Esküvő szervezés és egyéb nyalánkságok

Április végén, május elején kitaláltuk, hogy akkor végre pontot teszünk az ügy végére és a házasság rabigájába hajtjuk fejünk. Vagy jobban mondva kijelentettem, hogy 30 éves korom előtt mindenképpen szeretném, ha végre elvenne. Így bejelentkeztünk az anyakönyv vezetőhöz és jövő májusban megváltozik a vezetéknevem. Június elejére megvolt a helyszín foglalásunk, ottan tájt a zenészt is foglaltuk, júliusban a ceremóniamester, augusztusban a fotós, a szeptember nyugis volt, októberben pedig a meghívóst és a tortát intéztük. Már csak a dekorossal dumálunk december elején és akkor rajta kívül már csak a ruhák hiányoznak, illetve a vendégkönyvhöz a polaroid gép (iszonyatosan tetszik ez a megoldás!) és végeztünk. Onnantól csak apróbb simítások, apróságok fognak hiányozni. Például a gyűrűkön még vacillálunk, de mivel S. egyelőre úgy tűnik nem szeretné hordani, ezért valószínűleg valami bizsu jellegű acél gyűrűnk lesz, hogy a szertartás alatt viseljük. A meghívó osztásos bulit pedig lassan elkezdjük. Ma kaptuk meg a próbanyomatot. Iszonyat jó lett. Nem az én kezdeti kitalációm (nem találtam rá embert, így elengedtem), de az eleje hasonlít, a belső része meg kicsit Harry Potteres volt (Tekergők térképe feeling), szóval tetszetős. 

Amikor azon gondolkodom mi hiányzik még egy csomó apróság eszembe jut, első tánc, nincs fodrászom, a csokrom még csak foglalózva van, úristen milyen ruhám lesz, de hát még nagydarab vagyok, így nem nézek, legyen ékszerem vagy ne, köszönőajándék legyen vagy ne, ha lesz mi legyen, a vendéglistára kit vegyünk még fel, hogyan fogjuk A pontból B pontba logisztikázni magunkat a nagy napon és előtte és utána. Szóval tényleg apróságnak tűnek, aztán lehet nagy problémák. De még van 6 hónapunk, temérdek idő. Mondjuk 6 hónappal ezelőtt is ezt mondtam, és hopp elrepült.

Egészség és munka fronton nem sok változás van. Egészség szempontjából most voltam a féléves kontrollon. Az orvos az első jó benyomás után most mélyrepülésbe kezdett. Szerinte 1200 kalóriás étrendet kellene követnem, mert az 1800 rengeteg (1600 az alapanyagcserém). Most próbálok kevesebbet enni 1500 körül, de fáj a fejem, fáradok... és még egy grammot se fogytam! Pedig ez a 2. hét... Közben szedem a jó kis "cukorgyógyszert", mert legutóbb úgy harangozta be, hogy gyorsabban megy vele a fogyás. Most meg folyamatosan mondta, hogy ez nem fogyasztószer, mondom tudom, de úgy tűnik a csak diétával nem megy, a mozgást meg nem igazán sikerül beépítenem. Gondolkodtam edzőtermen, hogy járni kéne, de ismerve magamat... hamvába halt ötlet. 

