Telnek a napok, egyre jobban tanulok bele az új munkakörbe, ami amúgy nem túl nehéz. A legnehezebb része, hogy most már ügyfelekkel is beszéltem. Konkrétan ma többel is... hétfőn és kedden sikerült kihagynom ezt a lehetőséget, mert nem vette fel (szerencsére) az ügyfél. De ma az összes... az első nagyon gáz volt, hebegtem, hadartam és egyébként is gázos szitu volt. A másodiknál már csak hadartam. A maradék négynél már tök laza voltam, mert csak arról kellett beszélgetni, hogy holnapra megy a futár a készülékért/készülékkel. Viszont kb egy percnyi szabadidőm sincs. Iszonyat mennyiségű munka szakadt a nyakunkba... eddig végig azt láttam, hogy az előző kolléganő, aki csinálta kb egész nap nyomkodta a telefonját, neten nézelődött. Na én ezt eddig ma tudtam megcsinálni negyedórára... kb a hajamat tépném legszívesebben néha. Mondjuk lehet azért is vagyok elúszva, mert még inkább emailben kommunikálok, és azért néha át kell gondolnom mit írok le, persze már sok levelet copy paste-tel írok, mert megírtam már vagy tíz-húsz ugyanolyant, csak pár adatot kell benne átírni. Ráadásul D. is állandóan hülyeségekkel zaklat, hogy akkor majd többet kéne telefonálni, mert máshogy nem lehet intézni a dolgokat. Meg pörögjek, erre elcseszi a "legkönnyebb" feladatot, a csomagok kiküldését. Rossz címiratot pakol bele, a futárszolgálat meg kretén, nem gondolja végig, hogy ha innen küldjük, viszont a címirat szerint mi a címzett vagyunk, akkor ott valami gebasz van. Nem... másnap visszahozzák. Cukik.. és én keressem az ügyfelet, hogy jajj bocsi, adminisztrációs hiba, holnap ráérsz? És még a futárszolgálatot is üldözni kell, mert megígérjük az Ügyfélnek, hogy másnap megy a futár, de a futár cseszik menni és nem tudjuk miért. És kit keres ezzel az ügyfél? Engem.. Bahh.. kezd tele lenni a hócipőm. És még azt is hallgatom, hogy az adminok eltolják a dolgokat, mert nem figyelnek eléggé. Tényleg nem, és idegesítő, mert én figyeltem, még is csak előző hóra kaptam teljes bónuszt, és azt is csak azért, mert olyan oltári nagyot kamuztam az egyéb idős táblázatban, hogy öröm volt nézni. Azalapján pedig hirtelen hű de jó lett a statisztikám. Pedig a munka mennyiségem ténylegesen nem változott. Továbbra is én csináltam a legtöbbet a legkevesebb hibával (1 hiba egész hónapra) Mindegy is, már egyszerűen nem fér bele az időmbe... viszont érdekelne mikor fogják azt mondani, hogy oké, betanultam és végre a fizum is emelik...most különösen jól jönne.
Az asztali gépem hétfőn elhalálozott. Egy műanyag kis szar letört az alaplapon, ami a procihűtőt tartotta a helyén, így viszont, hogy az nincs, a hűtő leesett, a proci túlmelegedés miatt meg kikapcsolt a gépem. Viszont olyan szinten elavult 4 év alatt a gépem, hogy egy röpke 1 havi fizetés ugrik az ablakon, mert kb a felét ki kell cserélni ahhoz, hogy ismét működő képes legyen. A probléma, hogy a drágábbik felét. A teljes gépmentességet 1 napig bírtam. Második napra, vagyis mára előbányásztam a régi kis netbookom, hogy mizujs vele. Felforgattam a lakást, mert nem emlékeztem hova raktam a töltőjét. És pöcre indult az én kis édibédi tündérbogaram. Igaz zajos, melegszik, és minden program sikítozik, hogy ezeregy frissítés érkezett, de működik! Nem is gondoltam volna, szóval legalább valami pozitívum maradt a napban.
Megyek is az ágyba olvasni, csak ezt ki kellett írnom magamból.
