"Jó hír", előmeglepi karácsonyra

Szombat késő délután írt a tulajcsaj, hogy vasárnap mikor jön a bérleti díjért, akkor mindketten itthon leszünk-e, mert szeretne velünk beszélni. Lefőttünk, atyaég, mi lehet a gond. Persze, mindketten itthon leszünk de mi a gond? Válasz már hajnal 1 körül mikor nem láttuk, á, semmi gond, ne aggódjunk. Addig születtek összeesküvés elméletek. A felmosóvödörbe valahogy beleesett valami papír, egyikünk se tudja mikor de természetesen szombaton vettük észre, és atyaég, ezt a tulajcsaj csinálta volna? Teszt lenne, hogy mennyire takarítunk? Szóval kellemes alvás volt a szombati, ezek után vasárnap fényesre nyaltam a lakást, hogy minden csillogjon-villogjon. Nincs itt semmi probléma kérem szépen, nem kell tőlünk félteni a lakást. Vasárnap a 3 körül nála 4 körült jelentett, mi meg tülkön ültünk és természetesen bejött az első tippem mikor megláttam az emailt, hogy mindkettőnkkel szeretne beszélni. Költöznünk kell, mert szeretne visszaköltözni. Úgy tűnik a vőlegényével nem jöttek össze a dolgok, mert nyáron költözött hozzá, de most november közepén már el is költözött. Szóval tök jó, hogy nekünk hosszútávra adta ki a lakást. De most bérel egyet egy barátnőjétől, és azt szívesen elcserélné velünk (akkor lesz gáz, ha ez a barátnőnek nem tetszik), csütörtökön megyünk megnézni, de ezzel a vasárnapot totál elcseszte meg úgy az egész hónapot. A vizsgáimat átszerveztem, a mai javítóra nem mentem el, így egy tárgy pipa nem a legszebb jeggyel. Ha összejön, akkor dec. 21-én költöznénk, addig dobjam össze a lakást és szokjak hozzá a gondolathoz, hogy gázkonvektorral fogunk fűteni és gáztűzhely van, ami fogalmam sincs hogy működik meg milyen. Ráadásul nem lesz ágyunk. Kihúzhatós kanapé van meg megkapjuk a mostani matracot, mert neki van új és azt hozná magával ide vissza. Szóval ilyen basszamegbasszameg hangulat befigyel elég rendesen. Már épp beszoktunk ide és mindennek meg lett a helye és nem úgy éreztük, hogy csak "nyaralunk". Erre már költözhetünk is. Ezek után kezdem azt érezni, hogy totál furák vagyunk S.-sel, hogy ilyen korán összeköltöztünk és jól elvagyunk, míg mások hosszú idő után (amikor kivettük a lakást elsőre ledöbbent mikor mondtuk, hogy félév után már összeköltöztünk, hogy de korán) jegyességben szakítanak, mert mégse tudják hosszútávon elviselni a másikat vagy egyéb indokok, fene se tudja. De ez most így nagyon nem jó. Pedig szombaton még az okmányirodában is voltam lakcímbejelentő lapért, de így minek...

Zh, vizsga, leadandó, áááááá

Harmadik biometria feladat leadva. 19 perccel leadási határidő (éjfél) előtt, hajamat tépve, de leadva, hogy a fene vigye el. Ha azt mondják nem jó, akkor pedig tuti sírógörcsöt kapok. Holnap bioinfo gyakból zh, azt mondjuk átnézem a parancsokat a modellező programhoz és simán fog menni. Az egyetlen tárgy, amitől nem félek, hogy na vajon hogy lesz meg. Csütörtökre egy jegyzőkönyvet kell leadni a péntekről. Még a bioinfo jegyzőket is összegeznem kell és elküldeni, holnap reggeli móka megvan. Péntekig el kellene jutnom az önkormányzathoz is lakcímbejelentő lapért. Akkor hétfőn pót zhzok, hogy tuti meglegyen technomenedzsmentből legalább a kettes, utána kedden minőségirányítás zh, 16án lehet megpróbálkozok a táplálkozás biokémmel, 20án beszámoló biometriából, szóval addig a hiányzó két feladatot meg kell csinálnom, azt csütörtökre tervezem. Pénteken meg körbenyalom a lakást, mert vasárnap jön a tulaj a bérleti díjért. Van egy biotermék 2, gyógyszerkémia és egy transzgén vizsgám és ha ezek meglesznek, akkor sikeresen teljesítem az első félévet. Hű, sűrűsödnek a programok, lassan itt a karácsony is. Az is jó menet lesz. 23-24-25 nálunk, 25-26-27 S. -éknél. De 20-29 között S. szabadságon, szóval legalább pihenni is lesz idő. Na akkor indulhat a mandula.

Meglepi

Nekem van a legaranyosabb, legjobb, legfigyelmesebb és a legleglegpasim. <3 Valamikor 1-2-3 hete láttam egy hirdetést, hogy akciós a mikulásvirág az obiban, úgy volt, hogy hétvégén megyünk és veszünk, hogy legyen valami szín a lakásban meg egyébként is már régóta szerettem volna, de végül nem mozdultunk ki egyik hétvégén se vagy ha arra jártunk elfelejtettünk bemenni. Hétfőn pedig hazaállított egy ehhez hasonló példánnyal. Hát hű meg há. Szeretek virágot kapni az meg különösen tetszett, hogy olyat kaptam, amire konkrétan vágytam. Szóval olvadozás megvolt. Meg megvan most is, meg egyébként is és azt kell mondjam ha a következő x hónap, év is ilyen lesz együtt akkor nem lesznek itt gondok. Még nem vonultunk el a fürdőbe duzzogni szóval jól állunk :D

Sweet escape, avagy S. szülinapja

Ma lett 28 éves, bizony. Így különleges programként escape játékra fizettünk be, mert engem már nagyon érdekelt egy rendes és jól "ráizgultunk" mindketten. Jelentem majdnem sikerült. 3 perc híján 3 segítséggel megcsináltuk ketten. A végén pedig feketeerdő torta várt minket ha már szülinapos csomagot kértünk. És természetesen otthonról is azt hozott S., mert az otthoni tortája is az volt. Áá, kicsit se vagyunk tele sütivel, dehogy. A vércukor szintünk kb az egekben. Mondjuk az egész szabadulós szoba is az édességről szólt, mert sütik képei voltak (a kulcsos dobozok meg a feladványok párosítása), na de szóval jól szórakoztunk. Főleg olyanokon, hogy a végén pl termoszt megtaláltuk benne forróvíz, volt egy bögrénk és S. belerakta először a termoszt. - Ki kell nyitni. - Van teteje? Jéé, ki lehet nyitni. :D Szóval azért vicces helyzetek is voltak. Megyünk majd a másik szobába is, "mézeskalács szoba". Aztán meg kereshetünk másik ilyet, mert kétszer ugyanazt megcsinálni ugyebár nem poén. Bár viccelődtünk rajta, hogy hát akkor tök jó időt mehetnénk. :D

Hétvége

2 hónap után először hazamentünk mindketten S.-sel. Mindenki a saját otthonába és jelentem többet ilyet nem játszunk, hogy külön megyünk, nagyon nem. Egy az, hogy nagyon hiányzott, kettő, hogy én pl totál kiborultam a családomtól. Állandó cseszegtetés tárgya lettem és ez nagyon nem begyere. Szóval nem. Találkoztam D.-vel is pénteken, csúnya este volt, legalábbis alkohol szintben. Szombaton pedig végre elkezdtem amiért egyáltalán hazamentem a vérvételen kívül, amin péntek reggel voltam, ezért utaztam csütörtök délután (1,5 órát üldögélve az állomáson, mert ugyebár ilyenkor kell osztálykirándulást szervezni és a mávnak nem berakni plusz egy kocsit hanem az alapból csak 2+1 kocsis ic-re eladni a helyjegyek felét csak a kirándulóknak így a maradék helyért kb vérre menő küzdelem ment.). De nagyjából sikerült, a szekrényeim fele üres lett, és átveheti öcsém a szobám feletti uralmat.... Mert most már az övé. Ezért szét is ment a hátam, mert az ő régi ágyán aludtam, amiből már kiállnak a rugók, mert több, mint 10 éves a matrac, nem is értem miért nem volt eddig cserélve, de mondjuk már felesleges azért az évente kétszer hazamegyek alkalomért. Mert többször nem tervezem ha csak cseszegtetés a vége. Meg egyébként is már alig vártam, hogy "hazajöjjek", a mi kis lakásunkban, ahol minden ott van ahová raktam/raktuk és a miénk. Plusz marha fura már külön aludni egyedül esténként. Egyszerűen nem megy. Óránként felkeltem, forgolódtam, minden volt csak pihentető alvás nem, szóval ez se begyere téma.

Zöld, megy, puff

 

 Jelentem tegnap egy vadbarom elcsapott, ütött, sodort, gázolt. Annyiféle kifejezés van. A lényeg, hogy kenődtem a motorháztetőre majd megérkeztem a betonra. Viszont a hosszú évek bénáskodó életmódja beérett, fejem nem ütöttem be, még a szemüvegem is a helyén maradt, csontom se tört (mondjuk ez csak később derült ki), mondjuk lett egy fasza estém meg ingyen vacsorám.

Na szóval szépen haladtam volna S.-ért a munkahelyére, mert olyan marhára ráértem, aztán kosaraztunk volna, de még a ház előtti zebrán se jutottam túl. Zöld jelzésnél egy autó szépen ráhajtott a zebrára, én meg ugyebár ott sétáltam, szóval tikitakisat játszottunk és ő nyert. Csaj (mert hogy egy 33 éves, mentőorvos/orvoslátogató céges autóval) rögtön kiugrott, hogy jól vagyok-e. Én még a világomat nem tudtam. Csak feltápászkodtam a földről és a legközelebbi kiálló kőre leültem a járda mentén, hogy aha, élek. És elkezdtem végig nézni a tagjaim, hogy minden megvan és semmi se áll abnormális módon. 3-an is megálltak, hogy kell segítség én meg szépen elhajtottam, hogy dehogy, jól vagyok. A csaj meg rögtön ültetett volna be az autóba, hogy .. már nem tudom miért. Igazából vannak foltok, hogy nem tudom pontosan hogy történt, mert még eléggé meg voltam ijedve plusz a sokk (nem mindennap ütnek el). Aztán feljöttünk hozzánk, ő körbetelefonált, hogy ilyenkor mit kell csinálni, igazából én se tudtam. A vicc az, hogy mikor feltápászkodtam akkor hajtott el egy rendőrautó. Ha még kicsit fetrengek lehet oda jöttek volna. Így utólag belegondolva, mert a sztori végére azt próbálta a csaj kihozni, hogy nem figyeltem és rosszkor léptem le. Pedig nem, vagyis igen, mert elfelejtkeztem arról, hogy lehetnek olyan vadbarmok akik még az utolsó pillanatban át akarnak csusszanni a zöldön. (hazafelé lett világos, hogy merről érkezett, mert nem ismeri az utcákat így nem tudta a neveket) Csak mert amerről jött arról nem lehet egyszerre zöld az én zebra zöldemmel és nem véletlen rántott a kormányon, mert közben a zebrával párhuzamos út zöldet kapott és onnan akart belecsókolni egy másik kocsi. Mindegy.... a lényeg, hogy kisakkoztuk, hogy kórház, röntgen, ha tört valamim majd kerítünk rendőrt. (legközelebb - ne legyen soha többet - azonnal rendőr, nem jópofiskodok, soha többet) Közben S.-t is felvettük, akire a frászt hoztam, mert csak annyival hívtam 20-kor 20 perccel a munkaidő vége előtt, hogy jöjjön haza, majd elmondom. Fogalmam se volt, hogy mondjam el, hogy fellöktek egy kocsival. Szóval kórház, ott kínos feszengés, hogy tartózkodási helyet nem tudok megadni (nincs ideiglenes címem, de most már megkérdezem a tulajt, hogy nem lehetne mégis bejelenteni, mert ez így nem poén) majd várakozás, asszisztensnő leírja hol fáj, küldenek röntgenre, ott kínos feszengés szintén, mert miközben nadrágom a térdemnél, bugyiban fekszek a röntgen asztalon elég kitárulkozó pózban (jobb medence csont röntgen) ott mászkálnak vadidegen férfiak. A csuklómnál nem vártam meg, hogy beigazítson, felpattantam, hogy kérem ez felhúzott nadrággal ülve lesz megcsinálva. Persze nem mondtam de vette az adást, igazából aranyos volt a röntgenes srác, pedig kb futószalagszerűen dolgozott szegény. Aztán várakozás, várakozás. Nagy nehezen behívtak, kőbunkó 30as orvos. Még akkor úgy gondoltam halál felesleg a rendőr ha nincs bajom, csak felesleges kör, így mondtam, hogy közös megegyezéssel nem hívtunk. Akkor minek vagyok itt? Mert úgy tiszta. Akkor rendőrt kellett volna hívni, minek vagyok itt? Majdnem lecsaptam a végére, hogy azért mégis elcsapott egy autó és szeretném tudni, hogy csak csúnyán megzúztam magam vagy valami komolyabb baj van. Beültettek ultrahangra, hogy várjam a doktornőt, 10-15 perc és jön. 35-40 perc múlva jött is egy másik beteggel és meglepődött, hogy én ott vagyok. Aztán gyorsan megvizsgált, kicsit leszidott, hogy ne védjem az autóst, engem ütöttek el, én voltam a gyalogos, akinek elsőbbsége van. De amúgy rendes volt meg kedves a maga módján. Aztán megint ücsörögtem egy sort, de rendelőn belül, ami azért volt vicces, mert így végighallgattam egy nőt akinek fáj a csípője, dereka és csak azért a traumatológiára jött, mert az ortopédiára olyan sokára kapott időpontot de hát ez neki nagyon fáj, aztán kiderült, hogy a reumatológia kell neki nem az ortopédia. Aztán egy bácsit aki herpeszes, meg egy nőt aki beverte a fejét és tetanuszért jött meg egy koponya röntgenre, mert 2 napja szédül. Na de aztán sorra kerültem, mert megérkezett egy tényleg rettentően kedves főorvos, megvizsgált, sőt siettette az asszisztenst, hogy na hol vannak a röntgenek hadd nézze meg, ne sokáig kelljen még várnom ("hadd menjen haza a kislány, jajj, bocsánat, a hölgy" :D), főleg, hogy úgy tűnik semmi bajom, mert a hasam nyomásra egyáltalán nem fáj. A lépem a koromhoz képest kicsit nagyobb, de belefér. Aláíratták, hogy saját felelősségre hazamegyek (nem mintha bent akartak volna tartani, ez egyszer sem merült fel szerintem, de mindegy) aztán már ajtón kívül voltam, ahol az autós csaj egyből vetődött, hogy na mi az eredmény. Onnantól kezdett el spekulálni, hogy én nem közlekedtem szabályosan. S. meg kb falramászott amíg várt rám, amíg bent voltam, mert rettentő sokáig voltam bent és már azt hitte baj van és a következő hordágyon én érkezem. Szóval eléggé ráhoztam a frászt. A csaj még egy 20 percig szütyögött azon mikor elindultunk haza, hogy jajj, 10 óra (mert ja igen, 6ra értünk a kórházba, majdnem 10kor jöttünk el, úgy, hogy 7kor már a kezembe volt a röntgen) és semmit nem ettünk, akkor már vacsorára vesz valamit nekünk. Kétszer mondtam, hogy de nem kell, van otthon kaja. Igazából már szabadulni akartam és végre pihenni. Köröztünk a széll kálmán tér környékén amikor nagy nehezen kiszúrt egy pizzériát, pizza jó? jó, csak haladjunk már. 2 pizza, természetesen a nagyobb (32 cm), mert itt már pofátlan voltam ha már ennyire kaját akar venni meg járt hozzá 3 csokis palacsinta, szóval S. mai ebédje is meglett ha már főzni nem tudtam este. És nagy nehezen hazaértünk. Még raidre beestünk, poénkodás megvolt azzal, hogy béna voltam, aztán beszéltem anyuval facebookon, a frászt hoztam rá is, aztán megkajáltunk aztán fürdés és rekordsebességgel aludtam be és fogalmam sincs mikor. S. még simogatta a hátam aztán se kép, se hang. Reggel ugyanabban a pózban ébredtem ahogy lefeküdtem és nem bírok a jobb oldalamra fordulni. Nehéz a mozgás, vagyis jobban mondva bármilyen megmozdulás. Plusz anyu szerint tök jó, hogy most nincs kék foltom, de 3-4 nap múlva olyan sötétlila leszek, hogy öröm lesz nézni, mert a mélyizmos sérülések addigra jönnek ki.

