Pihenő

Na nem végleges vagy hosszútávú csak egy kis röpke a mai nap folyamán talán másodjára? Napok óta a folyamat jegyzőkönyvekkel szívok, most már lazán elmennék egy menő titkárnőnek annyi szerkesztést csináltam... komolyan mondom a jegyzőkönyv nagyrésze csak a word használatáról szól és nem a tartalomról, tudtam, hogy kézzel kellett volna írnom! De ott süllyedtem volna el szégyenemben... Szóval lassan de biztosan haladok, holnap meg molbiosz zh, vicces lesz, fölöttébb vicces.

Most meg azon gondolkodom mikor törjem rá húgomra meg a pasijára az ajtót, mert bezárkóztak a szobájába és sutyorognak meg néha néma csönd és nem akarok ideje korán nagynéni lenni. Az előbb mikor a nappaliba sunnyogtam be a nyomtató miatt úgy kellett egymásról lemászniuk, pedig hagytam majd fél perc időt a kopogás és a belépés között. Ezek a mai fiatalok...

Indul a mandula

Viccessé kezd válni a helyzet tanulás szinten. Pöttyet elnéztem a naptárt és egy héttel többnek gondoltam a hátralévő időt, hát nem... két hét múlva meghalunk kb. Van ugye az a kedves hajtépős tárgyunk, amiről idén derült ki, hogy kell vagy pápá időben végzünk, szóval most van a gyakorlati része, de valami különös oknál fogva a tanár kitalálta, hogy ugye írunk két menetben egy rakat jegyzőkönyvet, olyan 10 darabot egyik hétről a másikra, darabonként 4-5 oldal, aztán ha ez nem sikerül jól akkor tuti vizsgázik az ember, ha 4-5ös akkor kaphat megajánlott jegyet abban az esetben, ha a zh-ja is ilyen jól sikerül, ami valami különös oknál fogva teljesen ugyanaz az anyag, amit tavaly vettek a tárgy első részéből, és amiből már vizsgáztak. Tehát magyarul ha nem tudod tökéletesen azt amit idén kellene, akkor egy olyan tárgyból vizsgázz amiből már vizsgáztál, és amiből én idén fogok párhuzamosan ezzel, magyarul kétszer vizsgázok tök feleslegesen ugyanabból. Meglátjuk majd mennyire tudja a tanár is, mert ilyenkor így lazán bejátszanak olyanok, hogy a tanár egyszer elfogadja, máskor meg nem... Na majd kiderül, de egyelőre röhejes. Ma délelőtt írtuk meg barátosnéval a számolás részét a jegyzőkönyveknek, 3 óra tömör gyönyör és körülbelül olyan beszélgetések zajlottak, hogy....  "... ha 1/sec helyett 1/min kell nekem, akkor most szorzom vagy osztom?" Igen, fáradtság csúcspontja tetőzött és végül rájöttünk, hogy simán perc és másodperc van, semmilyen 1/valami tag nincs. A másik meg, hogy van egy rakat számunk meg képletünk, de semmi olyan útmutatás, hogy akkor most ezekkel mi a frászt kezdjünk. Főleg, hogy van két papír teljesen különböző adatokkal, az egyiken az egyik fele, a másikon a másik felét kell használnunk. De mire erre rájöttünk... Szívtuk párszor a fogunkat.

A hét másik vicc kategóriája, hogy a biológusok már megint majdnem megszívattak minket. Az elmúlt két és fél évben miattuk nincs rendes órarendünk de nem lényeg. Szóval van egy közös óránk, molekuláris biológia, vicces tárgy és tanulni kell rá, nem annyi, hogy átolvasod és megy, és kitalálták, hogy egyben írjuk meg jövőhéten vagy két hét múlva, mikor nekünk két hét múlva egymás után lesz két féléves zhnk. Végül jövőhéten meg három hét múlva szétbontva írjuk, de ott hisztizett a mögöttem ülő csaj, hogy jajj de sok zh-t kell így majd írnia. Hát basszus nem hogy örülne, hogy nem egy félévnyi anyagot kell bevágnia a hétvége során hanem a végére van ideje és talán nem annyi lesz, hogy megírja és már el is felejtette hanem megmarad... Az ilyet komolyan szeretném jól megfojtogatni, hogy kapj már a fejedhez anyukám, rajtad kívül vannak mások is, akkor előtted, mögötted, körülötted egyöntetűen kaptak majdnem szívrohamot mikor a tanár felvetette a két hét múlvai időpontot. Mondjuk azt se értem, hogyha egy hét alatt meg tudná tanulni az azt jelenti, hogy a félév során folyamatosan tanulta, akkor nem tök mindegy neki mikor ír zh-kat mikor úgyis tudja az anyagot? Tényleg nem értem az ilyen embereket...

Gondolat

„Arra kérte: képzelje el, hogy megnyert egy versenyt, s a nyereménye az lenne, hogy egy bank minden reggel 86 400 dolláros számlát nyitna a nevére. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak az alapszabályai, pontosabban két szabálya van: Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled. Csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik számlára. csak elkölteni lehet. De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét egy napra szóló 86 400 dollárral. A második szabály: a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak; akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész ennyi volt, a számlát lezárják és nem lesz folytatása. A kérdés az mit tennél ebben a helyzetben? ” 

„ ...ez a varázsbank mindnyájunknak rendelkezésére áll. Úgy hívják: az idő. A múló másodpercek bőségszaruja! Minden reggel ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni a másik napra; a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében örökre elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik; ismét kiutalnak részünkre 86 400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat – az élet bármelyik pillanatban véget érhet.” 

Marc Levy

Második benyomás

Az első mindig hazudik. Nem vészes, van benne valami, de rettentően sovány, mondjuk anyu mondta, hogy az utóbbi időben sokat fogyott, amúgy nem ilyen lenne. Szóval pipa neki, maradhat. :D Ma este meg irány barátosné utószülinapi ünneplésére, elrettentésként elviszem a 10 éve érlelt pálinkának csúfolt valamit a szekrényből. Mondjuk most megszagoltam, nem érződik az az igazi cefreszag már, vagy az én orromból kihaltak a szaglótestek, amint beleszagoltam és a receptorok már nem tudtak utolsó halálsikolyként jelet továbbítani? Meg lehet. A paraffin amit használunk fertőtlenítéshez laboron úgyis marha büdös.

Első benyomás

No kérem szépen itt van anyu pasija. Meglepő, majd meglátjuk. Valahogy kinézetre sehová se tudom tenni apu után. De anyu két napja csak röpköd és izgult, hogy jujj, jön, körülbelül azzal az izgatottság hatványverziójával, mint mikor első randi előtt röpköd az ember vagy szülőknek bemutatás előtt. Szóval rossz ember nem lehet, meg amiket mesélt róla, az alapján szimpatikusnak tűnik, meglátjuk. Mondjuk az gáz, hogy nem merek a szemébe nézni, valahogy pirulósra fognám és inkább elkapom a tekintetem és bámultam magam elé vacsora közben, jó volt... :D Most meg álmos vagyok, megyek alukálni és röpködni, mert Érte mentem dolgozóba és beszélgetünk és jó híreket mondott, nagyon jó híreket, de erről majd később. Most valahogy túl sok info gyűlik és most minden jó, nem akarom, hogy elromoljon, maradjon már ilyen folyamatosan most napokig, légyszi, légyszi.

Béka segge alatt két szinttel

Sírósra fáradtam, és mindenem sajog és leragad a szemem, de aludni nem bírok. Hozzá akarok bújni és pihenni és nem tudok. Dolgozik. Még több órát. Pedig úgy volt, hogy ma szabadnapos... nem értem én ezt már. Tegnap olyan szinten összekaptunk saját hülyeségem miatt, hogy elhangzott az "inkább ne is szóljunk egymáshoz" és most nem tudom mi van és jön anyu pasija, velünk jön találkozni, de azért ha tehetem mikor tesók suliban legyek szíves én is házon kívül tartózkodni. Szívmelengető, de tényleg. A macimat akarom!

El nem felejteni!

Folyamatos mosoly, jókedv, kedves hang. Semmi rosszkedv, mert ha hasonló rosszkedvvel találkozik a rosszkedvem, akkor átbőgöm az éjszakát és az nem jó. Mikor tanulom már meg eldugni a sufniba az érzelmeim? Ideje lenne..

Újratanulás

Hihetetlen, hogy mennyit felejtettem pár év alatt. Azt hittem csinálok egy fejléc, háttér, ilyesmit és csak lazán kicserélem a meglévő kódban aztán átírom, hogy hol jelenjen meg a menü meg a bejegyzések és feltaláltam a spanyol viaszt... hát korán sem. Teljesen saját kódot kellene kb írnom, hogy rendesen működjön. Ehh... Szóval még nem lesz saját kinézet meg ilyesmi, csak a meglévő összeszedett sablonok. Pedig annyira tetszik a saját szipp-szipp. Két napja csak psd fájlokat meg képeket, meg ecseteket szedegettem netről, hogy legyen szép blogomhoz alapanyag, erre nem sikerül, kicsit lehangoló, na mendegy. Majd csak összejön. Még próbálkozom majd hátha sikerül, de ez a bloggeres kód így hirtelen számomra annyira nehéz, hogy azt se látom mi hol van benne. Hétfőn meg elkezdődik a gyakorlat, kedden meg jön anyám pasija angliából. Vicces hét lesz, felettébb vicces.

Készülődés

Asszem nem kell félteni a másik két csajt akivel együtt leszünk gyakorlaton, a hétfő esti órán olyan szinten számonkérték az évfolyamfelelős libán a bakit, hogy az felajánlotta, hogy legyen a miénk a jövőhét, ahogy eredetileg tudtuk és majd ők mennek decemberben. Höhö, végre öjöm és bódotság. Most meg készülődök, mert megyek levágatom a loboncom és lesz csini új frizurám és úgy két év után megint festetek bele csíkokat, hogy ne uncsi mosogatórongy színe legyen. Utána meg legfeljebb hónapokig bújkálok a szobámban ha nem jól sikerül. :D

Őrjöngeni, toporzékolni, rombolni akarok. Hogy menne a bús picsába az a liba...na vajon ki van jövőhéten, na vajon ki? Persze, hogy ő. Simán átpakolt minket és "elfelejtett" szólni. Hogy kapná be. A tanárnak meg nem jó a megbeszélt időpont egy héttel csúszik még nagyobb zh-k hetére.. Fasza... most legszívesebben kitekerném a nyakát annak a...annak a... degenerált önző baromnak.

Mai reggel

Nem az évfolyamom elbaszott, hanem mi ketten barátosnéval. (az egyetemen a legtöbben úgy emlegetik a biomérnök évfolyamom, hogy az elbaszott évfolyam és mily találó, az órák 30% van akkor megtartva, mint a 3 éve ideadott a tantervben elő van írva) Még szeptember közepén lefixáltuk az évfolyam felelőssel, hogy a főtárgyunk szakmai gyakorlatát nov 15-i héten csináljuk két másik csajjal. Tegnap délután írt egy üzenetet barátosnénak, hogy ugye nem felejtettük el? Barátosné este 11kor vette észre és akkor hívott, hogy most mi a rák van, így csak ezért mentünk be ma reggel mi kettecskén, hogy tisztázzuk mi van. Erre kiderült, hogy mi vagyunk erre a hétre kiírva, a másik párosból egyik csaj még vidékről utazott be éppen a kollégiumba, másik békésen aludt otthon. A tanár azzal kezdte, hogy másik kettőnek egyes, és nem teljesített gyakorlat, erre kézzel-lábbal próbáltuk magyarázni, hogy mind a négyen úgy tudtuk, hogy jövő héten vagyunk, tegnap estig ebben a hiszemben is voltunk csak a biztonság kedvéért jöttünk be ketten. Szóval most jöhetünk majd vissza december elejei héten mikor éppen zh dömping lesz, fasza. Ráadásul még a 8 órai előadást is lekéstük, de beszambáztunk 20 perc késéssel utolsó előtti sorba, hogy azért teljesen ne maradjunk le. De kb az óra egészén azon járt az eszem, hogy hogyan kéne megfojtani az évfolyam felelős libát, akinek nem ez volt az első húzása. Tavaly törölt ismerősei közül iwiwen, ezért majdnem lemaradtam egy zhról, amit körüzenetben küldött szét az ismerősök között -.- , ha barátosné nem szól, akkor buktam volna egy tárgyat. Szóval a reggel igen csak viccesen indult. Felkeltettünk 3 embert, a vérnyomásom 30 perc alatt végigment az egész skálán amit még normál ember el tud viselni és a mobilom 36%ról lemertül 5%ra. (de 10en xedik hívásra felkeltettem a libát reggel, háhá)

Az beteges ha azt álmodom, hogy az esti raiden* hogy kellene majd leverni a bosst* és inkább még visszaalszom még miatta pár órára, mert annyira érdekel? (szómagyarázat: wow: 10 fős játék, főgonosz ütlegelése)

Életjel

Ééééés túléltem, éppen de sikerült, jók vagyunk, de lesz ez még így se érzem. 9-11... csodás volt, de még azóta sem mert megnézni, hogy mit tudtam jól és mit nem, félek... jobb a boldog tudatlanság, olyan majd lesz valahogy. Meg újra fotóbolt művészkedem, aminek az eredménye, hogy kértem véleményt Tőle, azt mondta nem rossz és érzem is, hogy fejlődtem, mert magyarázott és emlékeztem és tök jó, de mondta inkább küldjem el a képeket amit szeretnék rá, meg kb milyen legyen és majd megcsinálja nekem. Szóval lesz szép új kabátka, bizony. Én meg csak szórakozom az összemosásokkal meg rétegek és színállítás és vicces dolog. Ha valaki tudja értelmezni a feliratot (éljen a magyar verzió) akkor bármit össze lehet hozni ami legalább utánzatnak jó a nagyokat koppintva. Na elmászok aludni, mert jön a szófosás.

Álmok

Mostanában legszívesebben az egész napot átaludnám. Az álmaim izgalmasabbak, mint a hétköznapok. Ott nem lebeg felettem a záróvizsga réme, nem kell távol lennem Tőle, és úgy nézek ki, mint régen. Mindig eljön fehér lovon hercegként és élvezzük az életet, nincsenek kételyek, félreértelmezett mondatok, kusza érzések. Minden tökéletes.

Egy életem, egy halálom

Szombaton eljön a mi megváltónk, ki megszabadít a szenvedéstől, és ott helyben a szerves kémia zh közepén magához szólít, jobb esetben... vagy különben csak simán összeesek és agyvérzést kapok az idegességtől. Nagyon nem szeretem a szerves kémiát, pedig nem nehéz csak egyszerűen még nem találtam meg benne az értelmet. Pedig ha jobban belegondolok én is azért létezek, mert működnek ezek a szabályok. Említettem már, hogy a biokémiával is hadilábon állok? De most már nem ártana a hadilábon állást megszüntetni, mivel másfél év, sőt, egy év és záróvizsga és referálás és még szóbeli angol is kellene ha papírt szeretnék kézhez kapni ha valami csoda folytán sikerülne a szakmai részből levizsgázni. Félek. Eddig olyan távoli dolog volt, hogy maajd valamikor lesz egy nyári gyakorlat, maaajd valamikor lesz egy szakdolgozat, maaaajd valamikor lesz egy záróvizsga. De most itt van, elérhető közelségben. És cseppet sem érzem magam okosabbnak annál, mint ahogy elkezdtük az egyetemet. Én felejtettem volna el az anyagokat vagy nem tanultunk úgy igazán semmi érdekfeszítőt? Nem tudom, de közeledik.

Nem tudom mi van... se velem, se úgy általában. Kevés türelme van éppen én meg hisztizek, még jó, hogy abból semmi jó nem sül ki. Vissza kellene találnom a régi énemhez, amikor nem magas c-n kezdtem minden mondatom és nem kötöttem bele mindenbe (kivéve a betonba). Nemsokára kezdődik megint az egyetem. Nem itthon fogok ülni és 24 órában játszani, az lehet kicsit kibillent ebből az állapotból, na majd meglátjuk. Addig még kiélvezem az "édes" semmittevést.

Hiányzik a hosszú köszönés, az én jobban, azt hiszem elrontottam végleg... és csak nézem a monitort és valami eltört... megyek aludni.

Sokkal jobb volt a torokgyulladás... semmi hang... nem mondtam hülyeséget... nem sértettem meg senkit... utálom magam.. egy hisztis hárpia vagyok... egy szaralak...

Hahahaha

Na most már felettébb nem vicces ez a torokgyulladás, mára elment a hangom.... max suttogni tudok... fasza... pedig én holnap éééénekelni akarok Quimbyn. :S És ráadásul ronda narancssárga műanyag karszalagom van nem olyan csini szövet mintás... :'(

Mázlista

A táboros élménybeszámolóm még készül, de lehet nem érek sose a végére, így előre láthatólag, jó volt veletek babákok, jövőre megint. :)

Na szóval rajtam kívül még ki olyan peches, hogy torokgyulladást kap a 38 fokos kánikulában a Campus fesztivál kezdetén? És még a hasam is fáj mire anyám közölte, hogy vakbélgyanú, ooooje:D Nem baj, szombatig szenvedek és ha nem javulok utána nézek de én Quimby koncertre akarok menniii! Hetek óta csak ez tartotta bennem a lelket, hogy 24-e szombat Quimby koncert Debrecenben! Na most megyek iszogatok egy kis forró teát, hogy még jobban melegem legyen. :D

Készülődés

Pakolni kellene... kellene... eddig bent van a hálózsák, cipő, talár... és hát kb ennyi... najó, lassan csak ráveszem magam, hogy bepakoljak, a ruhák még a szárítón... igen, sehol se tartok. :D

Vége...

A vizsgaidőszaknak részemről vége... fizkémet buktam... előttem csoporttárs kihúzta az egyes tételt, én meg az utolsó előttit... fasza... 9 kreditet buktam a 31ből, ritka szar félév lett... mindenből két darab... két egyes, két kettes, két hármas, két négyes, két ötös... (najó, 3 ötös, 3 négyes de az csak azért, mert széthúztak két tárgyra egy tárgyat) Na de lényeg, hogyha nem szedem össze magam jövőre kirúgás szélére kerülök, mert persze, hogy a legtöbb kreditet érő tárgyakat szoktam elbukni... ehh... Na húzok pakolászni, hétfőn utazok táborozni.

Megtörtént

Ééééés megtörtént, teleraktam az egy terrás vinyómat... :D Háhá, vicces gyerek vagyok. Szerintem rekordidő alatt sikerült ilyen szar net mellett. Amúgy ezenkívül semmi izgi. Szemem begyulladt, éjfélig fent lehetek, hogy tudjak jelentkezni a pénteki vizsgára, mert C vizsgásoknak van én meg csak B-s vagyok ezért csak vizsga előtti nap jelentkezhetek, óóje... És a szemem miatt nem sikerült mindent átnézni a holnapi vizsgára, ezért mondtam le, hogy legyen még egy napom. Amúgy kedvenc tanár lesz, akinek én nem vagyok a kedvence, jó hangulatú vizsga lesz, de jó lenne ha nem szakadna az eső hanem rekkenő hőség lenne és akkor felvehetném a kivágott felsőt és hátha az jobban bejön a tanárnak.... akkor talán nem azzal foglalkozna, hogy az index képemen egy akkori pattanás anyajegynek néz ki és manapság nem hordom folyamatosan... :D

Zárlat

Éééés most értem a teljes agyi zárlatot. Ma buktam egy jót fizkémből, a tanár azzal indított, hogy az indexem alapján nem akarta elhinni, hogy enyém az index, mert hiányzott egy anyajegyem (ja... egy bazinagy pattanás, ami a kép készültekor megvolt) ráadásul a to-sok anno elcseszték és a fejemre nyomták a pecsétet. Utána mutattam személyit, arra is azt mondta, hogy még vannak kétségei a személyazonosságomat illetően... ezek után kihúztam egy olyan tételt, amiről fingom se volt, egy szemét mentőkérdés és már jöttem is ki az egyesemmel. De mostanában tényleg furán alakulnak a jegyeim, vagy egyes vagy ötös, ritka az átmenet. Éééés ha már unatkozok és teljes mosott zokni állapotban eredeti wowozok (csapkodjatok csak nádvesszőkkel, de nem fizetek érte, éljenek a kapcsolatok) és druidám van íme a vicces videó amin már egy jó ideje röhögök.

(jelmagyarázat: feral= benga állat akit minden szörny üt, balance= sugárbagoly, villámokat lődöz a kezéből, resto=gyógyítja a többit)

Magyarisztán

Úgy 2010 táján eszükbe is jut, hogy édesapámnak 2008ra adótartozása van, vicc, hogy a 2009esre (abban az évben mikor meghalt, tehát nem egész év és csak az első 2 hónap volt munkahónap) meg túlfizetése van. Ráadásul ha nekem most zsebből kéne kifizetnem, akkor egy havi árvaellátás elmenne rá, pedig ez csak a harmada, mert ugye kedves módon örökösök közt felosztják. Slusz poén külön levél minden kölöknek, különböző napokon! Hol ebben a logika, hogy az egy lakcímen lakó örökösöknek, akik közül kettőnek egy azon ember a gyámja (akkor is falkaparás volt kínunkban mikor kiderült, hogy akkor anyu mehet nyilatkozni arról, hogy igen ő a gyerek gyámja, kinek nem evidens, hogy egyik szülő halála után a másik szülő marad ha vérszerinti és nem mostoha? Még egy ráadás, fontosabb dolgokban a gyámhivatal dönt, nem anyám... mert biztos rosszat akar a gyerekeinek...), azoknak különböző napokon postázzák? Nemnormálisak. Én is apeh-es akarok lenni vagy gyámhivatalos vagy bármilyen közalkalmazott. 30 napjuk van megcsinálni a félórás papírokat, ha nem sikerül a tisztelt ügyfél küldje be újra, fizessen újra eljárási díjat. Ha most tűnik fel nekik egy 2008as dolog, miközben a 2009est lezárták, akkor mégis mi a rákot művelnek egész nap? Ilyet én is akarok, egész nap csak játszani fizetésért és korán lelépni a munkahelyről. (ki látott már apeh-est pénteken 2 után a munkahelyén? Én nem. Volt osztálytárs anyja olyankor már délben nem volt ott, többi nap meg pontban 4kor lelépett...) Csinálok valami töltelékszakot amivel felvesznek ilyen helyre és aranyéletem lenne... kár, hogy nincsenek rokonok, akik betudnának ültetni az ilyen bársonyszékekbe.

Egy korszak vége

Elszakadt az az ezüstláncom, amit még életem első nagyszerelmétől kaptam. Talán ötödikes vagy hatodikos voltam, már nem tudom, de azóta megvolt és majdnem napi szinten hordtam az utóbbi időben. Épp mostanában akartam kifényezni, mert befeketedett. Béke poraira.

Egy röpke gondolat.

Különös, az emberi lények imádják ezt csinálni, holott vérnyomáskrízist, végtagremegést, tachycardiát, egyéb kritikus tüneteket okoz. Ráadásul a felek ritkán érik be ennyivel. Amikor ők még azt hiszik, békésen játszadoznak a nyelvükkel, valójában máris féktelenül kalózkodnak, gondolatban és tettleg egyaránt, hiszen a kezek például szabadon maradnak. Szabadon, de nem nyugton. A csók békés jellege megszűnik. A végtagok önállósulása folytán a szervezet maradék nyugalma is felborul. A belső részek bolydultan hullámzanak, áradnak, emelkednek, süllyednek. Hormonok, nedvek zubognak. Kész csoda, hogy a többség túléli.

(Vavyan Fable)

Reggeli ébresztés

Utálom a darazsakat... valahova beköltöztek azok a szemetek és a szívbajt hozzák rám mikor elkezdenek körözni a szobámban, szerintem a légkondiban vannak... reggel 6kor az egyik mocsok azzal indított, hogy elrepült a fejem körül... utána meg nem akart kimenni pedig kinyitottam teljesen az ablakot, hideg volt neki odakint... -.- ezek után a fizkém jegyzettel egy jól irányzott tenyeressel megküldtem a szomszéd épület felé, remélem, hogy elfelejti a visszafele utat. Ráadásul még a neptun se engedi a vizsga felvételt, pedig 8 óta lehetne.. -.-

Öröm és bódotság

Nem tudom mi van velem, de tegnap is meg ma is úgy keltem, hogy bezsongva és dejó kedvem van és menjünk, menjünk, csináljunk valamit. Pörgés és elhatározás és csinálom és tök jó és most minden happy és hawaii. Ugyan suli szempontjából szarul állok, de emberileg kezdem magam helyrerázni és valahogy ez most jobban érdekel, egyetemszinten elég ha kettessel átcsúszok most, ami érdekelt a tárgyak közül az már kb el van döntve ami meg még nem azt meg tudom csinálni a többi meg olyan mintha lottóznék, vagy nyerek, vagy nem. De asszem lassan le kellene lőnöm magam, mert az éjszakázás már nem az én műfajom. Ráadásul előző este nem aludtam valami jól... szerintem minimum óránként felijedtem körbenéztem, sötét van? Sötét, alszok tovább. Sötét van? Nem, óra csengett már? Nem, akkor alszok tovább. Utána már malmoztam, hogy csöröööögj már, végül feladtam és kinyomtam az ébresztőt és előtte ébredtem, ami nálam nagyszó mostanság. Na a vége az lett, hogy G.-ztem egyet aztán egy vicces zh. (puska végig de a puska megértése is gondot okozott :D) Najó, mostmár tényleg lelövöm magam, az álommanó nem szereti ha kések a randiról.

Válaszvonal

Megtörtént az, ami miatt rémálmaim voltak és reménykedtem, hogy később fog bekövetkezni... anyám közölte, hogy húzzak holnap reggel a búsba, mert pasi jön hozzá...

20. Byebye gyerekkor!

"Érdekes" év van mögöttem úgy érzem... Letargia és jó kedv váltakozása, teljes bezárkózás. Csütörtökön volt, hogy egy éve... egész nap olyan basszameg hangulatom volt, aztán estére sikerült egy mondattal embereket megbántanom, mikor rákérdeztek mibajom, sokadik kérdésre kinyögtem és ott szakadt el a cérna.. mintha csak tegnap történt volna... sírógörcs megállíthatatlanul... csak potyogtak a könnyeim és nem tudtam eldönteni, hogy ennyi idő után, hogy fájhat ennyire? Nem tudtam magam túltenni? Ennyire mélyre temettem volna a fájdalmam? De "sikeresen" visszazártam oda ahol eddig szunnyadt, mert másnap már mosolyogtam, nevettem. Vagy kezdődő elmebaj? Még most se tudom rendesen leírni, hogy mit érzek ezzel kapcsolatban... teljesen üres a fejem.

Tegnap éljen május elseje címen elmentünk a nyíregyházi vadasparkba megnézni ezt az új trópusi házat meg ócenáriumot, amit oly nagyon reklámoznak, hogy európa legnagyobb... nos... a valenciai nagyobb és kevesebb az ember csúcsidőben. Ráadásul nem 4 cápára vágnak fel. Kimerítő nap volt viszont... G. is jött, mostanában egyre több "családi" programra van elrángatva, pünkösdkor még egy esküvőre is elrángatom és valahogy ráveszem a táncolásra. Kimerülés mértékét jelzi, hogy este tippem sincs mikor aludtam el és az se rémlik G. mikor mászott be mellém, de neki se rémlik.

Ma majdnem délig alvás, aztán hazajöttünk, öltözködés, irány étterem. Nem kicsit ettük tele magunkat, mindenki gurult a végére. Szép tortám volt, fehércsokis. Gyertyám is volt, nem is tudom mikor volt utoljára gyertya a tortámon... kívántam is, meglátjuk teljesül-e. De valahogy cseppet sem érzem át, hogy ez a nap különlegesebb lett volna, hogy én most akkor nagy 20 éves lettem. Felkeltem, ettünk családostul, mamához mentünk, délután tanultam, este leültem netezni... semmi kiemelkedő. Olyan semmilyen se ez a nap... rányomta a bélyegét a csütörtök talán, legalábbis az én hangulatomra? Nem tudom...

De hiányzik, hogy G.-vel töltsem, mint az elmúlt kettőt. Egyre jobban vágyom rá, hogy együtt lakjunk, mert akkor lenne egy fix pont a napban mikor biztosan hozzábújhatnék és nem kellene rá napokat várnom. Mert így néha előferdül, hogy egyik nap bújnék, mikor eljön a másnap pedig olyan mindenkihagyjonbékén hangulat kerülget és akkor nem repülök a nyakába. De csak ő képes kirángatni ezekből a hülye hullámvölgyekből még ha nem is rögtön a vele való találkozáskor történik meg a csoda. Ráadásul fogalmam sincs, hogy képes még mindig elviselni, mert mostanság hihetetlenül hisztis vagyok. De elvisel, a családomat is... nagyon szeretem.

Emberi hülyeség

Most velem van a baj vagy az átlag ember tényleg síkhülye? Iwiwen bejelölt egy csaj azzal a szöveggel, hogy ismerte aput meg sok közös ismerős. Rémlett a neve alapján, hogy mintha ismerős lenne, de a név alapján akire emlékeztem, azt az illetőt ki nem állhattam, így elutasítottam. Erre rámír, hogy milyen egy beképzelt picsa vagyok... normális az ilyen? Ráadásul magyartalanul és tele helyesírási hibákkal (ha még én is észreveszem az gáz). Meg egyáltalán miért jelölt be? Akire emlékszem az utált... pletykákat terjesztett rólam, majdnem tönkretette a biciklim és még meg is akart verni, mert szerelmes volt abba a srácba aki meg belém, miközben nekem ott volt az általánosos nagy szerelem. Szóval nocomment...

Az átlag, utcán közlekedő ember is milyen tapló... buszon terhes nőt nem engednek leülni, hátramenni leülni (a végén én törtem utat neki, mert nagytáskával voltam és nem finomkodtam a sok taplóval aki az elnézést elengednére meg se röccent), egy nő felviszi a gyerekét a buszra úgy, hogy az már előtte ordított negyedórát a buszmegállóban és nem megnyugtatná hagyja ordítani és nézelődik jobbra-balra mintha neki semmi köze se lenne a gyerekhez. Öcsém meg hasra vágódott a zebrán, mikor anyuval biciklizni mentek, tolta át a biciklit és ráesett, üvölt a gyerek a zebrán fekve, a biciklin, ömlik a vér a szeme környékéről, erre elmegy mellette egy hapsi miközben anyám próbálja kitalálni hogy a gyereknek megvan-e a szeme még, szóval nagyot esett? Válasz igen, erre elköszön és megy tovább... Végül csak a szemöldökét kellett összevarrni. Na de akkoris... Á, mindegy... lehet csak a zh időszak készített ki.. múlthéten csütörtöktől vasárnapig egy rossz szót kaptam és elbőgtem magam. Kissé brutális volt, hogy két héten keresztül a hétvége és a hétfő kivételével minden nap írtunk... szombaton meg vizsgáztunk... elbasztam mondjuk, megyek majd javítani, na de akkoris.. Mendegy, inkább megyek órára... Holnap meg megyek koncertre nyíregyre, mystery gang, quimby, tankcsapda.. hétvégén meg wellnesezés miskolc-tapolcán családdal, Gabival, meglássuk milyen lesz.

