Ez egy nagyon szép és hosszú hétvége volt, persze jó értelemben hosszú. Szombaton 6kor ébredés, készülődés, pakolás, 8:16kor ment a vonat Szolnokra ahol vonatról le és vártam S. vonatát, hogy arra felmászhassak és együtt mehessünk tovább Pestre. Röpke 15 percet késett, a fenekem befagyott, de csak megérkezett, felmásztam és a maradék másfél óra pillanatok alatt elröppent. Pesten metróztunk egy két megállót, astorián burger kingbe be, ebéd megszerezve, bk-sok még sehol. Pedig félre estünk oda, szóval elvileg időben, na mindegy, épp nekiálltunk falatozni mikor Jim meg Rédey megérkezett, és természetesen csak 10-15 perc eltelte után mutatkoztam be Rédeynek. :D Hát na, őrizni kell a bunkó imidzsem vagy mi a szösz. Aztán szépen érkeztek az emberek S. meg kezdett zavarba jönni, és egyre jobban fogalma se volt arról, hogy miről beszélgetnek körülötte. Szegényen jókat szórakoztam de gyűjtötte a piros pontokat, hogy értem részt vesz a talin és hősiesen nem unatkozik látványosan. Egy idő után Siriusba el, várakozik, várakozik, kávé-forrócsoki megrendel, Angel is befutott közben, jót beszélgettünk, kellett ez már, mondjuk keveset, de mindketten rohantunk tovább. Dollal emiatt nem is futottam össze, pedig jó lett volna :( De már megvolt beszélve, hogy legkésőbb 3kor máshol van jelenésünk. Szóval gyorsan átöltözz és irány tovább.
Útközben sikeresen eltévedtünk, épp a blahán nézegettük a metrónál a térképet, hogy merre kellene mennünk, mikor Corv telefonál, hogy na merre vagyunk, mert ő elméletben jó helyen csak nem stimmel a helyszín kiírás. Fejrecsap, ja tényleg, mondta Hiff, hogy ne ijedjünk meg ha más név van kiírva csak ugyebár én ezt elfelejtettem tovább adni. Megérdeklődik tőle, hogy merre induljunk, tippet megkapjuk irány surány, úton vagyunk, útközben szembe is jött, hogy na akkor haladjunk, haladjunk. Hiff meg még a fasorban se volt, később kiderült, hogy otthon hagyta a pandás öngyújtót amit el kellett volna hoznia megmutatni, mert már 3 hete lebeszéltük és így nem mert a szemem elé kerülni. Vicces fiú, főleg, hogy amit mondott hely zárva volt, pedig kiírás szerint nyitva kellett volna lennie. Amit mondott másik hely szintén zárva, így Corv javaslatára a 3. helyre mentünk és elkezdtük az este első sörét/felesét inni. Aztán 4kor átmásztunk a hivatalos helyszínre ahol már vártak minket a "csodálatos barátaink" ahogy a pultos lány fogalmazott, mert szerinte minden csodálatos volt. Na de mivel az egyik csodálatos barát Ábránd volt, akivel megegyeztünk, hogy csokis süti tőlem, csokis banán tőle így társaság édességgel el volt látva az estére. Olyan szinten, hogy a teljes doboz sütim kb elfogyott, pedig elég nagy dobozzal vittem és nem voltunk sokan 13an ha jól számolom. Biliárdozott a banda, mi meg páran kint ácsorogtunk a dohányosok miatt és mivel megnéztünk egy helyet ahol lehet mákpálinkát kapni (mákosguba illata volt meg talán íze is.. de marha finom volt) gyorsan ittunk is kettőt, szóval hangulat megvolt, meg fázás eltörölve, pedig rövidujjúban voltam, de kicsit se fáztam, szóval kint ácsorogtunk, elvoltunk, de jött a nagy ötlet, menjünk már át a másik helyre, mert ott van működő csocsó meg egyébként is. Szóval szépen átmentünk arra a helyre, ahol először találkoztunk volna Hiffel csak zárva volt. Most nyitva.. :D Szóval oda bevágódtunk és mivel S.-sel még igen jól voltunk így alkoholizálást offra raktuk, főleg, hogy egy olyan 2-3 órával később indult volna a vonatunk. Csocsóasztal mögé bevágódtunk és mindenkit megvertünk. Corv-Hiff párostól ugyan kétszer kikaptunk, de háromszor nyertünk viszont Sumi-Madáékat csúnyán megvertük és nem egyszer. Jó párost alkottunk és kifejezetten élveztem a játékot és máskor is jó volna játszani, mert jó buli volt. 21:40 szól az ébresztő, indulni kellene az állomásra. Lomi szólt, hogyha megvárjuk az utolsó csocsó játszmát utána kocsival kivisznek minket. Megvártuk, kivittek, még szerencse, mert özönvízszerű állapotok voltak. Ha ezt gyalog kell megtennünk tuti szarrá ázzunk esernyővel is. Szóval hatalmas köszönet ment nekik, vonatot szinte szárazon elértük tök kényelmesen. Felvágódtunk és készültünk lélekben a 3 órás útra. Beszélgettünk, beájultunk néha, de végül csak hazaértünk, utána meg szépen hazatipegtünk a folyamatos szentségelésem közepette, mert marhára feltörte a lábam a cipő, és mivel a pia már kiszállt, így nem maradt természetes fájdalomcsillapítás. De hazaértünk, anyámék itthon, így lábujjhegyen lopakodás, zuhany, ágybazuhanás. Hosszú nap volt.
Vasárnap sokáig alvás, délelőtti meg délutáni szieszta is, soksok beszélgetés, meg mesenézés, megmeg egymásnak örülés. Hétfő szintén hasonlóan elrepült, a mai napról nem is beszélve. :D Ééés ma voltunk 1 hónaposak. Pillanatok alatt elrepült és minden klappolósnak tűnik meg pillangók és tiszta jó. Most meg neki ugrok az angol házimnak, mert valahogy nem vett rá a lélek, hogy akkor tanuljak mikor itt van. De pénteken angol után utazok hozzá hétvégére, mert hónapvégén egymás után 2 hétvége is necces és elég valószínű, hogy nem jön össze, utána meg már záróvizsga megmeg. Hosszú lesz ez a 2 hónap, de a végén kiderül merre hogyan tovább, mert tervek már vannak, és olyan jó, hogy vannak tervek és nem csak úgy, hogy maaajd egyszer valamikor talán, hanem időponthoz kötve és megfogalmazva, nem konkrétak ugyan, de tervek és az jó és pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése