2011

2012 küszöbén ideje visszatekinteni az évre és összegezni a jókat, a rosszakat és tanulni belőlük. Valahogy úgy érzem jövőre tényleg megváltozik valami. Idén történt egy halom jó dolog velem ami ezt sugallja.

Ugyan év elején derült ki, hogy csúszok az egyetemen és ha egyáltalán felvesznek így mscre már spórolhatok a tandíjra, viszont azzal hogy csúszok kaptam egy kis időt a nyelvvizsga szóbeli részének megcsinálására, nem záróvizsga mellett kellett szenvedni vele, plusz tényleg nem leszek totális idegroncs, vagyis lettem úgy mint a többiek, hanem majd csak jövőre. :D Mondjuk kicsit sajnálom, hogy nem a többiekkel végeztem hanem egy tök ismeretlen bandával fogok, de azt hiszem jobb ez így.

Emiatt a tavaszi félévben volt egy kis időm magamra. Helyre ráztam azokat a dolgokat amiket eddig nem tudtam vagy amikre azt mondtam, igen, persze rendben vagyok. Tényleg azt érzem, hogy nem ugyanolyan, nem is leszek, de hasonló lettem, mint cirka 3 éve. És végre nem a totális depresszióban tocsogok, hanem élek. Rendbe hoztuk a barátságunkat D.-vel. Hetente legalább egyszer találkozunk és beszélgetünk és programot csinálunk meg közös blogot, amire most épp a kattanás megvan és ez tök jó. Végre a nyári táborban is úgy viselkedtem amilyen vagyok és nem csak árnyékként megbújtam a sarokban. És táborszervező lettem! Már gyűlnek a tervek és gondolatok, de még nincsenek meg a körvonalak így majd ha azok megjelenek eresztem rá őket a többiekre. De élvezem csinálni és ez annyira jó. Szóval barát és egó szempontból minden okés, köszönik jól vannak. Abbahagytam a hormonbogyókat így jövőre jön a diéta hegyek és a mozgás mindenekfelett. A karácsonyi nagyzaba alatt is fogytam, nem pedig híztam így azt hiszem jó döntés volt a bogyók abbahagyása.

Úgymond karrier szempontból is kezd körvonalazódni a merre hova irány. Kaptam D. által labormunkát amibe tavasztól rendesen belevetem magam, hogy legyen belőle valami is, ne csak lebzselés, de magamtól sose sikerült volna elérni. Valamint valamelyik nap az egyik ott lévő srác mondta, hogy esetleg képelemzőnek is elmehetnék, mert matekot szeretem, szakmámba vágó lenne az is. Szóval ezen az ötleten még rágódok vizsgaidőszakban, de utána lehet rákérdezek hogy megy ez. Szóval halad a szekér azt hiszem. És végre van munkatapasztalatom! Alig várom, hogy megjelenjen a fizetésem a bankszámlámon. Az első fizetésem. Éppen ideje volt már. De nagy lusta marha voltam, hogy eddig nem szereztem diákmunkát.

Család szempontból viszont nem tudom hogy állunk. Egyszerre van meg végre anyuval az összhang és esik szét az egész. Végre beszélgetünk és kb mindent elmond, ami még belefér az anya-lánya kapcsolatba és érdekli a véleményem és szüksége van a társaságomra! Legalábbis azt szűrtem le abból, hogy karácsony előtt egyfolytában hívott mindenhova. Vásárolni, nézelődni, rendelésre, mert egyedül volt én meg úgyis beteg. Lassan már betegesen hiányzik ha kimarad az esti beszélgetésünk, hogy milyen napod volt. Kedd este pl honfoglalóztunk Lóri ellen és olyan jól szórakoztunk, mert együtt játszottunk, mert rossz volt a net az én laposomon és annyit röhögtünk. Éjfél után mentem csak ki a szobájából, hogy akkor most már nem zavarok, hagyom őket beszélgetni. Máskor viszont a fejemhez vágja, hogy nem is élek ebben a családban, elvonulok, nem segítek. Szóval érdekes helyzet. Húgom meg katasztrófa. Annnnnyira kamasz, hogyha nem büntetnének érte már rég kidobtam volna az ablakon. Szerinte egy idióta családban él csak ő a helikopter természetesen, és nem hagyjuk kibontakozni, utáljuk, és egyébként is. A csak jót akarunk neki egyértelmű, hogy meg sem fordul a fejében. Ja és persze nem foglalkozunk vele és kihasználjuk, elnyomjuk. Az aranykarika lassan leesik az ujjáról és az önzőség netovábbja de természetesen mi vagyunk a szemetek anyuval. És ezt most már ki kellett írnom, mert lassan felrobbanok tőle. Napi szinten veszekedünk szinte, tök apróságokon, de emberi hangon nem lehet vele tárgyalni, csak magas c-n, persze ezt sérelmezi, hogy vele állandóan csak kiabálok. De ha egyszerűen másból nem ért? Ja bocsánat, ebből se. Na mindegy. Talán sikerül egy-két éven belül annyira megkomolyodnia, hogy beszélgetni is lehet vele. Persze azelőtt, hogy összehoz egy gyereket, mert ugyan fejben nem érett (a mai csitrik színvonala) de azért csinálná. Majd meglátjuk. Öcsém meg.. á hagyjuk.

G.... Egyre jobban szeretem és egyre jobban nincs szabadideje. Idén se voltunk sehol kettesben. Szinte már meg sem lepődök. Ez elég elkeserítő. Viszont felhozni se merem, mert bántásnak veszi, pedig nem annak szánom. Ha nincs kedve, se szabadideje úgy azt se tudom mondani, hogy megszervezek mindent csak jöjjön. Annyira szeretnék segíteni neki, hogy levezesse a stresszt de nem megy. Nem tudok vele azonosulni, mert engem még sose ért folyamatosan ennyi marhaság. És ez valahol kiakaszt, hogy segítenék és nem tudok. Ráadásul az életem se tudom mindig úgy szervezni, hogy ha véletlen szabadnapja van ugorhassak, hogy Vele legyek. Mennyire egyszerűbb lenne ha együtt laknánk. Akkor legalább a nap vége mindig biztos pont lenne és nem lenne bűntudatom ha le kell mondanom egy esetleges ott alvást vagy szabadnapját, mert közbejött valami vagy a másnapot nem tudnám rendesen megoldani. Tudom, hogy bántja és olyankor utál ha azért nem alszok nála, mert ő másnap korán kel, nekem meg csak pár órával később lenne dolgom, viszont a félházat vinnem kellene és hazamenni Tőle már nem lenne értelme majd vissza az egyetemre esetlegesen, így inkább itthon maradok. Most is olyan bűntudatom van, hogy nála aludhatnék, de beterveztem még egy csomó dolgot másnap délelőttre, mert úgy volt csak holnap megyek át, de ma délután hívott, hogy mi lenne ha, ezek után D. is, hogy összefutunk? És így már nem fért volna bele, hogy hazajövök, összedobom a félházat és átmegyek hozzá éjnek évadján. Áááááááá, nyugodtabb évet kérek jövőre. Szeretem, imádom, a mindenem, de ezt a mardosó érzést utálom. És így átolvasva annyira önzőnek tűnik már megint az egész meg olyan bezzeg ő megmondta, hogy majd jön az időszak, hogy rájövök nem éltem ki magam és lecserélem egy fiatalabbra, pedig nem. Nem arra vágyom, hogy állandóan menjünk és program hanem, hogy Neki jobb legyen és nyugodtabb és ezáltal az együtt töltött idő is minőségileg és mennyiségileg talán javulna, azt hiszem, mármint a javulást.

És azt hiszem inkább zárom az egészet, mert kezdenek összecsúszni a gondolatok. 2012 a változás éve lesz. Kezembe veszem végre a dolgokat és elérem a céljaim. Nem fogok több időt elvesztegetni!

Újabb lépcsőfok

G.-vel elért a kapcsolatunk abba a fázisba, hogy az ő családjától is kaptam ajándékot, apróságot de kaptam, én pedig nem készültem. Egyszerre volt ciki és megható. Főleg, hogy próbáltam elsunnyogni a velük való találkozást ha már a megfázásom miatt nem vállaltam, hogy ebédelek velük és teleköhögöm a kaját és mindenkit ezzel ajándékként egy megfázást adva. Ja igen, az elsunnyogást úgy, hogy náluk aludtam este, mert csak ő meg a bátyja volt otthon és úgy volt, hogy reggel megyek is haza, mert a család többi része délre jön, aha, egy majdnem másfél órával hamarabb így még majdnem ágyban találtak, csak gyorsan kikommandóztam onnan magam és magamra kapkodtam a rendes ruhám. Még kis cseverészés, aztán kaja előtt tényleg leléptem ha már egyszer azt mondtam nem leszek. Egyébként is várt itthon a több mázsányi kaja. Szóval na. Plusz pár fő a karácsonyi listára a szűk család fülhöz. Szip-szip.

Karácsony

Hol is kezdjem... először is, ezt a gyönyörűséget most mobilról pötyögöm, így ha hiba van benne, akkor bocsi. Minden kedves és  kedvetlen olvasómnak boldog karácsonyt! Amilyen letört hangulatban kezdtük a tervezgetést olyan nagyszerű lett a végére. 23án még pl öcsémnek nem volt ajándéka, de beszabadultunk abba a játékboltba, ahol én még sose jártam, mert az A játékbolt. Anyuék mindig innen vették a játékaink. Hatalmas... egyszerűen hatalmas. Raktárszerű ugyan de úúúú, annyi játék van, hogy hihetetlen. Nem is tudom, hogy fordulhatott elő, hogy csak lassan 22 évesen fordultam meg ott. Mondjuk asszem sejtem, lazán felvásároltam volna a félboltot.

Utómunka hatása :D

Na de aztán hosszas jobbra-balra szaladgálások közepette sikerült teljesíteni a futamot, kaja megvéve, sőőőt még extra sajtok is meg tojáslikőr, meg borok meg aszalt gyümölcs, hogy majd tartunk egy amolyan hedonista estét és burzsujmódra drága sajtot, aszalt gyümölcsöt, diót, mogyorót ízlelgetünk pástétommal meg pirítóssal és hozzá bort iszunk. Majd kiderül mikor, mert úgy volt, hogy ma de végül elmaradt, túl fáradtak és fullig telék voltunk. Na de a mesélés. Ebédre készültünk, sikerült is dél helyett 1-re elkészülni úgy, hogy nagy fazék töltött káposzta, leves és sült hús mártással és körettel. A tepsis hús pedig már a sütőben, szóval jó időt futott anyu, mert én csak besegítettem. Finom volt minden, de az íz érzékelésemet emiatt a fránya megfázás miatt kezdem elveszíteni. A kaják felét nem úgy éreztem ahogy kellett volna és ez roppant zavaró.

Na de (most tele van a szöveg ezzel, szöööörnyű) a nap fénypontja, ajándékbontás. Gyerekes ugyan, de annyira vártam, hogy kibonthassam ezt a gyönyörűséget. Elősztori: G.-nek hülye humora van, péntek este mikor beszéltünk azt mondta hogy hát izé rossz híre van, nincs telefon. Elszontyolodás megvolt, megbeszéltük, hogy másnap reggel ajándékcsere, mert ő még délig dolgozik és nem esne be ebéd közben, mert megy haza pihenni meg saját családdal szentestézni aztán lehet egész karácsonykor nem találkozunk, mert eléggé meg vagyok fázva, még a jövő zenéje, hogy hogy lesz. Szóval szombat reggel be, odaadnám az ajándékát de 5 perc és jön csak még dolga van, így a bolt előtt ácsorogtam és vártam, vártam, már órát nézegettem, mert be kellett mennem a tescoba pár apróságért anyunak, mert reggelre derült ki mi az az 1-2 dolog, ami hiányzik. Aztán nagynehezen készen lett, elém állt és egy szépen becsomagolt piros masnival átkötött csomagot nyomott a kezembe, tisztára úgy nézett ki, mint a filmekben az ajándékdobozok. Szóval olvadás és te szemééééét érzés, mármint jó értelemben. De azért na, aljasság volt részéről így beetetni. Gyors lefertőzési kísérlet aztán bolt, haza és készülődés, elősztori vége. A többi várt ajándék se volt kutya, egyedül a húgomtól kapott volt teljes meglepetés. És meg is lepődtem, kaptam egy szép baglyos karkötőt, nem tudom honnan tudta, hogy ennyire oda vagyok érte de piros pont neki plusz egy ecsetkészletszerűség sminkhez, igazából csúnya dolog bevallani de nekem jobb van, csak nem mutogatom így a készlet valószínűleg vagy beporosodik, vagy pár hónap múlva csendben átvándorol hozzá. De azért aranyos volt tőle, a karkötő viszont <3. Van még 180 színű sminkpaletta anyu pasijától, anyutól ékszeresládika (vééééégre) plusz a műanyag tároló, amit már rég kinéztem, öcsém ajándékának neveztük ki a vett mikrofonos fülhallgatót, mert ígyis úgyis kellett, mert a régi bemondta az unalmast, de így úgy lett titulálva, hogy tőle van. Na meg pluszban csoki, Lóri küldött mindenkinek eleget.

Na de (csak hogy szép legyen a sorminta :D) az est fénypontja a családi közös ajándék volt. Az a játék mikor az ember feltesz a homlokára egy papírt rajta valamivel és csak ő nem látja és ki kell találnia mi van a homlokán. Na ebből szereztünk gyerekverziót (kacsa vagyok, fagyi tölcsér vagyok, villanykörte vagyok, stb.) és felnőttet (Mt. Everest, Marilyn Monroe, George Bush) és mivel egyikünk se volt penge előbb a gyereknek ugrottunk neki, hogy szokjuk. Hát még az is betett. :D A létra megkeserítette perceim, de húgomét is a tej. Öcsém meg csalt de azt se rendesen, mert azonnal lebukott. (tárgy? igen, világít? igen, villanykörte? igen, te csalóóóóó) Előtte a ceruzával hosszú köröket szenvedett végig míg végül megunta és megnézte. De azért jó buli volt, jól szórakoztunk. Ezek után ejtőzés és pihi, most meg itt pötyögök, mert a telefon jóóóóó. <3

Dögunalom, alváshiány

Reggel alig bírtam felkelni, de felkeltem, reggelit is vittem, éppen odaértem, futva érkeztem a buszhoz, de elértem. 9-en voltunk, 3 embernek volt meló, de maradt mindenki, mert úgy volt lesz meló. Az első egy órában volt is 7 embernek, aztán befejeztük a 4 emberes munkát. Így kb végigültük az egész napot, szenvedtünk és próbáltunk nem látványosan ásítani. Elment 7 óra semmittevéssel kb az életemből, de kerestem vele több mint 3 ezer forintot. 

 

Ezek után G.-nél filmnézés, pizzázás. A donpepe akciós winter pizzáján elvileg van sütőtök. Narancssárgának narancssárga volt a sajt, de tököt nem találtam, eltűnt. Pedig érdekelt volna milyen a tökös pizza, mert így csak sajtosnak tűnt egy kis zöldséggel (ruccola). Este haza, ellevés, ma meg úgy volt D.-vel találkozunk és kicsit lányos programozunk de elaludt. Így sztornó, 3ra meg laborba megyek. Végre vannak sejtek és lehet ápolgatni őket. De előtte elugrok szerintem nadrágot venni meg D. karácsonyi ajándék első felvonást. 

 

9 óra alvás után egész frissnek érzem magam az eddigi 4-hez képest, még. De tegnap G.-vel összebújva aludni jobb lett volna, de jöhettem haza 7-re, mert drága húgom és édesanyám táncsuliba mentek, mert utolsó óra meg ilyesmi, úgy hogy vasárnap mikor jégkorizni voltak elméletben húgom drága úgy összetörte a térdét, hogy járni alig bír. De azért ő most elment, végigülni. Én meg rohadhattam itthon bébiszitterként. Óó, je. Na mindegy, lassan tényleg össze kellene magam kapni és elindulni...

Szerencse első felvonás

Mákom volt. Behívtak 10 embert reggelre, 4en maradtunk. Az egyik sráccal voltam már kedden, a csaj normális volt és a csoportvezető srác igazi lazagyerek kategória. Nem aggódta túl a dolgokat és vééégre elmagyarázta valaki hogy osszam be az időt úgy, hogy ne havazódjak el. (igen, magamtól nem sikerült rájönni az izgulástól, hogy el ne rontsam) Aztán a gyakorlat is kezd bennem lenni, szóval megy ez a pakolás téma. Főleg, hogy az elejét, az első 4 órát elbeszélgettük, ücsörögtünk, kupakokat nyomkodtunk össze. Az utolsó 4 órára volt normális, értelmes munka, így viszont éppen csak kellően fáj a hátam nem pedig mozdulni se akarok verzióban. Viszont holnapra annnnnyira nincs kedvem felkelni és elmenni és dolgozni. Szóval ha esetleg az van, hogy haza lehet menni, mert nincs meló én élni fogok a lehetőséggel így harmadik felajánlásra. G. úgyis szabadnapos, jól meglepem, ha most egyáltalán sikerül, talán, remélhetőleg. És akkor kialhatom magam, Vele. Szóval jöhet a szerencse második felvonása, lécci, lécci, lécci.

Idegbaj a köbön

Izgalmas volt a hét. Hétfőn annyira rá voltam "izgulva" a munka témára, hogy a 4 órás kelés olyan szinten lazán ment, hogy 2 perccel az ébresztő előtt magamtól ébredtem. Elértem a buszt, bejutottam, csoportvezető diák is meglett és érdekes nap volt. Kupakokat kellett lepattintgatni a selejtről, mert a kupakot egy az egyben újrahasznosítják, a selejt meg megy újraformázásra vagy valami ilyesmi. Utána meg felpakolás a szitába, hogy rányomja a szöveget a tubusra a gép. Szerencsére nem a selejt válogatáshoz lettem rakva, nem is láttam voltam, hogy mi miért selejt. Nap végére mozogni alig bírtam annyira fájt mindenem, kissé rossz volt a pakolási technikám, de úgy éreztem nap végére egész belejöttem.

Amennyire jónak mondható volt az első nap annyira szar volt a második. Tök ismeretlen arcok megint és egy hihetetlenül picsastílusú csoportvezető. Egész nap úgy beszélt velem, mint egy hülye gyerekkel, be-beszólogatott, de nem vettem magamra, újonc vagyok, biztos ez a módi. Egész nap alig volt munka így alibi söprögettünk, aztán kupakot kellett felrakni a tubusra, kézzel... nyomni nem tudtam így ütni kellett, remegett a kezem és bevérzett a végére de igyekeztem rendesen dolgozni, ahhoz képest megint jött a beszólás, oké, nem foglalkozom vele. De mikor nagy nehezen elindult a gép megint a felpakoláshoz álltam és ekkor jött a nap végére az utolsó csepp a pohárban. Odajött, hogy lassú vagyok haladjak gyorsabban. Válaszom, oké, igyekszem. Erre mint egy hisztérika elkezdte, hogy ne legyek ilyen flegma és egyébként is 3 ezer diák rendesen tudja csinálni, elfordultam fél percre, hogy egy új pakkot hozzak, mert előző elfogyott, erre odavág kettőt és egy mozdulattal feldobja az egész szalagra való mennyiségű tubust nagyképűen majd visszamegy a saját részéhez. Na itt húztam fel magam, hogy hát igazán bekaphatja. Azzal a technikával, amit csinált én nem tudom megcsinálni, egyszerűen beszorul az ujjam a tubusba és többet szenvedek az elrendezéssel, mintha belemarkolnék a dobozba és egy mozdulattal rendesen teríteném mindenféle rendezkedés nélkül. (ennek hátránya, hogy egyelőre még kimarad pár hely dobozcserekor) Na a lényeg a lényeg, hogy ezek után másfél óráig pattogtam, mint a mérgezett egér, hogy folyamatosan menjenek a tubusok, ettől és valószínűleg a méregtől olyan szinten túlpörgött a szívem, hogy a végén elájulni lett volna kedvem. Jelenléti ív aláírásról egész nap nem volt szó, pedig tegnap reggel ezzel kezdtük a napot. Csak annyi lett megkérdezve tőlem mi a nevem, hogy felírjanak. Hát érdekel ezek után, hogy hova írt fel. De az utolsó húzásával annyira felbaszta az agyam, hogy munka után elmentem a diákmunkás irodához, hogy akkor én holnap nem mennék, mert ezzel a csajjal nem tudok dolgozni, a miértre szépen válaszoltam, és úgy tűnik nem ez volt az első húzása, plusz ott végre aláírhattam a jelenléti ívet így ha nem az van, hogy a csaj közli semmit nem dolgoztam és nem kapnék emiatt fizut, papír szerint dolgoztam így kapok. Na majd januárban kiderül. Viszont így sokadik nap után nem tudom, hogy én reagáltam túl a dolgot, vagy tényleg olyan volt, hogy ezen az átlag ember felhúzza magát. No mindegy.

Ezek után szerda este vizsga, nem sikerült, megint, harmadjára. Viszont úgy tűnik annyira le voltam fáradva, hogy sírógörcsöt lazán produkáltam, tanár megsajnál és adott még egy esélyt, nem látott, pénteken menjek be és vizsgázzak újra, írásbeli vagy szóbeli, még majd kiderül, végül szóbeli lett és megadta a 2-est. Hülyetárgy letudva aminek semmi értelme és soha a büdös életbe használni se fogom a megtanultakat, a lényeg, a lényeg, hogy ezek után még fel is vették a vizsgát és beírták a jegyet, mert a végzősökkel együtt csináltuk, akiknek pénteken zárt a neptun, szóval happy és bódottság lett a hét végére. Gabinál alvás este, egy kisebb hiszti roham megint, de jó is a hormonbaj, most meg itthon ücsörgök és gyűrűk urát nézek, mert az jó. Hétfőn meg megint megyek dolgozni, de csak hétfőn így a hisztis picsát remélhetőleg elkerülöm. Adja az ég!

UPD: Holnap is megyek dolgozni. Dupla adag szerencse kell.

Diákmunka

Hétfőn felhívtak így röpke 3 hónappal a regisztrálás után, hogy lenne számomra munka (gondolom az általános munkaerők a vizsgaidőszakra felmondtak) és tudnék-e aznap este 22-06 között dolgozni menni. Két bazdmeg pislogás között közöltem, hogy hát a mai nap nem jó. Szerencsére itt nem ráztam le őket végleg így mehettem be papírokat aláírni későbbi munkára. Műanyaggyár, kupak csavarás 1,3 forint/db. Elméletben órabérre kijön a 450 ft, ha gyors vagyok még több. Meglátjuk. Most hívtak, hogy hétfőn, kedden, szerdán megyek 6-14 közöttre dolgozni. A szép, hogy 5-kor el kell indulnom ahhoz, hogy 5:45re biztosan odaérjek, de inkább 4:45-kor, mert most megyek először és meg is kellene találnom a bejáratot, meg odabent átöltözés miegymás. Nem tudom, hogy izgulok vagy félek az egésztől.

Winter is coming

Szar nap volt a mai. Ennyire tanulhatatlan tárgyam régen volt, és ennél bunkóbb tanárom is. Nem sok mindent tudtam írni, de a sokat és általában nagyon jót írók is csak 3-ast kaptak, erre én megkaptam, hogy kár volt rám papírt pazarolni. -.- Hát köszi szépen, tehetek én arról, hogy képtelen órát tartani, anyagot nem ad ki, amit megszereztünk az meg tömény marhaságnak tűnik, ezért képtelen voltam megtanulni rendesen? Ehh...

Mindennap sötét, borús idő van, semmi napfény, kezdek kiborulni. Nem sokat járok ki ha nincs dolgom, de legalább a napfény besüt az ablakomon olyankor, most meg semmi. Felkelni sincs kedve az embernek. Lefeküdni se, mert egyedül meg hideg van, aztán reggel meg elég meleg a takaró és nincs kedve kimászni onnan az embernek, patt helyzet. 

Na vissza kellene mászni tanulni, még mindig nem sikerült elkészíteni a jegyzőkönyvet, amiért lassan leharapják a fejemet. Laborban sem jártam múlt hét óta, mert ezen a héten mindig volt valami, hétfőn doki, kedden körmös, ma meg tanultam, holnap meg G.-vel találkoznék ha már szabadnapos.

1 hét, 2 hét, uhh

Na kezdjük az elején. Nov 2-4 között volt a híres nevezetes élelmiszer mikrobi labor. Dagasztottunk tésztát, készítettünk joghurtot, vettünk kézlenyomatról mintát (táptalaj tapi másnapra mi nő ki rajta) illetve én részemről a lisztben található vagy nem található enterobaktériumokat kerestem. Sikerrel megtaláltam, szóval nem csak az élesztő gombás (alapból egy gomba, na mindegy) de még a liszt is bacis. Ha ezt egy tisztaságfóbiás vagy éppen mániákus meghallaná szerintem azon nyomban szívrohamot kapna vagy mérgezést a tisztítószeres kenyértől. Első nap alapból viccesen kezdődött, loholtam be 8ra, erre kiderült, hogy 9kor kezdődik kivéve aznap, mert akkor fél10. Á, nem voltam ideges, kicsit sem. Második nap délben már beállt az agyhalál, mondta is tanárnő, hogy kicsit meglassultam, igaz is volt, este ott is aludtam G.-nél, hogy kicsit regenerálódjak és reggel tovább aludhassak, hisz ha nála alszok 10 perc alatt gyalog az egyetemen vagyok, itthonról ez a táv 30-40 perc, és a busz-villamos is 20-30 perccel hamarabb indul csak mint ahogy nekem ott kellene lennem. Szóval pihi megvolt, este 9kor már alukáltam, rég volt ilyen. :D Pénteken meg kb el lettem zavarva, mert egyedül én maradtam ott szenvedni még a mikroszkóppal amit életemben most kezeltem először ezen a laboron, így jó hogy lassan haladtam, a többiek már gyakorlottak voltak, főleg hogy voltunk összesen 4-en, ebből 3 biológus, aha, köszi, köszi. Na de a lényeg, hogy mindennap 3-4 körül már laboron kívül voltunk, mondjuk épésszel nem is bírtuk volna tovább, hihetetlenül lefárasztott. Szombaton vagy délután 1-2ig csak aludtam. :D

