Sírósra fáradtam, és mindenem sajog és leragad a szemem, de aludni nem bírok. Hozzá akarok bújni és pihenni és nem tudok. Dolgozik. Még több órát. Pedig úgy volt, hogy ma szabadnapos... nem értem én ezt már. Tegnap olyan szinten összekaptunk saját hülyeségem miatt, hogy elhangzott az "inkább ne is szóljunk egymáshoz" és most nem tudom mi van és jön anyu pasija, velünk jön találkozni, de azért ha tehetem mikor tesók suliban legyek szíves én is házon kívül tartózkodni. Szívmelengető, de tényleg. A macimat akarom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése