítség én meg szépen elhajtottam, hogy dehogy, jól vagyok. A csaj meg rögtön ültetett volna be az autóba, hogy .. már nem tudom miért. Igazából vannak foltok, hogy nem tudom pontosan hogy történt, mert még eléggé meg voltam ijedve plusz a sokk (nem mindennap ütnek el). Aztán feljöttünk hozzánk, ő körbetelefonált, hogy ilyenkor mit kell csinálni, igazából én se tudtam. A vicc az, hogy mikor feltápászkodtam akkor hajtott el egy rendőrautó. Ha még kicsit fetrengek lehet oda jöttek volna. Így utólag belegondolva, mert a sztori végére azt próbálta a csaj kihozni, hogy nem figyeltem és rosszkor léptem le. Pedig nem, vagyis igen, mert elfelejtkeztem arról, hogy lehetnek olyan vadbarmok akik még az utolsó pillanatban át akarnak csusszanni a zöldön. (hazafelé lett világos, hogy merről érkezett, mert nem ismeri az utcákat így nem tudta a neveket) Csak mert amerről jött arról nem lehet egyszerre zöld az én zebra zöldemmel és nem véletlen rántott a kormányon, mert közben a zebrával párhuzamos út zöldet kapott és onnan akart belecsókolni egy másik kocsi. Mindegy.... a lényeg, hogy kisakkoztuk, hogy kórház, röntgen, ha tört valamim majd kerítünk rendőrt. (legközelebb - ne legyen soha többet - azonnal rendőr, nem jópofiskodok, soha többet) Közben S.-t is felvettük, akire a frászt hoztam, mert csak annyival hívtam 20-kor 20 perccel a munkaidő vége előtt, hogy jöjjön haza, majd elmondom. Fogalmam se volt, hogy mondjam el, hogy fellöktek egy kocsival. Szóval kórház, ott kínos feszengés, hogy tartózkodási helyet nem tudok megadni (nincs ideiglenes címem, de most már megkérdezem a tulajt, hogy nem lehetne mégis bejelenteni, mert ez így nem poén) majd várakozás, asszisztensnő leírja hol fáj, küldenek röntgenre, ott kínos feszengés szintén, mert miközben nadrágom a térdemnél, bugyiban fekszek a röntgen asztalon elég kitárulkozó pózban (jobb medence csont röntgen) ott mászkálnak vadidegen férfiak. A csuklómnál nem vártam meg, hogy beigazítson, felpattantam, hogy kérem ez felhúzott nadrággal ülve lesz megcsinálva. Persze nem mondtam de vette az adást, igazából aranyos volt a röntgenes srác, pedig kb futószalagszerűen dolgozott szegény. Aztán várakozás, várakozás. Nagy nehezen behívtak, kőbunkó 30as orvos. Még akkor úgy gondoltam halál felesleg a rendőr ha nincs bajom, csak felesleges kör, így mondtam, hogy közös megegyezéssel nem hívtunk. Akkor minek vagyok itt? Mert úgy tiszta. Akkor rendőrt kellett volna hívni, minek vagyok itt? Majdnem lecsaptam a végére, hogy azért mégis elcsapott egy autó és szeretném tudni, hogy csak csúnyán megzúztam magam vagy valami komolyabb baj van. Beültettek ultrahangra, hogy várjam a doktornőt, 10-15 perc és jön. 35-40 perc múlva jött is egy másik beteggel és meglepődött, hogy én ott vagyok. Aztán gyorsan megvizsgált, kicsit leszidott, hogy ne védjem az autóst, engem ütöttek el, én voltam a gyalogos, akinek elsőbbsége van. De amúgy rendes volt meg kedves a maga módján. Aztán megint ücsörögtem egy sort, de rendelőn belül, ami azért volt vicces, mert így végighallgattam egy nőt akinek fáj a csípője, dereka és csak azért a traumatológiára jött, mert