Pihenő

Na nem végleges vagy hosszútávú csak egy kis röpke a mai nap folyamán talán másodjára? Napok óta a folyamat jegyzőkönyvekkel szívok, most már lazán elmennék egy menő titkárnőnek annyi szerkesztést csináltam... komolyan mondom a jegyzőkönyv nagyrésze csak a word használatáról szól és nem a tartalomról, tudtam, hogy kézzel kellett volna írnom! De ott süllyedtem volna el szégyenemben... Szóval lassan de biztosan haladok, holnap meg molbiosz zh, vicces lesz, fölöttébb vicces.

Most meg azon gondolkodom mikor törjem rá húgomra meg a pasijára az ajtót, mert bezárkóztak a szobájába és sutyorognak meg néha néma csönd és nem akarok ideje korán nagynéni lenni. Az előbb mikor a nappaliba sunnyogtam be a nyomtató miatt úgy kellett egymásról lemászniuk, pedig hagytam majd fél perc időt a kopogás és a belépés között. Ezek a mai fiatalok...

Indul a mandula

Viccessé kezd válni a helyzet tanulás szinten. Pöttyet elnéztem a naptárt és egy héttel többnek gondoltam a hátralévő időt, hát nem... két hét múlva meghalunk kb. Van ugye az a kedves hajtépős tárgyunk, amiről idén derült ki, hogy kell vagy pápá időben végzünk, szóval most van a gyakorlati része, de valami különös oknál fogva a tanár kitalálta, hogy ugye írunk két menetben egy rakat jegyzőkönyvet, olyan 10 darabot egyik hétről a másikra, darabonként 4-5 oldal, aztán ha ez nem sikerül jól akkor tuti vizsgázik az ember, ha 4-5ös akkor kaphat megajánlott jegyet abban az esetben, ha a zh-ja is ilyen jól sikerül, ami valami különös oknál fogva teljesen ugyanaz az anyag, amit tavaly vettek a tárgy első részéből, és amiből már vizsgáztak. Tehát magyarul ha nem tudod tökéletesen azt amit idén kellene, akkor egy olyan tárgyból vizsgázz amiből már vizsgáztál, és amiből én idén fogok párhuzamosan ezzel, magyarul kétszer vizsgázok tök feleslegesen ugyanabból. Meglátjuk majd mennyire tudja a tanár is, mert ilyenkor így lazán bejátszanak olyanok, hogy a tanár egyszer elfogadja, máskor meg nem... Na majd kiderül, de egyelőre röhejes. Ma délelőtt írtuk meg barátosnéval a számolás részét a jegyzőkönyveknek, 3 óra tömör gyönyör és körülbelül olyan beszélgetések zajlottak, hogy....  "... ha 1/sec helyett 1/min kell nekem, akkor most szorzom vagy osztom?" Igen, fáradtság csúcspontja tetőzött és végül rájöttünk, hogy simán perc és másodperc van, semmilyen 1/valami tag nincs. A másik meg, hogy van egy rakat számunk meg képletünk, de semmi olyan útmutatás, hogy akkor most ezekkel mi a frászt kezdjünk. Főleg, hogy van két papír teljesen különböző adatokkal, az egyiken az egyik fele, a másikon a másik felét kell használnunk. De mire erre rájöttünk... Szívtuk párszor a fogunkat.

