2019. február 1., péntek

Évindító

Nem is tudom hol kezdjem. Már idejét se tudom mikor írtam (najó, de, elég csak megnéznem az előző poszt dátumát), és gondolkodtam, hogy kellene egy szilveszteri-újévi posztot írni, de amikor megpróbáltam belegondolni, hogy mi történt az évben nem sok minden jutott eszembe. Ott volt a munkakör változás illetve nyáron a NyaNya és... ennyi. Egyébként csak úgy elszaladt az év. Bár harmadiknak még van egy új dolog. Ismét németül tanulok. A cég ingyen finanszírozza én meg jól kihasználom a lehetőséget, hogy heti egyszer magántanárral tanulhatok. Egész jól haladok, legalábbis a tanár szerint. Szeptember vagy október óta van oktatás és már a 4. leckénél tartunk, anno középiskolában nem haladtunk ilyen gyorsan. A legdurvább, hogy még semmi olyat nem vettünk, amit nem kéne tudnom, mégis az újdonság varázsával hatnak. Főleg a szavak, pedig a nagyrészét szintén tanultam már.

A szokásaim egyébként jelentősen megváltoztak. Majd 10 éve kezdtem wowozni és tavaly abbahagytam. Kérnék egy perces néma csendet. Ennyi volt, kifújt a történet. Lehet még valamikor megjön hozzá a kedvem, de jelenleg valahogy nem vonz, hogy játsszak esténként. Sőt, a géphez sincs kedvem ideülni. Ami érdekel neten általában telefonon megnézem. De pl a gépelés miatt a telefon nem játszik, pötyögni annyira nem szeretek és egész jól gépelek vakon újabban a meló miatt, mert nagyon sokat kell írnom néha és gyorsan, szóval egyre jobb a gépírás tudásom, ráadásul egyre kevesebb hibával. Bár ha fáradt vagyok a fogalmazással vannak problémák. Gyorsan beírom, de mire rányomok az elküldésre még három másik levelet meg tudnék írni, ezen még javítanom kell. Na de visszatérve a játékra, olyan szempontból hiányzik, hogy így nem igazán van közös időtöltésünk S.-sel, mert ő játszik még. 

Bár újabban rengeteget olvasok. Tavaly lendültem bele amikor felregisztráltam a moly.hu-ra, és a végleges mérleg 126 könyv lett 1 év alatt. A nyáron kapott új teló is sokat segített a szép nagy képernyőjével, találtam rá egy nagyon jó olvasós appot (ReadEra), szóval jelenleg majd 600 könyv pihen a telefonom és várja, hogy szépen sorban mindet elolvassam. Mondtam már, hogy nagyon tetszik? Annyira, hogy valamelyik este arra riadtam fel, hogy bealudtam olvasás közben és ölelgettem a telefont... lehet már kezd betegessé válni a viszonyunk.

Ráadásul még a sorozatnézésről is leszoktam. Mármint a tévében betegesen sokat nézek, de a Doctor Who-t leszámítva nem nézek már feliratosan előre, a TBBT-t is magyarul tévében nézem várva a hétfő 21 órát. Valahogy nem tudom rávenni magam, hogy üljek a gép előtt és nézzem. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy venni kellene egy laptopot vagy tabletet és akkor az ágyból kényelmesen használhatnám, mert most az nem tetszik, hogy fázom a gép mellett. Fázik a lábam, néha én magam is. Jöhetne már a melegebb idő, de csak a kellemes hőmérsékletig, a nyári meleg megint nem kellemes. Bár a tavalyi nem volt annyira durva. Vagy csak annyit dolgoztam és annyira nem ültem gép előtt, hogy nem tűnt fel, nem tudom. 

Két hete volt a céges éveleji buli. Hát idén még a tavalyinál is jobban untam az egészet. Nem volt kivel ellenni, mert akivel elkezdtem jóban lenni E. éppen külföldre utazott, szóval nem jött, a többiek meg elkallódtak más társaságba, szóval igazából kajáltam egy jót, aztán hazajöttem már este 10-re. Szóval hű de nagyot partyztam. 1 hete meg beteg vagyok, jobban mondva lábadozom, mert már nem vagyok úgy igazán beteg. Még kicsit hurutosan köhögök, de már annyira nem gáz a helyzet, mint 1 hete ilyenkor. Akkor kb írtam a végrendeletem, annyira pocsékul voltam. Ráadásul a legnagyobb szarban hagytam ott a csoportot, mert hiányzik a csoportvezető, az egyik admin és így, hogy én is kiestem 3-an maradtak, abból D.-nek 2 ember helyett kellett dolgozni, mert a csoportvezetőt meg engem is ő helyettesít. De jól esett itthon pihenni, valószínűleg azért is betegedtem le, mert elfáradtam. Majd most kipihenten erőtől duzzadóan majd visszamegyek és hűde odateszem magam. Szeptemberben volt admini csapatépítő, akkor jött az isteni sugallat, hogy amúgy én élvezem a mostani munkaköröm. Egyszerre monoton és változékony. Szervezkedni kell és intézkedni és néha már-már élvezem a telefonbeszélgetéseket is. Némelyik ügyfél kiborító, de némelyik meg annyira tud örülni annak, hogy gyors vagyok és segítőkész, hogy nekem is jó kedvem lesz, plusz már vannak olyan ügyfelek, akik a hangomat meghallva felvidulnak, hallatszik rajtuk, ez meg külön szórakoztató. Ráadásul szeretek bent maradni az irodában miután elmentek a többiek és befejezni az elmaradásokat. Munkamániás lettem... Simán vannak olyan napok amikor 9-10 órát bent vagyok. Bár túlórába nem iratom be, mert csoportvezető szerint nincs annyi munka, hogy túlórázni kelljen, szóval a magam szórakoztatására vagyok bent, hogy ne kelljen túlpörögnöm napközben. Pár hete orvoshoz volt időpontom, ezért a sok nem hivatalos túlóra miatt eljöhettem hamarabb, viszont úgy tudtam, hogy 6 óra alatt kellett megcsinálnom a 8 órányi munkát. Persze pont egy olyan nap volt, amikor 10 óra is kevés lett volna, szóval pörögtem, mértek is egy 166/105-ös vérnyomást az orvosnál. Khm...

Na de száz szónak is egy a vége, idén majd minden más lesz, na persze...