Munka szempontjából mostanra jutottam el oda, hogy unom. De tényleg. Mindennap ugyanaz. Behívom a készüléket, visszaküldöm, ugyanazokra a kérdésekre válaszolok. Ugyanazt mondom el ezredjére, mert nem bírják megjegyezni, pedig nem nehéz... illetve kb veszekszek, hogy de nincs igaza, és mindezt udvarias formában. Komolyan felüdülést jelent ha a változatosság kedvéért be kell segíteni más csoportnak és tök monoton bevét munkát kell csinálni, amivel lehet pörögni és csak zenét hallgatni és nem foglalkozni semmivel. A saját munkámnál nem tudok zenét hallgatni, mert ugye folyamat ügyfelet hívok vagy a nyomtató kell és a fülesem kábele nem ér el addig. Patt helyzet. De legalább a fizunkat emelték úgymond. Az eddig megszerezhető bónuszt berakták az alapfizu mellé. Én eddig is max bónuszt kaptam, mert rendszerben (külsős rendszert használok) nem mérhető a munkám (rendszeresen 0%-os teljesítményem volt rendszer időt nézve. :D)  Szóval engem olyan szempontból érint, hogy túlóra esetén jobban járok, mert ugye az alapbér emelkedéssel a túlóra számoláshoz használt óradíjam is emelkedett. Illetve ha odajutunk egyszer, hogy lakáshitel, akkor jobb alkupozícióból indulok. De egyébként egyáltalán nem vagyok motiválva. Augusztusban 35,5 óra túlórám volt, mert segíteni kellett más csoportnak, 32 amúgy a törvényi megengedett, de saját felelősségre vállaltam ennyit, így egyéb bónuszban fizették ki a maradék 3,5 órának megfelelő összeget. Szóval hülyére hajtottam magam és annyit kaptam, hogy a negyedik negyedévben jelölnek majd negyedév dolgozójának utólag, mert harmadik negyedévesre már megvolt a jelölt, akinek a második negyedévben ígérték meg, hogyha tartja a szintet, akkor jelölik. Ezzel csak az a gondom, hogy jelölést ígértek, nem azt, hogy meg is kapom, illetve köszi, nem január elején érdekelt volna az az extra összeg, hanem most. Mert E. bezzeg kapott egy fix összeget az extra túlórákért, mint bónusz, igaz a negyedéves dolgozó díjának felét, de akkoris kapott, én meg csak egy ígéretet... Szóval meglátjuk. Kb jelenleg minden erről szól, majd meglátjuk... 

Változás

Ismét dilemmával állok szemben. A kényelmes, már megszokott vagy az új, jövedelmezőbb? A kérdés apropója, hogy aktívra állítottam az önéletrajzom az állásportálokon és már kerestek is, két körön túl is vagyok és ráadásul annyira szimpatikusnak találtak, hogy nem is arra az állásra hívnának amire interjúztam, hanem egy jobbra. Hátránya, hogy van szombati munkanap és a gettón keresztül vezet az út, valamint a mostani 25 perces út helyett legalább 1 óra az utazás (mondjuk ez talán kibírható). De anyagilag meg marha jó lenne.. legalább nettó 30-cal keresnék jobban és éves bérfejlesztés van a mostani bizonytalan talán valamikor emelünk helyett. Ahová beadtam és itt lenne egy köpésre meg nem jelentkeztek. Most nem tudom, hogy azért, mert lassan őrölnek a malmaik és a 3 hét kevés feldolgozni az önéletrajzom vagy nem nyertem. De végülis 3 hónap próbaidő van, még meggondolhatom magam. Igent kellene mondanom, de félek, hogy rosszul döntök, vagy nem fog tetszeni vagy nem állok helyt és kirúgnak. A mostani betonbiztos helyemről így beleugrani a bizonytalanba... Ijesztő. De jól esne ha számlám összege hónap végén bőven pozitív maradna. Alszok egyet aztán meglátjuk. Igazából attól is félek, hogy reagálna a csoportom a felmondásra.

Hosszú hétvége

Szeretek 2-nél több napot itthon lenni, mert olyankor van időm kb mindenre. Tegnap jöttek Willék társasozni, előtte kinyaltam a lakást, amire egész héten nem bírtam magam rávenni annyi meló volt bent. Ma ikeáztunk S.-sel, mert tegnap játék közben jött az isteni szikra, hogy a Lack kisasztal egymásra rakhatóan tárolható, mert 1 kisasztal marhára nem elég, szóval ma vettünk 2 újat, most már kiférnek a nagytáblák meg a rágcsa is. A következő cél egy nagyobb lakás.