A hét másik vicc kategóriája, hogy a biológusok már megint majdnem megszívattak minket. Az elmúlt két és fél évben miattuk nincs rendes órarendünk de nem lényeg. Szóval van egy közös óránk, molekuláris biológia, vicces tárgy és tanulni kell rá, nem annyi, hogy átolvasod és megy, és kitalálták, hogy egyben írjuk meg jövőhéten vagy két hét múlva, mikor nekünk két hét múlva egymás után lesz két féléves zhnk. Végül jövőhéten meg három hét múlva szétbontva írjuk, de ott hisztizett a mögöttem ülő csaj, hogy jajj de sok zh-t kell így majd írnia. Hát basszus nem hogy örülne, hogy nem egy félévnyi anyagot kell bevágnia a hétvége során hanem a végére van ideje és talán nem annyi lesz, hogy megírja és már el is felejtette hanem megmarad... Az ilyet komolyan szeretném jól megfojtogatni, hogy kapj már a fejedhez anyukám, rajtad kívül vannak mások is, akkor előtted, mögötted, körülötted egyöntetűen kaptak majdnem szívrohamot mikor a tanár felvetette a két hét múlvai időpontot. Mondjuk azt se értem, hogyha egy hét alatt meg tudná tanulni az azt jelenti, hogy a félév során folyamatosan tanulta, akkor nem tök mindegy neki mikor ír zh-kat mikor úgyis tudja az anyagot? Tényleg nem értem az ilyen embereket...

Gondolat

„Arra kérte: képzelje el, hogy megnyert egy versenyt, s a nyereménye az lenne, hogy egy bank minden reggel 86 400 dolláros számlát nyitna a nevére. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak az alapszabályai, pontosabban két szabálya van: Az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled. Csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik számlára. csak elkölteni lehet. De másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét egy napra szóló 86 400 dollárral. A második szabály: a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak; akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész ennyi volt, a számlát lezárják és nem lesz folytatása. A kérdés az mit tennél ebben a helyzetben? ” 

„ ...ez a varázsbank mindnyájunknak rendelkezésére áll. Úgy hívják: az idő. A múló másodpercek bőségszaruja! Minden reggel ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni a másik napra; a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében örökre elvesztek. A varázslat minden reggel elölről kezdődik; ismét kiutalnak részünkre 86 400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat – az élet bármelyik pillanatban véget érhet.” 

Marc Levy

Második benyomás

Az első mindig hazudik. Nem vészes, van benne valami, de rettentően sovány, mondjuk anyu mondta, hogy az utóbbi időben sokat fogyott, amúgy nem ilyen lenne. Szóval pipa neki, maradhat. :D Ma este meg irány barátosné utószülinapi ünneplésére, elrettentésként elviszem a 10 éve érlelt pálinkának csúfolt valamit a szekrényből. Mondjuk most megszagoltam, nem érződik az az igazi cefreszag már, vagy az én orromból kihaltak a szaglótestek, amint beleszagoltam és a receptorok már nem tudtak utolsó halálsikolyként jelet továbbítani? Meg lehet. A paraffin amit használunk fertőtlenítéshez laboron úgyis marha büdös.

Első benyomás

No kérem szépen itt van anyu pasija. Meglepő, majd meglátjuk. Valahogy kinézetre sehová se tudom tenni apu után. De anyu két napja csak röpköd és izgult, hogy jujj, jön, körülbelül azzal az izgatottság hatványverziójával, mint mikor első randi előtt röpköd az ember vagy szülőknek bemutatás előtt. Szóval rossz ember nem lehet, meg amiket mesélt róla, az alapján szimpatikusnak tűnik, meglátjuk. Mondjuk az gáz, hogy nem merek a szemébe nézni, valahogy pirulósra fognám és inkább elkapom a tekintetem és bámultam magam elé vacsora közben, jó volt... :D Most meg álmos vagyok, megyek alukálni és röpködni, mert Érte mentem dolgozóba és beszélgetünk és jó híreket mondott, nagyon jó híreket, de erről majd később. Most valahogy túl sok info gyűlik és most minden jó, nem akarom, hogy elromoljon, maradjon már ilyen folyamatosan most napokig, légyszi, légyszi.

Béka segge alatt két szinttel

Sírósra fáradtam, és mindenem sajog és leragad a szemem, de aludni nem bírok. Hozzá akarok bújni és pihenni és nem tudok. Dolgozik. Még több órát. Pedig úgy volt, hogy ma szabadnapos... nem értem én ezt már. Tegnap olyan szinten összekaptunk saját hülyeségem miatt, hogy elhangzott az "inkább ne is szóljunk egymáshoz" és most nem tudom mi van és jön anyu pasija, velünk jön találkozni, de azért ha tehetem mikor tesók suliban legyek szíves én is házon kívül tartózkodni. Szívmelengető, de tényleg. A macimat akarom!

El nem felejteni!

Folyamatos mosoly, jókedv, kedves hang. Semmi rosszkedv, mert ha hasonló rosszkedvvel találkozik a rosszkedvem, akkor átbőgöm az éjszakát és az nem jó. Mikor tanulom már meg eldugni a sufniba az érzelmeim? Ideje lenne..

Újratanulás

Hihetetlen, hogy mennyit felejtettem pár év alatt. Azt hittem csinálok egy fejléc, háttér, ilyesmit és csak lazán kicserélem a meglévő kódban aztán átírom, hogy hol jelenjen meg a menü meg a bejegyzések és feltaláltam a spanyol viaszt... hát korán sem. Teljesen saját kódot kellene kb írnom, hogy rendesen működjön. Ehh... Szóval még nem lesz saját kinézet meg ilyesmi, csak a meglévő összeszedett sablonok. Pedig annyira tetszik a saját szipp-szipp. Két napja csak psd fájlokat meg képeket, meg ecseteket szedegettem netről, hogy legyen szép blogomhoz alapanyag, erre nem sikerül, kicsit lehangoló, na mendegy. Majd csak összejön. Még próbálkozom majd hátha sikerül, de ez a bloggeres kód így hirtelen számomra annyira nehéz, hogy azt se látom mi hol van benne. Hétfőn meg elkezdődik a gyakorlat, kedden meg jön anyám pasija angliából. Vicces hét lesz, felettébb vicces.

Készülődés

Asszem nem kell félteni a másik két csajt akivel együtt leszünk gyakorlaton, a hétfő esti órán olyan szinten számonkérték az évfolyamfelelős libán a bakit, hogy az felajánlotta, hogy legyen a miénk a jövőhét, ahogy eredetileg tudtuk és majd ők mennek decemberben. Höhö, végre öjöm és bódotság. Most meg készülődök, mert megyek levágatom a loboncom és lesz csini új frizurám és úgy két év után megint festetek bele csíkokat, hogy ne uncsi mosogatórongy színe legyen. Utána meg legfeljebb hónapokig bújkálok a szobámban ha nem jól sikerül. :D

Őrjöngeni, toporzékolni, rombolni akarok. Hogy menne a bús picsába az a liba...na vajon ki van jövőhéten, na vajon ki? Persze, hogy ő. Simán átpakolt minket és "elfelejtett" szólni. Hogy kapná be. A tanárnak meg nem jó a megbeszélt időpont egy héttel csúszik még nagyobb zh-k hetére.. Fasza... most legszívesebben kitekerném a nyakát annak a...annak a... degenerált önző baromnak.

Mai reggel

Nem az évfolyamom elbaszott, hanem mi ketten barátosnéval. (az egyetemen a legtöbben úgy emlegetik a biomérnök évfolyamom, hogy az elbaszott évfolyam és mily találó, az órák 30% van akkor megtartva, mint a 3 éve ideadott a tantervben elő van írva) Még szeptember közepén lefixáltuk az évfolyam felelőssel, hogy a főtárgyunk szakmai gyakorlatát nov 15-i héten csináljuk két másik csajjal. Tegnap délután írt egy üzenetet barátosnénak, hogy ugye nem felejtettük el? Barátosné este 11kor vette észre és akkor hívott, hogy most mi a rák van, így csak ezért mentünk be ma reggel mi kettecskén, hogy tisztázzuk mi van. Erre kiderült, hogy mi vagyunk erre a hétre kiírva, a másik párosból egyik csaj még vidékről utazott be éppen a kollégiumba, másik békésen aludt otthon. A tanár azzal kezdte, hogy másik kettőnek egyes, és nem teljesített gyakorlat, erre kézzel-lábbal próbáltuk magyarázni, hogy mind a négyen úgy tudtuk, hogy jövő héten vagyunk, tegnap estig ebben a hiszemben is voltunk csak a biztonság kedvéért jöttünk be ketten. Szóval most jöhetünk majd vissza december elejei héten mikor éppen zh dömping lesz, fasza. Ráadásul még a 8 órai előadást is lekéstük, de beszambáztunk 20 perc késéssel utolsó előtti sorba, hogy azért teljesen ne maradjunk le. De kb az óra egészén azon járt az eszem, hogy hogyan kéne megfojtani az évfolyam felelős libát, akinek nem ez volt az első húzása. Tavaly törölt ismerősei közül iwiwen, ezért majdnem lemaradtam egy zhról, amit körüzenetben küldött szét az ismerősök között -.- , ha barátosné nem szól, akkor buktam volna egy tárgyat. Szóval a reggel igen csak viccesen indult. Felkeltettünk 3 embert, a vérnyomásom 30 perc alatt végigment az egész skálán amit még normál ember el tud viselni és a mobilom 36%ról lemertül 5%ra. (de 10en xedik hívásra felkeltettem a libát reggel, háhá)

Az beteges ha azt álmodom, hogy az esti raiden* hogy kellene majd leverni a bosst* és inkább még visszaalszom még miatta pár órára, mert annyira érdekel? (szómagyarázat: wow: 10 fős játék, főgonosz ütlegelése)

Életjel

Ééééés túléltem, éppen de sikerült, jók vagyunk, de lesz ez még így se érzem. 9-11... csodás volt, de még azóta sem mert megnézni, hogy mit tudtam jól és mit nem, félek... jobb a boldog tudatlanság, olyan majd lesz valahogy. Meg újra fotóbolt művészkedem, aminek az eredménye, hogy kértem véleményt Tőle, azt mondta nem rossz és érzem is, hogy fejlődtem, mert magyarázott és emlékeztem és tök jó, de mondta inkább küldjem el a képeket amit szeretnék rá, meg kb milyen legyen és majd megcsinálja nekem. Szóval lesz szép új kabátka, bizony. Én meg csak szórakozom az összemosásokkal meg rétegek és színállítás és vicces dolog. Ha valaki tudja értelmezni a feliratot (éljen a magyar verzió) akkor bármit össze lehet hozni ami legalább utánzatnak jó a nagyokat koppintva. Na elmászok aludni, mert jön a szófosás.

Álmok

Mostanában legszívesebben az egész napot átaludnám. Az álmaim izgalmasabbak, mint a hétköznapok. Ott nem lebeg felettem a záróvizsga réme, nem kell távol lennem Tőle, és úgy nézek ki, mint régen. Mindig eljön fehér lovon hercegként és élvezzük az életet, nincsenek kételyek, félreértelmezett mondatok, kusza érzések. Minden tökéletes.

Egy életem, egy halálom

Szombaton eljön a mi megváltónk, ki megszabadít a szenvedéstől, és ott helyben a szerves kémia zh közepén magához szólít, jobb esetben... vagy különben csak simán összeesek és agyvérzést kapok az idegességtől. Nagyon nem szeretem a szerves kémiát, pedig nem nehéz csak egyszerűen még nem találtam meg benne az értelmet. Pedig ha jobban belegondolok én is azért létezek, mert működnek ezek a szabályok. Említettem már, hogy a biokémiával is hadilábon állok? De most már nem ártana a hadilábon állást megszüntetni, mivel másfél év, sőt, egy év és záróvizsga és referálás és még szóbeli angol is kellene ha papírt szeretnék kézhez kapni ha valami csoda folytán sikerülne a szakmai részből levizsgázni. Félek. Eddig olyan távoli dolog volt, hogy maajd valamikor lesz egy nyári gyakorlat, maaajd valamikor lesz egy szakdolgozat, maaaajd valamikor lesz egy záróvizsga. De most itt van, elérhető közelségben. És cseppet sem érzem magam okosabbnak annál, mint ahogy elkezdtük az egyetemet. Én felejtettem volna el az anyagokat vagy nem tanultunk úgy igazán semmi érdekfeszítőt? Nem tudom, de közeledik.