Szóval most próbálom kitalálni, hogy mi legyen. Feküdjek egész nap itthon vagy másszak be legalább biometriára (úszás esélytelen), mert ma osztják ki a feladatokat meg határidő megbeszélés van meg egyébként is. Nem tudom... de van még időm eldönteni, mert csak 2től lesz az óra. Mondjuk a biztonság kedvéért ráírtam csoporttársra, hogy ez és ez történt, kikérné-e a feladatot nekem. És a legszörnyűbb, hogy nem tudom eldönteni melyik izomfájdalom mi, melyik az autóval találkozás miatti és melyik a vasárnapi kosár utáni izomláz. Szóval most fetrengek és szenvedek. Aúcs..

Ui.: A múlt heti minőségirányítási zh meglett. 2-es lett.. Ezt a mázlit. Legalább ebben szerencsém volt.

Zh élmények

Nem nyert kategória... Olvasgattam, olvasgattam a diákat. Bementem, leültem, bazinagy előadóban rengetegen voltunk. Kivégzőtiszt kategóriájú felügyelőkkel. Néztem a zh-t és egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. 3 esszé kérdés. Egyiknél a kérdést se értettem nem hogy megválaszoljam... Aztán kijöttem, telefon elő (mert ugye nem tudtam kinyomtatni, de telefonra gyorsan felraktam az összeollózott pdfet utolsó pillanatban délután), diák megnéz és bazmegol. Így átgondolva 3ból két kérdést tudtam volna ha tudom, hogy arra a diákra vonatkozik a kérdés. Na mindegy, majd megyek pótzhra. Mondjuk azért nem esik valami jól, hogy az első bme-s zhmat így eltoltam. Lesz ez még így se úgyérzem... De legalább úszáson megdicsért tanárnő, hogy ügyes vagyok és látszik, hogy az izomzatom is kezd emlékezni, hogy én egyszer valaha elég sokat úsztam, mert ugyan a tempóban még lassú vagyok, de bírom tartani az iramot. Ahol gyorsat kellett úszni ott gyorsat úsztam, ugyan majdnem medencébe fulladtam párszor, de sikerült. Szóval legalább mára ennyi sikerélmény volt. Ja meg az, hogy a majd 100 emberből biometriára 12 embernek nem sikerült beküldeni az első feladatot, és én nem vagyok köztük, ráadásul tipikus hibát vétettem, szóval nem csak én voltam ilyen marha. Megnyugtató.. Mondjuk azt is mondta tanárúr, hogy némelyik ember feladatához a saját táblázatában azt írta szörnyű. Hátha az enyém nem tartozik közéjük... Majd kiderül ez is.

Első nehézségek

Mára volt a hivatalos első leadás biometria 2ből az első otthoni feladatnak. Tegnap estére összeszenvedtem valamit, elküldtem. Ma reggel 6:17kor (!) visszaírta a tanár, hogy hüm, hüm. Hazajöttem, megválaszolgattam, ment vissza a javított verzió, érdekel, hogy még mennyi hiba lesz benne, mert úgy vezették elő, hogy a 2-3 visszaküldés az általános, nem kell megijedni. Hát köszi.. Na majd kiderül. 