Az estét meg egy kis olvasással töltöttem, töltöm. Az idei cél ugye a 200 könyv elolvasása, de még csak 38nál tartok, bele kell húznom. Ráadásul kezdek vagyonokat költeni könyvekre, mert elcsábulok... A legjobb, hogy nincs hova raknom őket. Életveszélyesen ingatag polcot kezdtem építeni az ágy melletti dobozokból álló "éjjeli szekrényem" tetejére. De már alig várom a lomtalanítást. S.-sel megegyeztünk, hogy kidobjuk a sarokban lévő fotelt (amit nem tudunk használni, mert az ágy és S. íróasztala elzárja, de máshová nem tudtuk rakni) és a helyére veszünk könyvesszekrényt meg egy komódot a ruháinak, mert jelenleg olyan szobainasszerű funkciója van csak a fotelnek. A fő gond, hogy teljesen be van határolva a mit tudunk venni, mert az előző lakó felfúrt polcokat totál értelmetlen módon de design elemként, és itt hagyta a kanapészettjét (a fotel is ennek a része). Szóval legyen már lomtalanítás.

Stresszkezelés

Mostanában eléggé ideges vagy lehangolt vagy frusztrált voltam, attól függően, hogy éppen mivel cseszték fel az agyamat, így örültem, hogy "beválogattak" azok közé, akik mehettek a stresszkezelő tréningre. Nos... érdekes élmény volt. Egy pszichológus tartotta, de eléggé elvont volt néha a gyakorlat amiket csináltunk. Annyit sikerült elérni, hogy összeszedtem a bátorságom és beszéltem a csoportvezetővel, hogy D.-vel folyamatosan vannak konfliktusaink és mennyire hanyagul végzi a munkám mikor helyettesít, pedig elvileg ő tanított be és utána képtelen beismerni, hogy hibázott. Elvileg majd lesz közös beszélgetés, de ez 1 hete csúszik, valószínűleg nem lesz tovább, de legalább kiadtam magamból így elsőre. 

Két alkalmas buli volt a tréning, a második alkalommal a kiégésről beszélgettünk, meg volt kiégés teszt és az alapján elindultam az érzelmi kiégés rögös útján. 54-ből 31 pontom lett. Mondjuk igazából jól szórakoztam mindkét alkalommal, mert jó csapat gyűlt össze, és vicces kedvében volt a társaság. Sok feladatot egyszerűen nem tudtunk komolyan venni és ment az ökörködés, néha már sajnáltam a pszichológust, mert külön kérte, hogy legyünk komolyak és erre valaki benyögött egy poént, amin szakadtunk a röhögéstől, mintha egy halom kamaszt összezártak volna, pedig nagyon nem, családapák, nyugdíjhoz közeliek és harmincasok vagy ahhoz közeliek. De úgy tűnik nálunk ez volt a stresszlevezetés. A tréning végén kaptunk egy feladatot, hogy végigmentek a lapok a nevünkkel és mindenki írt rá valami pozitívat az illetőről. Elvileg csak itthon lehetett volna megnézni de nem bírtam ki, hazaúton megnéztem és végig bazsalyogtam az úton. Részint, mert jól esett, részint mert annyira nem érzem igaznak, hogy már vicces, hogy elsőre milyennek tűnhettem, mert sok embert a tréningen max névről ismertem vagy ismertek engem, mert a cég más területén dolgozunk és nem vagyunk kapcsolatban egymással. Valaki szerint céltudatos vagyok, valaki szerint meg kitartó és elérem a célom. A kedves torony magasan nyert és valaki szerint a pozitív tulajdonságom, hogy jó magas vagyok. Ezen azóta is röhögök, mert egy nálam magasabb illető írta. (tény, hogy 2. voltam a tornasorban, mert egy feladatnál magasság szerint kellett sorbaállni, hogy utána párba rendeződjünk). Mondjuk pont tudom, hogy mely csoporttag mit írhatott, mert az enyémnél kiderült honnan indult körbe a lap, onnan meg egyszerű volt visszaszámolni, plusz 3 embernek a 9-ből felismertem a kézírását annyira jellegzetes. De akkor is csupa jóleső dolog. Simán bevezetném csapatépítőnek vagy ilyesmi, mert feldobja az embert ha pozitív dolgokat olvashat magáról.

