A fekete hét zárása

Erre a hétre már szavak sincsenek annyira pocsék volt. Tele problémás ügyféllel, problémás napokkal és semmi se úgy haladt ahogy kéne. Péntekre sikerült úgy felcsesznem az agyam, hogy olyan csináltam, amit egyetlen épeszű ember se tenne meg. Hulla fáradtan és idegesen akartam fizetésemelésről beszélgetni. Végül bőgés lett a vége, részemről. Fogalmam sincs hogy merek majd hétfőn az emberek szeme elé kerülni. A lényeg, a lényeg, hogy a lehető legrosszabb stratégiával kezdtem, hogy arra hivatkoztam, hogy a másik miért kap többet. És itt szépen a földbedöngöltek, egy hosszú pillanat erejéig az is megfordult a fejemben, hogy kirúgnak a szemtelenségem miatt, mert szóbeli figyelmeztetés is kaptam és hogy soha többet ne merjek ilyet csinálni, mert mégis honnan ismerem a másik fizetését. Nyílt titok, hogy minden újat ugyanannyiért vettek fel és többért, mint amennyit én kapok. De nem is fogok ilyet csinálni nyugi... a legközelebb mikor problémásnak tartom a fizetésem inkább felmondok. Aztán derült égből villámcsapásként a beszélgetés vége az lett, hogy fognak emelni ha megfelelek csoportvezető helyettesnek, hisz a főnök szeptemberi szabija alatt lesz a főpróbám. Itt pislogtam nagyokat, hogy mi van?! Nekem a legutóbbi márciusi infóm az volt, hogy nem lesz helyettes, csak ha szabin van én csinálom a levelezést és semmilyen helyettesi pozíció nem került szóba. Így behívta a nagyfőnök a főnököm is beszélgetni, hogy akkor ezt beszéljük át. A végén én visszakoztam, hogy félreérthettem valamit, mert ugyanarra a beszélgetésre mondta a főnök, hogy akkor mondta amire én úgy emlékszem, hogy azt állította, hogy nem lesz helyettes egy darabig. Itt akaratlanul bőgtem egy sort, hogy fáradt vagyok, sok volt a hét és sok a munka. Amire csak annyi volt a reakció, hogy hát igen, ez egy ilyen időszak. Ja.. szerintem a cégnél lassan én vagyok az egyetlen, akinek csak a hétvégék vannak, mint pihenés. Mindegy, visszakoztam, ezerszer bocsánatot kértem a viselkedésemért és ígérgettem, hogy többet ilyen nem fordul elő, ami biztos is. A büdös életbe nem beszélek többet a nagyfőnökkel, remélhetőleg semmiről sem és most megint erőteljesen nézegetem az állásokat és az október-novemberi szabijaimat szerintem erre fogom kihasználni. Bár valószínűleg megint nem lesz belőle semmi, mert ha jelentkezem egy állásra, ajánlanak egy jobbat, mert az eredetihez túl okos vagyok, az újra meg végül nem engem választanak. Kissé befordultam és elegem van az életemből. Az se dob fel, hogy 62 nap és legalább egy polgárink lesz.

Hétköznapi kiborulás

Régen volt már olyan, hogy totál felcseszték az agyam munkahelyen, de ma eljött az a nap. Reggel nem indult a gépem. SOS utazás szervezés a székházba, mert a telenoros gépem halt be. Beérve bekapcsoltuk és jé működik... Kisebb idegbaj. Egész nap zaklattak hülye kérdésekkel az ügyfelek. M. kb használhatatlan volt. Állandóan mintha fáradt lenne és 3. hetet kezdtük, nincsenek jogosultságai, de nem is állt össze a fejében a folyamat. Így most nem tudom, hogy ennyire bonyolult vagy egyszerűen hülye hozzá, mert amúgy értelmes srácnak tűnik. Fene se tudja. Ezek után 4kor kihúzták a gyufát nálam a csomagolósok, mert a saját cuccom én csinálom, vagyis most már M. is és nem volt szabad asztal. Negyed 6kor szabadult fel egy fél és 10 perc alatt végeztem. Még jó, hogy az én munkaidőm fél 5ig szól, az övék pedig 8ig. Szóval kicsit kibuktam. De olyan finom bort vettem az Aldiban hétvégén. Egy pohárka és minden szebb. Holnap újult erővel. 

