Nem tudom mi van... se velem, se úgy általában. Kevés türelme van éppen én meg hisztizek, még jó, hogy abból semmi jó nem sül ki. Vissza kellene találnom a régi énemhez, amikor nem magas c-n kezdtem minden mondatom és nem kötöttem bele mindenbe (kivéve a betonba). Nemsokára kezdődik megint az egyetem. Nem itthon fogok ülni és 24 órában játszani, az lehet kicsit kibillent ebből az állapotból, na majd meglátjuk. Addig még kiélvezem az "édes" semmittevést.

Hiányzik a hosszú köszönés, az én jobban, azt hiszem elrontottam végleg... és csak nézem a monitort és valami eltört... megyek aludni.

Sokkal jobb volt a torokgyulladás... semmi hang... nem mondtam hülyeséget... nem sértettem meg senkit... utálom magam.. egy hisztis hárpia vagyok... egy szaralak...