Egyébként meg csak úgy telnek a napok. Olvasok, próbálok németre készülni, mert most már párt is kaptam, mert nem volt kifizetődő a cégnek, hogy egyedül voltam a tanárnál... aztán átrendezték az irodánkat, így bekerült mellénk egy másik csoport, de kevesebb gond van velük, mint elsőre gondoltuk. Aztán a végére értem az endokrinológus körnek és félév drasztikus életmód váltásra "ítélt", mert nem akartam gyógyszerrel kezdeni, mert végre van diagnózisom. PCOS, bár erre már évek óta gyanakodtam, csak az egyértelmű tünetek most jöttek ki, a kísérő tünetekre meg nem mondták rá, hogy na ez tuti ez. A pajzsmirigyem meg szépen visszament normál értékre úgy, hogy szerintem a stressz szintem az egeket veri, szóval fogalmam sincs anno mitől szaladt fel. Mondjuk ezért járhatok vele kontrollra, de végre normális orvoshoz kerültem, akihez nem olyan nehéz időpontot szerezni és normálisan elmagyarázza a dolgokat. Szóval most épp próbálom komolyan venni a dolgot és tényleg belevágni, mert még sosem voltam olyan kövér mint most, legalábbis centiket nézve. Kilóban voltam több. Már csak azért is ideje lenne lefogyni, mert elvileg eldöntöttük az időpontot. Jövőre a szülinapomon (amúgyis szombatra esik), mert egy kikötésem volt, még a 30. előtt házasodni szeretnék. Aztán meglátjuk mi lesz. Tehát tervek vannak, a motiváció is alakul már csak a lendületet kellene beletenni. A tréning most adott  hozzá egy adagot, mert ki kellett dolgozni, hogy milyen lépések mentén érhetjük el egy hosszú távú célunkat, én a rendszeres testmozgást jelöltem meg. A fény az alagút végén még nem olyan fényes, mint kéne de legalább már pislákol, aztán meglátjuk.

Évindító

Nem is tudom hol kezdjem. Már idejét se tudom mikor írtam (najó, de, elég csak megnéznem az előző poszt dátumát), és gondolkodtam, hogy kellene egy szilveszteri-újévi posztot írni, de amikor megpróbáltam belegondolni, hogy mi történt az évben nem sok minden jutott eszembe. Ott volt a munkakör változás illetve nyáron a NyaNya és... ennyi. Egyébként csak úgy elszaladt az év. Bár harmadiknak még van egy új dolog. Ismét németül tanulok. A cég ingyen finanszírozza én meg jól kihasználom a lehetőséget, hogy heti egyszer magántanárral tanulhatok. Egész jól haladok, legalábbis a tanár szerint. Szeptember vagy október óta van oktatás és már a 4. leckénél tartunk, anno középiskolában nem haladtunk ilyen gyorsan. A legdurvább, hogy még semmi olyat nem vettünk, amit nem kéne tudnom, mégis az újdonság varázsával hatnak. Főleg a szavak, pedig a nagyrészét szintén tanultam már.

A szokásaim egyébként jelentősen megváltoztak. Majd 10 éve kezdtem wowozni és tavaly abbahagytam. Kérnék egy perces néma csendet. Ennyi volt, kifújt a történet. Lehet még valamikor megjön hozzá a kedvem, de jelenleg valahogy nem vonz, hogy játsszak esténként. Sőt, a géphez sincs kedvem ideülni. Ami érdekel neten általában telefonon megnézem. De pl a gépelés miatt a telefon nem játszik, pötyögni annyira nem szeretek és egész jól gépelek vakon újabban a meló miatt, mert nagyon sokat kell írnom néha és gyorsan, szóval egyre jobb a gépírás tudásom, ráadásul egyre kevesebb hibával. Bár ha fáradt vagyok a fogalmazással vannak problémák. Gyorsan beírom, de mire rányomok az elküldésre még három másik levelet meg tudnék írni, ezen még javítanom kell. Na de visszatérve a játékra, olyan szempontból hiányzik, hogy így nem igazán van közös időtöltésünk S.-sel, mert ő játszik még. 

