Szívás lvl 100

Telnek a napok, egyre jobban tanulok bele az új munkakörbe, ami amúgy nem túl nehéz. A legnehezebb része, hogy most már ügyfelekkel is beszéltem. Konkrétan ma többel is... hétfőn és kedden sikerült kihagynom ezt a lehetőséget, mert nem vette fel (szerencsére) az ügyfél. De ma az összes... az első nagyon gáz volt, hebegtem, hadartam és egyébként is gázos szitu volt. A másodiknál már csak hadartam. A maradék négynél már tök laza voltam, mert csak arról kellett beszélgetni, hogy holnapra megy a futár a készülékért/készülékkel. Viszont kb egy percnyi szabadidőm sincs. Iszonyat mennyiségű munka szakadt a nyakunkba... eddig végig azt láttam, hogy az előző kolléganő, aki csinálta kb egész nap nyomkodta a telefonját, neten nézelődött. Na én ezt eddig ma tudtam megcsinálni negyedórára... kb a hajamat tépném legszívesebben néha. Mondjuk lehet azért is vagyok elúszva, mert még inkább emailben kommunikálok, és azért néha át kell gondolnom mit írok le, persze már sok levelet copy paste-tel írok, mert megírtam már vagy tíz-húsz ugyanolyant, csak pár adatot kell benne átírni. Ráadásul D. is állandóan hülyeségekkel zaklat, hogy akkor majd többet kéne telefonálni, mert máshogy nem lehet intézni a dolgokat. Meg pörögjek, erre elcseszi a "legkönnyebb" feladatot, a csomagok kiküldését. Rossz címiratot pakol bele, a futárszolgálat meg kretén, nem gondolja végig, hogy ha innen küldjük, viszont a címirat szerint mi a címzett vagyunk, akkor ott valami gebasz van. Nem... másnap visszahozzák. Cukik.. és én keressem az ügyfelet, hogy jajj bocsi, adminisztrációs hiba, holnap ráérsz? És még a futárszolgálatot is üldözni kell, mert megígérjük az Ügyfélnek, hogy másnap megy a futár, de a futár cseszik menni és nem tudjuk miért. És kit keres ezzel az ügyfél? Engem.. Bahh.. kezd tele lenni a hócipőm. És még azt is hallgatom, hogy az adminok eltolják a dolgokat, mert nem figyelnek eléggé. Tényleg nem, és idegesítő, mert én figyeltem, még is csak előző hóra kaptam teljes bónuszt, és azt is csak azért, mert olyan oltári nagyot kamuztam az egyéb idős táblázatban, hogy öröm volt nézni. Azalapján pedig hirtelen hű de jó lett a statisztikám. Pedig a munka mennyiségem ténylegesen nem változott. Továbbra is én csináltam a legtöbbet a legkevesebb hibával (1 hiba egész hónapra) Mindegy is, már egyszerűen nem fér bele az időmbe... viszont érdekelne mikor fogják azt mondani, hogy oké, betanultam és végre a fizum is emelik...most különösen jól jönne.

Az asztali gépem hétfőn elhalálozott. Egy műanyag kis szar letört az alaplapon, ami a procihűtőt tartotta a helyén, így viszont, hogy az nincs, a hűtő leesett, a proci túlmelegedés miatt meg kikapcsolt a gépem. Viszont olyan szinten elavult 4 év alatt a gépem, hogy egy röpke 1 havi fizetés ugrik az ablakon, mert kb a felét ki kell cserélni ahhoz, hogy ismét működő képes legyen. A probléma, hogy a drágábbik felét. A teljes gépmentességet 1 napig bírtam. Második napra, vagyis mára előbányásztam a régi kis netbookom, hogy mizujs vele. Felforgattam a lakást, mert nem emlékeztem hova raktam a töltőjét. És pöcre indult az én kis édibédi tündérbogaram. Igaz zajos, melegszik, és minden program sikítozik, hogy ezeregy frissítés érkezett, de működik! Nem is gondoltam volna, szóval legalább valami pozitívum maradt a napban. 

Megyek is az ágyba olvasni, csak ezt ki kellett írnom magamból.

Kihívás indul

Munkakört váltottam. Hogy hogy történt? Hát... ott kezdődött, hogy ugye van egy olyan "részlegünk", akik a kiemelt ügyfelekkel foglalkoznak. A helyettes meg egy csaj csinálta közösen. Kb annyi az egész, hogy olyan cégek tartoznak a kiemelt ügyfél körbe akik olyan nagyobb cégek, akiknek nyalni kell, szóval  ha nekik elromlik valamelyik telefonjuk, akkor 24 órán belül intézzük, hogy a telefonjuk bekerüljön a szervizbe, majd futár viszi vissza mikor megjavították. Nos a csaj felmondott hónap közepén, mert megkapta a diplomáját és talált jobb melót. Viszont mivel 24 órás intézkedés van a helyettes nem tudja egyedül vinni a boltot (hisz akkor mikor menne szabira?) így kellett mellé még egy ember és rám esett a választás, mert precíznek kell lenni meg nyugodtnak ha véletlen egy problémás ügyfélbe botlik az ember. Mondjuk először totál ledöbbentem mikor megkérdezték, mert nagy titkolózás közepette behívtak a területvezető irodájába, már azt hittem kirúgnak. Erre megkérdezték. Mondjuk a telefonálás részétől rettegek, de hát puding próbája az evés. Amúgy is fejleszteni akartam a telefonálási képességem, mert már kezd idegesíteni, hogy egy szerelőt nem merek felhívni annyira félek idegenekkel telefonálni. 

Szerdától elkezdtem a betanulást. Hihetetlen, hogy mennyire logika nélkül mutatja D. (a helyettes) a dolgokat. Például fogalmam sincs egyes rendszerekben hova kellene kattintgatni, mert olyan gyorsan csinálta, hisz neki ez már csuklóból megy, hogy megjegyezni sem tudtam, nem hogy felírni. Utána meg élesben csináljam akkor. Szóval a vérnyomásom az egekben volt a napi betanulás végére. Ha már vérnyomás.

Múlt hét szerdán munkahelyre menet a zsebemben található összes papírzsepit összevéreztem olyan szinten elkezdett vérezni az orrom. És mivel ugye elfogyott a zsepim rohantam kábé be a helyemre, ahol a fiókomban van egy százas zsepi, szóval lebuktam, hogy bajom van, és onnan indult a buli. Mert jajj mi bajom, jajj jól vagyok? Nem lehet, hogy a vérnyomásom? Mérjük meg. 150/100 100-as pulzussal, szóval ultra szar volt és nem akart csökkenni magától így mehettem körbe, hogy van-e valakinek vérnyomás csökkentője, a HR vezetőnek volt. Utána még kétszer mértük, nagy nehezen lement 140/97-re, így az ügyeletet megúsztam, de inkább 2 nap táppénz keretében hazaugrottam, hogy anyu rám nézzen, meg kaptam vérnyomás mérőt, amivel most mérhettem napi háromszor (több kevesebb sikerrel) 1 hónapig a vérnyomásom plusz ekg-t is húztunk, de aszerint nincs semmi para, csak rosszabbodott a mellkas deformitásom meg a szívritmus zavarom köszöni szépen még megvan. Valószínűleg a kettős front ütött ki, öregszem na, a frontérzékenységem is durvul. A semmiről jött a fejfájás, most már a vérnyomásom is befolyásolja, vajon mi lesz a következő?

Tegnap pedig elérkezett a pillanat, amire 5 hónapja várok, bekerültem végre az endokrinológushoz, de még életemben nem csalódtam ennyire egy orvosi vizsgálatban. Az még érthető, hogy fingja sincs, hogy mit beszéltünk, hisz lát egy rakat embert, az kevésbé érthető, hogy miért nem nézi a leleteket a gépben, mikor az összes ott van, mert az ultrahangot kivéve az összes vizsgálatom ugyanabban az sztk-ban volt. Oké, de hogy értelmezni se tudja az ultrahangot illetve a vérvételi leleteket, az már nonszensz. 5 hónapja azt mondta, hogy oké, nem autoimmun, az értékeim alapján jódhiány miatt rosszak az értékeim, pótoljam. Nem mondta mennyivel. Most kb lebaszott, hogy miért csak 100 mg-ot szedtem. A patikus ennyit javasolt ha már az orvos nem mondta. Illetve szerinte már nincs IR-m, mert az éhgyomri értékeim jók, azzal nem foglalkozott, hogy a 120 perces inzulin értékem duplája az elfogadható határértéknek, tehát nem durva (láttam már ennél sokkal rosszabb értéket másnál), de akkor sem normális. Viszont mivel még mindig magas a tsh szintem egyfolytában próbált rábeszélni arra, hogy szedjek pajzsmirigy hormont, mert akkor gyorsabban beállna. Szedjek úgy, hogy amúgy a vérvételi leletem majdnem 2 hónapos, mert a vérvételt 3 hónap után meg kellett csinálnom, mert lejárt volna a beutaló. És még azért is kaptam lebaszást, hogy miért hagytam abba a fogamzásgátlót... mondott ő olyat, hogy hagyjam abba? Én mondtam olyat, hogy változtassa meg a beváltat? Nem, akkor kvittek vagyunk. A tüneteim egy része szerinte a pajzsmirigyem miatt van, nem azért, mert leváltotta a fogamzásgátlóm, mert szerinte elavult (5 éve dobták piacra, elavult, aha...) Utána a kedvencem, majd háziorvossal nézessem a pajzsmirigy hormonokat, aha... háziorvos csak tsh-t nézethet. Az egész "buli" előtt júniusban mikor nézetve volt, az rendben volt, októberben meg hirtelen ötször annyi lett az értéke. Szóval jól felcseszte az agyam. Ráadásul időpontra mentem, az időpontomhoz képest fél órát vártam aztán 10 perc után ki lettem kb rakva, hogy augusztusban kontroll.

Holnap meg jön S. anyukája, szóval egész nap takarítottunk, mint a hülye, bár szerintem így se lesz elég tisztaság és rend, de legalább megpróbáltuk. Odafent meg kapják be, hogy megint szar idő van a 4 napos hétvége tiszteletére.

Mendegél a mandarin

Volt egy hosszú hétvégém otthon, ami egyszerre volt jó és rossz. Jó, mert pihentem, elvoltam, könyvet keresgéltem, anyuval is tudtunk valamennyit beszélni és a nyaki uh szerint gyönyörűen egészséges a pajzsmirigyem. Rossz, mert S. nélkül voltam több, mint 3 napot és azért péntek-szombat délután kb tökegyedül voltam, mert anyu dolgozott meg programja volt. Meg elértünk abba az időszakba, hogy anyunak állandó pasija van T., aki kvázi már ott lakik nálunk. Fura fazon, olyan művészlélek fajta, húgommal persze tökéletesen megértik egymást, én még nem tudom hova tenni. 

Munka terén semmi változás... jövő héttől állandó 8-tól fél 5-ig beosztás lép életbe és szinte érzem, hogy legkésőbb április elsejével hirdetik az első felmondást. Konkrétan most ketten betegek és így szétunjuk a fejünket. Mi lesz majd ha mindenki ott lesz egymás hegyén hátán? És nem tudjuk azt megcsinálni, hogy este fél 6-tól filmet nézünk youtube-n, mert már senki nincs bent szinte a cégnél, így nem feltűnő, hogy nincs semmi munkánk, de 8-ig ott kell ülni. Vagyis csak háromnegyed 8-ig szoktunk, mert ami utána keletkezik munka már nem ér le hozzánk az emeletről így az marad reggelre. Szóval lényegében tegnap is a 8 órára szétdobott munkát max 2 óra alatt meg lehetett volna csinálni. És akkor még beteg 1 emberünk meg a csoportvezető is, így a helyettese az ő dolgait csinálja ahelyett, hogy nekünk "segítene". És a helyettes vicceskedve megkérdezi, hogy mit problémázok azon, hogy nem kell dolgozni de kapok fizetést? Mondjuk azt, hogy ha ezt megtudják fent, akkor rövid úton lapátra kerülök? Ő könnyen van ezzel a nincs munkával, őt az utolsók között küldenék el. Na mindegy, kicsit stresszes így az élet. 

Hogy valami pozitívabbak is írjak teljesen moly.hu függő lettem. Keresgélem a könyveket, listákat gyártok, hogy miket kellene elolvasnom, vannak ilyen kihívások, azokra gyűjtögetek könyveket. Szóval lényegében már több időt töltöttem el azzal, hogy mit kellene elolvasni, mint a konkrét olvasással. :D 

És még wow-ba is visszatértem, mert ember kell és így, hogy újra kiszámítható az időbeosztásom nincs kifogás. Meglátjuk mikor unom meg. Mármint, hogy megint semmire sincs időm. Azzal már kezdek nem foglalkozni, hogy béna vagyok. Nem sokat fejlődött a kéz- és szemkoordinációm az elmúlt egy évben, amíg aktívan nem játszottam csak casualkodtam. Tipikus női játékos vagyok, hopp meghaltam. Ezvan.

Mozgalmas hétvége

Szerintem még életemben nem volt olyan, hogy egész hétvégén volt valami programom, amit ráadásul élveztem is. Kezdődött azzal, hogy az új munkatársakkal megbeszéltük, hogy pénteken munka után menjünk étterembe. Kajálunk egy jót meg csacsogunk. Maradtunk végül 4-en úgy, hogy abból a csoportvezető, csoportvezető helyettes meg a csoportvezető férje na meg én. A férj nem munkatárs, ő csak jött. A kaja egész jó volt, végre megfelelő adagot rendeltem, mert ugyanahhoz a lánchoz mentünk akiknél a karácsonyi céges csapatebéd is volt (voltam ilyenen, bibi) és akkor sikerült beleválasztanom egy olyan tészta kajába, aminél kihoztak egy fél fogamra se elég adagot nem olcsón. (bár akkor a cég fizette) Most se volt olcsó, ráadásul szerintem elszámoltam magam, mert 1 számla volt, és olyan vicces figura az étterem, hogy úgy rémlik mindenféle adózás és szervizdíj nélkül szerepelteti az árakat az étlapon. Én meg az étlap alapján számoltam. Na mindegy, nem szóltak, hogy nyomi voltam. De kell a jó benyomás a csoportvezetőnél, így a minél gyakoribb program, barátkozás, hogyha felmerülne, hogy létszámcsökkentés ne én legyek az első gondolat. Bár elvileg harcolt értem mikor felvettek, mert a másik jelölt feleannyira se volt precíz, mint én plusz cégen belüli ember lett volna. Meglátjuk, a jövő zenéje. 

Most épp az utolsó elcserélt napjaimat töltöm. Reggeles lettem volna, de becseréltem délutáni műszakra és ezzel kb életet mentettek. A tegnapi nap borzadály volt. Vasárnap este még megnéztem a Büszkeség és balítéletet a tévében, mert mikor máskor kezdik adni, mint éjfélkor, de annyira jó volt. Viszont így az alvással tölthető óráim jelentősen lecsökkentek. El lehet képzelni mennyire voltam mosott szar. Nagyon. Csütörtök lesz mondjuk szép, mert ott meg muszáj reggelesnek lennem, mert megyek haza. Pénteken nyaki uh a pajzsmirigyem miatt, hogy ne csak az értékei legyenek nézve hanem meg is legyen skubizva.

De visszatérve a hétvégére, utána szombat reggel Dol üzenetére keltem, hogy van kedvem cirkuszba menni? Mivel már régóta szemeztem, hogy menni kellene és utoljára általános iskolásként voltam, így naná, hogy volt kedvem. És nagyon jó volt, a kedvenceimről itt egy videó:

