Romantika, avagy nekünk ez nem megy.

Annyi lányos újságban olvastam már, hogy milyen romantikus egy jó borhoz különleges sajtokat enni meg mindenféle diófélét. Szóval még nyáron kaptunk egy jónak tűnő vörösbort, ami azóta pihent kb a hűtőben, mert sose vettük rá magunkat, hogy megigyuk, vettem mindenféle sajtot, (leginkább az alapján, hogy tetszett a benne lévő - áfonya, lilahagyma - vagy durva színe volt - piros, zöld) meg diákcsemegét és amíg megfőzöm a heti kaját, addig gondoltam eszegetünk, iszogatunk, beszélgetünk, mert egyedül kavargatni a konyhába nem valami izgalmas kora esti program. Még friss bagettet is sütöttem (oké, csalás volt, mert már készen volt csak a sütőbe kellett rakni). Szóval minden előkészítve, de a sajtok 90 %-a S.-nek nem ízlett, utána meg még rosszul is lett a bortól (nem sokat ivott, hanem valami nem stimmelt vele, mármint a borral). Így a hű de romantikus estének ezzel vége lett, zárásképpen ráadásul elkezdtünk valami rémesen szar filmet nézni. (A kém) Így végkonklúziónak leszűrhető, hogy a csajos újságok vagy hülyeséget írnak, vagy mi vagyunk bénák a romantikázáshoz... :D Ezek után a többi ötletet fel sem merem vetni. Majd legfeljebb karácsony körül, hogy a karácsonyi fények idején andalogjunk a városban. Tippelni se merek az mitől lesz majd horribilisen borzalmas... :D

Varázslat tábor és egyéb siralmak

Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést vagy sem, mivel bánt az amit érzek és hogy megint így érzek... Idén se sikerült előadnom a nemlétező tündibündi énem, így megint jöttek a negatív kritikák, hogy morcos vagyok, pikkelek, unott fejet vágok. De előrelépés, hogy rosszindulatú idén nem voltam csak feleslegesen gonoszkodó... Mióta szervezővé avanzsáltam szerintem egy táborból se jöttem úgy haza, hogy hűdejó volt, mikor lesz a következő? És nem azért, mert ne élvezném a szervezést és hogy másoknak tetszik és emiatt megéri a belefektetett munka, hanem mert minden évben egy kupac kutyaszarnak érzem magam a végére, mikor jönnek az értékelések, a visszahallott jellemzések. 

A metakommunikációm szar, anyám is megmondta, húgom is, és mindenki egy flegma picsának gondol, pedig nem érzem magam annak, de úgy tűnik mégis sikerül előadnom és nem tudom hogyan. Tény, nem vagyok a boruljunk a másik nyakába, puszilkodjunk ember, sosem voltam. Kb fizikai erőszakot követek el magamon, hogy felengedjek és tudjam viszonozni az emberek ilyen irányú kéréseit, vágyait. Egyedül S.-től szeretem a bármikor történő érintést, de az másfajta kapcsolat... Szóval elég elcseszett vagyok, valljuk be. Ráadásul idén még Willnek se sikerült eléggé besegíteni, az önálló döntéshozás és cselekedet témakört igen erősen fejleszteni kell. Ráadásul tábor felénél Rabbottal is sikerült összeszólalkozni, ami még jobban rányomta a bélyeget a hangulatomra.... A meleg se segített, ami teljesen kikészített. Nem bírom, nagyon nem. Szóval azt hiszem most már kezdhetem végérvényesen elkönyvelni, hogy társas kapcsolatokra tökéletesen alkalmatlan vagyok. Csak azokkal sikerül jóban lennem, akiknek volt elég türelme megismerni. Az utolsó estét kb végigbőgtem, hogy ennyire utálnak vagy ennyire negatív személy vagyok, sajna azonkívül, hogy még szarabbul éreztem magam semmit nem használt, nem lettem hirtelen egy csapásra más ember... Erősen gondolkozom a jövő éven, hogy akarom-e a táborozókat a savanyú ábrázatommal "boldogítani", jelenleg a nem felé billen a serpenyő.

És még mindig meleg van a lakásban, hiába hűlt tegnaphoz képest a kinti hőmérséklet, és még mindig pocsékul érzem magam, és még mindig kilátástalan a jövő. Nem látom jelenleg az alagút végén a fényt. Elkezdtem rettegni az elkövetkező hetek, hónapoktól. Meg kellene írnom a diplomamunkám, de a mérések még sehol sem tartanak... közben dolgoznom kellene, mert már semmilyen juttatást nem kapok (talán csak anyutól, de a tavaszi beszélgetés alapján szeptembertől már tőle se, azóta nem mertem rákérdezni), de diákmunka sehol... vagy nem értek hozzá, mert nyelvtudás kell vagy olyankor hívnak, amikor már kb az ajtóban állok, hogy utazok és emiatt utána már nem is keresnek... na de ha laborban kellene ülni, akkor ugyanúgy nem tudok menni, patt helyzet. Emiatt rendes melót se tudok keresni, pedig láttam pár olyat, ahova a bsc-m is elég lenne... ez meg a másik. Egyre jobban félek a januárban esedékes államvizsgától, már ha előtte sikerül a maradék 4 tárgyam. Ebből 2 meglesz, a másik 2 meg... rettegek... már rémálmom is volt velük. Plusz még hülyének is érzem magam, hogy képtelen vagyok megcsinálni, mikor annyi más embernek sikerült. Szóval kész csődtömeg vagyok, semmi újdonság, csak a szokásos.

Kertészeti ambíciók

Lehet a kor teszi vagy a boldog párkapcsolat vagy csak simán zizi vagyok, de kb tavaly óta bennem van, hogy nekem virág, növény kell, amit lehet gondozni és szép és zöld és színes és úú. Gyűjtöm az ötleteket netről és a kedvenc már régóta megvan, de a megvalósítása a borsos ára miatt (az egyik alapanyagot csak 6500-ért láttam hozzá könnyen beszerezhetően) még várat magára, amíg 1. összegyűjtöm rá a pénzt. 2. találok olcsóbb alternatívát. De azért gondoltam megosztom veletek, illetve azért is, hogy meglegyen és ne csak a gépen porosodjon, mert azzal *kopp-kopp* bármi történhet.

Tehát az első nagy kedvencem ez a terráriumszerű kis kert, főleg a második tetszik az üveggömbben.

Illetve rászoktam, hogy néha ránézzek a Hogyan legyek JóNő? című műsor facebook oldalára és néha előfordul, hogy szembejön valami tényleg egészen jó ötlet, főleg ami ilyen kertészkedős apróság. Az egyik ilyen roppant gyors, olcsó és egyszerű tipp, amihez csak elhasznált illatgyertya üvege kell:

A másik pedig egy tavaszi kosár készítése, ehhez már lehet kell egy kis beruházás, de távolról sem egy ökör ára, igazából csak a hozzávalók beszerzése tűnik számomra macerásnak úgymint moha. Az erdőn kívül honnan tudnék a nagyvárosban mohát szerezni?

A legújabb agylövésem idénre pedig paprika és paradicsom termesztése lett lakásban. Igazából az egész úgy kezdődött, hogy az évfordulóra kapott cserepes rózsáimat akartam átültetni, de ha már veszek virágföldet, akkor használjam is el, így vettem százszorszépet (lakásba a legrosszabb döntés! Levéltetű özönt okoz!) meg mini balkon ládát, ami az ablakpárkányon elfér. De még így is maradt egy kis virágföld és az egyik nagybevásárlás során szembejött a zöldség-virágmagos állvány. Virágok között csupa kerti növény volt, így egyszer láttam talán a Díványon, hogy lakásban termesztettek balkon ládában paradicsomot, mókásnak tűnt, így 40 forintért hazajött egy-egy csomag mag. Elvetettem és izgatottan vártam, hogy kinyílnak-e. És 2 hét után, előbújtak! Így most bajban voltam, mert ideiglenesen voltak elültetve ilyen műanyagdobozban, amibe a leveszöldséget adják meg egy margarinos dobozba, de ez kevés lett.... így most zajlott a rendes balkonláda beszerzés, mert a mostani albérletben ahol lakunk több, mint egy éve, de most tűnt fel, hogy a kinti párkányon lévő fémvackok nem galambűzők hanem ládatartók, mert hajlékonyak, ezért fel sem merült, hogy más funkciójuk lenne az ijesztgetést leszámítva.

