Repül az idő, de úgy, hogy fel se tűnik és már hétvége megint és azon kapom magam, hogy megint nem haladtam sehová és csak egyre közelebb ér a nyelvvizsga, szakdoga leadás és el vagyok csúszva és rettegés és áááá. Megint 10re irány magánangolra aztán jövök haza és rendet rakok, mert estére jön S. Ajj, ördögi kör, várom a hétvégéket, mert akkor találkozunk, de nem is várom, mert az egy újabb hét elteltét jelzi és sulival kapcsolatban pánikot okoz. És már megint túl negatív vagyok, megyek reggelizek, seggberúgom magam, hogy ez így nem járja aztán futás, kezdődik a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése