Csapó sokadik

Meglepetés! Vagy annyira nem is, kedvenc szokásommá válik lassan, hogy vándorlok ide-oda, viszont most először nem hozom magammal a múltat. Az megmarad a régi helyen, lehet nézegetni és hasonlók, de magam mögött tudom. Végre elkezdem a biztonságosabb blogírást, kevesebb név, dátum, helyszín. Kell a publicitás, de nem a végtelenségig mikor az ember visszahallja a saját gondolatait olyan ismerőstől, akinek nem akarta volna azokat a gondolatokat megemlíteni. Szóval tádám.

Na lássuk csak hol is hagytam abba. Az írásbeli angolom meglett, 70%. A szerves kémia viszont nem, se a felezős, se az egybe, két hét múlva szóbeli, valahogy úgy állok hozzá, hogy kicsit sem érdekel... lesz ami lesz. Igazából hetek óta ilyen a mentalitásom. A depresszióm tetőzik, a sok csinálni kell kiváltott egyfajta semmihez sincs kedvem és szarok a világba hangulatot. Ez így vizsgaidőszak közepén nem épp a legjobb dolog. És se G., se csoki nem segít rajta. Csak ülök az ágy tetején és nézek ki az ablakon, ahol olyan szürkeség tombol, mintha minden életunt lenne és ettől én is az leszek. Valamelyik nap produkáltam egy 20/24es alvási rekordot. Pedig nem voltak előtte álmatlan éjszakáim, csak így random végig aludtam a napot... és ez az álmosság még mindig tart. Majdnem délig alszom pedig éjfél, hajnali 2kor legkésőbb elalszom. A csodás gugli szerint vagy vérszegénységben szenvedek vagy agytumorom van. Én a vérszegénységre voksolok inkább, anyu már mozgósítva lett vastablettáért, meg merő szorgalomból a koncentrációnehézségemre a kezembe nyomott agyfényesítő tablettákat. Ha ettől nem jövök rendbe hamarosan semmitől és akkor a szervest tuti ismétlem. Na így hirtelen azt hiszem ennyi. És akkor most fogadkozok, hogy gyakrabban írok, etc, etc.