A balkon láda, bocsi a koszért, a tavaszi nagytakarítás még nem érte el... :D

Éééés tegnap megejtettem a balkonláda vételt, amit én marha szemre vettem, így természetesen nem stimmelt a vétel. Rövidebb, de magasabb lett, mint amekkorát be tudok fogatni, szóval ment a MacGyver játék, hogyan kellene átszerelni, hogy megfogja a ládát az a fém vacak, mert különben súly alatt úgy lecsúszott volna a párkányról, mint a sicc. De legalább a belekerülő virágföld mennyiségét jól tippeltem. Szóval a paradicsom és a paprika palánták mentek a ládába, a paradicsom szegény már kezdett kókadozni, haldokolni, kiderül, hogy magához tér-e. De első lépés kész!

És íme a további képek, a paprikák:

És a nyomi paradicsomok:

Könyv kihívás

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem kellett egy nagy adag lendület, hogy az egyetem mellett megint elkezdjek rendszeresen olvasni. Rászoktam arra, hogy inkább csak játszok a telefonon mikor utazok vagy csak várakozom. De még tavaly évvégén láttam a kihívást és elhatároztam, ezt kipróbálom. El is kezdtem válogatni, aztán év elején neki kezdtem. Nagy segítség volt mondjuk egy oldal, ahol böngészhetek is a könyvek közül és írja hol tartok, előre választhatok és egyszerűen rávesz arra, hogy tényleg haladjak, mert látom a fejlődést. Na de ha véletlen valaki még nem hallott volna róla kirakom ide a listát, illetve az oldalt is, ahova a facebookos accounttal is lehet csatlakozni.

Roppant bonyolult a címe: http://www.konyvkihivas.hu/

A kihívás - olvass el...

Zölddel jeleztem az elolvasottat, pirossal a tervezet, üres ahova még nem találtam ki, szóval kommentbe jöhetnek a tippek, ajánlatok! Illetve folyamatosan frissítem majd ezt a posztot, oldalt lesz a linkje az aktuális kedvenc képe alatt.

1. egy könyvet, ami több mint ötszáz oldal.

Laurell K. Hamilton: A ragály (Anita Blake, a vámpírvadász 22.)
Tudom, csalás egy sorozat egyik kötetét ide rakni, de 611 oldal volt a plusz novellával, de anélkül is 500 felett és épp a hétvégén olvastam. Szóval Anita Blake régi nagykedvenc, S. már röhög azon ha olvasom, mert nos.. khm.. vannak benne korhatáros részek. Mondjuk így a 22. könyv tájékán egyre kevesebb mióta az írónő megkapta a kritikát, hogy ponyva lett belőle semmi sztorival, mert tényleg volt valahol 16. környékén egy olyan könyv, ami végig csak szex volt, a sztorira nem is emlékszem és az is 500 oldal körül volt. Na de ez a rész. Kezdem elveszíteni az érdeklődésem és már csak a rajongás hajt, mert szégyen, nem szégyen de kezd unalmas lenni, hogy olyan 200 oldallal rövidebb lett volna a könyv ha nem írja le az írónő azt, amit minden Anita Blake olvasó tud. Totál triviális infókat magyaráz el. És a 22. könyv környékén már elég sok triviális infó van. Maga a történetet pedig még lehetett volna cifrázni, árnyalni, de ez sajna kimaradt, így maradt egy enyhe űr, hogy valami hiányzik, nem kerek a sztorival. Régen minden jobb volt.

2. egy klasszikus romantikus könyvet.

3. egy könyvet, amiből film is készült.