Meglepő módon, de ők a bohócok. Csak semmi kiskocsi és piros dudaorr. Viszont cserébe majdnem rámléptek, mert az egyik számnál kergetőztek és felszaladtak a székek karfáján. De összeségében viccesek voltak. A többi előadó is tetszett, a magyar számot leszámítva. Mindenki ovációzott és hatalmas taps, gondolom, mert magyarok. De amúgy maga a szám... világhírű 20+2 lovas produkció. És borzalmas volt. Mármint a Fővárosi Nagycirkusz porondja egy olyan kis cuki családi méret. Oda körbe-körbe rohangálva csak nagyon szűkösen fér be az a 22 ló. Néhol látszott, hogy a lovaknak sem tetszik a zsúfoltság. Kész állatkínzás volt. És amúgy maga a szám is egy idő után unalmas volt, mert lényegében, mind a 20 lónál ugyanazt csinálta. Elkapott egy szalagot a hátukon, vagyis 18-nál sikerült is.  Dejó, oké, magyarok és a fiatal srác a produkció központi előadója. De akkoris. Azért nagy élmény volt (a nagymosást kivéve, mert lószagú lett minden ruhám :D) és egyre  jobban gondolkodom, hogy gyakrabban kellene menni és egyszer S.-t is el kellene rángatni hátha mégis tetszene neki. Mert amúgy mutattam a fenti videót és annyira nem volt lenyűgözve. Evan. Dol+1 és Will +1 fővel néztük, aztán hazafele meg jól eláztam, mert olyan szinten havazott, hogy ha megállok picit az utcán 5 percen belül hóembernek néztek volna. Durva volt. Leginkább azért, mert hazafele már érezhetően olvadt, szóval a buszmegállótól a lakásajtóig csúszkáltam a latyakban. Sikerült egyben hazaérni. 

Vasárnap pedig egy kis mozival zártuk a hétvégét. A Fekete Párducra mentünk, ezt kaptam csúsztatva Valentin napra. Még mindig oda meg vissza vagyok a szuperhősös filmektől. Bár azért már hallgatom, hogy mindig csak ilyeneket nézünk a moziba. De hát ha egyszer ezek olyanok, hogy premier közelben moziba kell megnézni... a sima filmek otthon is megnézhetősek, mert nincs olyan durva látványvilága, hanem a sztori a lényeg. Á, de mindegy, jó volt és kész. Kellett még ez a film az Infinity War előtt, amit persze alig várok. Egy csomó filmet alig várok idén, meg sorozatot. A Doctor Who is késik, pedig nő a doktor. Érdekelne, hogy katasztrófa lesz vagy zseniális, bár a szerelése nem tetszik, ami a promóképeken van, olyan béna. A többi doktor olyan jólfésült volt, jólfésülten ziláltak esetleg, de nem bénák. Tehát az idei a várakozás és rajongás éve. És a hajad is milyen. (igen, túl sokat hallom melóban... :D Aki nem tudná mi ez keressen rá, nem szennyezem a blogom azzal a rémes zeneszámnak titulált valamivel)

"Utálom a reggelt! Öljük meg!"

Hangzik el a fenti mondat egyik kedvenc sorozatomban a Szívek szállodájában, és még mindig nem értem, hogy találhattak ki ilyen bugyuta címet neki. Tuti, hogy akinek eszébe jutott még arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább az ismertetőt elolvassa. De e rövid intermezzo után, csak arra akartam utalni, hogy hasonlóan érzek a reggelekkel kapcsolatban. Azt hiszem én a minimum 9 órás munkakezdésre vagyok kitalálva. Kényelmesen felébredek 7 óra körül, megreggelizek és hasonlók majd szépen 8, fél 9 között elindulok dolgozni. Szép álom.

Már csak azért is relevánsnak tűnik a koránkelés problematikája, mert jött a héten a rossz hír.... mivel kevés a munka, ezért lehet visszavezetik a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, mert nincs értelme a délelőtti, délutáni munkának. Mármint fizetni a délutánt, ami mondjuk esetünkben kemény 2 óra, havi szinten nagyon maximum 20 óra, de anyagi megterhelés a cégnek... szóval éppen beszélgetnek róla a vezetők, hogy mi legyen. Elég rossz hír, mert bármennyire utálom a délelőtti műszakot a hajnal 5 órás ébredéssel, akkor is sokkal jobb, hogy már 2-kor vége a napnak és a délelőttös műszak párja a délutáni, amikor 11-ig, mint ma is itthon lehetek és este fél 9-re már itthon vagyok, ami nem annyira késő. Ráadásul mindkét műszaknak vannak olyan előnyei, hogy nem kell szabadnapot kivenni ha orvoshoz kell mennem, mert nem csak az este 6 óra utáni időpontokra kérhetek időpontot. Például a múlt heti terhelés mindkét vérvételét meg tudtam oldani, mert munka előtt belefért. Ráadásul most lehet olyat, hogy csúsztatok. Pl tegnap előtt 1 órával tovább voltam, tegnap 1 órával hamarabb mentem haza. Ha mindenki 8-tól fél 5-ig van ezt nem tudom hogy lehetne megoldani... Maximum az jut eszembe, hogy félóránként apránként lecsúsztatja az ember. Félóra munka előtt, félóra munka után. Na mindegy, ez a jövő zenéje. Bár már rémálmodok is arról, hogy elcsípek egy beszélgetést arról, hogy a kirúgásomról tárgyalnak. Beteges. Még szerencse, hogy a pajzsmirigy értékeim javultak... :D 

Holnap lesz eredménye a terhelésnek. Kíváncsi leszek rá, főleg, hogy ott helyben tudtam meg, hogy nem 3 pontos csak 2 pontos terhelést írt ki az orvos, jee, ebből kb pont a lényeg nem látszik, hogy van-e görbe vagy sincs... Ha már előre mondják mondtam volna, hogy akkor kifizetem a plusz pontot, belefér a büdzsébe, de a nullás vérvétel után mondta a vérvételes néni, és mivel jó korai időpont volt, ezért nem tudtam visszakeveredni a pulthoz kérdezni, mert ölre mentek a helyekért. Kész kabaré volt egyébként. Az egészségügy a betegek miatt is szar, nem csak a létszám hiány miatt. A terhelés miatt ücsörögtünk a többi terhelésessel (köztük sok terhessel) egy csoportban picit távolabb a többi betegtől, mert volt egy-két tényleg beteg is. Erre jön egy anyuka, a tüsszögő, székről lefolyó annyira rosszul van gyerekét beülteti mellém... telefonban felettünk állva nagyban meséli, hogy tüdőgyulladása van a gyereknek és éppen vérvételre várnak. Köszi. Végül is nem volt máshol hely, csak köztünk. Kb az összes kismama azonnal a szája elé kapott valamit. És a slusszpoén? Olvasni se tudott a drága anyuka. A kismamáknak, gyerekeknek és inzulinosoknak sürgősségi időpontot lehet kérni, ami annyit tesz, hogy kb azonnal hívják amint kihúzza a sorszámot. Na a drága anyuka normál időpontot húzott... cirka 1 órás várakozással járót. Ez csak akkor derült ki, amikor nagyban lobogtatta a sorszámát és az egyik közelünkben ülő nő kiszúrta, hogy 1-essel kezdődik a 4-es helyett. (4 a sürgős, 1 az egyes labor, 2 a kettes labor) Azonnal elzavarta kb, hogy húzzon jót, elment, 2 perc múlva behívták a kissrácot a jó sorszámmal. És ilyen értelmes anyukák szabadlábon szaladgálnak... pedig a gyengénlátók miatt 5-10 centis betűkkel van a sorszámhúzón kiírva minden.

I'm back!

Másfél év kihagyás után arra gondoltam, hogy lehet néha tudósítok arról, hogy éppen mizujs a házam tájékán. Igazából még hiányzik is, hogy az internet bugyrainak néha kitárulkozzak. Próbálkoztam életmódváltós bloggal meg könyvessel is. Az életmódváltós hamvába holt, ott zavart, hogy S. olvas, a könyvesnél meg nincs semmi tétje, inkább olvasónapló és mivel abból ezeregy blog létezik, így különösebb célom sincs vele. De ott jöttem rá, hogy mennyire hiányzik az, hogy próbáljak írni, mert a fogalmazási képességeim kezdenek visszafejlődni. Úgy érzem elvesztettem a rám jellemző stílust, és lekorlátozódtam pár kifejezésre, amit ismételgetek, ettől meg elég slendrián az egész szöveg. Szóval kicsit frissítettem az oldalsávot (a sorozatost képtelenség már kb követni, mert sorozatbaráton jelölhető, hogy mit láttam így már a blogra nincs is szükség, de hogy lássátok milyen függő vagyok frissítettem), a design viszont marad, mert még mindig tetszik, bár lehet picit alakítok rajta. És hogy milyen rendszerességgel szeretnék írni? Kettőt és könnyebbet. De azért gyakrabban, mint másfél évente. :D

Szóval akkor egy kis helyzetjelentés. Az eljegyzés után az első záróvizsgát buktam. Diákmunkát nyomtam ezerrel, készültem a diplomamunka védésre, rohangáltam, mint a mérgezett egér és hát nem tanultam eleget, ráadásul izgultam is, mint a fene, mert a laboros segítősrác bejött meghallgatni a védésem, meg megvárta, hogy na milyen volt maga a záróvizsga. Persze utána kaptam a lecseszést, hogy tanulhattam volna többet, mert mérlegelni kellett volna, hogy azért a záróvizsga fontosabb, mint a pénzkeresés. Mivel nulla megtakarításom volt akkor, ezért ebben nem értettem egyet, de így alakult. Ráadásul elcsesztem a diplomamunkám címét, kimaradt egy és a címből. Úgy lett lefűzve 4 példányban, szóval még azt vihettem vissza kicseréltetni, mielőtt adtam 1-1 példányokat, mert a tanszéken nem kellett hagyni, mivel elektronikusan is elküldtem, szóval az utókor az és nélkül fogja látni. :D Kellemetlen. A továbbiakban amíg le nem járt a diákom nagyban dolgoztam a diákmelós helyen, majd mikor lejárt állandó dolgozóként kezdtem. Közben volt még egy záróvizsga próbálkozás, a probléma az volt, hogy a legnagyobb hajtás közepette volt januárban, amikor az 1 hét szabin kívül abban a hónapban 240 órát dolgoztam... el lehet képzelni mennyire voltam fáradt. Természetesen a próba 2 is bukta lett. De aztán jött a nyár, amikor senki nem használt erzsébet utalványt vagy átálltak kártyára vagy a fene se tudja, szóval nulla munka volt kb, szintén vettem ki szabit, és voálá sikerült. Bár szerintem azért, mert utolsó lehetőség a harmadik, és megkaptam a legkönnyebb tételeket, plusz lehet sajnáltak is, a lényeg, hogy meglett. Szeptemberben ott vigyorogtam a diplomaátadón. Végre volt diplomaosztóm. De sima ruhás a BME-n lévő, így a taláros diplomaosztó kimaradt az életemből. :(

Kereken 1 év után váltottam a mostani helyre a diákból lett állandós melóról (utalvány feldolgozás volt amúgy ha még sosem említettem volna). Anyagilag és munkabeosztás szempontjából megérte. Hangulatilag félig, munka szempontjából egyre jobban azt érzem, hogy nagyon nem. A régi helyen tudtam mindent, ha véletlen elbizonytalanodtam a főfőnök két lépésre volt az utolsó félévben, a végére meg kisfőnök voltam már. A mostani helyen meg folyamatosan bizonytalan dolgokkal találkozom 3 hónap után is, és néha úgy érzem, hogy hülyének vagyok nézve ha kérdezek, de nem tudom úgy végezni a dolgom, hogy nem szabályos és pontos. Meg a legjobb, hogy van egy munkafolyamat amikor az emeleten lévőkkel kell társalogni emailben... na pl tegnap este is egyedül voltam, mert szabin volt az anyagmozgatós srác, aki délutános lett volna velem, bár sokat vele sem értem volna, mert ő is friss ember. Szóval jött egy olyan feladat, amivel még nem találkoztam. Írtam emailt, de nem elég embernek... szóval jött a lebaszás az egyik részleg vezetőjétől, hogy máskor a csoport emailre írjak nekik ne csak annak az embernél akinél az adott feladat volt előzőleg. Köszi... mintha bárhol le lenne írva, hogy kiknek kell írni. Ez amolyan szájról-szájra terjedősen megy, hogy ha nagyon nem tudom és még ott a csoportvezető, akkor megkérdezem és ha épp jó pillanatban kapom el normális választ kapok, amúgy olyan hogy nem lehet ezt már tudni hangsúlyt. Ráadásul folyamatosan ott lebeg felettem a mikor rúgnak ki pallos, mert sokan vagyunk a részlegen lévő munkára. Mindenki azt várja, hogy hirtelen sok munkánk lesz, mint másfél éve, amikor majd belefulladtak de valahogy nem ez történik. Sőt, egyre kevesebb és kevesebb. Igaz már nem vagyok próbaidős, de akkoris én vagyok a legfrissebb, aki a legkevesebb dologhoz ért, így logikusan én repülök ha menni kell, hiába vagyok a legprecízebb. 4-en vagyunk az adott pozícióban, 1 ember 10+ éves, 1 3 év körül és a harmadik csaj előttem érkezett 2 hónappal, de pont egy olyan  időszakban amikor mindenhova kellett segítség, szóval ő kb az egész admin részen bárhová be tud ugrani segíteni. Viszont a többi admin részen sincs most munka így még az se, hogy mondjuk őt áthelyezik és akkor mindenki happy. Szóval az állandó stressz pipa.

Egészségügyi állapotom meg ramaty. Nyár óta kb csak  idegeskedés megy, az előző helyen kezdődött azzal, hogy ott áthelyeztek minket egyik napról a másikra az épület egyik részéből a másikba, elvesztettük a függetlenségünk, zajban, hidegben kellett dolgozni a kellemes odúnk helyett, ráadásul mivel csökkent a létszám a kretén új ember is jobban szem előtt volt, szóval stressz stressz hátán. Októberben elmentem orvoshoz, vérvétel, jött a pofon. Inzulinrezisztencia és még a pajzsmirigyem sincs rendben. Ma kezdődött a kontroll időszak. Ma meg holnap megyek vérvételre. Ma voltam elsőkörön, ha minden okés holnap cukorterhelésre megyek. 23-án utazok haza és nyaki ultrahang és maaajd március 29-re van időpontom az endokrinológushoz, akihez amúgy november közepén foglaltam időpontot. Éljen a magyar egészségügy. De akkorsem fogok 20 ezret fizetni azért, hogy ránézzen a leleteimre és azt mondja, hogy jéé javult kontroll félév múlva vagy jéé nem változott/romlott tessék gyógyszer. Amit meg nem szeretnék szedni, mert csak rosszul lennék tőle, mert most a hízáson kívül nincs tünetem. De az életmód váltás csak félig sikeres, ugyan igyekszem cukrot nem enni, de a 150-160 g-os diéta még nem megy. Egyszerűen nem tudok olyan felosztásban enni. A tízórai sosincs meg. Ha délutános vagyok akkor az uzsonna sem. A mozgásról ne is beszéljünk. Itthon tornázni ha S. itt van nem merek, meg gyakran kedvem sincs. A jóga hiányzik, tavasszal próbáltam újra járni, de puhány voltam hozzá, mert nem a nyomi csopink volt csak ott, hanem a kemény mag is, ők meg durvák. Volt egy próbálkozásom úszásra, de pont hónap végén így bérletet nem tudtam venni plusz akkor mentem, mikor a 8 órai műszakban voltam (8-ra megyek fél 5-kor végzek, a délelőttös hajnal 6-tól 2-ig van, a délutános meg déltől 8-ig), és marha jó az uszoda. Egy álom volt úszni, mert kb saját sávom volt, de az öltöző... pff... úszóedzések hada folyik délután és pont rosszkor szálltam ki a medencéből. Épp végzett egy rakás kiscsaj és jött a következő adag, na elférni képtelenség volt. Erre még rátett egy lapáttal, hogy az egyik becsapta a szekrényem ajtaját. Na ilyen órás nyitogatós szekrények vannak. Én meg okosan beraktam az órát a szekrénybe... a ruháim kint voltak már, így fel tudtam öltözni de akkoris kínos volt papucsban kitipegni a bejárathoz szólni, hogy gáz van és közben azon gondolkodni vajon mennyibe fog fájni, hogy ez történt. De szerencsére ingyen volt, de akkor is kellemetlen volt. A délelőttös műszak után meg annyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem, most a délutános műszaknál meg vagy mindig volt valami vagy simán nincs itt a cuccom, mert bevittem a céghez a szekrényembe, hogy ne kelljen itthonról cipelni. Ha megyek csak kikapom. Délutános hét kivételével ez jó ötletnek tűnt, de így kellemetlen, hogy nem tudok menni. Főleg, hogy így kifogást gyártok... na mindegy. Fizu után tényleg veszek bérletet és akkor nincs mese, menni kell, mert 30 ezer forintot (30 alkalmas) nem fogok a kukába dobni :D  

Röviden ennyi érdemleges dolog történt hirtelen.