A mostani hétköznapok fő témája a pénteki vizsga volt illetve a hulla vagyok effektus. Egy darab órára nem sikerült bejutnom, vagyis jobban mondva nem volt kedvem elindulni ebben a hidegben, de azért kedd és csütörtök este szintén G.-nél alvás, valahogy a héten most jól jöttek össze ezek a napok, meg a csütörtöki különösen kedvező volt, mert péntek reggel ágyba kávé, reggeli, ébresztés gyanánt, aztán összekaptam magam, csinire elkészültem és 10 perc alatt az egyetemen voltam és még volt 20 percem átnézni az anyagot. Amit végül 30 perc alatt megírtam, mert utána szaladtam a volt gimimbe karrier napra "előadónak". Most az egyszer úgy voltam vele, hogy kár rajta ülni még 30 percet, mert 1 órás volt a vizsga ha ennél többet úgyse tudok, így viszont elértem a korábbi buszt és a biosz-kémia szakos osztályt ahonnan kettővel több érdeklődő volt, mint a maradék 4 osztályból amik inkább műszaki-közgáz-humán érdeklődésűek. De a nap fénypontja egy srác volt aki odajött, hogy ő nem tudja milyen típusú munkát szeretne (kreatív, gyártósor, irodai, stb) és egyébként sem szeret egy tárgyat sem. Vele valahogy nem sikerült így dűlőre jutni, elvonult, beszélgetett a magyar tanárával, visszajött és közölte, hogy hosszasan beszélgettek de ő így se tudja, így köszöni a lehetőséget. :D Hát itt lettem kész, hogy ilyen nincs. Egy elitnek számító gimnáziumban tanul és totál semmilyen elképzelése, érdeklődése nincs. Hihetetlen számomra, hogy vannak ilyen fiatalok. Az addig oké, hogy én se tudtam pontosan milyen szakma érdekelne de a munkavégzés típusa és a milyen tárgyakat szeretek az már tökéletesen megvolt. Na de ilyet... na mindegy.

Utána D.-vel egy hosszabb telefoncsatát és késések hadát (2 óra) letudva csak sikerült összefutni, szokásos burger king kupon kihasználása aztán nekem nincs kedvem ruhákat nézni, de shoppingolni van. Így elnéztünk a müllerbe és jóóóól bevásároltunk. Van finom parfüm, pipere cucc, és disney királylányos dobozom a kikből kemény 290 forintért 630 helyett, mert a pénztárgép rossz kóddal hozta, de jó magyarként kuss és szalad. Ma meg felsők ésés meseszép cipellő *.* hasított valódi bőrből bélelt tornacipő hímzett és magasszárú. Mesemesés, fotó később. 

Most meg fahéjas-vaníliás mécsest égetek és tiszta karácsony illata lett a szobámnak és teljesen belebolondultam a mécsesezésbe, sok-sok gyertyaláng, olyan szép. Ha egyszer nem itthon lakok a saját lakás tuti tele lesz mécsessel meg ilyesmivel és majd mint a filmekben a romantikus gyertyafényes esték állandó programok lesznek. Még olvasni is tiszta élvezet gyertyákkal körülvéve. Főleg, hogy nehogy belenyúljak egy lángba és felgyújtsam a szobám. :D

Jelenlegi állapot

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ !!!

Helyzetjelentés

Annyi minden történik, hogy nem is tudom követni már a dolgokat. Na lássuk csak. A múlt hétvégén megint G.-nél voltam, utána hétfőn szárazpróbáztunk, kedden körmös így új csini mintás körmöm van, szerdán megint szárazpróba, csütörtökön egy 4-es zh, pedig úgy mentem be, hogy majd pót zh-n találkozunk. Tegnap meg hajfestés. Na igen, megváltozott a hajszínem, szerintem nem látványos, mert sötétszőke lett, ami mondhatni az eredeti csak végre valami színe is lett nem csak mosogatórongy kategória. Kiderült, hogy a világos melírom nem világos volt, hanem neonszőke, nagyon durván. Most már rendes barnás színe van, de látszik hol van, de nem kilométerekről vakítóan. Hónapok óta csak felfogva volt a hajam mikor kimentem az utcára így nem tűnt fel, tegnap délután pedig először hosszú idő óta kiengedett hajjal mászkáltam, fura volt. :D És asszem ennyi. Most irány G.-ért, holnap nála pihi aztán haza és utána bújkálás. Nem szeretek temetőket járni és olyan sírokhoz kimenni akiket nem is ismertem, utána meg olyan sírhoz, aminek nem is kellene léteznie az eredeti elgondolás szerint. Nem szeretem a november 1-et.

Véremet vették

Nem horrort reklámozok hanem csak épp így érzem a reggeli eseményeket. Reggel korán kelés, 3 pohár víz leerőltetése a torkomon és még így is össze voltak esve a vénáim, mikor anyám megpróbálta lecsapolni a vérem az éves vérvételhez. Miután meg lett 2 fiola, a 3. szenvedés, a 4.-be megint lett elég én meg végig az ágy jobb oldalán lévő vasalódeszkát bámultam vagy a belső szemhéjamat. Igen, rosszul vagyok a saját véremtől. Máséval semmi bajom, na de a sajátom... Brrr. 

Most meg nem bírom összeszedni magam, hogy bemenjek a laborba, mert a karom le akar szakadni plusz szédülök, de nem valószínű, hogy a vérveszteségtől, ha meg igen, akkor régen gáz van. De ááá, ez annyira szar, ennyitől rosszul vagyok?! Ráadásul anyám még ugyan kíméletes és pontos. Bele se merek gondolni mi lenne ha valami nővérkéhez kellene járni a vérvételi állomásra vagy hova és nem találná a fonnyadt vénám és karistolni a karomba a vénám után kutatva. Brrr... belegondolni is szörnyű. De attól a karom még fáj.

Más is rosszul van utána egész nap vagy csak én vagyok ennyire silány? Tisztára olyan érzés mintha nem lenne vér a fejemben, olyan könnyű, mindjárt elszállok, de azért lüktet a fejem és fáj és azt se tudom hol áll.

Megváltozott tervek

Nos nem jutottam el Mystery Gang koncertre, már megint. G.-nek nem volt kedve menni, meg előző este iszogatunk egyet a haverjaival így a szombat inkább alvásról szólt meg pihenésről, mert anyuval sikerült megegyeznem és felvitte végül öcsémet pestre, úgy volt, hogy moziba mennek de végül csak a Gellért-hegy környékén sétálgattak 2-3 órát. Cserébe jövőhéten tuti itthon leszek és vigyázok rá. 

Most meg azért dekkolok még itthon ahelyett, hogy G-t boldogítottam volna délelőtt megint 1-2 órára, mert úgy volt teregetnem kell, erre mosógépek üresek... bírom az ilyet. Ha tudom, hogy nem rakja be nem alszom még 2-3 órát, mert mosógépre várni unalmas és kényelmesebb addig aludni, na mendegy. Mindjárt kezdhetek készülődni, megyek szárazpróbázni vagy egyáltalán benézni a laborba, hogy akkor most mi van. Izgulok? Áá, dehogy, csak gombóc van a hasamban, a fene se tudja miért. A nincs kedvem semmihez érzés továbbra is megvan... de felkéne ma D.-t hívni, hogy akkor holnap egy angol óra? Mielőtt elfelejteném, hogy eddig mit vettünk át. Holnap reggel pluszban anyám megcsapolja a vérem. Asszem hamarabb is szólhatott volna, akkor az elmúlt egy hétben nem ettem volna zsíros dolgokat, hogy valami normálishoz közelítő értékeket produkáljak és ne kapjon szívrohamot. Majd meglátjuk, na de most irány készülődni, kezdődjön a nap.

Vedd át a ritmust!

Azt hiszem gondolatmenet meghallgatásra lelt odafent barátnő fronton, mert mostanában D.-vel egyre több időt töltünk együtt. Séta, vásárlás, pletykálás, végre az angolozás is beindult. Ráadásul elkezdtem csajosítani! Én, pont én... :D Na de azért jól esett, hogy ezt mondta. Egyre jobban rákattanok erre a csajosodási témára, asszem megvan az újabb kattanásom. Érdekelne ez meddig fog tartani, remélem marad, mert tetszik.

Szerdán voltam bent M. óráján, aztán szárazpróbázás, azt hiszem menni fog, de majd meglátjuk, még gyakorolni kell, viszont át lettem rakva máshoz szakdolgozni, hogy szakomba vágjon a téma, meg jobban viselem talán az illető hisztijét, mint a megszeppent másodévesek. De a lényeg a lényeg, most úgy tűnik sínen van tényleg az úgynevezett szakmai szekerem, baráti szinten is minden klappol, szóval most már csak G.-vel kellene kicsivel több időt töltenem. Főleg, hogy az októberi beosztása horror. 2 nap meló, 1 nap szabadnap, és persze, hogy akkor szabad, mikor nekem már program van, mint pl a szerda is, M. órája előtt egy másfél órára tudtam felugrani hozzá, mert egy aljas beájulás (az ágyba) 1 órával megrövidítette a reggeli időmet. Most meg szombaton van a következő szabad nap, mikor én loholok haza öcsémre vigyázni, mert anyu viszi fel húgomat pestre, a műszaki rajz órájára. Szóval óje. De legalább nála alszok pénteken. Szombaton meg hátha összejön a Mystery Gang koncert, annnnnnyira szeretném. Táncolni, és átvenni a ritmust! :D

Beteg, elhavaz, Doctor Who (L)

Hű de rég írtam. Sok minden történt így lett volna miről értekezni. Először is múlt héten sikeresen átestem a megfázáson amivel előző héten szenvedett itthon a család rajtam kívül, bepótoltam. Teamérgezés megvolt. Így sikeresen elmaradtam a laboros gyakorlattal, így még csak egy szárazpróbánál tartok, na de majd holnap, remélem bent lesz Cs. és gyakorlunk vagy valami. Aztán volt húgomnak egy szalagavatója is, asszem lassan felnő, mifene. Ennyire vén lennék? Atyaég.. nekem több, mint 4 éve volt a szalagavatóm, hogy repül az idő. Még mindig emlékszem a készülődésre, az ácsorgásra, a vicsorszerű mosolyra amit a tűzéskor produkáltam, majd a röhejes táncunkra. De húgomék túltettek rajtunk! Discot táncoltak, és szegény fiú szerepbe kényszerült a magassága miatt, ha fiú ruha lett volna rajta, akkor talán nem lett volna teljesen röhejes. De így... szegény jól ki lett röhögve, de nem csak én voltam ilyen aljas. Most meg aludni kellene, de vártam a következő Doctor Who részt, mert vééégre leadják az ötödik évadot magyarul, de csak az axn scifin, ezért nézhetem axn playeren (dejó, hogy kitalálták), viszont nem bírom kivárni a másnapot, így rögtön meg akarom nézni, és mivel 23:00- tól adják az egy órás részt, ezért csak éjfél után került fel a playerbe. Szóval most fuuutás és megnézem aztán szunya, mert reggel korán kelés, kis bújás G.-vel aztán futás órára M-hez, aztánaztán próbálok bejutni laborba, aztán este 6-8 között óra, ami egy nagy bleee, mert követni képtelenség, aztán futás haza, mert raid. Jó kis nap lesz, hű. Na első pontot el is kezdem teljesíteni.

Ui.: Hogy tetszik az új blogruci? Próbáltam valami ént és egyszerűt. Végre használható majdnem rendesen a beépített tervező.

Királyi lakoma - Szívszerelem módra

Ez volt a vacsi pénteken és valami hasonló volt múlt héten is. De mivel nagyon tetszett ezért lett megint ez, de most fotó is lett róla. Ha esetleg nem látszódna rendesen a tányér alján fűszeres pirított(?) csirkemell van, felette paradicsom mártásos raviolli (spenótos ricottás) egy halom madársalátával, mini paradicsommal meg mozzarella golyóval. Rettentően finom ám. ^^ Mondjuk a húsnak jó ha a felét megettem, csak a drága kiszedett egy hatalmas adagot és nem engedte visszarakni, mert ez lett volna ám a diétás menü, a raviolli csak az íze miatt került a tányérra kemény 3 vagy 5 darab :D A hétvége amúgy vicces volt. Péntek estétől vasárnap délig Nála voltam, ő meg szépen végig aludta a szombatot, de olyan szinten, hogy napközben kis szunyák aztán este 8tól reggel 9ig, áá, nem volt fáradt, dehogy... :D De jó volt végre együtt lenni meg kicsit távol itthonról. Akarok mééég ilyet. *.* Épp panaszkodok ha esetleg szembejön egy kis semmittevés (igaz most már lett programom ezzel a laborba bekerüléssel) de Vele mégis más. Mert jó összebújni és csak létezni és örülni, hogy együtt vagyunk. Tisztára csöpögős tudom, de mostanában csak csöpögök ha Rá gondolok, megérkezett volna megint a rózsaszín szemüveg korszak? Jöjjetek csak lepkék, titeket még kedveltelek is.

Játék, játék, nyeremény!

Újra találtam valami jó kis játékot, amibe nevezni lehet és talán nyerni is. Szóóval íme, most épp ITT folyik egy nyeremény játékocska. És ezeket lehet nyerni:

Szóval ha már úgyis szerencsés hetem van miért ne? Hátha bejön. Tegnap így is kaptam G.-től meglepi kezdő ecsetkészletet meg pirosítót meg púdert, mondjuk én választottam, de ő állta szóval meglepi volt. Szóval szépen halad a halmozás, sőt, még tükröm is lett tegnap így teljes a repertoár :D Tehát a következő lépés a gyakorlás, majd az elbűvölés. :D

Szerencsés hét?

A tegnapi napom személyes szempontból szerencse szerencse hátán, szerelmi élet béka segge alatt. Kezdődött azzal, hogy elaludtam, azt hittem ez rossz előjel, de nem! Nem rohantam, mert úgy voltam vele, ha már kések halál mindegy, tollászkodtam, reggeliztem majd a megbeszélt 10 helyett elalvással együtt fél 1re voltam az egyetemen és pont akkor jött a csaj, M. akihez mentem volna. Szóval ha hamarabb megyek üldögélhettem volna ott. Ezek után a 2-kor kezdődő órám elmaradt így maradtam átbeszélni a dolgokat nála. Kiderült, hogy nem simán szakdoga témát fogok írni hanem elsősorban cikk(ek)et, ami előny a felvételi+állás keresés közben illetve TDK-ra fogok menni vagy mire az meg helyezésnél plusz 5 pont az msc felvételinél, szóval tök jóóó, ráadásul még érdekel is a téma. Sejttenyésztés, és monoton labormunka az elején, aztán pedig besegítés a phd témájába. Tumorsejtek vizsgálata, szemtumor. És nem mellesleg majd a fiatal bsc hallgatóknak gyakorlati órát tartok, nem egyedül de besegítve. :D Szóval kb megfogtam isten lábát, hála D.-nek, aki beajánlott. Fél 5ig beszéltünk így a 4 órás órámra nem jutottam be, amire amúgy se volt kedvem. 

Ezek után gondoltam felugrok G.-hez, jött a nagy pofon, félreértettük egymást így ő kiment a kertbe így találka ugrott, ma meg délelőtt magamhoz térés, délután körmös, azután séta D.-vel, szóval mai nap is ugrott, evan. Holnap meg már dolgozik. Evan. Jött az összeomlás, nekem csoki kell. Régen volt már ilyen. Szóval coopba be és a mostani új kedvenc a sport szelet karamellás-mogyorós verziója. Naaagyon finom *.* És életemben először az szerepelt egy nyereményjátékos csomagolásban, hogy NYERT! Szóval jött az isteni szikra, nekem most lottót kell vennem, erre nem zárva volt a lottózó? Egyéb helyet meg nem ismerek, ahol lehet, nem szoktam én ilyeneket játszani. Szóval azért összességében mákos napom volt. 

Plusz az előző posztomat módosítanám, azt hiszem sikerült pótolnom az elérhető barátnő státusz üres posztját. D.-vel most egy csomóó programot szerveztünk meg még egy meglepit, amiről majd később írok. Ráadásul hajat festeni is fogunk, mármint az enyémet. A melír mégse nekem való.

Plusz egy körkérdés hátha valaki tudja. Ez milyen növény? Tegnap megtetszett a virágosnál, lecsaptam rá, de elfelejtettem megkérdezni, hogy milyen növény és hogy kell gondozni. :S Szóval aki tud segíteni ezer hála.

Nem akarom!

Már megint kezdem érezni a szokásos őszi-téli-tavaszi-nyári semmihez sincs kedvem, hagyjatok elrohadni hangulatot. Már az is fizikai fájdalmat okoz, hogy az ágyból fel kell kelni reggel és emberekhez kell szólni. Még G. is néha az idegeimre megy, mondjuk ilyenkor észbe kapok, hogy nem vagyok noooormális. A tegnapi este volt a kiborulásé, ma az ááááááá nap. Délig bírtam a gyakorlaton ülni, az utolsó 20 percben már az asztalba vertem a fejem, hogy nem bírom, így hamarabb leléptem, cserébe a holnapi biofizkém előadáson figyelni fogok, becsszó. 

De valamivel le kellene magam kötni vagy felvidítani vagy nem tudom. Azt hiszem hiányzik egy barátnő, akivel állandóan beszélhetnék, programot lehet vele szervezni és egyáltalán létezik. Mert D.-nek megvan a saját baráti köre, F.-nek is és egyébként is utolsó féléves így tanul, Tesó felnőtt, családot alapít. Így belegondolva még sose volt olyan barátnőm, aki úgymond csak az enyém, mindig csak csapódtam valakihez vagy befogadtak valaki által egy társaságba vagy csak neten tudtunk leginkább beszélni és a személyes találkozások hiányoztak. Meguntam volna a sarokban ül és figyel státuszt? A fene... várhattam volna vele még pár évet, mondjuk amíg gyerekem lesz, aki óvodás korba lép és akkor már lehet haverkodni a többi anyukával. Amíg ovis voltam egy csomószor mentünk ismerősökhöz anyuékkal, aztán valahogy elkoptak. Felnőttként eltűnnek a barátok? Maradnak a néha összefutunk egy gyors csevejre alkalmak? Apu mindig azt mondta mikor költöztünk, hogy ne sírjak a gyerekkori barátok után, a felnőttkori barátokat úgyis az egyetemen fogom megismerni. Ha ez igaz valamit elrontottam.

Gyerekes mentalitás

Hogy a fenébe tudok azon sírógörcsöt kapni, hogy nem kellek raidre? (wow) Hogy sietek haza abban a tudatban lebegve, hogy 9 ember vár rám, mert velem szeretne játszani, erre hazaesek, jön a pofon, hogy 1 nem abban a szerepben vagyok, mint amit tudok, 2 gyenge teljesítményemet látva pedig lekoptatnak. Ráadásként megölik azokat a főszörnyeket (boss), amiket előre megbeszélt módon nem bántottak volna, de aztán mégis. 

Mondjuk lehet a sírás főtárgya, hogy azért siettem haza, hogy itthon egyedül aludjak, mert közben anyámék hazaértek így akár Szívszerelemmel is aludhattam volna? Mi a kurva életbe ha nem ez? Holnap pedig 6 óra tömény unalom vár, óje. Ha nem lenne tériszonyom most lehet kiugranék az ablakon csak úgy, mert miért ne. Igen, kiborultam.

Update: Anyámon számon kérve miért nem szólt, hogy hazajönnek már ma: "Hát ő úgy emlékezett, hogy szólt." Aha, mikor kedden 11kor felhívott, hogy öcsém milyen ruhában ment el suliban? Akkor valahogy szerintem marhára nem mondta. Közben a wowos guild fórumra is beírtam a raid leadernek, hogy kapja be, amire azt reagálta, hogy elbeszéltünk egymás mellett és máskor szóljak neki külön üzenetben. Aha.. mit lehet azon félreérteni, hogy a  biztosnak ígért helyedért most már versenyezz egy másik emberrel ha nagyon akarod, ráadásul egy olyan emberrel, akit nálam gyengébbnek mondanak. 


Kicsit se nyugodtam le, még inkább sírhatnékom van. Ráadásként még este 11kor anyám közli, hogy teregetni kellene, ugyan a ruha órák óta ki van mosva de most jutott eszébe, köszi, de tényleg. Fél 12 és végképp elértem azt a részt, hogy legszívesebben püffölnek valakit, amíg mozog vagy a sárga földig innám magam, vagy addig sírnék amíg nem fáj.  Szép kilátások.

Királyi lakoma

Ez volt a vasárnap déli ebédünk. Azért van valami előnye annak ha az ember anyja egy szakáccsal gabalyodott össze. Ráadásul alig egy óra alatt elkészült és még rettentően finom is volt. Elvileg lett volna hozzá vegyes gyümölcs leves is, csak az nem hűlt le eléggé így délután ettük uzsonnaként. A képek minőségért meg bocs, telefonnal készült ebéd után, tányéron kirakva marha jól nézett ki csak az éhség hamarabb jött, mint a gondolat, hogy fotózzak. A szombati ebéd is hasonló kategória volt. Csirkemájjal vagy spenót-paradicsommal töltött canelloni volt. Elég hamar elfogyott... :D

Lazac fűszerezve hagymával, citrommal sütőben sütve

Sütőben kisütött krokket ízű krumpl

 

 

Fokhagymás spenót besamel mártásban

Híres vagyok

Najó, ez nem teljesen igaz, de mivel egy játékban ezzel együtt így vagy 30 ember számára én Bagoly vagyok így vicces volt ma ékszereket nézegetni meg úgy vásárolni. Hihetetlen de minden tele van baglyokkal. Baglyos fülbevaló, nyaklánc, karkötő, sál, táska, felső. Ezek után az őzes nyaklánc, fülbevaló, sálon nem lepődtem meg. Kész erdőt rendeztek be a boltokban. Akárhova mentünk baglyos kiegészítőkbe botlottunk F.-fel. Most így nem tudom, hogy ez valami hirtelen őrület vagy ennyire kifordult a világ a nyár alatt amíg nem volt pénzem így a közelébe se mentem a boltoknak. Hihetetlen... de azért vettem egy pár ilyen fülbevalót, mert a baglyok jóóók. :D

"Apró" kellemetlenség

Úgy érzem magam, mint egy tízéves kölyök, aki nem feküdt időben, ezért megszívta... 22:50 van és itt toporgok a szoba közepén, mert berántották anyámék az ajtót, hogy ne menjek ki, mert elmentek "fürödni", nekem meg pisilnem kell. Közben próbálok minél hangosabb zenét hallgatni fülhallgatón, hogy még véletlenül se halljak semmit. Dejó, hogy a fürdőszoba az ajtómmal szemben van... és dejó, hogy itt van anyám pasija. Lényegtelen, hogy holnap reggel elutaznak 3 napra kettesben, ezt az estét nem bírták ki, vagy vártak volna még egy félórát, hogy elmenjek aludni. Ehh... már az üres üvegeket nézegetem a szobámban, de gáz.

Rózsák Szívszerelemtől

Tegnap mivel jött anyu a barátjával éjszaka így bébiszitterkedtem így nem tudtam Nála aludni, viszont utoljára kedden találkoztunk így meglepett. Kaptam egy szép csokrot egy kis meglepetéssel. Minden szálra egy levél alakú laminált papír lett feldrótozva, egyik oldalán egy felirat, másik oldalán egy-két betű. Összeolvasva a betűket lehet tippelni mi jött ki. :) Olyan aranyos, annyira csöpögős az egész, hogy teljesen elolvadok tőle. <3

Ráadásul mikor hozta még előtte látta a munkatársa meg pár másik boltból való és mindegyik irigykedett, hogy milyen romantikus barátom van. :D

 

09.17. Estére azért hiányozni fogsz...

09.18. Reggel nem ébredek melletted. Asszem hiányzol...

09.19. Dolgozok... Legalább nem tűnik fel, hogy mennyire hiányzol.

09.20. Húzom az igát. MÁR NAGYON HIÁNYZOL!!

09.21. Ezt meg azért, hogy ne felejtsd el Ma találkoznunk kell!!

Rekord

Dejó, hogy nem zárt pontosan Bagolykőn a vizsgarendszer. 11-kor jöttem haza a D.-vel való sétából és még csak 1 vizsgám volt kijavítva 1 majdnem megírva a 13-ból. Így sietés, kapkodás, de 1:05-re befejeztem még 5 vizsgát, remélem átengednek mindegyiken. :D Ráadásul Felától a MitVallra 100%-ot kaptam, hiphiphurrá. De a másik kettőt nem merem elküldeni annyira nincs kész és nem akarom égetni magam. Mondjuk ha reggel még lesz erőm, akkor lehet befejezem valamelyiket, meglátjuk, hátha lehet még akkoris vizsgát küldeni és akkor tuti meg lesz az évfolyamlépés. Hű, na de most megyek aludni, mert mindjárt bealszok.

Játék, játék, nyeremény!

Most hogy jön a hideg teljesen rákattantam a sminkelés témára. Már előre elkezdtem nézegetni és gyűjtögetni, hogy miket fogok kipróbálni, beszerezni stb. Mondjuk fő indokként az szerepel ezek mellett, hogy mikor Szívszerelemnél (G.) készültem valahová felraktam egy kis korrektort meg szemceruza semmi szemhéjfestéket majdnem hogy hisztirohamot produkált, hogy bezzeg neki sose festem ki magam csak ha megyek valahová. Szóval most nagyban nézelődés van meg tanulás, hogy olyat alkossak ami nem kenődik el egy-két pislogástól meg nem bányarém kategória. :D 

És akkor hogy a post eredeti témájánál maradjak van egy nyeremény játék az egyik sminkes blogon, amit nézegetni szoktam. Ott lent keresgéljétek majd a csajos dolgok dobozban, de íme a link a játékhoz. 5000 <3 játék: Sigma make me up 12 darabos ecsetkészlet. Szóval ő lenne a nyeremény és valahogy tök jó lenne nyerni, mert akkor végre lenne egy jó kezdési alapom. Meg valahogy pótolni kellene a sok éves lemaradásom. :D

Művészet

Azt hiszem tökélyre fejlesztettem a hogy kezdjük rögtön az első napot szarul témát. Történt ugyanis, hogy ebben az egyszer hideg mostmár marha meleg időjárásban az én drága fejem úgy döntött, hogy migrénes fejfájást ad elő, ez még szép és jó viszont a mellé társuló émelygés már annyira nem poén. Így a délelőtt 9:38as ébredés után nem sikerült 13:25re összeszednem magam csak 13:34re így lekéstem a buszt, a villamossal 5 perc késéssel értem az egyetemre viszont elfelejtettem előre megnézni melyik teremben vagyunk és hallottam rémhíreket a tanárnőről, hogy elég szigorú így nem mertem F.-et megcsörgetni, hogy mégis hol vannak így elsunnyogtam a HSZK-ba szerezni iskolalátogatásit de ott is béna voltam. Előttem a csaj az 5ös ablakhoz kapott sorszámot én a 6oshoz, ő 14:20kor ajtón kívül volt én 14:43kor már kezdtem a falat kaparni, hogy mit szenved már ennyit az ottülő.. de a legidegesítőbb az volt, hogy mikor sorra kerültem végre, akkor 3-4 emberke ott lihegett a nyakamba, mert annyi eszük nem volt, hogy leüljenek vagy beljebb menjenek a szobában vagy valami. Majdnem be is szóltam, hogy nincs jobb dolguk, mint az adataimat nézegetni. Na mindegy... ezek után a diákmunkásokat megkerestem ahol közölték, hogy előbb neten jelentkezzek valami melóra és utána esetleg szóba állnak velem, még kérdezni se lehetett a munkával kapcsolatban ami érdekelt, vagyis lehetett de csak annyit kaptam a nem gond-e kérdésemre, hogy rugalmas munkavállalót keresnek, aki gyakran ráér 9-20 óra között. Szóval még mindig nem tudom, hogy van-e értelme jelentkeznem ha a csütörtök délelőttöm tuti foglalt, mert a többi óra még kihagyható, de a kedvenc tanárbácsi <3 nem. Ennél az időpontnál már vagy 4-szer csörgettem G-t, hogy ráér-e de nem vette fel, végül akkor hívott fel mikor már majdnem az ajtó zárjába dugtam volna a kulcsot, hogy hazaértem így lemondtam, hogy majd holnap. 

Most meg itt ülök és nem bírom magam rávenni, hogy vizsgákat írjak, pedig van egy halom félig megírt és le kellene vizsgázni és Felagundnak is megígértem, hogy szép vizsgát kap tőlem, ehh, hosszú még az este. Holnap meg D.-vel irány sétaprogramozni, vasárnap kimaradt.

Répatorta van?

Nyuszika bemegy a cukrászdába és megkérdezi:
- Van répatorta?
- Nincs,de holnapra rendelünk!
Másnap ismét bemegy a nyuszi a cukrászdába.
- Van répatorta?
- Van.
- Van mackó a tetején?
- Nincs, de holnapra rendelünk.
Másnap ismét bemegy a nyuszi a boltba.
- Van répatorta?
- Van.
- Van mackó a tetején.
- Van.
- Van 3 virág a kezében?
- Nincs, de holnapra rendelünk.
Másnap újra bemegy a nyuszi a cukrászdába:
- Van répatorta?
- Van.
- Van mackó a tetején?
- Van.
- Van 3 virág a kezében?
- Van.
- Az egyik kék?
- Nem, de holnapra rendelünk.
Másnap megint bemegy a nyuszi a cukrászdába.
- Van répatorta?
- Van.
- Van mackó a tetején?
- Van.
- Van 3 virág a kezében?
- Van.
- Az egyik kék?
- Igen.
- A másik piros?
- Nem, de rendelünk holnapra.
Másnap ismét bemegy a nyuszi a cukrászdába.
- Van répatorta?
- Van.
- Van mackó a tetején?
- Van.
- Van 3 virág a kezében?
- Van.
- Az egyik kék?
- Igen.
- A másik piros?
- Igen.
- A harmadik sárga?
- Nem, de holnapra rendelünk.
Másnap újra bemegy a nyuszi a cukrászdába.
- Van répatorta?
- Van.
- Van mackó a tetején?
- Van.
- Van 3 virág a kezében?
- Van.
- Az egyik kék?
- Igen.
- A másik piros?
- Igen.
- A harmadik sárga?
- Igen.
- Köszönöm. Csak érdeklődtem!

(Lehetne még ragozni, de értitek szerintem a vicc lényegét :D )

Igen, húgom megint répás sütit csinált. Jó-jó, de na.. répatorta. Egyébként a mai nap jó volt, mondjuk reggel elaludtam, aztán G.-hez mentem, könyveket pakoltunk, port töröltünk, ablakot pucoltunk, egy kis porszívózás, meg a könyvpakolás nagy részében jókat röhögtem egy könyvön, amit találtam a könyveik között. A házasélet ABC-je. 1979-es kiadás. Nos... inkább nem részletezném, de igen humoros megállapításai voltak, főleg a nászéjszakára adott tanácsok tetszettek. Akit érdekel majd utána keres, nem lövöm le a poént. :D 

Ezek után este szak/évfolyam megbeszélés, végre megtudtam a maradék órám idejét, a csütörtököm el van cseszve... 8-14 között vegyipari művelettan, ááááá, mondjuk kedvenc tanárbácsival <3 szeressük a pasit, végre egy műszakis, aki értelmesen elmondja a dolgokat és figyel arra, hogy felfogtuk-e, plusz az egyik kedvence lettem tavaly, hehe. Vizsgán odajött segíteni és elképedt, hogy miért a javítón ülök meg hiányolt a második zhról, mikor olyan ügyes vagyok a gyakorlati órákon, hát csókolom elrontottam az első zh-t így automatikusan javító ágra kerültem. De 4-est kaptam! Talán még ötös is lehetett volna ha jobban átgondolom az egyik kérdést, na mindegy. Akkoris büszke voltam magamra. Szóval ennyi pozitívum van a csütörtökben, és be fogok rá járni is, mondjuk idén arra a töménytelen mennyiségre mindre tervezem, főleg hogy a közgázos tárgy szerda estére került, esélytelen hogy akkor rajtam kívül más betolja a képét. Legyen a sokadik na mindegy így a végére? Hát jó.. na mindegy végülis. 

Ó és ne felejtkezzek meg arról, hogy a megbeszélés után végre beszélgettünk F.-fel és átnéztük a krediteket meg órákat, hogy mi merre hány méter, aztán még csacsogtunk és asszem így helyre állt a világrend, újra minden happy. Meg vannak törpehörcsögei az albérletben, oooolyan édik. Most már tuti, hogy a teknősök helyett nekem kell valami ilyen kis szőrmók ha G.-vel összeköltözünk. Már egyébként is beszéltük, hogy lesz valami ilyesmink, mert olyan kretén mód tudnak a hörcsögök aludni, hogy az funny.

Itt van az ősz, itt van újra...

Délben be kellett zárnom az ablakot, mert olyan hideg volt, hogy póló, térdmacinaciban elkezdtem fázni. Szóval hivatalosan is ősz van, mi az, hogy fázik az ember délben? Ehh, rakhatom el a nyári ruhákat és jöhetnek az ősziek, pulcsik. Fel kell gyorsítanom a fogyást, mert csak egy farmerem jön rám... :S

Plusz egyre másra nem jönnek össze a programok, emberekkel veszek össze. Valami rosszat csináltam, hogy most ennyire rám jár a rúd? Ehh... kezd unalmassá válni, pedig nem a mozgás hiány teszi. Tegnap este is D. nem ért rá, nem vette fel a telefont így egyedül indultam sétálni. Remélhetőleg holnap már rá fog érni.

Legyünk újra karcsúak projekt tényleges indulás!

1. Vegyél egy digitális mérleget

Ez könnyű feladatnak tűnik. Hogy miért fontos mérni magad? Először is azért, hogy elszörnyülködj, aztán erős elhatározással neki tudj kezdeni a diétának. Másodszor azért fontos befektetned egy digitális mérlegbe, hogy pontosan látni tudd a fejlődést és újra meg újra motiválni tudd magad.

Már a szörnyülködés megvolt. Most jön a motiválás. Van szép naplóm neki.

2. Szokásbeli változások

A legtöbb diéta kizárja az étrendből az üdítőitalokat, kávét, sört, koffein-tartalmú italokat stb. Pedig nem szükséges őket feladni, egyszerűen az egészségesebb alternatívában fogyasztani. A kávét igyuk feketén, cukor és tejszín nélkül. A kólából válasszuk a cukormenteset, üdítőitalokban pedig a frissen facsart gyümölcsöket fogyasszuk. Sörben fogasszunk minél világosabb változatot, nem rontunk sokat diétánkon ha egyszer-egyszer megengedünk magunknak egy sört, ilyenkor próbáljuk máshonnan lecsípni a kalóriákat.

Eddig se ittam kólát, vagy ritkán. Egyéb üdítőital szintén, max gyümölcslevekre csábultam el, de megy a javítás benne.

3. A diéta és az élet

Fontos megértenünk, hogy a diéta időben apró töredéke életünknek. Ha például 80 évet élünk, a 3 hónap mindössze csak 0,41 százaléka életünknek. És ha egyszer lefogytunk, teljesebb és boldogabb életet élhetünk, valamint javul életminőségünk. Ez a tény segít motiváltnak maradni. Kezdjük tehát a visszaszámlálást és legyen kitartásunk, hisz semmi az egész!

Ez eddig oké, de marha nehéz tartani az étrendeket, néha egyszerűen nem tudom megoldani.

4. Mérd magad naponta

Szinte minden szakértő azt mondja, hogy csak hetente egyszer mérd magad, hogy látványosabb legyen a fogyás, és mérvadóak legyenek a számok. Ellenben a napi méretkezéssel még azt a 0,2 kiló minuszt is láthatod, amelyet egyik napról a másikra érzel. Így egyből visszajelzést kapsz arról, hogy egészségesen táplálkoztál vagy tornáztál.

Na ezt írni fogom, kell a motiváltság! :)

5. Igyál napi legalább 2 liter vizet

Nemcsak azért ajánlott, mert egészséges és szervezetünk igényli, hanem azért is, mert kevésbé érezzük magunkat éhesnek utána. Ezen túlmenően, ha nem iszunk elég vizet fáradtabbnak érezzük magunkat. Osz be például így: reggel, délben, délután és este igyál 2-2 pohár vizet.

Ejj, ezt valahogy összehozom. Gyere csapvíz, reggel veled kezdek!

6. Hangoztasd, hogy diétázol

Azzal, hogy elmondod a barátaidnak, ismerőseidnek, hogy diétázol szégyellni fogod nem betartani ígéreted. Tény, hogy ez erősen motivál, ráadásul szeretnénk eltüntetni a "kövér képet", amelyet kialakítottunk magunkról az elmúlt időszakban.

Fogja a halál hangoztatni, mert mindig akkor jönnek az üljünk be enni ismerősök.

7. Ne diétázz a hétvégén

Egy újabb szokatlan tanács, de beválik. A hétvégék általában a családról és jó ételekről szólnak. De az, hogy depressziósak vagyunk, mert nem kóstolhatjuk meg az ínyencségeket, egyáltalán nem segít. Lehet, hogy a diéta első heteiben könnyen viseljük a hétvégi diétát, de ahogy kezd múlni az idő, egyre inkább szeretnénk elengedni magunkat és megünnepelni eddigi sikereinket. Tehát a 7 napból 2-ben merjünk megkóstolni minden finomságot, persze az adagokkal vigyázzunk. Ezek a vétkezések mentálisan feltöltenek és erőt adnak a következő héthez.

Támogatom! :D

8. Nem kell feláldozni az életet a diétáért

Ha különleges események történnek velünk, mint születésnap, esküvő, munkahelyi ősszejövetel, akkor egyszerűen lehetetlen egészségesen étkezni. Az ilyen napokat soroljuk a heti 2 nap bűnözés kategóriába. Másszóval ha kedden ünnepelsz, akkor a hétvégén csak 1 nap vétkezz.

Simán megoldható. Ez akkor lesz ciki mikor egymás nyakába kerülnek a szülinapok, családi ebédek. Akkor pár hétig nem lesz hétvége... :D

9. Edzésterv

Nehéz időt találni az edzőteremre. Azonban fél óra edzés mindössze 2%-át teszi ki a napnak. Keress egy olyan sportot vagy mozgásformát, amely örömet okoz (sport, aerobik, tánc, kocogás, biciklizés, úszás) és végezd naponta.

A jelenlegi haditerv D.-vel, hogy legalább heti 2 másfél, 2 órás séta és heti egy úszást össze kellene hozni. A séta tuti lesz, az úszást meglátjuk, és ha felbírok korán kelni menni fogok magamtól sétálni, mert kocogni még nem tudok. A keringésem a békasegge alatt van hozzá. 100 méter kocogás kifárasztott :S

10. Mi történik a fogyókúra után?

Miután elvesztettük súlyunkat, meg kell tudnunk tartani azt. Normális esetben a testsúly 2-3 kilóval ingadozhat, ezért ha ennél többet hízunk, azonnal tartsunk egy rövid diétát, amíg vissza nem nyerjük normál testsúlyunkat. Ha sikerül megőriznünk 1 évig, akkor nagy eséllyel meg fogjuk tudni őrizni mindig.

Hát ez még pöttyet messze van, de jó :D

Már megint...

Valami nagyon foglalkoztathat, mert megint meghaltam... De most kész tűzharc volt egy hatalmas 2 emeletes házban, aztán kifogyott a táram és egy sufniban akartak egy körfűrésszel élve feldarabolni, végül sikerült meggyőzni őket, hogy ennyire szadisták nem lehetnek (Daniel Jackson utánzat meg egy szőke cicababa, utóbbi volt a fűrészes) végül a pasi lelőtt de elbaltázta így csak a tüdőmet érte, viszont ki tudja miért kb annyi volt, mintha hasba lőttek volna, semmi halál csak hosszú most meghalok érzés. De most legalább nem volt fájdalom érzetek, csak a rettegés, hogy meghalok, csak...

Halál

Régi magyarázat: szerencse, hosszú élet. Valaki az utadban áll egy vágyad megvalósításában, úgy érzet gátolva vagy. Ha meghalsz álmodban: egy életszakasz lezárása; az élethez és dolgokhoz való hozzáállásod képes vagy megváltoztatni. Családtag haláláról álmodni: ha ő kedves neked: önzés és önbizalomhiány, félsz hogy az életben egyedül nem boldogulsz, támogatásra van szükséged, félsz hogy elveszíted a kapaszkodót. Ismeretlen személy, ha szemed láttára meghal: ellenséged ármánykodásai ellen védett vagy. A Halál (csukjás): megszabadulsz egy problémától. A Halál, ha táncra kér: érzelmeid csitulása. Haláltánc: kiközösítettség érzése; beilleszkedési nehézségek; jó értelemben vett érzékenység, finomság.

Álom

Szerintem egy pszichológus simán elmegyógyintézetbe dugna a mostani álmom után, vagy nem tom, de marha fura volt.

Először is egy dundi vagy inkább kövér 12-13 éves fiú bőrében voltam, aki egy majdnemhogy bentlakásos suliba jár. Reggeltől késő délutánig így 3 főétkezés a suliban van és a tanárok felügyelnek is a diákokra nem csak órára járnak azok. Na itt az étkezéseknél mindig a tesi tanár felügyelt, aki valamiért pikkelt rám, állandóan beszólt, leszidott és el akarta venni a kajám. De a többi tanár se kedvelt valamiért, az igazgató meg pláne... Szóval megvolt bennem egy alapszintű sértettség meg a kamaszos lázadás így ha piszkáltak hisztizve ugyan de próbáltam a magam igazát bebizonyítani, ezért tovább szekáltak. Aztán egyik reggel tea volt kaláccsal, a teámat elvette a tesi tanár és a kalácsomat is el akarta, én ekkor a tányérommal felpattantam, mert itt telt be a pohár és elszaladtam az igazgatóhoz, hogy nézze meg, el akarták venni a reggelimet. De nem hogy végig hallgatott volna neveletlen viselkedés miatt igazgatói intőt kaptam. Ezek után mikor kullogtam volna vissza az ebédlőbe a folyosón elkapott a tesi tanár, ekkor már a suli nagyrésze befejezte a kajálást így mindenki kint volt a folyosón. Megállított, kiütötte a kezemből a tányért utána meg kaptam jobbról két pofont, valamit visszaszóltam kaptam balról is kettőt. Csak úgy égett az arcom, szinte éreztem, hogy a kéznyomai ott vannak az arcomon. Ezek után német óra, ott valamire nem tudtam válaszolni megint pofon, itt már annyira felhúztam magam ezen, hogy óra után rögtön kiszaladtam az udvarra, ami tilos volt, így az iskolanővér jött utánam megkeresni. Én elbújtam egy bokor mögött és felhívtam anyut mi történt velem, amire csak annyit mondott, hogy biztos rosszat csináltam már megint és meg is érdemlem és nem hiszi el, hogy pofonokat kaptam, de az igazgatóiért még vár otthon a büntetés. Itt jött a teljes lelkitörés, még a saját anyám se hisz nekem! Feladtam magam az iskolanővérnek, akitől megint jött a maflás, majd hamvába holtan visszamentem az órákra.

Onnantól kezdve minden órán példásan tanultam, mindenre tudtam felelni ha kérdezték de olyan semmilyen se voltam viselkedésben, életunt, világutálat, néma gyerek. Mégis szapultak és bántottak. A tesi tanár egyre durvábban nyomta a dolgot. Az ebédemet rendszeresen elvette evőeszközökkel, így ha véletlen a leves megmaradt azt csak kiihattam a tányérból, mert az asztaltól való felállás egyet jelentett a befejeztem az étkezéssel és akkor már nem folytathattam. Így az ebéd rendszeresen egy pohár víz volt. A reggeli is nagyrészt nála landolt. Az uzsonna meg olyan semmiség volt, hogy az nem sok kalória bevitel volt. Ráadásul én voltam a boxzsákja tesi órákon. Tele voltam kék-zöld foltokkal meg talán borda töréssel is. Ráadásul csontsovánnyá is fogytam, de ez a logó ruhákban nem látszott, az arcomat meg senki se nézte, hogy milyen beesett. Ezek után egyik alkalommal akkora pofont kaptam, hogy elestem tompítás nélkül, betört a koponyám és bele is haltam. Az anyám ezek után találta meg a naplómat, természetesen otthon nehogy a tanárok elsumákolják a dolgokat. Ekkor derült ki számára, hogy végig igazat mondtam. De azért a kisöcsém ment a rokonokhoz, a tesi tanárt lecsukták, az igazgatót eltiltották a gyerekektől, mint bűntárs. A többi tanárnak meg megszűnt az állása, mert bezárták az iskolát. 

Na jöhetnek a tippek ez mennyire beteges álom. De előre bocsátom, hogy nem a saját anyám volt az anyám, hanem egy Weasley asszonyság kinézetű nő. De a tesi tanár a sztereotípiáknak megfelelő kigyúrt, napszemüveges állat volt, az igazgató meg Lumpsluck 2.