Cassandra Claire: Csontváros (A végzet ereklyéi sorozat)
Ismételten előbb láttam a filmet mikor kb adták és most olvastam a könyvet, a minap pedig újra megnéztem a filmet, mert csak részletek rémlettek. Nos.. ismét totál ellentétes dolgok, egy halom szereplő kihagyva, sztori átírva. Persze, hogy megbukott a moziban. A könyv izgalmas pörgős, bár úgy kicsit rossz volt olvasni, hogy tudtam a csattanót. (mondjuk azt nem értettem a filmben mi volt az a megjegyzés, hogy el fogják hinni. Mintha nem lenne igaz... pedig a könyvben feketén-fehéren ott van, hogy valóság) Szóval most nagy lendülettel olvasom a második részt. Melóhelyen kérdezte egy csaj mit olvasok, mondtam és megsúgta, hogy az 5.-6. rész már teljesen ellaposodik és rossz.. hát... majd kiderül. upd.: 5. könyv tényleg laposodik és a 4. könyvben derül ki az infó, amit a filmben megszellőztettek, hát kösz...

4. egy könyvet, ami ebben az évben jelent meg.

5. egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek.

George Orwell:1984

Már régóta el akartam olvasni, de valahogy sose jutott rá időm... pedig nagyon jó, mondjuk lehet ahhoz, hogy felfogjam a mondanivalóját fel kellett nőnöm, kamaszként lehet nem értékeltem volna eléggé.

6. egy könyvet, aminek szerzője még nincs 30 éves.

Christoper Paolini: Eragon

Szintén régóta a listámon van, most van rá indokom és lehetőségem, hogy túl is jussak rajta.

7. egy könyvet, aminek szereplői nem emberek.

8. egy vicces könyvet.

9. egy könyvet, amit nő írt.

10. egy misztikus vagy krimi könyvet.

11. egy könyvet, aminek címe csupán egy szóból áll.

Móricz Zsigmond: Rokonok

Szintén régi szemezés alanya, de ahogy átléptem végleg a gimi kapuját valahogy az összes szerzőt ott hagytam, akik kötelezők voltak. Tudom, rossz "szokás".
Elolvasva. Az elején elég nyögvenyelősen indult, aztán a vége olyan hűbameg, tényleg ez a vége?! De az egész könyvnek a mondanivalója... teljesen elképedve olvastam, néhol somolyogva, néhol homlokráncolva, hogy Móricz tud valamit... végülis nem mai darab ez a regény, de most is ugyanazok a viszonyok vannak. Megdöbbentő. Kötelezővé tenném középsuliban ezt a regényt. Tanulságos...

12. egy novelláskötetet.

13. egy könyvet, ami egy másik országban játszódik.

14. egy szépirodalmi művet.

15. egy népszerű szerző első könyvét.

Cameron Diaz: A test könyve

Húgom ezt kapta tőlem karácsonyra, mondjuk elsősorban azért, mert ezt kérte. De belelapozva engem is elkezdett érdekelni, így majd egy időre lenyúlom tőle.

16. egy könyvet, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam.

J.K.Rowling: Bogar Bárd meséi

Be sem merem vallani a Bagolyköveseknek, hogy itt porosodik már nem is tudom mióta a könyvespolcomon és még bele se lapoztam kb. Szóval a listán van jelentem, és táborig túl fogok jutni rajta! Nem sikerült, karácsonyig túl leszek rajta!

17. egy könyvet, amit egy barátom ajánlott.

18. egy Pulitzer Díjas művet.

William Golding: A legyek ura

Valahogy ez a könyv is az általános műveltséghez szükséges listámon van, mint a Zabhegyező pl, mégse olvastam el még, ellentétben az említettel (azt is csak tavaly decemberben sikerült). Szóval must have darab.

19. egy igaz történeten alapuló könyvet.

20. egy könyvet az „Ezeket egyszer el kell olvasnom!” listám aljáról.

21. egy könyvet, amit édesanyám szeret.

Isaac Asimov: Alapítvány trilógia

Szerintem felsorolni se tudnám drága szüleim hányszor mondták, hogy olvassam el, mert jó. Egyszerűen ódzkodtam tőle, na de most... letenni se tudtam annyira megtetszett. Seperc alatt végig pörgettem a meglévő könyveket. (mert természetesen pont a trilógia második része tűnt el az éterben, az előtte és utána könyv is megvan.... :D)

22. egy könyvet, ami ijesztő.

