Egy életem, egy halálom

Szombaton eljön a mi megváltónk, ki megszabadít a szenvedéstől, és ott helyben a szerves kémia zh közepén magához szólít, jobb esetben... vagy különben csak simán összeesek és agyvérzést kapok az idegességtől. Nagyon nem szeretem a szerves kémiát, pedig nem nehéz csak egyszerűen még nem találtam meg benne az értelmet. Pedig ha jobban belegondolok én is azért létezek, mert működnek ezek a szabályok. Említettem már, hogy a biokémiával is hadilábon állok? De most már nem ártana a hadilábon állást megszüntetni, mivel másfél év, sőt, egy év és záróvizsga és referálás és még szóbeli angol is kellene ha papírt szeretnék kézhez kapni ha valami csoda folytán sikerülne a szakmai részből levizsgázni. Félek. Eddig olyan távoli dolog volt, hogy maajd valamikor lesz egy nyári gyakorlat, maaajd valamikor lesz egy szakdolgozat, maaaajd valamikor lesz egy záróvizsga. De most itt van, elérhető közelségben. És cseppet sem érzem magam okosabbnak annál, mint ahogy elkezdtük az egyetemet. Én felejtettem volna el az anyagokat vagy nem tanultunk úgy igazán semmi érdekfeszítőt? Nem tudom, de közeledik.