Két nappal később

A helyzet változatlan. Valaki lőjön le, kérem. Ááááááá!

Fáj, sok, ááá

Ez az a pillanat mikor azt szeretném, hogy megálljon az idő és csak alvás, pihenés és nyugi legyen. Fáj a lábam, a hátam, a mindenem és holnap is meló és lenne dolgom és szervezkedés és G. beteg és ááá hangulat. Pedig még csak szeptember közepe van. Szépen nézünk ki....

Elmúlt hetek

Ez kérem szépen a nagy érdeműt egy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hosszú bejegyzés lesz. Hogy miért? Mert hetek óta húzom halasztom, hogy megírjam pedig mindig elterveztem, hogy hozzákezdek végre de mindig abba maradt, sőt, már ott, hogy akkor belép és új bejegyzés gombra kattint. Egy betűt se sikerült leírnom. Első körben a tábor utáni hangulat miatt, utána pedig sodródás, idegeskedés, tervezés, stb. De most írok, bizony ám. Na akkor menjünk szépen sorban.

1. Varázslatos tábor

Az idei újdonság volt a javából, először mentem hivatalos táborszervezőként. Készülés, idegeskedés, reménykedés. Volt itt minden, ami csak belefért abba a témakörbe, hogy úúúúúúúúúristen, szervező vagyok. Kapkodás, mérgezett egér, hullafáradtság. Rengeteg mindent nem úgy sikerült megcsinálnom, ahogy terveztem viszont a jövőre nézve már kidolgozott tervek vannak, hogy akkor mit rontottam el. Tanultam belőle stb. 

Viszont még mindig nem tudtam túllépni az utolsó este íratott 3 jó 3 rossz egyik megjegyzésén. Sok mindent vágtak már a fejemhez de azt nem hogy rosszindulatúan beszélek az emberekkel. Aláírom, hogy van egy stílusom ami miatt elsőre flegmának, hidegnek vagy ezekhez hasonlónak tűnhetek azok számára, akik nem ismernek. (javuló tendenciát mutatok, pár év és levetkőzöm ezt a stílust! :D) De rosszindulatúnak még nem tituláltak, főleg, hogy nem gondolom, hogy az volnék. Sok negatív tulajdonságom van, de konkrétan ez nem tartozik közéjük. Ehh, tényleg nem tudok túllépni rajta. Szóval ha bárkit megbántottam az kérem keressen és legalább hadd tudjam meg mikor érte a sérelem, hogy javíthassak rajta, hogy mást ne sikerüljön így megbántatnom, mert esküszöm, hogy nem direkt volt, bármit is mondtam vagy ahogy mondtam.

Az utolsó napról viszont inkább nem írnék. Sokan ismerik a véleményem, akik nem, azok pedig nem szeretnék ismerni vagy épp tojnak a fejemre így nem kiabálom világgá. A fórumon igazából úgyis leírtam. Ott megtekinthető. :D

Egyébként minden táborozónak köszönöm, nem emelek ki senkit külön, nem azért, mert köcsög vagyok (mint hiszik sokan), hanem mert nem szeretnék kihagyni senkit és azt se mondani, hogy na téged nem annyira kedvellek, mint a többit. Na szóval így egybe jó volt veletek eltölteni azt a 10 napot! :)

2. Egyetem

Fizetősre kerültem. Ebből itthon nem kevés veszekedés lett illetve tervezés és hasonlók. De mindegyik végén egy jött ki. Eltaktikáztam a vizsgafelvételt illetve egy lusta dög vagyok. Nem mintha taktika lett volna benne, inkább tömény halálfélelem a tanártól, de ezt valamiért anyám nem érti meg. Ilyen ez... A lustaságot pedig nem tagadom, az vagyok, de nem ennél a tárgynál. Jópár vizsgámat nem vettem komolyan, de ettől konkrétan olyan szinten tartottam, hogy hetekig tanultam rá és az utolsó pár napban már nem is aludtam csak pár órát annyira rettegtem tőle. Egy a lényeg, most kemény 1 darab tárgyam lesz illetve megyek vagy holnap vagy hétfőn tanszékvezetőhöz, hogy csókolom fogadja el a termelési gyakomat, hisz megcsináltam a nyári gyakot, ledolgoztam ingyen a 6 hetet, ne szórakozzon, hogy kérvényezzem külön majd télen és fizessem vissza a 30 szakmai ösztöndíjat, mert nem fog menni...

A laborban dolgozás pedig beindulni látszik csak most a munka hátráltat úgymond, mert 5 napból 3-4et dolgozom, max reggel tudnék bemenni, mert majdnem délben kezdek, de délelőtt senki sincs bent, így elég nehéz bármit megbeszélni velük... na mindegy. Valószínűleg még max 1-2 hétig tudok ennyit dolgozni aztán minden visszaáll a régi kerékvágásba és max 1-2 napra fognak hívni, ha egyáltalán hívnak majd. De eddig úgy tűnik a laborban nem felejtettek el. Sőt következő félévben a gyakos órán az egyik alkalom teljesen az enyém lesz, vezetésügyileg. Tehát elmélet, gyakorlat és tőlem tanulnak majd a kisdiákok. Ez azért különösen mókás, mert én vagyok a nagy bukott és én oktatom a kisebbeket. Ennyit az egyetemi oktatásról...

3. Munka

Mint feljebb írtam épp nagyban dolgozom. Ossan (nem írom le rendesen :D) áruház éppen átalakul, mármint azzá alakul egy régi és ott megy az árufeltöltés meg pénztáras leszek 20ától, mert hogy akkor nyit az új nevén és hétfőn már volt betanítás és bedobtak minket élesben a pénztárgép mögé. Ááá, kicsit sem voltam full ideges. De amúgy nem para annyira az a része, hogy tanulható, végezhető. Csak agyban totál lefárad az ember, mert ezerfelé kell figyelni és még tempósan is kell dolgozni. Majd a gyakorlat beleráz, jó kis muri lesz. Főleg ha pénztár hiány lesz az a fizuból jön le, amit ugyebár senki sem szeretne. Így se egy álomfizetés adnak. Hivatalosan 535 ft / óra de kézhez jó ha a 450-et kapjuk. És ebből lejön az alkalmassági ára plusz tüdőszűrőre is mennem kellett, szóval a tegnapi fizetés egy az egyben ugrott. De legalább meglesznek a papírok, hogy még nem vagyok elpatkolási fázisban. Tegnap pl beraktak a textilosztályra árut átrendezni. Szóval ha valaki arra jár a női sziluett, nagy méret és kiegészítő sor az egyik ott dolgozó és az én kezem munkája. :D A legdurvább, hogy 6 órát dolgoztam rajta... :D Beteges. Meglátjuk holnap mit adnak. Mert hogy holnap is megyek ám, bár cipőbe alig bírom rakni a lábam annyira fáj, de megoldjuk, nem para.

Plusz pénzkereseti lehetőségként elkezdtem Avonozni. Avon tanácsadónő lettem. Vicces dolog, már kerestem vele olyan 2500 forintot. :D A végén még lehet szép kis zsebpénzt is hoz majd, meglátjuk, meglátjuk.

4. G.

Mivel rendszeresen ide néz, ezért nem írok róla, csakazértsem. :P De a pillangók szállnak és szeretlek drága.