Táboros bejegyzés idén a megnövekedett tennivalók miatt elmarad. Amúgyse kíváncsi senki se a véleményemre. De amúgy én jól éreztem magam, csak a tábor egy jelentős részében totál lekötötte a figyelmem a nincs albérletünk mizéria, aztán a végére oldódott meg, hogy van.
És tényleg van, pénteken vagyis holnap költözök oda. S. pedig szombaton. A gatyánk rá megy, de jó környéken van (Kondorosi út), és a lakás is tetszik, mert szép meg jól berendezett (mondjuk venni kell asztalt a gépeknek és nincs rendes ruhásszekrény csak pár polc...) és egyébként is. A mi első lakhelyünk lesz. Teljesen rá vagyok pörögve a témára. És pakolás ezerrel. Nagyon kiborító összepakolni egy félszobát, hogy akkor költözök, mert úristen még ez is kell meg ez is és ez vajon kell? Nem, ez nem kell, csak a helyet fogja, de mi van ha mégis kell? Szóval jó kis dilemmák vannak. De alakul a molekula. Holnap összerakom a ruháim. A télieket is csomagolnom kell. Meg a maradék kimaradt egyetemi cuccot és meg is leszek. Talán. Remélem. Ajj... nyomás aludni, reggel korán kelés. Este még anyuval a konyhai dolgokat összepakoljuk. Saját háztartásom lesz! Szerintem karácsonyt nem vártam ennyire gyerekkoromba, mint most a péntek-szombatot meg úgy egyébként az elkövetkező heteket, hónapokat, éveket. Összeköltözök egy pasival! Bizony. Fű, tiszta jó lesz, hogy nem utazgatunk hanem mindig ott leszünk egymásnak és egyébként is. Budapesten fogok élni! Így 7 évvel az első ilyen kijelentésem után (megyek pestre tanulni) sikerült is összehozni. De talán jobb is, hogy csak most és S.-sel. Minden klappol és minden mélybordó és minden a legeslegjobb. Na tényleg megyek és lelövöm magam. Már csak 1 napom van elkészülni mindennel, aztán budapesti lakos leszek, leszünk. Mi együtt S-sel.