az ortopédiára olyan sokára kapott időpontot de hát ez neki nagyon fáj, aztán kiderült, hogy a reumatológia kell neki nem az ortopédia. Aztán egy bácsit aki herpeszes, meg egy nőt aki beverte a fejét és tetanuszért jött meg egy koponya röntgenre, mert 2 napja szédül. Na de aztán sorra kerültem, mert megérkezett egy tényleg rettentően kedves főorvos, megvizsgált, sőt siettette az asszisztenst, hogy na hol vannak a röntgenek hadd nézze meg, ne sokáig kelljen még várnom ("hadd menjen haza a kislány, jajj, bocsánat, a hölgy" :D), főleg, hogy úgy tűnik semmi bajom, mert a hasam nyomásra egyáltalán nem fáj. A lépem a koromhoz képest kicsit nagyobb, de belefér. Aláíratták, hogy saját felelősségre hazamegyek (nem mintha bent akartak volna tartani, ez egyszer sem merült fel szerintem, de mindegy) aztán már ajtón kívül voltam, ahol az autós csaj egyből vetődött, hogy na mi az eredmény. Onnantól kezdett el spekulálni, hogy én nem közlekedtem szabályosan. S. meg kb falramászott amíg várt rám, amíg bent voltam, mert rettentő sokáig voltam bent és már azt hitte baj van és a következő hordágyon én érkezem. Szóval eléggé ráhoztam a frászt. A csaj még egy 20 percig szütyögött azon mikor elindultunk haza, hogy jajj, 10 óra (mert ja igen, 6ra értünk a kórházba, majdnem 10kor jöttünk el, úgy, hogy 7kor már a kezembe volt a röntgen) és semmit nem ettünk, akkor már vacsorára vesz valamit nekünk. Kétszer mondtam, hogy de nem kell, van otthon kaja. Igazából már szabadulni akartam és végre pihenni. Köröztünk a széll kálmán tér környékén amikor nagy nehezen kiszúrt egy pizzériát, pizza jó? jó, csak haladjunk már. 2 pizza, természetesen a nagyobb (32 cm), mert itt már pofátlan voltam ha már ennyire kaját akar venni meg járt hozzá 3 csokis palacsinta, szóval S. mai ebédje is meglett ha már főzni nem tudtam este. És nagy nehezen hazaértünk. Még raidre beestünk, poénkodás megvolt azzal, hogy béna voltam, aztán beszéltem anyuval facebookon, a frászt hoztam rá is, aztán megkajáltunk aztán fürdés és rekordsebességgel aludtam be és fogalmam sincs mikor. S. még simogatta a hátam aztán se kép, se hang. Reggel ugyanabban a pózban ébredtem ahogy lefeküdtem és nem bírok a jobb oldalamra fordulni. Nehéz a mozgás, vagyis jobban mondva bármilyen megmozdulás. Plusz anyu szerint tök jó, hogy most nincs kék foltom, de 3-4 nap múlva olyan sötétlila leszek, hogy öröm lesz nézni, mert a mélyizmos sérülések addigra jönnek ki.
Szóval most próbálom kitalálni, hogy mi legyen. Feküdjek egész nap itthon vagy másszak be legalább biometriára (úszás esélytelen), mert ma osztják ki a feladatokat meg határidő megbeszélés van meg egyébként is. Nem tudom... de van még időm eldönteni, mert csak 2től lesz az óra. Mondjuk a biztonság kedvéért ráírtam csoporttársra, hogy ez és ez történt, kikérné-e a feladatot nekem. És a legszörnyűbb, hogy nem tudom eldönteni melyik izomfájdalom mi, melyik az autóval találkozás miatti és melyik a vasárnapi kosár utáni izomláz. Szóval most fetrengek és szenvedek. Aúcs..
Ui.: A múlt heti minőségirányítási zh meglett. 2-es lett.. Ezt a mázlit. Legalább ebben szerencsém volt.
Na szóval szépen haladtam volna S.-ért a munkahelyére, mert olyan marhára ráértem, aztán kosaraztunk volna, de még a ház előtti zebrán se jutottam túl. Zöld jelzésnél egy autó szépen ráhajtott a zebrára, én meg ugyebár ott sétáltam, szóval tikitakisat játszottunk és ő nyert. Csaj (mert hogy egy 33 éves, mentőorvos/orvoslátogató céges autóval) rögtön kiugrott, hogy jól vagyok-e. Én még a világomat nem tudtam. Csak feltápászkodtam a földről és a legközelebbi kiálló kőre leültem a járda mentén, hogy aha, élek. És elkezdtem végig nézni a tagjaim, hogy minden megvan és semmi se áll abnormális módon. 3-an is megálltak, hogy kell segítség én meg szépen elhajtottam, hogy dehogy, jól vagyok. A csaj meg rögtön ültetett volna be az autóba, hogy .. már nem tudom miért. Igazából vannak foltok, hogy nem tudom pontosan hogy történt, mert még eléggé meg voltam ijedve plusz a sokk (nem mindennap ütnek el). Aztán feljöttünk hozzánk, ő körbetelefonált, hogy ilyenkor mit kell csinálni, igazából én se tudtam. A vicc az, hogy mikor feltápászkodtam akkor hajtott el egy rendőrautó. Ha még kicsit fetrengek lehet oda jöttek volna. Így utólag belegondolva, mert a sztori végére azt próbálta a csaj kihozni, hogy nem figyeltem és rosszkor léptem le. Pedig nem, vagyis igen, mert elfelejtkeztem arról, hogy lehetnek olyan vadbarmok akik még az utolsó pillanatban át akarnak csusszanni a zöldön. (hazafelé lett világos, hogy merről érkezett, mert nem ismeri az utcákat így nem tudta a neveket) Csak mert amerről jött arról nem lehet egyszerre zöld az én zebra zöldemmel és nem véletlen rántott a kormányon, mert közben a zebrával párhuzamos út zöldet kapott és onnan akart belecsókolni egy másik kocsi. Mindegy.... a lényeg, hogy kisakkoztuk, hogy kórház, röntgen, ha tört valamim majd kerítünk rendőrt. (legközelebb - ne legyen soha többet - azonnal rendőr, nem jópofiskodok, soha többet) Közben S.-t is felvettük, akire a frászt hoztam, mert csak annyival hívtam 20-kor 20 perccel a munkaidő vége előtt, hogy jöjjön haza, majd elmondom. Fogalmam se volt, hogy mondjam el, hogy fellöktek egy kocsival. Szóval kórház, ott kínos feszengés, hogy tartózkodási helyet nem tudok megadni (nincs ideiglenes címem, de most már megkérdezem a tulajt, hogy nem lehetne mégis bejelenteni, mert ez így nem poén) majd várakozás, asszisztensnő leírja hol fáj, küldenek röntgenre, ott kínos feszengés szintén, mert miközben nadrágom a térdemnél, bugyiban fekszek a röntgen asztalon elég kitárulkozó pózban (jobb medence csont röntgen) ott mászkálnak vadidegen férfiak. A csuklómnál nem vártam meg, hogy beigazítson, felpattantam, hogy kérem ez felhúzott nadrággal ülve lesz megcsinálva. Persze nem mondtam de vette az adást, igazából aranyos volt a röntgenes srác, pedig kb futószalagszerűen dolgozott szegény. Aztán várakozás, várakozás. Nagy nehezen behívtak, kőbunkó 30as orvos. Még akkor úgy gondoltam halál felesleg a rendőr ha nincs bajom, csak felesleges kör, így mondtam, hogy közös megegyezéssel nem hívtunk. Akkor minek vagyok itt? Mert úgy tiszta. Akkor rendőrt kellett volna hívni, minek vagyok itt? Majdnem lecsaptam a végére, hogy azért mégis elcsapott egy autó és szeretném tudni, hogy csak csúnyán megzúztam magam vagy valami komolyabb baj van. Beültettek ultrahangra, hogy várjam a doktornőt, 10-15 perc és jön. 35-40 perc múlva jött is egy másik beteggel és meglepődött, hogy én ott vagyok. Aztán gyorsan megvizsgált, kicsit leszidott, hogy ne védjem az