23. egy több mint százéves művet.

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

Nos... ez csak egy dolog miatt érdekel. Láttam egy Emma Stone filmet (Könnyű nőcske talán..), aminek ez a mű a központi eleme és miért ne?

24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki.

25. egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom.

Kertész Imre: Sorstalanság

A magyar tanárom ajánlotta még utolsó évben gimiben, el is kezdtem, de aztán az első 1-2 oldal után félreraktam, mert inkább valami mást csináltam, azóta is ott várja könyvjelzővel, hogy folytassam.

26. egy memoárt.

27. egy könyvet, aminek egy nap alatt a végére lehet érni.

28. egy könyvet, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek.

Dan Brown: Angyalok és démonok

Könnyed olvasmánynak gondoltam. A Da Vinci kód tetszett tőle, mondjuk jókat röhögtem rajta néhány helyen, de ez a lényege a szórakoztató irodalomnak nem?

29. egy könyvet, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni.

30. egy könyvet, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem.

Paulo Coelho: Brida

Na erre vadásztam, mert elég nehéz az alapján keresni, hogy adott évben milyen könyvek jelentek meg, főleg ha nem mostanában volt az az év. (vagy én vagyok béna) De ha jól néztem, ez 1990-ben jelent meg. A témája tetszik, Coelhot anno szerettem, szóval ő lett a kiválasztott, ráadásul mikor eldöntöttem utána héten láttam egy pályaudvaron leértékelve, így be is szereztem, a minap pedig el is kezdtem olvasni. 

31. egy könyvet, amiről rossz véleményeket hallottam.

32. egy trilógiát.

Böszörményi Gyula: 9...8...7...  és 6...5...4... és 3...2...1...

Anno húgom hozta haza könyvtárból az első részét, akkor csak beleolvastam, nem értem a végére mire vissza kellett vinnie és csak a gyerekkönyvtárba volt ahova én már nem mehettem be, szóval megvettem, az összes részt, aztán elfelejtkeztem róla. Most elolvastam, hát... kidobott pénz volt az utolsó két része. Amilyen jó az első rész, olyan béna a többi.

33. gyerekkorom egy könyvét.

34. egy könyvet, amiben szerelmi háromszög van.

Ann Aguirre: Razorland trilógia
Teljesen rákattantam a trilógiákra. Főleg ha disztópikus regény. Szóval ajánlás útján elkezdtem az első részével a Menedékkel, aztán 2 nappal később jött a Helyőrség és a hét végére túl voltam a Hordán is. Letehetetlen. Könnyű olvasmány, korrekt történetvezetés, érdekes karakterek és jellemfejlődés. A disztópikus jövőképről nem is beszélve! :)

35. egy könyvet, ami a jövőben játszódik.

James Dashner: Útvesztő trilógia
Disztópia vonal még mindig. Az első filmet megnéztem. Tetszett, de valahogy nem tűnt az igazinak. Egy halom nyitott kérdést hagyott, így neten olvasgatva jött a fellángolás, el kell olvasnom, mert elvileg mint megszokott a könyv más, jobb. Így belekezdtem táborban. Pillanatok alatt átrágtam magam rajta, majd a második részen is és ott álltam kétségbeesve, hogy még 2 nap volt a táborból és nem volt a harmadik rész az ebook olvasómon... :D Szóval hazaérve kezdtem el... de csalódtam. Nincs egy halom minden megmagyarázva, lezárva, olyan katyvasz az egész vége. (a második rész filmjét a minap néztem meg, na az meg... kész katasztrófa) Az eleje jól indult, félig elmagyarázva a dolgok, de izgalmas. Történnek a dolgok, van benne fantázia. Aztán ott hagynak egy halom háttérinfó nélkül, rámegy az akcióra és puff vége.

36. egy könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik.

37. egy könyvet, aminek a címében szerepel egy szín.

Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Kamaszként az otthon lévő összes Agatha Christie könyvet elolvastam, még könyvtárból is vettem ki egyet-kettőt, ami otthon nem volt meg, aztán ez az imádat feledésbe merült, pedig még elég sok könyvét nem olvastam el, szóval most ideje felidézni a régi szép időket.

38. egy könyvet, ami megríkatott.

39. egy varázslatos könyvet.

40. egy képregényt.

41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit.

42. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el.

43. egy könyvet, ami a szülővárosomban játszódik. (Debrecen)

44. egy könyvet, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott.

45. egy könyvet, ami karácsonykor játszódik.

46. egy könyvet, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel.

Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

Itt gondolkodtam, hogy mégis kinek lehet olyan monogramja, mint nekem. Aztán megkérdeztem anyut és kb kiröhögött, hogy nem jutott eszembe Karinthy, pedig jééé. Ráadásul szeretem is a stílusát és ezt a könyvet is el akartam olvasni, így itt a remek alkalom.
Nos elolvastam. Vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert néhol elvesztettem a fonalat, néhol megtaláltam. Sajátos volt az bizonyos.

47. egy drámát.

48. egy betiltott könyvet.

49. egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle.

50. egy könyvet, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.

J.R.R. Tolkien: A hobbit

Fú, 10-12 körül voltam mikor volt a nagy gyűrűk ura láz. Akkor természetesen elolvastam a könyveket, rajongtam a tündékért és jött a fantasy imádat, viszont Tolkien stílusa enyhén szólva kiborított. Unalmasnak és túl komplikáltnak tartottam így hiába akartam elolvasni a hobbitot, régebbi nevén A Babót, egyszerűen nem ment. Most karácsonyra viszont öcsém azt vette nekem valami különös felindulásból (úgy, hogy otthon megvan a régi verzió csak nem tudott róla... :D) így mivel a filmek tetszettek úgy voltam vele, legyen, próbáljuk meg elolvasni és jött a meglepetés. Felnőttem Tolkienhez, letehetetlenné vált a könyv. Pillanatok alatt átrágtam magam rajta és kezdtem sajnálni, hogy otthon maradtak a további művei, amiket kaptam, megvettem, de sose olvastam el...

Negyedévszázad múltán...

Iszonyat régen írtam. Majdnem egy éve. Gondolkodtam, hogy megvárom az "évfordulót", de végül mivel nem azt csináltam, amit kellett volna és kicsinosítottam a blogot, ezért írok is egy rövid szösszenetet, hogy a megmaradt egy olvasóm (szia S. :P) ne unatkozzon. Belegondolva talán azért se volt kedvem egy jó ideje írni, mert fekete volt a design és valahogy nem fűlött hozzá a fogam, nem tetszett na. Vagyis egyszerre tetszett, mert a kép nagyon, de a hozzáillő többi elem nem. Így igazából egy éve már csak a sorozataim követésére használtam a blogot. Na de egy kis összefoglaló az elmúlt évből, ha már a szokásos évzáró poszt is elmaradt.

Június, július, augusztus: vizsgahegyek, 4 tárgy bukta, a hónap nagy része lázas szakmai gyak kereséssel telt, az utolsó pillanatig bíztam abba, hogy tudok táborba menni, de végül július elején anyu talált nekem helyet de csak augusztusra, mert nekem vagy nem válaszoltak vagy egyetlen választ kaptam, hogy nincs több hely. Így végül otthon csináltam a gyakot. S.-t pedig itt hagytam 4 hétre, mondjuk 2 hétvégén hazajöttem sütni-főzni, mosni, na meg meglátogatni. :D De sikeresen meglett a gyak, még élveztem is, mert mikrobiológiai laborban voltam, az pedig mindig is érdekelt csak sose volt belőle gyakorlatom.

