Idegbaj a köbön

Izgalmas volt a hét. Hétfőn annyira rá voltam "izgulva" a munka témára, hogy a 4 órás kelés olyan szinten lazán ment, hogy 2 perccel az ébresztő előtt magamtól ébredtem. Elértem a buszt, bejutottam, csoportvezető diák is meglett és érdekes nap volt. Kupakokat kellett lepattintgatni a selejtről, mert a kupakot egy az egyben újrahasznosítják, a selejt meg megy újraformázásra vagy valami ilyesmi. Utána meg felpakolás a szitába, hogy rányomja a szöveget a tubusra a gép. Szerencsére nem a selejt válogatáshoz lettem rakva, nem is láttam voltam, hogy mi miért selejt. Nap végére mozogni alig bírtam annyira fájt mindenem, kissé rossz volt a pakolási technikám, de úgy éreztem nap végére egész belejöttem.

Amennyire jónak mondható volt az első nap annyira szar volt a második. Tök ismeretlen arcok megint és egy hihetetlenül picsastílusú csoportvezető. Egész nap úgy beszélt velem, mint egy hülye gyerekkel, be-beszólogatott, de nem vettem magamra, újonc vagyok, biztos ez a módi. Egész nap alig volt munka így alibi söprögettünk, aztán kupakot kellett felrakni a tubusra, kézzel... nyomni nem tudtam így ütni kellett, remegett a kezem és bevérzett a végére de igyekeztem rendesen dolgozni, ahhoz képest megint jött a beszólás, oké, nem foglalkozom vele. De mikor nagy nehezen elindult a gép megint a felpakoláshoz álltam és ekkor jött a nap végére az utolsó csepp a pohárban. Odajött, hogy lassú vagyok haladjak gyorsabban. Válaszom, oké, igyekszem. Erre mint egy hisztérika elkezdte, hogy ne legyek ilyen flegma és egyébként is 3 ezer diák rendesen tudja csinálni, elfordultam fél percre, hogy egy új pakkot hozzak, mert előző elfogyott, erre odavág kettőt és egy mozdulattal feldobja az egész szalagra való mennyiségű tubust nagyképűen majd visszamegy a saját részéhez. Na itt húztam fel magam, hogy hát igazán bekaphatja. Azzal a technikával, amit csinált én nem tudom megcsinálni, egyszerűen beszorul az ujjam a tubusba és többet szenvedek az elrendezéssel, mintha belemarkolnék a dobozba és egy mozdulattal rendesen teríteném mindenféle rendezkedés nélkül. (ennek hátránya, hogy egyelőre még kimarad pár hely dobozcserekor) Na a lényeg a lényeg, hogy ezek után másfél óráig pattogtam, mint a mérgezett egér, hogy folyamatosan menjenek a tubusok, ettől és valószínűleg a méregtől olyan szinten túlpörgött a szívem, hogy a végén elájulni lett volna kedvem. Jelenléti ív aláírásról egész nap nem volt szó, pedig tegnap reggel ezzel kezdtük a napot. Csak annyi lett megkérdezve tőlem mi a nevem, hogy felírjanak. Hát érdekel ezek után, hogy hova írt fel. De az utolsó húzásával annyira felbaszta az agyam, hogy munka után elmentem a diákmunkás irodához, hogy akkor én holnap nem mennék, mert ezzel a csajjal nem tudok dolgozni, a miértre szépen válaszoltam, és úgy tűnik nem ez volt az első húzása, plusz ott végre aláírhattam a jelenléti ívet így ha nem az van, hogy a csaj közli semmit nem dolgoztam és nem kapnék emiatt fizut, papír szerint dolgoztam így kapok. Na majd januárban kiderül. Viszont így sokadik nap után nem tudom, hogy én reagáltam túl a dolgot, vagy tényleg olyan volt, hogy ezen az átlag ember felhúzza magát. No mindegy.

Ezek után szerda este vizsga, nem sikerült, megint, harmadjára. Viszont úgy tűnik annyira le voltam fáradva, hogy sírógörcsöt lazán produkáltam, tanár megsajnál és adott még egy esélyt, nem látott, pénteken menjek be és vizsgázzak újra, írásbeli vagy szóbeli, még majd kiderül, végül szóbeli lett és megadta a 2-est. Hülyetárgy letudva aminek semmi értelme és soha a büdös életbe használni se fogom a megtanultakat, a lényeg, a lényeg, hogy ezek után még fel is vették a vizsgát és beírták a jegyet, mert a végzősökkel együtt csináltuk, akiknek pénteken zárt a neptun, szóval happy és bódottság lett a hét végére. Gabinál alvás este, egy kisebb hiszti roham megint, de jó is a hormonbaj, most meg itthon ücsörgök és gyűrűk urát nézek, mert az jó. Hétfőn meg megint megyek dolgozni, de csak hétfőn így a hisztis picsát remélhetőleg elkerülöm. Adja az ég!

UPD: Holnap is megyek dolgozni. Dupla adag szerencse kell.