Bár újabban rengeteget olvasok. Tavaly lendültem bele amikor felregisztráltam a moly.hu-ra, és a végleges mérleg 126 könyv lett 1 év alatt. A nyáron kapott új teló is sokat segített a szép nagy képernyőjével, találtam rá egy nagyon jó olvasós appot (ReadEra), szóval jelenleg majd 600 könyv pihen a telefonom és várja, hogy szépen sorban mindet elolvassam. Mondtam már, hogy nagyon tetszik? Annyira, hogy valamelyik este arra riadtam fel, hogy bealudtam olvasás közben és ölelgettem a telefont... lehet már kezd betegessé válni a viszonyunk.

Ráadásul még a sorozatnézésről is leszoktam. Mármint a tévében betegesen sokat nézek, de a Doctor Who-t leszámítva nem nézek már feliratosan előre, a TBBT-t is magyarul tévében nézem várva a hétfő 21 órát. Valahogy nem tudom rávenni magam, hogy üljek a gép előtt és nézzem. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy venni kellene egy laptopot vagy tabletet és akkor az ágyból kényelmesen használhatnám, mert most az nem tetszik, hogy fázom a gép mellett. Fázik a lábam, néha én magam is. Jöhetne már a melegebb idő, de csak a kellemes hőmérsékletig, a nyári meleg megint nem kellemes. Bár a tavalyi nem volt annyira durva. Vagy csak annyit dolgoztam és annyira nem ültem gép előtt, hogy nem tűnt fel, nem tudom. 

Két hete volt a céges éveleji buli. Hát idén még a tavalyinál is jobban untam az egészet. Nem volt kivel ellenni, mert akivel elkezdtem jóban lenni E. éppen külföldre utazott, szóval nem jött, a többiek meg elkallódtak más társaságba, szóval igazából kajáltam egy jót, aztán hazajöttem már este 10-re. Szóval hű de nagyot partyztam. 1 hete meg beteg vagyok, jobban mondva lábadozom, mert már nem vagyok úgy igazán beteg. Még kicsit hurutosan köhögök, de már annyira nem gáz a helyzet, mint 1 hete ilyenkor. Akkor kb írtam a végrendeletem, annyira pocsékul voltam. Ráadásul a legnagyobb szarban hagytam ott a csoportot, mert hiányzik a csoportvezető, az egyik admin és így, hogy én is kiestem 3-an maradtak, abból D.-nek 2 ember helyett kellett dolgozni, mert a csoportvezetőt meg engem is ő helyettesít. De jól esett itthon pihenni, valószínűleg azért is betegedtem le, mert elfáradtam. Majd most kipihenten erőtől duzzadóan majd visszamegyek és hűde odateszem magam. Szeptemberben volt admini csapatépítő, akkor jött az isteni sugallat, hogy amúgy én élvezem a mostani munkaköröm. Egyszerre monoton és változékony. Szervezkedni kell és intézkedni és néha már-már élvezem a telefonbeszélgetéseket is. Némelyik ügyfél kiborító, de némelyik meg annyira tud örülni annak, hogy gyors vagyok és segítőkész, hogy nekem is jó kedvem lesz, plusz már vannak olyan ügyfelek, akik a hangomat meghallva felvidulnak, hallatszik rajtuk, ez meg külön szórakoztató. Ráadásul szeretek bent maradni az irodában miután elmentek a többiek és befejezni az elmaradásokat. Munkamániás lettem... Simán vannak olyan napok amikor 9-10 órát bent vagyok. Bár túlórába nem iratom be, mert csoportvezető szerint nincs annyi munka, hogy túlórázni kelljen, szóval a magam szórakoztatására vagyok bent, hogy ne kelljen túlpörögnöm napközben. Pár hete orvoshoz volt időpontom, ezért a sok nem hivatalos túlóra miatt eljöhettem hamarabb, viszont úgy tudtam, hogy 6 óra alatt kellett megcsinálnom a 8 órányi munkát. Persze pont egy olyan nap volt, amikor 10 óra is kevés lett volna, szóval pörögtem, mértek is egy 166/105-ös vérnyomást az orvosnál. Khm...

Na de száz szónak is egy a vége, idén majd minden más lesz, na persze...