Szeptember-október-november-december: Sürgősséggel diplomamunka hely keresés, mert én mindent időben kezdek. Végül lett, jobban mondva egy helyre írtam, mert nagyon érdekelt és hamar vissza is válaszolt a prof, toxikológiai laborba kerültem egy olyan gép mellé, aminek az elméletéből buktam, de nem probléma.... elég lassan indult be az egész. Közben vállaltam diákmunkát, ülő munka, utalványszámlálás, szóval nem egy nehéz és bonyolult valami, először azt hittem heti egyszer vagy kétszer belefér, a laborba járás miatt ez nem nyert, bár végül mindig sikerült havi 3-4 napot összeszedni, szóval kicsit nőtt a bevételem. A decembert pedig rettegve vártam/vártuk, mert letelt az egy év, a bérleti szerződés elvileg "lejárt", de a tulaj nem mondott semmit, így lassan kezdek megnyugodni, hogy nem leszünk kidobva. De a december úgy volt szar, ahogy... karácsony előtt meghalt S. nagypapája, rányomta az ünnepekre a hangulatot, plusz ő otthon is maradt a temetésre, amire végül nem jutott el, mert bedurrant a foga és a fogorvost járta, szegénykém Szilveszterre úgy jött haza, hogy a feje kétszer akkora volt, mint kellett volna lennie. Így a kajálás és pezsgőzés kimaradt szilveszerről. Az új év első pár napja is inkább kímélő üzemmódban telt.

Január: újabb csodás vizsgaidőszak. Hát mondanom sem kell, itt is sikerült megtalálnom a "kedvenc" tanárom. Ha tudom, hogy ennyire "jópofa" tuti máshogy szervezem a vizsgaidőszakot és nem 3 tárgyból buktam volna (összesen 4), hanem csak 1 (2)-ből. Mert így viszont sikerült ráhúznom a tanulmányaimra plusz egy félévet, ami már fizetős.... Szóval gyűjtögetek tandíjra, a két harmada már megvan.

Február-március-április: elindult a félév, 2 évesek lettünk S.-sel (<3 juhúúú) és a mérések a laborban vakvágányra mentek... már a gép felaprításán gondolkoztunk, amikor is elfogyott a kontrollminta. Szóval most várjuk... hetek óta... még szerencse, hogy nem ebben a félévben záróvizsgázok különben tuti síkideg lennék, mondjuk most is ideges vagyok, de egy fokkal kevésbé.

Május: Ééééés elértem a rettegett kort. Negyedévszázados lettem. Igazából még barátkozom a gondolattal, hogy lassan inkább a harmincasok közé tartozom és nem a huszasok. Most már kezd szorítani az idő az önmegvalósítás és a többi életcél marhaságot tekintve. Ráadásul jön a vizsgaidőszak, tanulni kellene ezerrel, de közben a diplomamunkát kellene iziben megírnom, hogy valamire jegyet kaphassak és még arra is gondolnom kellene, hogy valami hosszútávú melót szerezzek nyárra és a következő félévre, mert ősztől 0 Ft-t kapok, se szoctám, se tanulmányi ösztöndíj (erre a félévre kaptam, bibi), anyu nem tud már támogatni, mert mivel elmúltam 25 nem jár adókedvezmény utánam ,se húgom után... és az árvaellátás is kétséges, ugyan beadtam a kérvényt továbbfolyósítás ügyében, de nem biztos, hogy megítélik. S. fizetése meg kb teljesen elmegy a bérletire, szóval kezdek aggódni... ugyan rakom félre a kajajegyet, hogy az első hónapok ne legyen teljes koppanás, hogy amit eddig megszoktunk nincs, de nem igazán megy a takarékos üzemmódba való átállás. Mondjuk most már csak a június végét kell megvárnom és utána olyan diákmunkát vállalok, amilyet nem szégyellek, mert tudom azt mondani, hogy mindig ráérek. Vagy legalábbis tábor utántól mindig. Utána meg már rendes állást is kereshetek akár. Na attól is bennem van egy nagyadag félsz, mert mi van ha nem sikerül biomérnökként elhelyezkedni? Szerintem mennének a sima rendezgetéses, adatrögzítéses irodai melók, de kérdés, hogy ilyen túlkorosan felvennének-e ilyesmire nulla tapasztalattal, képzettséggel? Szóval inkább próbálok a "jelen" problémáira koncentrálni és letudni ezt a félévet, vagy tuti beleesnék egy teljes összeomlásba, ami a lelkivilágomat illeti.