Vasárnap óta diéta van. Eddig tök jól megy, mert már csak 66 nap.

Jéé, augusztus van!

Nos azt se tudom hol kezdjem. Leginkább a munka viszi el a gondolataim. Egy szép július 20-i napon beállítottak délután a 2 új kollégával, mikor 21-re ígérték őket. Ez csak azért volt kellemetlen, mert egyáltalán nem voltam rájuk felkészülve. 20-a reggel vérvételre mentem, az is kriminális volt. Fél 7-re mentem, mert máskor amikor majdnem 7-re megyek is tök korai sorszámot kapok, gondoltam, most a fél 7-es időponttal az első 1-2-ben leszek. Meg a nagy... azt. Negyed 9-kor csapolták le a vérem, mert sikerült a bénább laborhoz sorszámot kapnom, ahol az elsőbbségieket is veszik (kismama, gyerek, cukorbeteg). És ész nélkül hívták a sorszámokat. Az én "normál" soromból csak 2 ember ment be mire a sürgősségi már a 25-nél tartott. Szóval emiatt most nem tudom, hogy azért lett szar a vérvételi eredményem, mert ki voltam száradva és az ájulás szélén voltam (meleg volt és maszkban kellett lenni), vagy tényleg ennyire szar a helyzet. De most diéta van, újra telepítettem a Yaziot, előfizettem egy évre, mert épp akciós volt, és jövőhéttől viszem a kaját kiszámolva, nem rendelek csak kivételes esetben.

Így totál leizzadva rohantam dolgozni, 9-re értem be. Akkor jött az IT, hogy átrendezzük az irodát a 2 újnak. Egy asztal adott volt, a másikat meg egy másik csoportból szereztük, ahonnan szülni ment, aki használta, vagyis jobban mondva a járvány miatt egyik napról a másikra nem jött be, amikor minden veszélyeztettet otthon maradt hirtelen, így az asztaláról vakartuk a matricákat vagy 1 óráig, illetve a szekrényét is ki kellett üríteni és kimosni. Ezek után még az ügyfelek is meg voltak hülyülve, végeztem egy feladattal mire frissítettem a rendszert lett 2 új. És ezek után tetőzésként az újakat lehozták kora délután. Na itt estem kb szét. Magyaráztam mindenféléről, igazából szerintem minden rémsztorit elmeséltem abban a pár órában. A legjobb, hogy rákérdeztek tőlem, hogy akkor ők most versenyeznek, mert a felvételi beszélgetés során a HR azt mondta 1 embert keresnek így mindketten meglepődtek, amikor aláíráskor aznap reggel azzal szembesültek, hogy ketten vannak. Na itt kezdtem habogni, hogy én nem tudom, csak pletykát hallottam, mert tény, tényleg csak azt hallottam. Ezek után másnap reggel már csak 1 ember maradt. M. mondjuk jópofa, meg első nap is ő volt a szimpatikusabb, mert kérdezett, míg a másik srác csak némán figyelt meg jött az iPhone így, Mac úgy, Apple a best szöveggel. Tiszta D. 2 feelingje volt. 

Szóval maradt M. 2 hete ő az új társam, helyettesem, de még nincs saját gépe, mert a Telenor malmai lassan őrölnek így járvány helyzetben, vagy a fene tudja. A lényeg, hogy az én gépemen próbál betanulni több, kevesebb sikerrel. Valamit az ügyfelek is érezhettek, mert nyári pangás van. Szerencsére. Így van idő magyarázni, többször átvenni, lassan haladni. Nincs pörgés. Így max azért megyek be picit hamarabb, hogy a másik feladatomra betanítsam F.-et. Én meg tanulom F. feladatait, mert úgy tűnik neki meg én leszek a helyettese... :D Viszont mivel nincs saját gépe M.-nek, így visszamondtam a szabimat, mert nem hiszem, hogy önállóan tudna dolgozni egy hét múlva én meg nem kapnék frászt, hogy nem tudom mit csinál. Menjünk biztosra. 17-én szabin leszek, mert már leszerveztük, hogy megyünk Békéscsabára intézni a második kört, de már előre szóltam, hogy viszem a gépem, tehát ha kell tudok dolgozni leszámítva azt az 1-2 órát, amikor az anyakönyvvezetőt intézzük. Ha nagyon reménytelen a helyzet, akkor pedig 18-án már dolgozom. Meglátjuk. Ha más nem, akkor októberben megyek hosszú szabadságra, nászút vagy mi a szösz. Szintén a jövő zenéje.

A munkahelyi hangulatot a héten még borzolta, hogy E. hihetetlenül buta. Egy ismerőse, akivel kevesebb, mint 2 hete találkozott kórházba került, mert 40 fokos lázzal elájult és covid gyanúval mintát vettek tőle. E. meg nagy boldogan újságolta, hogy mi történt és nem értette, hogy mi ettől miért kaptunk frászt. Persze botrány lett belőle, mert ugye a vezetőség felé kötelező jelenteni az ilyet és azonnali hatállyal hazaküldték, hogy legközelebb akkor jöhet ha az ismerős produkálja a 2 negatív mintát. Abból végül 1 lett, mert nem csináltak több szűrést neki az első negatív után, mert nagy veszekedések árán sikerült a lelet azon részét elkérni, amin szerepel a negatív felirat (a többi része ugye érzékeny adat, mert egészségügyi adatok), és ami látszik a szövegkörnyezetből valószínűleg csak azért tesztelték, mert lázzal kórházba került. De ment a kamuzás össze-vissza részéről (nincs eredmény, második mintát vettek, de az elsőnek sincs eredménye, stb), viszont amiért ilyen felelőtlen és buta, mert nincs rá jobb szó én többet nem ebédelek vele. Irodában elég messze ül tőlem, de ebédelni pont mellettem szokott. Szóval lesznek még itt sértődések, de nálam ezzel telt be a butasági fokmérő, mert az utóbbi hetekben már elkezdett idegesíteni, mert ugyanazokat a sztorikat ismételgeti, amiknek a felének semmi értelme, plusz van egy-két olyan szokása, ami szintén az őrületbe kerget, de ez még az elviselhető kategória.

A munka mellett a másik gondolat ami még lefoglal, hogy hogy lesz nekünk lakásunk, mert egyre jobban rajtam van a fészekrakó ösztön. A mostani lakás meg erre nem alkalmas, meg nem a miénk, így hiába vagyunk jóba a tulajjal, akkor is bizonytalan, bármikor mondhatja, hogy viszlát! Szóval kell egy saját, de kriminálisak a lakás árak... és nincs elég önerőnk, így tényleg elkezdtünk gondolkodni, hogy állami hitelt veszünk fel. A babaváró nem is tűnik annyira rossznak, mert szabadfelhasználású, elég hozzá 1 gyerek a továbbiak csak csökkentik az összeget, de nem feltétel a kedvezményhez. Azzal meglenne az önerő és utána tudnánk lakáshitelt felvenni és most esküvő után kéne meglépni, mert pl a fundamentám pont nem jár le addig, amíg még van a babaváró. Patthelyzet. Meglátjuk, meglátjuk, előbb legyen október járvány nélkül. Jó lenne, hogy legalább a lagzi még ha nem is full létszámmal, de összejöjjön. Fel akarom venni a ruhámat!