Sítábor

Így fogok én is síelni kedd reggeltől. Most épp a lázas pakolás közben megpihentem. 11kor indul a busz... szóval még van szűk 4 órám addig. Pénteken volt az utolsó vizsgám és nem hiszem, hogy meg lesz... délelőtt, vizsga előtt átnéztem pont azokat a témákat, amikből az esszék voltak és erre ott ülve nem ment a felidézése, tudtam hogy néz ki az oldal, merre dőlnek a betűk, hol vannak az ábrák, de hogy mi a szöveg... egyszerűen nem bírtam felidézni, majdnem az asztalba vertem miatta a fejem, hogy ilyen egyszerűen nincs...

Reggel óta meg be vagyok zsongva, síelni fogok, síelni fogok, síelni fogok. Csak ezen tud járni az eszem. Már tegnap úgy telt a délutánom, hogy a lábamban volt a síelés ritmusa. Szöööörnyű. És amúgy úgy megyek el, hogy senkit nem ismerek, vagy nem tudok olyanról, hogy jönne akit ismerek. Szóval jó nagy zsákbamacska lesz ez az egy hét. Na majd meglátjuk, mászok vissza pakolni, valamit tuti itthon fogok hagyni. Remélhetőleg nem töröm össze magam...

Gyilkos méhek támadása

Vizsgaidőszak vége egy vidéki barlangban vízibomba csata. Csapatom utolsó végső nagy rohamra készül és sikerül, már csak a vezérük Worf (star trek, első kinglon csillagflotta tiszt) maradt, aki nekem jut, hogy egy óriási lufival eltaláljam. Kétszer mellé megy, kicsúszik a kezemből de nem pukkan szét, az utolsó eltalálja, nem mellesleg ő egy vizsgáztató tanár. Ekközben egy másik tanár élete nagy felfedezésén dolgozik, megtalálni egy gyümölcsöt, ami az eperre hasonlít csak zöld, édesebb és barlangok falán terem. Az egyik mélyedésben és észrevesz egyet, aztán valaki hátra megy az egyik hátsó terembe és a plafon tele van vele, aztán egyszer csak megjelenik egy méhecske.... majd több és több és több. Valaki elkiáltja magát, hogy FUTÁS!, más valaki ekkor véletlen a méhek felé dob egy lufit ami a falon csattan egy kis vízet szórva a plafonra és a gyümölcsökre és rajtuk a méhekre. Felzöngenek és visszhangszerűen a barlang mélyebb részeiben is rengeteg, rengeteg méh. Elkezd mindenki futni. Hazamegyünk egy pillanatra nagyanyámhoz bemegyek, hogy há, elmentünk tőlük, nincs gáz. Jön a telefon, hogy a méhek elindultak a város felé. Kimegyek az udvarra és hatalmas méh raj közeledik, gördeszka elő és futás. De utolérnek és már csipkedik a nyakam ekkor a fehér kapucnis felsőn a kapucnit a fejemre húzom, de akkor a derekam van kint. Gördeszkázni nem tudok de ráfekszek és az úttesten előadom azt a lesiklós verziót, kerülgetem a kocsikat és robogok a Szabó Kálmánon. Amikor kiérek a hídra egy gyors kanyar két rendőrautó között és bekiabálom nekik, hogy "Vigyetek kórházba!". Ekkor már a sarkamban a méhraj, robogok le a hídon majdnem felborulok és csipkednek a méhek aztán egyszercsak áthaladok egy füstcsíkon és eltűnnek. Telefon jön megint, egy sávban meggyújtották a környéket így amögött biztonságos, amelyik méh át akar azon menni elpusztul (senki ne kérdezze miért). Mindenki sikítva rohangál illetve a füstsáv másik oldalán várakozik. Aztán olyan mozisan egy nő felsikolt, ott is jönnek. A füstcsík másik oldalán egy másik raj közeledik, mindenki őrült futásba kezd a legközelebbi épület felé, ami vagy kórház vagy egyetem, fene se tudja viszont van egy hatalmas előadóterme. Ajtó a tetején mindenki rohan, hogy megyünk itt is tovább ahogy eddig az épületen, aztán leérve nincs tovább, ez egy terem átjáró nélkül. Lent fent állok az egyik ablakban (elől hátul két hatalmas ablak) és látom ahogy a felső ablak felé jön a méhraj és az első része lekoppan az üvegről, az emberek sikoltozva menekülnek ki a teremből és az utolsó becsukja az ajtót, hárman maradunk, egy öreg nő, egy középkorú pasi és én. Halálravártan és megszólal a nő. "A szellőzőn úgyis bejutnak."

Ui.: Szervesen buktam... jövőre ismétlés.

Utolsó pillanatok

Most kezdek elérni arra a pontra, hogy kész vége, nem érdekel, feladom, lesz ami lesz. Vagyis jobban mondva most kezdem még jobban elérni, eddig is így álltam hozzá, de most már végképp. Se szép ruhám, se c kosaram, se tudásom... Szóval esélytelen, hogy meggyőzem a tanárt szép pislogással, hogy de bizony én tudom csak most valahogy nem megy... Azt számolgattam, hogy ha bukom ezt a tárgyat még akkor is bőven az elvárt kreditérték felett leszek. Mondtam már, hogy leszarom? Idegösszeomlás és hasonlók, óóje. Hétfőn minden létező dolgon sírógörcsöt kaptam... egy hangosabb szótól, egy átsuhanó gondolattól, random az elkeseredettségtől. Én úúúgy de úúúgy szeretem a vizsgaidőszakot, hogy azt el se tudom mondani... szadista egy állat volt, aki kitalálta. Vissza akarok menni a középsuli témazárókat írni, brühühü.

És mi az hogy Törpilla eredetileg fekete hajú rusnya lombik törp?! Egy világ dőlt össze bennem...

Álmatlanság

Analitika bukta, 29én pótvizsga. Ráadásul valami nagyon nem kóser nálam... Hajnal 4ig fent vagyok ha akarok ha nem... reggel 9-11 között kiugrok az ágyból megyek teszek-veszek aztán jön egy álomkór és mosott szarrá változok majd valami láthatatlan határátlépés este 8 körül és megint pörgök hajnal 4ig... A tanulás meg... ehh... még mindig nem megy folyamatosan teljes odafigyeléssel, pedig próbálkozom, már átrendeztem a szobám, hogy semmi ne legyen szem előtt, ami elvonná a figyelmem, gépet eldugom, netet széthúzom vagy reggel gyorsan körbenézek, semmi izgi, jó letudva és akkor maradhat bekapcsolva, mert minden sorozatot megnéztem, új még nem töltődött le így filmet nézni nem tudok rajta. De akkor is szörnyű vagyok... téblábolok a lakásban, leülök a tv elé, kapcsolgatom majd ki, mert semmi izgi, megint téblábolás, aztán fenéken billenten magam, hogy tanulni kellene. Szervesre elégtelenért megyek szerintem és analitikának még jobban neki fekszek, azt mindenképp meg akarom csinálni, szükségem van, akarom, a szerves körül meg túl sok a rémhír.. "Látom mindent tud, viszont nem érti, elégtelen." Na így.. hát kár készülni ha előre borítékolva van az egyes bárhogy tanulom szét magam, csak azért mert nem igazán vagyok képes felfogni a dolgokat pár előadás meg összecsapott szeminárium után. Meglátjuk, meglátjuk, a lényeg, hogy most nagyon nem tudom mi van. Lehet a furcsa életritmusom okozza? De a vicc, hogy pénteken G.-nél aludtam és éjfél előtt szerintem már aludtam, nála lazán beálmosodom és órákat alszok, itthon meg nézem a plafont, hogy mi van mááár. Most a lakás miatt vagy mert egyedül kell elaludnom? Jó kérdés. G. meg bezzeg azt hiszi direkt csinálom, hogy ilyen marha sokáig fent vagyok... de ma este csak azért sem, birkákat számlálok, beverem a fejem a falba vagy valami, de "időben" elalszom, csakazértis.

Analitikai kémia

"Alkalmazott tudomány, hatékony elméletek és módszerek rendszere a különbözőbb anyagok (vegyületek, keverékek, stb.) kémiai karakterizálására, összetételének megállapítására."

Dr. Farkas Etelka - Kvantitatív analitika
oktatási segédanyag

Valami ilyesmit próbálok most a fejembe erőszakolni... Holnap reggel vizsga és kb jó ha a felét tudom.. a laboros dolgokat vágom, hisz abból akkor ott minden laboron zh-t írtunk, de a konkrét elméleti kérdésekről, amik laboron nem merültek fel... na azokról halványlila fogalmam sincs... vagyis valamennyi van, hisz mégis napok óta ezt próbálom megtanulni, de lehet megint rövidzárlat lesz mikor szerepelni kéne... még szerencse, hogy írásbeli vizsga, van esélyem próbálkozni, nem pedig rögtön "Elégtelen, viszlát B vizsgán". A szerves kémia továbbra se tud meghatni, továbbra se foglalkozok vele, és továbbra se érdekel, hogy meg lesz-e vagy sem. Túl akarok lenni már az egészen és tartani egy kis pihenőt és nem foglalkozni semmivel sem csak egész nap lézengeni, játszani, olvasgatni szeretnék. Hajj, de szép álmok.

Csapó sokadik

Meglepetés! Vagy annyira nem is, kedvenc szokásommá válik lassan, hogy vándorlok ide-oda, viszont most először nem hozom magammal a múltat. Az megmarad a régi helyen, lehet nézegetni és hasonlók, de magam mögött tudom. Végre elkezdem a biztonságosabb blogírást, kevesebb név, dátum, helyszín. Kell a publicitás, de nem a végtelenségig mikor az ember visszahallja a saját gondolatait olyan ismerőstől, akinek nem akarta volna azokat a gondolatokat megemlíteni. Szóval tádám.

Na lássuk csak hol is hagytam abba. Az írásbeli angolom meglett, 70%. A szerves kémia viszont nem, se a felezős, se az egybe, két hét múlva szóbeli, valahogy úgy állok hozzá, hogy kicsit sem érdekel... lesz ami lesz. Igazából hetek óta ilyen a mentalitásom. A depresszióm tetőzik, a sok csinálni kell kiváltott egyfajta semmihez sincs kedvem és szarok a világba hangulatot. Ez így vizsgaidőszak közepén nem épp a legjobb dolog. És se G., se csoki nem segít rajta. Csak ülök az ágy tetején és nézek ki az ablakon, ahol olyan szürkeség tombol, mintha minden életunt lenne és ettől én is az leszek. Valamelyik nap produkáltam egy 20/24es alvási rekordot. Pedig nem voltak előtte álmatlan éjszakáim, csak így random végig aludtam a napot... és ez az álmosság még mindig tart. Majdnem délig alszom pedig éjfél, hajnali 2kor legkésőbb elalszom. A csodás gugli szerint vagy vérszegénységben szenvedek vagy agytumorom van. Én a vérszegénységre voksolok inkább, anyu már mozgósítva lett vastablettáért, meg merő szorgalomból a koncentrációnehézségemre a kezembe nyomott agyfényesítő tablettákat. Ha ettől nem jövök rendbe hamarosan semmitől és akkor a szervest tuti ismétlem. Na így hirtelen azt hiszem ennyi. És akkor most fogadkozok, hogy gyakrabban írok, etc, etc.