2011. szeptember 21., szerda

Gyerekes mentalitás

Hogy a fenébe tudok azon sírógörcsöt kapni, hogy nem kellek raidre? (wow) Hogy sietek haza abban a tudatban lebegve, hogy 9 ember vár rám, mert velem szeretne játszani, erre hazaesek, jön a pofon, hogy 1 nem abban a szerepben vagyok, mint amit tudok, 2 gyenge teljesítményemet látva pedig lekoptatnak. Ráadásként megölik azokat a főszörnyeket (boss), amiket előre megbeszélt módon nem bántottak volna, de aztán mégis. 

Mondjuk lehet a sírás főtárgya, hogy azért siettem haza, hogy itthon egyedül aludjak, mert közben anyámék hazaértek így akár Szívszerelemmel is aludhattam volna? Mi a kurva életbe ha nem ez? Holnap pedig 6 óra tömény unalom vár, óje. Ha nem lenne tériszonyom most lehet kiugranék az ablakon csak úgy, mert miért ne. Igen, kiborultam.

Update: Anyámon számon kérve miért nem szólt, hogy hazajönnek már ma: "Hát ő úgy emlékezett, hogy szólt." Aha, mikor kedden 11kor felhívott, hogy öcsém milyen ruhában ment el suliban? Akkor valahogy szerintem marhára nem mondta. Közben a wowos guild fórumra is beírtam a raid leadernek, hogy kapja be, amire azt reagálta, hogy elbeszéltünk egymás mellett és máskor szóljak neki külön üzenetben. Aha.. mit lehet azon félreérteni, hogy a  biztosnak ígért helyedért most már versenyezz egy másik emberrel ha nagyon akarod, ráadásul egy olyan emberrel, akit nálam gyengébbnek mondanak. 


Kicsit se nyugodtam le, még inkább sírhatnékom van. Ráadásként még este 11kor anyám közli, hogy teregetni kellene, ugyan a ruha órák óta ki van mosva de most jutott eszébe, köszi, de tényleg. Fél 12 és végképp elértem azt a részt, hogy legszívesebben püffölnek valakit, amíg mozog vagy a sárga földig innám magam, vagy addig sírnék amíg nem fáj.  Szép kilátások.

Nincsenek megjegyzések: