Csak úgy repülnek a hetek. Igazából most eszmélek, hogy lassan már a júliusnak is vége és több, mint 2 hónapja 30 éves vagyok. Durva belegondolni. Igazából volt egy karatén szülinapom a családdal, amikor gép előtt dumáltunk discordon, meg játszottunk ilyen rajzolós activity-t meg valami kártya játékot. Közben ittam az S.-től kapott eperbort. Nem igazán voltak tervek a karantén miatt, de azért jól esett, hogy a család gondolt rám. Utána hétvégén pedig ébredéstől figyeltem az órát, hogy na ha nincs a járvány az esküvőnk éppen melyik időpontja jött volna... kicsit lelombozó hétvége volt a május 9. Azóta valahogy elvesztettem az érdeklődésem utána... Október 10 az új dátum, de a híreket olvasva valószínűleg lagzi szempontjából az is bukta lesz, de már nem lesz többször átrakva. Max ennyi volt, nem lesz sose lagzink, nem ez volt megírva.
Mondjuk azóta sokat nem volt időm ezen filózni, mert felébredtek az ügyfelek és annyi munkám van, hogy már kezdem elveszíteni az ép eszemet. Az elmúlt 2 hétben többször volt olyan, hogy 6-ra mentem dolgozni és este 7-kor jöttem el. Persze mindezt puszira, mert a túlórát nem tartják indokoltnak, de egyszerűen nem végzek 8 óra alatt a munkával egyedül. Még ezzel a sajátos munkaidővel is volt olyan készülékem, ami 5 napig állt az asztalon mire hozzányúltam és ügyfelet kerestem volna, pedig max 1 napig kéne csak várakoznia... olyan munkafolyamatom is van, ami lassan 2 hete pihen és várakozik arra, hogy majd egyszer ha lesz időm megcsinálom. Elvileg kedden jönnek az új kollégák, mert kettőt is felvettek. Abból kiindulva, hogy mindkétszer több, mint 2 hónap volt mire találtak embert, mondjuk a második kör egy az egyben a HR sara volt, az első körös nyertest újra interjúra hívtak, akit a járvány kirobbanásakor a szerződés aláírás előtt nap mondtunk vissza... milyen idióta csinál ilyet?! Persze mire az interjúra jött volna talált jobb helyet. Ezért rögtön kettőt vettek fel és elvileg versenyeztetik őket. Akkor lesz ciki ha ugyanolyan jó mindkettő és nem mondanak fel a próbaidő alatt, akkor nem tudom mi lesz velük. Amikor kiderült, hogy ketten jönnek az is megfordult a fejemben, hogy akkor engem meg elküldenek, mert amikor már főállásban kerestek embert a helyemre, akkor se tudtam mit fogok csinálni, mert nem 2 teljes embert kíván a munkaköröm jelenleg, csak másfelet, ezért nem bírom egyedül. Bár az új feladatom mellett lehet kell a teljes ember mellém, fene se tudja. Majd meglátjuk mi lesz. Azért kicsit aggódok, bár csak kicsit, mivel tuti, hogy magasabb fizuval vették fel őket, mint engem... Will is jelentkezett hozzánk, majdnem jött is, de végül nem, és neki magasabb fizut ajánlottak, mint az én jelenlegi fizum, ami már emelt a munkakörömhöz képest elvileg, mert mást is csinálok, szóval a pofátlanság netovábbja folyik éppen. És drága főnököm pedig vagy nem közvetíti, vagy annyira nem tud kiállni értünk, hogy nem érdekli a vezetőséget a fizetésemelési igényem, nem tudom, de piszkosul frusztrál. S. persze piszkál azért, hogy minek maradok bent ingyen túlórázni, tudom, hogy hülye vagyok, de egyszerűen nem tudok úgy felállni és hazajönni, hogy tudom, hogy annyi munkát hagyok ott, amit képtelenség befejezni. Most péntekre például sikerült úgy ledolgoznom a lemaradásaim nagyrészét, hogy 1 órával korábban eljöttem, mert elegem volt már a hétből és persze az ingyentúlórák miatt a főnökömnek semmi kifogása nem volt ellene.
Szóval elfáradtam munkafronton az a büdös nagy helyzet. December óta nem voltam igazi szabadságon, még 18 napom van... 1 saját szabi, ami még januárban az esküvő szervezéshez kellett és 3 kötelező, de itthonról dolgoztam, tehát egyik se egy pihenős szabinap volt. Eltelt 6 hónap, fogalmam sincs mikor fogom kivenni azt a 18 napot. Bár a terv, hogy augusztus közepén 2 hetet kiveszek, az 8 nap, még van egy kötelező szombat, meg a lagzi vagy csak polgári miatt 3 nap októberben, tehát már csak 7 napot kell kivennem valahol. Karácsonykor nem vehetem ki, mert tavaly én voltam szabin, E. most tuti kiborulna, mert már tavaly is ki volt bukva miatta. F. már családos, az új kollégák közül az egyik, szóval esélytelennek tűnik. Valószínűleg az lesz, hogy csak kiveszek napokat és itthon lébecolok, majd kiderül.
És hogy milyen 30 évesnek lenni? Még nem teljesen fogtam fel. Mármint S. már szivat azzal, hogy középkorú vagyok, egyre többször fáj a derekam, a kérdőíveknél már simán beírom, de még akkor sem tudatosult bennem. Nem érzem magam 30 évesnek. Valószínűleg azért, mert még mindig sehol sem tartok az életben. Ha tudnék angolul most szeptemberben lehet egy tök szuper helyen kezdenék dupla fizuért. Megkerestek egy álláslehetőséggel, kicsit meg is lepődtem. Tetszett is a leírás alapján, teljesen olyan, mint amit el tudnék képzelni, mint álommeló és el kellett utasítanom, mert nem tudok angolul és a kommunikáció angolul folyt volna. Ilyenkor kicsit elkeserít, hogy nem feküdtem rá sose jobban a témára, de nem voltam rákényszerítve, most meg már nem megy. Iszonyat nehezen veszem rá magam miután hazaértem, hogy tanuljak. A takarítás vagy tornára se tudom, pedig előbbi kéne az élhetőbb környezetért, utóbbi meg a saját lelki, testi egészségemért, mert durván elhíztam az a helyzet. Utoljára akkor voltam ilyen kövér, amikor G.-vel szenvedtem. Csak fogalmam sincs akkor hogy fogytam le, mert nagyon nem tettem érte, csak úgy leolvadtak a kilók... :( Lehet most is csak annyi lenne a gond, hogy nem vagyok rendben lelkileg?
Szar ez a 2020...