Holnap meg minőségirányítás első zh, a felét nem értem a diáknak. Vagyis jobban mondva nem tudom vajon hogyan és mit fog belőlük számonkérni, szóval ááá. Ráadásul nem lehet nyomtatni a diákat, mert jelszóvédettek, így holnap még kijegyzetelem belőle a dolgokat, mert biometria előadásra be kellene most már jutni. Főleg, hogy szerintem kiadják a második feladatot, hacsak még nem adták ki, az roppant kellemetlen lenne ha már megtörtént volna. Szóval be kell menni, nincs mese. 

Az általános fáradtság amúgy egyre rosszabb, mert totál kezd megborulni az alvásrendem tőle, mert igyekszem szabadnapon vagy csak úgy kialudni magam, aztán este nem leszek fáradt, fenn maradok, másnap ha korán kell kelni megint fáradt vagyok, szóval sehogyse jó. Még szokni kell a dolgot. 

Együttélés pedig egyre jobban tetszik. Jó dolog hazajönni és itt találni S.-t vagy várni haza vagy csak ellenni itthon kettesben. Jó móka, meg tervezni a menüt a hétre, meg bevásárolni meg egyébként is.

Alváshiány, betegség

Tegnap végül nem jutottam be gyógyszerkémiára, se bioinfo elméletre, itthon fetrengtem betegen. Ma meg elaludtam.. Felkeltem S.-sel, bekészítettem a napi kajáját, elment dolgozni én meg visszamásztam az ágyba melegedni, mert nagyon hideg volt és csak 5 percre csuktam be a szemem.. 3 óra alvás lett belőle, ezzel lekésve a biotermék tech órát, ráadásul gyorsan a lakást is olyanná kell tennem, hogy a tulaj nyugodtan feljöhessen úgy, hogy nem kap szívrohamot, mert csak ma 3kor tud felugrani a tv-ért, amikor egyikünk se lesz itthon. Szóval öröm a köbön. Nade alkalmazott biokémre mindenképpen be kell jutnom, mert mta-s előadók vannak és érdekel a téma is, szóval kezdődjék a nap így délután fél 1kor.

Ui.: és nem, nem vagyok olyan hullafáradt, hogy legszívesebben ágyban maradnék még 3-4 napig.

Good morning!

Be kellett vetni a nehéztüzérséget, mert tegnap is elaludtunk, ezért S.-nek nem volt ideje reggelizni. Így ma reggel a második csörgés egy nagysikerű kedvenc volt... reakció S-től: Ez meg mi?!

De lassan nekem is ébredni kellene teljesen, mert indul a nap és van tennivaló bőven. Ráadásul egy csodás 3 órás gyógyszerkémiával kezdünk, dejó... Annyira várom, de annyira, hogy arra már szavak sincsenek. Na irány hajatmosni, aztán reggeli, ebéd odapakolás és iránysurány.

Tökéletes palacsinta recept

(A kép csak illusztráció)

• 3 egész tojás
• 4 púpos ek cukor
• 12 púpos ek liszt
• 1 cs vaníliás cukor
• 1 tk só
• 0,5 dl olaj
• 480 ml tej

Odaégethetetlen ha nem kezd az ember belenyúlkálni.. :D A végén túl sűrűnek tűnt így kis tejet még raktunk bele, najó, raktam ezzel kiborítva S.-t, és oda lett a sikerszériája, mert így az első is tökéletesre sikerült. Szóval a receptet követve tök jó lenne az összes. És palacsinta sütő méretétől függően 10-15 darab között lehet csinálni, nekünk ha jól számoltam 12 lett 24 centis serpenyőben (nincs palacsintasütőnk). 

Péntek 13? Inkább szombat 14!

