Zsírsav szintézis

A mostani hétvége is mese mesés volt csak rövid. Igazán lehetnének a hétvégék 5 naposak a hétköznapok meg 2. Szombaton fél5kor keltünk, délig szedtük a cigisdobozokat de felülmúltuk magunkat, 500 felett lett, így simán meglett a minimum meg a plusz darabszám is. Szóval max összeg bezsebelve (ha megjön az utalás). S. pedig hősiesen jött, sőt azt mondta még élvezte is, hát most egy fokkal élvezhetőbb is volt talán, meg eredményesebb is ugyebár így persze, hogy jobb volt a hangulatunk. Mondjuk délben szakadt a cérna, hogy éhenhal :D Így irány haza és gyorsan házigyros összeütve, magamhoz képest egész jó lett, bár mondjuk a feladatszervezéssel még vannak problémák (amíg sül vágjunk vagy mosogassunk, stb) de ez már csak szépséghiba. Aztán aztán este focimeccs nézés volt, hihetetlen, sőt megdöbbentő de egyre jobban élvezem a meccsnézést, jól tudok rajta szórakozni, főleg a focisták miatt. Ahogy kinéznek, meg amilyen nagyhalálokat előadnak, teljesen jó szórakozás. :D Ma meg star trek nézés volt, megfertőzés sikeres. Legalább az egyik kedvencem tetszik neki, hamár a többit unalmasnak találja... :D Mondjuk így átgondolva ja, sokak nem szeretik a kedvenceim így teljesen érthető, de itt vannak a magányos hétköznapok mikor meg tudom nézni őket így biztos nem lesz vitatéma egy ideig, hogy "már megint azt a vackot nézed". A hétvégi lista pedig részben sikeres volt, játékon belül be lettek állítgatva amik kellettek és amiket egyedül nem tudtam volna, játékon kívül pedig próbálkoztunk a fénykép készítéssel. Hát busz indulás előtt sikerült rájönni egy fontos dologra, be lehet állítani az ő telefonját úgy, hogy nem muszáj a fényképezés gombot megnyomni, hanem bárhol megérintve a képernyőt fotóz, viszont a buszváró közepén, idegenek tekintetének kereszttüzében valahogy nem megy az ilyesmi nekem. Amúgyis lelki stressz a fotózkodás, hát még nyilvánosan. De legalább egy közös fotót sikerült lőni a hétvégén, meg egyet a váróban, így már van kettő, szóval haladunk, még a végén lesz olyan, amit nyilvánosságra is hozzunk, mert mindkettőnk áldását adja rá :D De életemben először késztetést érzek arra, hogy úú fotózkodjunk, legyenek közös fotók, mert az jó és kell és egyébként is. Csupa új érzés, tényleg kiskamasznak érzem magam, legalább a viselkedésem fedésben van vele. Na de most elmászok, tanulok amíg hazaér, aztán alvás, ugyan 11ig aludtunk ma, mégis olyan fáradtnak érzem magam mintha egész nap talpon lettem volna. Lehet még a tegnapi nap utóhatása, pénteken 4 óra alvás, szombaton későn fekvés, nem jó ez így.. :D 

 Ui.: 74 %os szóbeli nyelvvizsga, jeee. 80 % listening, 67,5 % beszédkészség, szóval összesítve 74, így megvan, megvan, bibibi.

Ui2.: 8 nap és záróvizsga, ááááá!

Fibrilláris fehérjék, globuláris fehérjék, avagy él(g)jenek a záróvizsga tételek

A péntek délután alakulása teljesen pozitív lett végül. Vizsgára indulás előtt kiderült, hogy utolsó tárgyam meglett, ráadásul 3-asra. Szóval happy és bódottsággal mentem vizsgázni. Izgulás ezerrel, Negyedórával később hívtak be, mint ahogy kiírtak eredetileg így a végén már a falat kapartam kb, de behívtak. 2 talk téma, az egyik a madarak valamijéről, nem igen értettem, a másik a multifunction mobiles-ról. Álomtéma, mák, örülés, és tanácsot nem fogadtam meg, elkezdtem leírni a konkrét talk szöveget, mert amilyen ideges voltam meg izgulós inkább úgy döntöttem felolvasom kevesebb pontért minthogy nulla pontért hebegjek-habogjak. Persze nem értem a szöveg írásának végére 10 perc alatt, így az utolsó mondataim habogva voltak, de tele pakoltam kötőszavakkal így szerintem nem lett annyira szörnyű. Általános kérdéseknél az egyikre szerintem tök jól megfeleltem, a másikat nem értettem így lefagytam, de kaptam mentőkérdést amiről már tudtam beszélni, mert pont a héten beszéltünk erről tanárnővel így még friss volt az élmény. Sőt, még az újonnan tanult picky eater kifejezést is el tudtam lőni így örült a fejem rendesen, annak meg különösen, hogy a velem vizsgázó csaj tök kuka volt és fele annyit se tudott, mint én. Ez a good idea-s résznél ki is derült, mert mikor a vizsgáztató kérte, hogy üljünk egymással szemben nem értette hogy mit kellene csinálni. Előbb hátat fordított (na itt elbizonytalanodtam, hogy valamit félreértettem :D) aztán beült mellém végül sikerült felfognia, hogy forduljunk egymással szembe. Utána beszélt kb pár mondatot aztán beszéltem  nem is keveset aztán hagytam neki időt, de megint csak egy-két mondatot tudott így megint dumáltam végül a lezárásnál nekem sikerült összehozni, hogy ja, good idea, neki csak a vizsgáztató felszólítására sikerült kinyögnie, hogy ja, good idea. :D Szóval szerintem ez is nagyban befolyásolta, hogy... *dobpergés* a nyelvtan, kohézió 57 a többi 71%-os lett, így összesítve 67,5 % lett a beszédkészség vizsgarészem. Szóval ha a listeninget nem baltáztam el nagyon megvan a nyelvvizsgám, jee.

Ezeket az eredményeket meg már rögtön vizsgavégén meg lehetett nézni, szóval levizsgáztam, szaladtam S.-ért az állomásra, hazamentünk, lepakol, mosogattam majd irány vissza megnézni a vizsgaeredményt és örül, örül, örül. Egész este azt hajtogattam, hogy 67,5 :D Szombat reggel meg vicces volt, óra csörög, felébred, nagyban vigyorgok és keltegetem S.-t, aki nagyon nem akart ébredni, mondjuk nem csodálom, fél 6-kor ki akar hétvégén felkelni? Ráadásul szemetet gyűjteni? :D De hősiesen felébredt, összekaptuk magunkat és iránysurány. Majdnem délre estünk haza, de 342 darab lett a gyűjtés eredménye, ami nem olyan rossz, még egy ilyen most szombaton és simán megvan az alapszám, meg még próbálok holnap, holnapután gyűjteni, csak 1. esik az eső. 2. megfáztam. Ez meg a másik. Egész télen semmi bajom nem volt, április végén nagyban kiröhögtem szegény S.-t a vicces hangja miatt erre most fázok meg. Mondjuk tegnaphoz képest már jobban vagyok, nem vagyok hozzánőve a zsepis dobozhoz meg talán a hangom se durvul be, a torkom például már nem is fáj, de ezért cserébe szédülök és izomfájdalom megvan. Szóval happy és hawaii. Mert mikor máskor betegednék le, mint mikor nagyon nem kéne, mert tanulni kéne ezerrel... Na mindegy. 

A záróvizsgára készülésből meg kb már most elegem van. De legalább a tételek jelentős részéhez van anyagom. Egy jó vastag könyv a biokém/mikrobiológia részhez, a biomérnökihez meg itt van a gépen a szakdoga miatt leszedett bme-s anyag, szóval talán nem lesznek gondok. Majd június 4-én kiderül, de eddig akadályok átugorva, szóval reménykedés megvan, hogy tényleg legokosabb, legügyesebb, legszebb vagyok, ahogy S. mondta :D Azt kell mondjam nagyon jót tesz, hogy végre az én önbizalmam erősíti valaki és nem nekem kell valakiét, mert nincs rá szüksége. Hétköznap egyre jobban hiányzik így tényleg egyre nehezebb hétvégén az elválás, és sokkal jobban is várom a péntekeket, de lesz ez még máshogy, addig meg valahogy kibírjuk, mert amúgy úgy érzem minden klappol és jó és ez már talán nem csak a rózsaszínköd.

Izgulni vagy nem izgulni

1 óra 40 perc múlva kezdődik a nyelvvizsga és minden kiderül, áááá. S. pedig 3 óra 10 perc múlva száll le a buszról. Hétfő délutánig marad, éljen a pünkösd. Június 4.-én záróvizsga, utolsó vizsga eredménye még sehol, kezdek ráparázni, a nyelvvizsgára is. És mindjárt kezdhetek készülődni és indulni, áááá.

A szakdogámat pedig ma délelőtt leadtam, most töltöttem fel épp a könyvtár szerverére, szóval az letudva. Sőt, a témavezetőm azt mondta, hogy jól sikerült. Most nem tudom eldönteni, hogy tényleg elolvasta vagy csak belelapozott, mert a beköttetett verzióval hazafele sétálva egy orbitális hibát találtam benne, meg a vége mindenhogy van csak nem magyarul megfogalmazva. (lehet tegnap át kellett volna még olvasnom kipihent fejjel, így jártam, evan.) Szóval az orbitális hibát (egy szó cseréje, nem mindegy, hogy gomba vagy baci) kijavítottam, záróvizsgán meg kimagyarázom, hogy rossz lett kinyomtatva, a könyvtár oldalára már kijavítva került, a magyartalan mondatok meg maradtak, az már túl feltűnő lett volna. Ráadásul "egész olcsón" megúsztam. Csak 6400 volt a 8 munkanapnyi késés, szóval kb fele annak az összegnek amivel első körben számoltam. Drágán mérték a balfaszságom, na de most már mindegy, megvan, kész van, leadva, a többi nem érdekel.

Ja igen, tegnapi nap poénja. Ha eljutok addig, hogy lesz diplomaosztóm, akkor se lesz ott senki, max S. meg D. Anyámék nyaralni, húgom angliában nyári melón. Jót röhögtem rajta, mert épp aznap lenne guildtali Zalakaroson (7 óra utazás) és nagyon jónak ígérkezik és menni kellene, de azért diplomaosztó se mindig van, ki tudja hogy alakul. Mindegy, június 4-éig vagy ma este minden kiderül. :D Lehet kár ezen filóznom, na megyek összekapom magam, aztán töröm kezem-lábam.

Totál kész

Van egy feelingje annak mikor a reggeli ébresztőt kinyomod, mert még nem feküdtél le aludni. De kéééészen vagyok. Megírtam, megszerkesztettem, elküldtem és tuti tele van hibával de leszarom. Kész, vége, elegem van, megyek aludni.

Segítség: szakdogámat most sikerült befejezni, kicsit kiborultam, de csak egy kicsit. Ja és pénteken utolsó vészleadás és most látja először a témavezető. Á, nem csúsztam el, áá, dehogy.

Zooombi

Ilyen is rég volt. Hajnal 4kor azon kapom magam, hogy a kint csiripelő madarakat hallgatom. A gáz ebben csak az, hogy 6kor kelnem kellene és még lenne dolgom és áá. Totál zombi vagyok, sőt, kezd az agyamra menni az angol teljesen, mert minden i helyére már y-t írnék. Most is a címben a zombit először zombynak írtam le. Ilyen ez a szakdoga írás. De most már tényleg csak annyi hiányzik, hogy hű de nagyon összerakjam és mehet a témavezetőhöz aztán beköttetni és ihajcsuhaj. Hétfőn meg vizsga meg kedden, most meg reggeli angol után megyek S.-hez hétvégézni, mert előző hétvégén nem találkoztunk és ú meg á és nagyon vár és kész pörög jobbra-balra és túllendülve és bá, kész, meghaltak végleg az agysejtjeim, alszok egy picit.

Kukázás, avagy mennyit ér a büszkeségem

Sok-sok darab cigisdoboz közterületről hónapvégéig, egész jó keresetért. Viszont a földön nincs annyi eldobva, mint először gondoltam így rávetemedtünk barátnővel, akivel osztozkodunk a kereseten, a kukából szedegetésre. Persze gumikesztyű-textilkesztyűben, szóval nem csöves módra mégis olyan szép beszólások jöttek ma. A legszebb az, hogy az egyetemen az elszállt picsáktól, akiknek tuti még életükben egy napot se kellett dolgozniuk. "Fúj ezek kukáznak" vagy "Ezeknél már csak a lerobbant öregek rosszabbak". Hát köszi, nem ez vagyok először is.. Mondjuk amíg csak a földről szedtük addig az anyukák lelkesen mondták a gyereküknek, hogy " Nézd milyen ügyesek a lányok, hogy felszedik a szemetet". Szóval meg van a büszkeségem ára, de szarok bele. Ennyiért simán megéri, főleg, hogy a nagy kukabúvárkodás kimerül annyiban, hogy csak abba nyúltunk bele, amibe se folyadék, se trutyi, se semmi büdös nem volt és nem kellett nyakig belemerülni, max könyékig és nyitott kuka... Most meg magyarázom a bizonyítványom, ehh, mindegy, elfáradtam. 6-kor keltem, 7-kor indultunk és délután 1-re estem haza, 5 óra folyamatos séta és keresgélésből a teljesítendő érték harmada kereken meglett. Pedig elcsesztünk egy csomó időt arra, hogy a szerintünk jó helynek hitt helyeken keringtünk, de már megvannak a legjobb helyek, szóval ha csak reggel-este arra járnánk is meg lenne a kellő mennyiség 2 hét alatt. Bah, na megyek készülődni.. délután esküvőre vagyunk hivatalosak, dejó. Marha sok kedvem van hozzá.

Ma van a szülinapom-pom-pom-pom-pom

Komolyan egyre gyerekesebb és gyerekesebb vagyok. Kifejezetten hiányzott, hogy idén nem linkelte be F. facebookra, pedig eddig minden évben elmaradhatatlan kellék volt. Szóval megteszem én, mert legalább évente egyszer meg kell hallgatni annyira beteg. :D És milyen 23 évesnek lenni? Fura, telnek az évek, lassan elérem a negyed évszázadot de semmi nem változott. Vagyis jobban mondva de, totál átalakultak a dolgok, csak én maradok gyerek. Ilyen ez. Na majd talán jövőre benő a fejem lágya, talán... :D Addig is mindenki örüljön, süt a nap, május van, és egyébként is.