Régen írtam. Valahogy nem jött az ihlet, mert a napok augusztusban ugyanolyanok voltak, szeptemberben pedig beindult az izgulás. Kicsit haladtak az események és ment a folyamatos aggódás, hogy vajon mi lesz. Hányan mondják még le, meg lehet-e egyáltalán tartani és egyébként is. A végére mondjuk már nagyon lazán álltam hozzá, majd lesz valahogy, a lényeg, hogy összeházasodjunk. Azt kell mondjam, hogy a lehetőségekhez képest nagyon jól sikerült az esküvőnk és olyan mi volt. Na de kezdjük az elején.
Szerda - 10.07.
Pörgés egész nap, fél 9-re mentem körmöshöz, 11-re mentünk táncolni, 13 órakor a kozmetikusnál kellett lennem és 9-14 között át kellett vennem a csokrom S. kitűzőjével a városban. Szóval kész rohanás volt. Kozmetikus után hazajöttem kicsit ejtőzni meg hogy nyugodjon a bőröm, aztán még a nyakamba vettem a várost, mert próbáltam kabátkát szerezni ha hideg lenne szombaton. Nem sikerült, itt feladtam és hívtam anyut, hogy hozza a nyuszibundáját. Nem igazán illett a ruhámhoz, de legalább meleg.
Csütörtök - 10.08.
Marha korán ébredtem, mert még be kellett pakolni a táskába a frissen megszáradt holmikat. Előző este összepakoltam minden olyat, ami nem ruha. Annyira nem is sok cuccal indultunk el, csak 2 utazó, 2 cipős doboz és 1 nagyszatyornyi csokor. Megérkezve Békéscsabára S.-ékhez mentünk lepakolni, S.-t pedig vitték tovább az öltönyéért, ahová az immáron sógorom kísérte, mert én nem akartam látni szombatig az öltönyében. Délután még neki álltunk a köszönőajándékoknak megsütni a kekszeket, amiket S. anyukája fejezett be, mert 7-kor már időszerűnek tűnt, hogy elfoglaljuk a szállásunkat, mert az esküvő helyszínén a hotelben aludtunk végig. Ami mókás volt, mert mivel ingyen szobánk volt az esküvő napjára, ezért a többi napra is értelemszerűen abban a szállóban voltunk végig és egyedül voltunk, ezért kaptunk a bejárati ajtóhoz kulcsot... :D 3 hotelből áll az egész. A legrégebbi szárny volt a mi "lakhelyünk", minden más vendég a legújabb szárnyban volt. Kicsit ragyogás feelingje volt az épületnek, így minden este kulcsra zárt ajtóval aludtunk. De az ágy pocsék volt, én speciel fáztam, szóval igazán jókat nem aludtunk.
Péntek - 10.09.
A horror nap... reggelihez mentünk le épp és a lépcsőn valahogy kifordult a bokám. Ráadásul reccsent. Elkezdtem vizionálni, hogy ilyen nincs, mehetünk a balesetire, be lesz gipszelve, hogy táncolunk így és egyébként is. Rá tudtam állni, de nem volt az igazi. Megtapogatva nem fájt, egyben volt a bokám, így mentünk tovább reggelizni, majd anyunak telefon, hogy ezzel most mit kezdjek. Borogatni, fáslizni és reménykedni, délután jön és megnézi. Szóval jöttek értünk és mentünk ki S.-ékhez, mert náluk szokás esküvő előtt egy előbuli, ami nekem eddig mindig annyira tetszett, hogy szerettem volna ha van nekünk is. Szóval amíg elkezdett gyűlni a tömeg én addig felpolcolt lábbal ücsörögtem, először egy zacskó zöldség volt a lábamon, utána jégzselé fáslival rögzítve. Estére egész szépen lement a duzzanat. A buli amúgy jól sikerült, bár sok mindenből kimaradtam úgy, hogy felpolcolt lábbal üldögéltem. A bosszantó maximum az volt, hogy anyuék 5-re ígérték magukat, erre fél 5-kor indultak Debrecenből... Itt kicsit csalódtam, pedig várható volt, hogy nem indulnak el időben. Utána pedig mindenkit anyu hozott el a hotelből. Nagybátyámékat, húgomékat, így kétszer fordult kocsival, szóval 7 után érkezett meg mindenki tőlünk, de 6-kor már megérkezett a kaja... Ami pedig rengeteg volt, kb a 70%-a megmaradt. Túl lett számolva az emberek befogadóképessége. Az ivást is letudtuk ezen a napon. Legalábbis én többet ittam itt, mint másnap az esküvőn és S. is. Este végül fáslival aludtam és lábam alatt párnával, szóval kicsit sem volt kellemes alvás. Kb óránként felébredtem, mert fordultam volna az meg fájt.
Szombat - 10.10. - A Nagy nap
Hulla fáradtan ébredtem, de apa kezdődik! hangulattal. Gyorsan leszaladtam (háhá) reggelizni, majd anyu vitt a fodrászhoz 8-ra. Úgy volt számolva, hogy elvileg csak rám lett 1,5 óra számolva, így anyu hót lazán visszament reggelizni és Blankát felvenni. A probléma ott kezdődött, hogy én mondtam neki, hogy 8:45-re érjen vissza, mert szerintem nem lesz 1,5 óra csak az én hajam. Annyira nem bonyolult és nagyon ügyes a fodrász. Tényleg nem kellett 1,5 óra. Alig 40 perc és kész voltunk atombiztosra állítva a hajammal. Hívtam anyut, hát ő most ért még csak vissza a hotelbe. Gyorsan reggeliznek és jönnek.... Kicsit sem voltam ideges. 9:15 körül értek vissza, anyut gyorsan beszárította és rohant is velem tovább a sminkeshez. Húgomért a barátja érkezett és vitte vissza a hotelbe.
A sminkeshez érve még ott volt az előző menyasszony. Közben a fotósok is befutottak, így semmi hely nem volt. 15 perc késéssel tudtam leülni 10 óra helyett 10:15-kor. Viszont meseszép sminket kaptam. De már bőven késésben voltunk. 11:30-kor indultunk vissza a hotelbe öltözködni, amikor az eredeti számolás alapján itt már majdnem fel kellett volna öltözve lennem. Így nekem nem igazán sok készülődős fotóm lett, mert nem is készültem rá, meg a készülődés első 15 perce az volt, hogy anyu bemasszírozott egy rakás krémet a lábamba és segített felvenni a harisnyám meg rá egy bokarögzítőként funkciónáló kompressziós valamit. A nagy sietségben elfelejtettem a fülbevalómat, így anélkül voltam. Ráadásul a meseszép magassarkúmról is lemondhattam, viszont iszonyat mák, hogy végül valami isteni sugallat hatására utolsó héten facebookos hirdetésből vettem egy használt tornacipős esküvői cipőt ugyanabból a márkából. Kényelmes volt és egész nap nyomultam így végül benne és nem volt annyira gáz.
A fotózkodás is a rohanás áldozatául esett. A hotel környékén lett pár képünk meg a színházban. De így kimaradt Békéscsaba főtere meg ott a környékén még van 1-2 jó hely séta távolságra ami nem fért bele az időbe. De hát már ez van, érdekel milyenek lesznek a végül elkészült fotók. Most hétvégén fogjuk őket megkapni, alig várom. Ízelítőt már kaptunk, azok nem voltak rosszak, de picit félek, hogy ezek a legjobb fotók lettek és a többi tiszta béna, vagy a másik tipp, hogy ezekre kellett a legkevesebb retus, ezért tudták gyorsan ideadni őket. Majd kiderül.
A polgárihoz 14 órakor kellett bemennünk és 14:15-kor kezdődött polgári pedig teljesen más volt, mint amit vártam. Először is már a bevonulásnál eltört a mécses. A boldog mosolyból egy nem sírok fintor lett... Ez tetéztem tovább, hogy végig sírtam kb. Húgom meg nem értette a jelzésem, hogy adjon már egy zsepit, így mikor kimentem aláírni kézzel kellett megtörölnöm az orrom kicsit sem nőiesen, hogy ne a hivatalos iratra cseppenjen az orrom...De mivel a szülőkkel egy sorban álltunk, így anyu látta és kaptam tőle, amit utána hátrapasszoltam húgomnak, mert nekem nem volt zsebem. A pezsgőzés is fura volt a végén. Az egyetlen dolog amit bánok, hogy nem lett felvéve videóra az egész, mivel nagyon szépen beszélt az anyakönyvvezető. A szülőköszöntőnél is elbőgtem magam mikor odamentem anyuhoz a képkerettel. Persze ő egy kicsit se könnyezett, csak én voltam a bőgőmasina, de hát megmondta, hogy majd a pici fia esküvőjén fog sírni.
A polgáriról kilépve jött a "meglepi", amit már csütörtökön és pénteken lelőttünk. Csütörtökön egy elszólás volt, amit lepisszegtek. Pénteken pedig a tárgyi bizonyítékot találtuk meg véletlen. :D Sziromszórás volt, amit S. anyukája 1 hete lebeszélt a ceremóniamesterünkkel, hogy meglepi lenne nekünk. Nos így nem volt, de attól még jópofa volt és marha jól nézett ki képen. Utána jött a csoportos fotózás illetve kis csoportos és gratuláció azoktól akik csak a polgárira jöttek. S. kedvenc kollégája, S. anyukájának volt munkatársai, S. keresztanyukája és nekem is volt olyan rokon, aki csak a polgárira jött el, mert nem merték bevállalni a lagzit, de gratulálni akart személyesen, ami nagyon jól esett, hogy miattunk lejött ezért Debrecenből.
Utána szépen áthajtottunk a hotelbe és ott vette kezdetét a kiscsoportos a lagzis emberekkel. 46-n voltunk végül 4 fő szolgáltatóval. Kis családias volt. Ezért pl a kis csoportosok is gyorsan megvoltak. Volt 1-2 extra kép ötlet de pl pont a fotósokkal kimaradt a kép. Pedig nagyon megkedveltük őket. Viszont mivel túl gyorsan készen lettek a csoportos képek túl korán ültünk be a terembe. Majd 20 perccel... 16 órára kértük a kaját és ez is már a korábbi időpont volt. Szóval ez egy picit ciki volt. Amikor végül hozták a kaját nagyon finom volt. Húsleves csigatésztával. Utána marhalábszár pörkölt krumplival vagy kolbászhússal készült töltött káposzta. Így mindenki talált amit szeretett volna. Később rakták fel a svédasztalt 19 óra körül, azon már volt kacsacomb, sajtkrémmel és sonkával töltött csirkemell, cigánypecsenye, rántott sajt és juhtúróval töltött gomba plusz a köretek. Az estebéd után volt a gratuláció, majd gyorsan felszaladtunk a szobába még gyorsan átbeszélni a nyitótáncunkat, hogy a ruhában mennek-e a fordulatok, mert úgy nézett ki elsőre, hogy csak derékszögig tudtam emelni a karom. De ment minden. Így lementünk és eltáncoltuk a régóta gyakorolt nyitótáncunk. Ezt sikerült felvenni videóra és iszonyat jó lett. Éééés dobpergés... anyu elvileg megkönnyezte. De erről bezzeg nincs bizonyítékom és mivel táncoltam nem is láttam. Viszont megérte a kiadott pénzt ez a tánc. Jól sikerült na. Utána pedig kezdődött a buli. Drága öcsém nem volt szomjas így volt olyan elvetemült ötlete, hogy táncoljon körbe összeölelkezve a násznép mi meg S.-sel középen... hát... utána váltva bement még 1-2 pár de gyorsan abbamaradt ez a megmozdulás. Szerencsére utána nem voltak ilyen ötletei. Viszont táncoltam vele kétszer is, jó mozgás van a gyereknek, hogy a fene vigye el. Ráadásul vezetni is tud, így egy-két rossz lépést leszámítva amikor majdnem kitörte a karomat jó buli volt.
Volt két játékunk is, egy tombola "értékes" nyereményekkel és a Mr. és Mrs. játék. A tombolára alulszámoltuk a nyereményeket, de így se volt rossz, mert ilyennel még nem találkozott a násznép. Volt mosogatógép =egy szivacs, mechanikus írógép = ceruza, mobil klíma = legyező, szelfikamera = kézi tükör, ételadagoló automata =peztartó pezzel és a fődíj egy Föld körüli út velünk, nos itt egy befőttes üvegnyi földet kerültünk meg a nyertessel. A Mr. és Mrs. játékot pedig valakivel fel kellett volna vetetnünk videóra, mert így nem tudjuk melyikünk mire mit válaszolt. Mondjuk volt egy-két kérdés, amire nem volt jó válasz, mert nem lehet rá választ mondani, mint pl a ki kérte el először a másik telefonszámát vagy ki hívta a másikat randira. Kellett volna az a videós vagy a beépített telefonnal videózó ember... Most már mindegy.
A tortánk szinte pikk-pakk elfogyott. Vagyis maradt egy kevés belőle, de szinte mutiba. Ráadásul megbeszéltük, hogy nem etetjük egymást, végül mégis 1-1 falatot ettünk együtt, mert az első szelet a miénk és ki mennyire szereti egymást akkora falatot vág szöveg jött. De villával kulturáltan sikerült megoldani, semmi ciki dolog.
Amikor a buli zárás egyre közelebb került, mert a rendelet miatt 23 órára mindenkinek ajtón kívül kellett lennie, vagyis 22:30-kor zene le, hogy a búcsúzkodásra legyen elég idő, ezért a végén már volt Zorba tánc a nem szomjas fiúkkal és megy a gőzös... hát itt nem volt őszinte a mosolyom, mert én voltam a mozdony, de hogy miért, azt nem tudom... Ezek a képek biztos csodásak lesznek :D
Búcsúzkodást követően a számlával a kezünkben, amit csak hétfőn tudtunk rendezni felmentünk a szobánkba és megegyeztünk, hogy ennyi bőven elég volt. Mi nem bírtuk volna a hajnalig bulizást, mert egyébként a teremben iszonyat meleg volt. Mint kiderült az elején fűtöttek, légkondit pedig nem tudtak kapcsolni, mert már téliesítették őket. Itt majdnem megmartam magam mikor mondták. Szerencsére ablakot tudtak nyitni így nem fulladtunk az izzadtságunkba. De ha májusban lett volna melegben lehet megsülünk elevenen, bár akkor lehet lett volna működő légkondi, sose tudjuk meg. 1 óra alapozó vakarás után ágyba is kerültünk.
Vasárnap - 10.11.
Reggel nagybátyámékat éppen elkaptam, hogy elköszönjek, illetve csomagoltunk nekik a maradékból. 2 család meglépett 9-re mikor mi lejöttünk a szobából. Így nekik anyu vitte hétfőn. Az S.-éknél rendezett morzsa partit én félúton ott hagytam, mert anyu elvitt a balesetire Békéscsabán a biztonság kedvéért, mert reggelre belilult egy vonalban a lábam és már fájt is. 1 óra alatt végeztünk, de addigra sokan leléptek. Csontom nem tört, de 2 nappal később kontrollra kellett volna jelentkeznem egy lakhely szerinti balesetin. Elvileg az a János kórház, így kihagytam, mert nem akartam egy kis koronavírussal gazdagodni. Anyu linkelt nekem bokarögzítőt és azzal gyógyulgattam eddig. De a békéscsabai kórházban mindenki kedves volt, és tolókocsin vittek a röntgenbe. Szóval legalább valami pozitív élmény is kapcsolódott a boka sérülésemhez.
Összegzés:
Volt jó pár baki és amit ha újra lehetne élni máshogy csinálnám, viszont úgy volt jó, ahogy volt. Mondták, hogy királylány vagyok, és tényleg annak éreztem magam. Egy csomót táncoltunk S.-sel csak úgy is, szóval azt hiszem a következő pár évtizedben többször nem lesz rá lehetőségem :D