autóst, engem ütöttek el, én voltam a gyalogos, akinek elsőbbsége van. De amúgy rendes volt meg kedves a maga módján. Aztán megint ücsörögtem egy sort, de rendelőn belül, ami azért volt vicces, mert így végighallgattam egy nőt akinek fáj a csípője, dereka és csak azért a traumatológiára jött, mert az ortopédiára olyan sokára kapott időpontot de hát ez neki nagyon fáj, aztán kiderült, hogy a reumatológia kell neki nem az ortopédia. Aztán egy bácsit aki herpeszes, meg egy nőt aki beverte a fejét és tetanuszért jött meg egy koponya röntgenre, mert 2 napja szédül. Na de aztán sorra kerültem, mert megérkezett egy tényleg rettentően kedves főorvos, megvizsgált, sőt siettette az asszisztenst, hogy na hol vannak a röntgenek hadd nézze meg, ne sokáig kelljen még várnom ("hadd menjen haza a kislány, jajj, bocsánat, a hölgy" :D), főleg, hogy úgy tűnik semmi bajom, mert a hasam nyomásra egyáltalán nem fáj. A lépem a koromhoz képest kicsit nagyobb, de belefér. Aláíratták, hogy saját felelősségre hazamegyek (nem mintha bent akartak volna tartani, ez egyszer sem merült fel szerintem, de mindegy) aztán már ajtón kívül voltam, ahol az autós csaj egyből vetődött, hogy na mi az eredmény. Onnantól kezdett el spekulálni, hogy én nem közlekedtem szabályosan. S. meg kb falramászott amíg várt rám, amíg bent voltam, mert rettentő sokáig voltam bent és már azt hitte baj van és a következő hordágyon én érkezem. Szóval eléggé ráhoztam a frászt. A csaj még egy 20 percig szütyögött azon mikor elindultunk haza, hogy jajj, 10 óra (mert ja igen, 6ra értünk a kórházba, majdnem 10kor jöttünk el, úgy, hogy 7kor már a kezembe volt a röntgen) és semmit nem ettünk, akkor már vacsorára vesz valamit nekünk. Kétszer mondtam, hogy de nem kell, van otthon kaja. Igazából már szabadulni akartam és végre pihenni. Köröztünk a széll kálmán tér környékén amikor nagy nehezen kiszúrt egy pizzériát, pizza jó? jó, csak haladjunk már. 2 pizza, természetesen a nagyobb (32 cm), mert itt már pofátlan voltam ha már ennyire kaját akar venni meg járt hozzá 3 csokis palacsinta, szóval S. mai ebédje is meglett ha már főzni nem tudtam este. És nagy nehezen hazaértünk. Még raidre beestünk, poénkodás megvolt azzal, hogy béna voltam, aztán beszéltem anyuval facebookon, a frászt hoztam rá is, aztán megkajáltunk aztán fürdés és rekordsebességgel aludtam be és fogalmam sincs mikor. S. még simogatta a hátam aztán se kép, se hang. Reggel ugyanabban a pózban ébredtem ahogy lefeküdtem és nem bírok a jobb oldalamra fordulni. Nehéz a mozgás, vagyis jobban mondva bármilyen megmozdulás. Plusz anyu szerint tök jó, hogy most nincs kék foltom, de 3-4 nap múlva olyan sötétlila leszek, hogy öröm lesz nézni, mert a mélyizmos sérülések addigra jönnek ki.
Szóval most próbálom kitalálni, hogy mi legyen. Feküdjek egész nap itthon vagy másszak be legalább biometriára (úszás esélytelen), mert ma osztják ki a feladatokat meg határidő megbeszélés van meg egyébként is. Nem tudom... de van még időm eldönteni, mert csak 2től lesz az óra. Mondjuk a biztonság kedvéért ráírtam csoporttársra, hogy ez és ez történt, kikérné-e a feladatot nekem. És a legszörnyűbb, hogy nem tudom eldönteni melyik izomfájdalom mi, melyik az autóval találkozás miatti és melyik a vasárnapi kosár utáni izomláz. Szóval most fetrengek és szenvedek. Aúcs..
Ui.: A múlt heti minőségirányítási zh meglett. 2-es lett.. Ezt a mázlit. Legalább ebben szerencsém volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése