Gyilkos csütörtök

Megint dupla angolom volt. Délelőtt magán, délután szaknyelv. Duuuurva. Olyan szinten lefáradtam a végére, hogy alig találtam haza. Mindenen röhögés és csak azt érzem, hogy zsibbad az agyam helye, mert valahol útközben elhagytam. Ráadásul még 2 nap.. de 2 nap múlva látom és hozom haza majd 3 napra. Dejólesz. ^^

Hétvége

Na végül a csütörtök nem volt olyan rémesen borzasztó, sőt a délelőtti magánangolt még élveztem is. Mondjuk annyi házit kaptam, hogy kb belerokkanok, de megoldom, nagykislány vagyok. A délutáni szaknyelvi angol viszont kész horror volt. Az első egy óra szó-szó, a második túléljük, a harmadikban már csak szenvedtem, látványosan, rémesen és minden bajom volt, szerencsére egy negyedórával hamarabb végeztünk és mehettünk istenhírével. Szóval hazavágtatás és totál lefáradva gép elé bevetődés és vár, vár, vár. Jött S. és ujjongás, holnap utazom. Ráadásul az esti raid is elmaradt így jobb hangulatú közösjátszogatás lett a vége egy druid warri párossal illetve S. öccsével és úgy feküdtem le, hogy már mindenen röhögtem. De tényleg mindenen annyira sikerült elérnem a zokni állapotot, de táskámat nagyjából bepakoltam és alig vártam a másnap reggelt, hogy indulááás. 

Aztán reggel anyám ébresztett, hogy ítéletidő van és biztos el akarok én indulni? Enyhe pánikroham, mert én nagyonnagyon el akartam indulni, kinéztem az ablakon. Durván fújt a hó, de még alig esett valami, szóval az utak járhatónak tűntek. Micimackó gondol játék, S. felhív, a frászt hoztam rá, hogy esetleg nem megyek, pedig ilyen meg se fordult a fejemben, tűzön-vízen át, de eljutottam volna hozzá. Na de szóval azért felhívtam megérdeklődni náluk mennyire vészes a helyzet, annyira mint nálunk, gondol-gondol. Akkor korábbi busszal kellene menni, sőt még most el kellene indulni, mielőtt nem indulnak a buszok, mert megijednek, hogy úristen megint esik a hó vagy baleset vagy bármi miatt nem indulnak. Ez volt 8 után kicsivel és 8:40kor ment a busz. Jelentem elértem. Piszok nagy mázlival, mert 8:47re voltam az állomáson de még a busz bent állt, kedves is volt a sofőr, mert minden futva érkezőt igyekezett megvárni, szóval elértem. Majd kibújtam a bőrömből örömömben, sikerült, felszálltam, szóval már semmi se tántoríthatott el attól, hogy odaérjek. A mikor már mellékes tényező volt. De egyébként csak egy 15-20 perces késést sikerült összeszedni, ami kb semmi ahhoz képest milyen szar idő volt. Délre oda is értem Békéscsabára, elsőre odataláltam a csabacenterhez ahol dolgozik és innen jött a kínzó várakozás, mert 2ig dolgozott. 

Megint micimackó gondol játék, ha már egy plázában vagyok miért nem indulok el nézelődni? Végülis régen voltam, hátha látok valami jó dolgot, újdonságot, vagy csak eltöltöm az időt azzal, hogy idióta ruhákat próbálok. Az első 15 percben kb letudtam 3 boltot, egyszerűen nem kötötte le a figyelmem. Ténferegtem egyet a dm-ben is, ott már sikerült szintén 15 percet eltölteni. Hát na, a pipere, az pipere.. :D Aztán végső elkeseredésből bevágódtam a könyvesboltba, na itt már simán elvoltam 30-40 percig amiből 20-30 percet olvasással töltöttem. Megjelent az új Anita Blake! Viszont most nincs arra keret, hogy egy 165 oldalas kis valamiért 2800 forintot kiadjak, de nagyon fúrta az oldalam miről szól így belelapoztam és huszonegynéhány oldalt el is olvastam amikor feltűnt, hogy túl sokat mászkál a környékemen az egyik eladó, így azért leesett, hogy elég pofátlan dolgot művelek így szépen kisunnyogtam. De előtte azért még jól megnézelődtem a szakácskönyveket. A múlt hétvége óta betegesen érdekelnek a receptek, sőt azon töröm a fejem mit főzzek neki húsvétkor mikor jön. A lényeg viszont, hogy innen is távozni kellett és még volt egy szűk órám, hogy végezzen. Meglestem még a kajálda részt is, mert így délután 1 környékén még semmit nem ettem, mert ugye reggel rohamtempóban készültem, így az mák, hogy csak a szemüvegem hagytam otthon és nem a félcuccom. Nézelőd, nézelőd, semmi, bevágódtam a sparba és vééégre megkóstoltam a jóreggelt keksz tejes verzióját, amíg pakoltam az auchanban nem is egyszer mindig elhatároztam, hogy na majd jól megkóstolom aztán nem lett belőle semmi, szóval most ráraboltam, és nem is volt annyira rossz. 13:20 még legalább 40 percig várakozok. Keksz elfogyott, víz nagyrésze elfogyott, na ebook olvasó elő, mert angolozni nincs kedvem és lássuk csak mit olvasunk. Szürke ötven árnyalata. De csak mert érdekel miért tartják fűdeszuperjónak. Folyamatos vigyorgást biztosít az egyszer biztos. 13:55 csörög a telefon, lehet, hogy hamarabb végez, megnéz, "csak" D. az, hogy nem akarok-e délután összefutni. Felröhög és bevall, hogy 140 kmrel arrébb vagyok, talán most nem megoldható a történet, majd jövőhéten.

14:02 csörög a telefon, most már S. az, végzett, merre vagyok. Megbeszél, várakozik, de még van a könyvből egy kevés és annnnyira izgalmas, szóval olvas és vigyorog és egyszer csak ott terem előttem ahogy felnézek. Bőrből majd kiugrás örömömben, Itt van, itt van. Úúú. Kamaszos ujjongás szerintem ahhoz képest semmi, amit éreztem, mikor megláttam. Örül, boldog, legszívesebben tapsikolna. Elindul, beszélget és örül, nagyon örül. Elbandukoltunk hozzájuk, röpke 40 perc séta. Kilométerhiányom már nem lesz a héten szerintem, az egyszer biztos, mert megtettük ezt a távot oda, ugye ma vissza és szombaton boltba elnéztünk ami majdnem ilyen hosszú út volt, szóval mozgás volt, minden mennyiségben meg filmet néztünk, meg örültünk egymásnak megmeg angoloztunk is bizony. És első körben úgy volt, hogy csak egy estére maradok aztán jövök haza, mert nem egyedül lakik a szobájában de végül jó alkut tudtam ajánlani, így plusz egy esténk volt és úú... a vasárnap reggel brutálisan nehéz volt. :D 9-re mennie kellett dolgozni így 7kor keltünk. Egész könnyedén keltem, de utána olyan kótyagos és hullafáradt voltam, hogy az valami hihetetlen. Most meg még pörgök, mert délután ittam egy kis tejeskávét (semmi kávé, fél liter tej) és a hétvége miatt egyébként is fel vagyok dobva és hű. Az alkut elkezdtem beváltani, miszerint játszok öccse karakterével és napi questeket csinálok, ami alapjáraton rémunalmas, szóval senki se szereti de most jól elszöszöltem velük, alku fele máris teljesítve ezáltal, egy este alatt. Szerintem egész jól haladok. :D De így a végére azért már kezdem érezni, hogy jöhet a szunya. Most három lehetőség áll előttem. Kialszom magam és kelek amikor kelek. Majdnem kialszom magam, de azért értelmesebb időben kelek, de nem annyira, hogy elérjem a reggel 8as órám. Nem alszom ki magam, elérem a 8as órám és tovább zombizok mosott szarként. Asszem megpróbálkozok a kettes verzióval, ami ha nem jön be akkor marad az egyes és akkor helyre rázódik talán a hányóra alvásra van szükségem táblázat. Illetve végre tényleg nagyon durván belevetem magam a szakdolgozatkészítés témakörbe, mert már csak 5 hetem van, de ez nagyon szűkre véve. Inkább 4, amiből max 2 lehet a fordítás, mert kell 1 hét, amíg összerakom és 1 amíg finomítok a szövegen. Ez így végszónak jó is lesz, most irány az ágy, hosszú hét jön.

Reggel

Najó, most annyira nem volt kedvem felkelni, mondjuk lehet azért, mert 6kor csörgött először az óra én meg 2kor feküdtem le aludni. Áá, nem vagyok fáradt, dehogy. És természetesen kirobbanó jókedvvel készülődök angol órára, természetesen. Picit se kívánom, hogy hívjon fel tanárnő, hogy ja mégse jó az időpont, majd jövőhéten, és akkor csak 3 óra tömény angolozást kellene délután túlélnem, holnap pedig utazok S.-hez. Hajj.. najó, összekapom magam, lassan indulni kell.

Sokadik költözés, mese mese hátán

Nagyonnagyonnagyon régen írtam és nem véletlen. Valahogy nem ment úgy az írás, hogy tudtam G. olvassa és emiatt cenzúrázva kell írnom, mert ugye nem adhatom elő, ha esetleg képbe került egy új pasi vagy csak leírni, hogy mi van velem és hogy azért kicsit pezsdítőbb az életem mióta nincs és, hogy zajlanak a dolgok, de iszonyatosan hiányzott az, hogy csak pár mondatot leírjak vagy világgá kürtöljem, hogy most minden happy vagy ha éppen nem az. Szóval csapó kettő itt. A bejegyzéseket áthoztam, gondolkodom azon, hogy a freeblogost is áthozom, mert most először beállítottam, hogy nem lehet keresőkből rámtalálni, most már csak magamnak és nektek írok, nem pedig az egész világnak, linkelni szabad, google rámszabadítani nem. :D

Na de akkor mese. Elkezdődött az új félév, szakdoga téma kapás kész kabaré volt. De van és szívok vele, mert nehéz és alig találok anyagot és az is angol, de megoldom, nagykislány vagyok, még van egy bő hónapom aztán elkezdek durván pánikolni. Nyelvvizsga szerzés is folyamatban. A napokban leadom a jelentkezésem és akkor megcsinálom, nem próbálkozom hanem megszerzem a szóbelit és punktum. A felvételi papírom is leadtam, a szakdogás kabaré miatt nem jelentkeztem ide mscre, csak más karra, más szakra. Köszönöm, de 5 év marhára elég volt ebből a tanszékből és hacsak nem buktatnak meg záróvizsgán én többet nem szeretnék velük semmiféle kapcsolatba se kerülni. Szóval stressz és ááá hangulat megvan. De kemény vagyok, kitartó és csakazért is meglesz. Elhatározás megvan legalábbis.

Mese szebbik része, eddig tartott a nagy szingli lét. Ugyebár wowozok és benne vagyok egy olyan guildben (klánban), ahol heti 3 estét legalább (mióta nincs G. minden estét) alsó hangon 3-4 felsőhangon 24 pasival játszom végig és beszélgetek közben és hát az egyikkel, S.-sel elkezdtünk sokat beszélgetni és a megkedvelés átcsapott rajongásba majd valami többe. Rohanás haza, napközben rágondolás, rengeteg közös játék, folyamatos beszélgetés aztán tovább gondolás, hogy ez már nem csak barátság meg kedvelés hanem esetleg olyan randiféle dolgot össze kellene hozni. Na majd guildtalin március végén. Ez volt február végén, aztán jött az, hogy az nagyon-nagyon messze van, szóval találkozzunk hamarabb. Gyors március végiggondolás. 24-én dolgozik, úgy volt, hogy 16án színházba megyek anyuval, a 7ei hétvégére is lett volna valami, szóval legyen 2.-a. Utazik ő először, mert ja igen, békéscsabai, "csak" 3 óra buszozás, de végülis nem az ország másik fele, belefér, kilométerbe amúgy nem sok, 134 a volán szerint. 

Tehát jött ő.  Előtte héten végig izgulás, hogy úristen, úristen jön. Hihetetlenül vártam és terveztem, hogy hogy legyen. Piknik a nagyerdőn és városnézés volt kitalálva. Végül városnézés, kedvenc gyrososnál ebéd, séta a nagyerdőn majd nálunk filmnézés volt a program. Mivel felhoztam a szobámba, ezért olyat tettem amit már évek óta rendesen soha. Rendet raktam, de nagyon durván. Mikor anyu meglátta csak annyit kérdezett, hogy kezdjen gyűjtögetni az esküvőre? Szóval nagyon készültem és pörögtem. Még sütit is sütöttem és egész jó lett. Éééés nagyon jól sikerült a nap. De este ment haza, pedig próbáltam rávenni, hogy esetleg toljuk ki a találkozást egész hétvégére, maradjon estére és majd másnap utazik haza, de hajthatatlan volt. Ésés annyira jól esett az sms-e, hogy éppen csak felszállt a buszra, de már hiányoztam, jókat vigyorogtam magamnak hazafele menet, biztos nem néztek hülyének, hogy fülig érő vigyorral sétálgatok. Rózsaszínfelhő, pillangók miegymás eléggé bejátszanak meg röpködés és vadalmaeffektus és szerintem senki nem fogja elhinni. Korán kelek.. magamtól.. és vigyorogva.. beteges. 

Következő hétvégén én utaztam hozzá, viszont már 2 napra. Szülőknek bemutatás megtörtént, elköszönéskor az anyukája azt mondta máskor is szívesen látnak, szóval nagyon nem baltáztam el a dolgokat. Együttalvás pipa, nem horkolunk, rugdosunk és a többi. Ráadásul elférünk egy sima ágyon ketten kényelmesen és megmutattam neki a The big bang theoryt. Eddig nem látta, sőt, igazából alig néz sorozatot, szóval ezen most változtattam, mert tetszik neki, szóval megnéztünk jó pár részt, mondjuk könnyű vele haladni, hisz csak 20 perces egy rész. Megmeg megnéztük a fűrész 2-t, és nem ijesztgetett vagy röhögött ki, pedig rendszeresen elbújtam és mellette nem is féltem tőle annyira, sőt rémálmaim se voltak, egy darab se se akkor se azóta. Ebbe mondjuk csak most gondoltam bele és meglepő, az első rész után azért volt egy-két kellemetlen éjszakám. Tehát pozitívan zártuk ezt a hétvégét is, de egyre nehezebb elköszönni. Egyszerre előny és hátrány, hogy csak hétvégén tudunk találkozni. Tetszik, hogy hétköznap nem kell minden programom úgy alakítani, hogy ráérjek, viszont rossz, hogy csak úgy nem tudunk találkozni. Viszont még sosem vártam ennyire találkozást :)

Most hétvégén pedig itt volt, csütörtök estétől vasárnap délutánig. Ezt tessék figyelni, főztem rá. És élveztem! :D Ráadásul rájöttem, hogy tök egyszerű összedobni valami finomat és én is meg tudom csinálni és gondoskodhattam róla és úúú. Végre előadhattam a házitündérkét. Még sütit is sütöttem csütörtökön amiből péntek estére egy falat sem maradt. Ésés voltunk sétálni a friss hóban meg moziban megnéztük az Ózt (semmi sztori, szép látvány) meg voltunk sörözni és D. lecsekkolta, hogy rendben van, nem csak a rózsaszínköd miatt repkedek. Hű, szóval volt program rendesen. Így hirtelen ennyi. :)