Útvonal áttervezés

Na a lehetből nem lett. A tegnapi hóesés.. én meg meteopata lettem, olyan szinten nem bírom ezeket az időjárás változásokat, hogy majd egész éjszaka nem aludtam, csütörtökön törtem-zúztam, magamat, a berendezést. Ma meg takarítok, mint a kisangyal, mert jön G. át este elvileg és rendnek kell lennie, plusz anyunak is megígértem, aztán reggel megy dolgozni én meg folytatom tovább a takarítást és már tanulok is. Éljenek a zh-k. Négy napig egyedül itthon, hüm, nem kicsit fura érzés. Valahogy még mindig kacérkodok azzal, hogy fel kéne menni pöstre, csak épp a zh-k általi közelgő vég visszatart, bocsánat. :$ De viszont ha lezavartam őket tuti felugrok egy napra vagy hétvégére ki tudja, szóval nem menekültök tőlem csak várni kell rám. :) Na mászok vissza bútort sikálni.

Kérdés a köz irányába

Vasárnap lehet felugranék Pestre, jelentkező valami csevejre, programra akármire? :)

Egyetem, első hetek

Szarakodás, szarakodás hátán... Órarend csak útmutató, közben kavarás ezerrel, most tartják mikor nem most kéne, ütközés, anyázás, kapják be, csak azért se. Szóval kellemes volt. Mondjuk végre van olyan tanár, aki olyan reggel 8as előadást tud tartani, amiért felkelek, nem fáradok le az előadáson és élvezem. Fizkém (L) Pedig maga a tárgy ha nem így lenne tartva idegbajos lenne. Biomatek... háhá, kb ennyit lehet róla mondani. Integrálás, differenciált egyenletek... Szerves 4- labor, úgy hogy végül szerves kettőből buktam, vicces, de megoldjuk. Csak ne kellene állandóan tanulni rá meg jegyzőkönyvet írni, meg parázni, hogy valami szerves oldószerrel lelöttyintem magam. Genetika és molekuláris biológia, nincs jegyzet se magyar könyv, a diasor angol, szóval bogarásszuk ki a tanár szavaiból mit is kéne megtanulnunk. Általános mikrobiológia és biotehcnológia, itt is kedves vicces a tanár, de a péntek 16-20 közötti időpont gyilkos. Mikro. élettan, 70es nagypapa kicsit nagyothall, és figyelni kell mit mond, valamint véletlen se elaludni, mert álmosító hangja van pedig próbál viccelődni és életszerű példákat mondani de hajj... reakciósorok végtelen hada eddig ez a tárgy. És a végére az idei év főtárgya: biomérnöki műveletek és folyamatok. Cirka másfél év után végre közölték velünk mégis mi a fenét fogunk csinálni ha elvégezzük ezt a szakot. Mikróbákat fogunk ipari méretben tenyészteni... algák, baktériumok mikor mi kell.... Szóval asszem kezdhetem tanulni a mikrobiológiát...

Gabinak meg munkája van... és pont olyan szerencsétlen módon jön ki mindig, hogy mikor lenne több szabadórám akkor dolgozik, mikor hullafáradtan max 1-2 két óra között akkor nem. Szóval maradnak a hétvégés együttalvások. Evan, ezt kell szeretni. De legalább már elindult a szekér a közös lakás felé.

Élménybeszámoló

-1. nap: Este 11 óra... busz még sehol... ó, mégse, ott jön egy fehér, tök jó nagy.. áh, ez a külföldi bagázsé, fagyoskodás tovább...egyszer csak egy sárga pálmafás begördül. Ez lenne a miénk?! De hisz ez ugyan nem századfordulós, de valamikor az első új kategóriás buszok között került forgalomba, úgy 10 éve, nem baj, végre pakoljunk be. Tülekedés, megszokott.. nagynehezen síléc, sícipő, nagytáska bent, nyomás fel a buszra. Hely sehol... hátra, hátra, hátra, a leghátsó ötösben van. Magneb6 nálam van? Megvan, gyorsan be is veszem. Éjfél... mikor indulunk már? Közbe egy srác lehuppan mellém, név után "van barátod?" hát gyorsan a lényegre tért. Nagy nehezen elindulunk negyed 1 és fél 1 között. 1 körül már robogunk Olaszország fele. Már majdnem elaludna a banda erre berakják a Képlet nevezetű filmet. Hát így a sötét buszba pont ez kellett az én gyenge idegeimnek. Felét becsukott szemmel néztem, mert aludni nem ment mellette.

1. nap: 17 óra körül. Megérkeztünk! Szobabeosztás, balfaszkodás, két szálloda, megint a külföldieknek kedveznek, nekik helyben van a kaja, cucc... mi meg gyalogolunk a 100-150 méterrel lejjebb, arrébb lévőből minden reggel este. Síbusszal mehetünk síelni, közös reggeli buszos indulás nincs. Örüljünk, hogy a bőröndöt elvitték a mi helyünkre és nem kellett cipelni. Egy orvosis meg egy közgázos csajjal kerültem egy szobába, egész rendesek, nem lesznek itt gondok.

2. nap: Első síelős nap! Reggeli készülődés, legkorábbi busszal utazni kell. Kiadós reggeli, síbuszt elérjük, irány a pááálya. 9 óra. Carving lécek csodásak, csak úgy siklanak, száguldanak, élvezet velük menni. A táj szép, süt a nap, ugyan kissé hideg van, de belefér. Estére hullafáradtság, 4 körül haza fél 7kor vacsi addig mindenki lezuhizik és szunya. Nehezen kikecmergés az ágyból és nyomás vacsi, este vegyülős programok.

3. nap: Marha hideg van! Oda fagy az ember a felvonóhoz, pedig bélelt üléses... egy akkora bukás, hogy szerencse, hogy bukósisakot hordok, feltöröltem egy elég hosszú szakaszon a pályát, akarom mondani kisimítottam a buckákat.

4. nap: Ilyen hóesést még életemben nem láttam... mire leérek simán hóember lehetnék. Bucka-bucka hátán, ahogy a friss hót az emberek buckákba tolják a kanyarodásokkal. Bucka, bucka, puff elvesztem a harmadikon az egyensúlyom és a negyedikbe beleállok.

5. nap: Este még esett a hó, így bucka ismételten, de ráadásul ember tömeg, mert szombat van és hétvége, áááááá. Reggel meg felhőben kezdtük a síelést, jók vagyunk.

Látótávolság, síléc orra lefelé, előre hátra lásd fent. (kb 10 méter max) De kisütött azért a nap:

Egyéb képek később esetleg.

Sítábor

Így fogok én is síelni kedd reggeltől. Most épp a lázas pakolás közben megpihentem. 11kor indul a busz... szóval még van szűk 4 órám addig. Pénteken volt az utolsó vizsgám és nem hiszem, hogy meg lesz... délelőtt, vizsga előtt átnéztem pont azokat a témákat, amikből az esszék voltak és erre ott ülve nem ment a felidézése, tudtam hogy néz ki az oldal, merre dőlnek a betűk, hol vannak az ábrák, de hogy mi a szöveg... egyszerűen nem bírtam felidézni, majdnem az asztalba vertem miatta a fejem, hogy ilyen egyszerűen nincs...

Reggel óta meg be vagyok zsongva, síelni fogok, síelni fogok, síelni fogok. Csak ezen tud járni az eszem. Már tegnap úgy telt a délutánom, hogy a lábamban volt a síelés ritmusa. Szöööörnyű. És amúgy úgy megyek el, hogy senkit nem ismerek, vagy nem tudok olyanról, hogy jönne akit ismerek. Szóval jó nagy zsákbamacska lesz ez az egy hét. Na majd meglátjuk, mászok vissza pakolni, valamit tuti itthon fogok hagyni. Remélhetőleg nem töröm össze magam...

Gyilkos méhek támadása

Vizsgaidőszak vége egy vidéki barlangban vízibomba csata. Csapatom utolsó végső nagy rohamra készül és sikerül, már csak a vezérük Worf (star trek, első kinglon csillagflotta tiszt) maradt, aki nekem jut, hogy egy óriási lufival eltaláljam. Kétszer mellé megy, kicsúszik a kezemből de nem pukkan szét, az utolsó eltalálja, nem mellesleg ő egy vizsgáztató tanár. Ekközben egy másik tanár élete nagy felfedezésén dolgozik, megtalálni egy gyümölcsöt, ami az eperre hasonlít csak zöld, édesebb és barlangok falán terem. Az egyik mélyedésben és észrevesz egyet, aztán valaki hátra megy az egyik hátsó terembe és a plafon tele van vele, aztán egyszer csak megjelenik egy méhecske.... majd több és több és több. Valaki elkiáltja magát, hogy FUTÁS!, más valaki ekkor véletlen a méhek felé dob egy lufit ami a falon csattan egy kis vízet szórva a plafonra és a gyümölcsökre és rajtuk a méhekre. Felzöngenek és visszhangszerűen a barlang mélyebb részeiben is rengeteg, rengeteg méh. Elkezd mindenki futni. Hazamegyünk egy pillanatra nagyanyámhoz bemegyek, hogy há, elmentünk tőlük, nincs gáz. Jön a telefon, hogy a méhek elindultak a város felé. Kimegyek az udvarra és hatalmas méh raj közeledik, gördeszka elő és futás. De utolérnek és már csipkedik a nyakam ekkor a fehér kapucnis felsőn a kapucnit a fejemre húzom, de akkor a derekam van kint. Gördeszkázni nem tudok de ráfekszek és az úttesten előadom azt a lesiklós verziót, kerülgetem a kocsikat és robogok a Szabó Kálmánon. Amikor kiérek a hídra egy gyors kanyar két rendőrautó között és bekiabálom nekik, hogy "Vigyetek kórházba!". Ekkor már a sarkamban a méhraj, robogok le a hídon majdnem felborulok és csipkednek a méhek aztán egyszercsak áthaladok egy füstcsíkon és eltűnnek. Telefon jön megint, egy sávban meggyújtották a környéket így amögött biztonságos, amelyik méh át akar azon menni elpusztul (senki ne kérdezze miért). Mindenki sikítva rohangál illetve a füstsáv másik oldalán várakozik. Aztán olyan mozisan egy nő felsikolt, ott is jönnek. A füstcsík másik oldalán egy másik raj közeledik, mindenki őrült futásba kezd a legközelebbi épület felé, ami vagy kórház vagy egyetem, fene se tudja viszont van egy hatalmas előadóterme. Ajtó a tetején mindenki rohan, hogy megyünk itt is tovább ahogy eddig az épületen, aztán leérve nincs tovább, ez egy terem átjáró nélkül. Lent fent állok az egyik ablakban (elől hátul két hatalmas ablak) és látom ahogy a felső ablak felé jön a méhraj és az első része lekoppan az üvegről, az emberek sikoltozva menekülnek ki a teremből és az utolsó becsukja az ajtót, hárman maradunk, egy öreg nő, egy középkorú pasi és én. Halálravártan és megszólal a nő. "A szellőzőn úgyis bejutnak."

Ui.: Szervesen buktam... jövőre ismétlés.

Utolsó pillanatok

Most kezdek elérni arra a pontra, hogy kész vége, nem érdekel, feladom, lesz ami lesz. Vagyis jobban mondva most kezdem még jobban elérni, eddig is így álltam hozzá, de most már végképp. Se szép ruhám, se c kosaram, se tudásom... Szóval esélytelen, hogy meggyőzem a tanárt szép pislogással, hogy de bizony én tudom csak most valahogy nem megy... Azt számolgattam, hogy ha bukom ezt a tárgyat még akkor is bőven az elvárt kreditérték felett leszek. Mondtam már, hogy leszarom? Idegösszeomlás és hasonlók, óóje. Hétfőn minden létező dolgon sírógörcsöt kaptam... egy hangosabb szótól, egy átsuhanó gondolattól, random az elkeseredettségtől. Én úúúgy de úúúgy szeretem a vizsgaidőszakot, hogy azt el se tudom mondani... szadista egy állat volt, aki kitalálta. Vissza akarok menni a középsuli témazárókat írni, brühühü.

És mi az hogy Törpilla eredetileg fekete hajú rusnya lombik törp?! Egy világ dőlt össze bennem...

Álmatlanság

Analitika bukta, 29én pótvizsga. Ráadásul valami nagyon nem kóser nálam... Hajnal 4ig fent vagyok ha akarok ha nem... reggel 9-11 között kiugrok az ágyból megyek teszek-veszek aztán jön egy álomkór és mosott szarrá változok majd valami láthatatlan határátlépés este 8 körül és megint pörgök hajnal 4ig... A tanulás meg... ehh... még mindig nem megy folyamatosan teljes odafigyeléssel, pedig próbálkozom, már átrendeztem a szobám, hogy semmi ne legyen szem előtt, ami elvonná a figyelmem, gépet eldugom, netet széthúzom vagy reggel gyorsan körbenézek, semmi izgi, jó letudva és akkor maradhat bekapcsolva, mert minden sorozatot megnéztem, új még nem töltődött le így filmet nézni nem tudok rajta. De akkor is szörnyű vagyok... téblábolok a lakásban, leülök a tv elé, kapcsolgatom majd ki, mert semmi izgi, megint téblábolás, aztán fenéken billenten magam, hogy tanulni kellene. Szervesre elégtelenért megyek szerintem és analitikának még jobban neki fekszek, azt mindenképp meg akarom csinálni, szükségem van, akarom, a szerves körül meg túl sok a rémhír.. "Látom mindent tud, viszont nem érti, elégtelen." Na így.. hát kár készülni ha előre borítékolva van az egyes bárhogy tanulom szét magam, csak azért mert nem igazán vagyok képes felfogni a dolgokat pár előadás meg összecsapott szeminárium után. Meglátjuk, meglátjuk, a lényeg, hogy most nagyon nem tudom mi van. Lehet a furcsa életritmusom okozza? De a vicc, hogy pénteken G.-nél aludtam és éjfél előtt szerintem már aludtam, nála lazán beálmosodom és órákat alszok, itthon meg nézem a plafont, hogy mi van mááár. Most a lakás miatt vagy mert egyedül kell elaludnom? Jó kérdés. G. meg bezzeg azt hiszi direkt csinálom, hogy ilyen marha sokáig fent vagyok... de ma este csak azért sem, birkákat számlálok, beverem a fejem a falba vagy valami, de "időben" elalszom, csakazértis.

Analitikai kémia

"Alkalmazott tudomány, hatékony elméletek és módszerek rendszere a különbözőbb anyagok (vegyületek, keverékek, stb.) kémiai karakterizálására, összetételének megállapítására."

Dr. Farkas Etelka - Kvantitatív analitika
oktatási segédanyag

Valami ilyesmit próbálok most a fejembe erőszakolni... Holnap reggel vizsga és kb jó ha a felét tudom.. a laboros dolgokat vágom, hisz abból akkor ott minden laboron zh-t írtunk, de a konkrét elméleti kérdésekről, amik laboron nem merültek fel... na azokról halványlila fogalmam sincs... vagyis valamennyi van, hisz mégis napok óta ezt próbálom megtanulni, de lehet megint rövidzárlat lesz mikor szerepelni kéne... még szerencse, hogy írásbeli vizsga, van esélyem próbálkozni, nem pedig rögtön "Elégtelen, viszlát B vizsgán". A szerves kémia továbbra se tud meghatni, továbbra se foglalkozok vele, és továbbra se érdekel, hogy meg lesz-e vagy sem. Túl akarok lenni már az egészen és tartani egy kis pihenőt és nem foglalkozni semmivel sem csak egész nap lézengeni, játszani, olvasgatni szeretnék. Hajj, de szép álmok.

Csapó sokadik

Meglepetés! Vagy annyira nem is, kedvenc szokásommá válik lassan, hogy vándorlok ide-oda, viszont most először nem hozom magammal a múltat. Az megmarad a régi helyen, lehet nézegetni és hasonlók, de magam mögött tudom. Végre elkezdem a biztonságosabb blogírást, kevesebb név, dátum, helyszín. Kell a publicitás, de nem a végtelenségig mikor az ember visszahallja a saját gondolatait olyan ismerőstől, akinek nem akarta volna azokat a gondolatokat megemlíteni. Szóval tádám.

Na lássuk csak hol is hagytam abba. Az írásbeli angolom meglett, 70%. A szerves kémia viszont nem, se a felezős, se az egybe, két hét múlva szóbeli, valahogy úgy állok hozzá, hogy kicsit sem érdekel... lesz ami lesz. Igazából hetek óta ilyen a mentalitásom. A depresszióm tetőzik, a sok csinálni kell kiváltott egyfajta semmihez sincs kedvem és szarok a világba hangulatot. Ez így vizsgaidőszak közepén nem épp a legjobb dolog. És se G., se csoki nem segít rajta. Csak ülök az ágy tetején és nézek ki az ablakon, ahol olyan szürkeség tombol, mintha minden életunt lenne és ettől én is az leszek. Valamelyik nap produkáltam egy 20/24es alvási rekordot. Pedig nem voltak előtte álmatlan éjszakáim, csak így random végig aludtam a napot... és ez az álmosság még mindig tart. Majdnem délig alszom pedig éjfél, hajnali 2kor legkésőbb elalszom. A csodás gugli szerint vagy vérszegénységben szenvedek vagy agytumorom van. Én a vérszegénységre voksolok inkább, anyu már mozgósítva lett vastablettáért, meg merő szorgalomból a koncentrációnehézségemre a kezembe nyomott agyfényesítő tablettákat. Ha ettől nem jövök rendbe hamarosan semmitől és akkor a szervest tuti ismétlem. Na így hirtelen azt hiszem ennyi. És akkor most fogadkozok, hogy gyakrabban írok, etc, etc.