A sütőpucolás csúfos véget ért. Elsőkörben találtam egy olyat, hogy meleg sütőbe almaecet+cukor, valamennyit fel szedett ugyan de bele is döglöttünk majdnem a szagba, aztán még próbáltam vakarni kicsit, feladtam, így szagtalanításra ment egy kis citromlé forralás, erre ma mondta anyu mikor megkérdeztem, hogy meleg sütőbe só, azzal kijön és máskor még frissen só rá, lehet tovább sütni aztán meg kitörölni. Na majd később kipróbálom, mert természetesen lebetegedtem, így most a teakúra folytatódik és ágyban vagyok, S. meg reggeli-ebédet csinált meg felporszívózott meg elmosogatott, hogy pihenjek, szóval nagy szerencsém van ezzel a sráccal, érdekel mikor lesz elege. :D De azért elég kiborító, hogy így egyik napról a másikra nagyon durván lebetegedtem. Torkom kapar és fáj, köhöghetnékem van, de csak kiköpöm a tüdőm verzió, mert jobb nem lesz tőle és olyan nem vagyok jól érzés. Nagyon nem jó. Helyre kellene rázódni hisz így hogy megyek kedden úszni?

Teaidő!

Szutyok egy idő van. De elindultam nagynehezen és beszereztem a mazsolát meg a lisztet meg még egy halom mindent, pl fűszereket, amik hiányoztak vagy láttam velük receptet amit szeretnék megcsinálni. Aztán hazaérve megcsináltam a kinézet receptet kicsit átalakítva. Mazsolás rizs volt mézes fahéjas almás sült csirkemellel meg egy kis húsleves utánzat (répa, csigatészta, húsleves kocka). A sütőben természetesen az alma a végén elindult és kifutott nagyon csúnyán, így kellett egy félórás szellőztetés, mert füstölt az odaégett cucc a sütőben, de maga a kaja egész finom lett. 

Utána meg elkezdtünk teát inni, egy bödönnel már elfogyott, a másodikat most fogom elkezdeni inni, mert kapar a torkom és most marha jól esne ha lebetegednék..  Ha a sütőnek nagy nehezen nekiállok, akkor utána megcsinálom a krumplis pogácsát, mert ott van a hűtőben a tegnap megmaradt krumpli, el kellene használni és annnyira kedvem lenne egy kis meleg pogácsát nyamnyogni. Szóval még 5 perc vagy 10, vagy 15, és elkezdem, becsszó.

Második hét vége

Továbbra se történt katasztrófa, talán nem kellene tartanom ettől, hogy be fog következni? Tudom, tudom, túl negatív vagyok, de nehéz levetkőzni 1 évtized megszokását. A főzőcske egyre jobban tetszik. Tegnap sütőben sült fűszerezett mustáros máj volt (mustár kuka, méz jöhet) meg krumplipüré csemege uborkával. Mára mézes-fahéjas almás csirkemell és mazsolás rizs van betervezve meg a tegnapi maradék főttkrumpliból krumplis pogácsát szeretnék csinálni. Csak ahhoz kellene liszt, a rizshez meg mazsola, szóval mindjárt összekapom magam és elszaladok ezekért. Meg ráadásul rendet kellene rakni és porszívózni meg körbenyalni a lakást, mert holnap vagy hétfőn jön a tulaj, elviszi a tv-t, hogy ne porosodjon itt meg használni is tudja. Szóval van tennivaló, de alakulnak a menetrend, megszokások, napirendek, szóval még mindig mélybordó köd és bódottság :)

Ui.: ó, és igen, pénteken mégsincs laborom, nov 25 után tömbösítve lesz megtartva, így most S. nagyon utál.. :D

3. nap

Rászokni rászoktam a "hajnali" kelésre viszont nem bírom kategória van. S.-nek összekészítettem a cuccát aztán még visszadőltem aludni egy másfél órára mikor elment de mikor csörgött az óra, hogy na ennyi volt  a plusz alvás úgy éreztem mintha a fogamat húznák. Nagyon-nagyon nem volt kedvem ébredni így az első komolyabb kávé elfogyasztása megtörtént különben nem bírnám a mai napot. De S. is hullafáradt, pedig éjfél előtt már alszunk, az elmúlt félévben pedig sose feküdtünk fél 1, 1 előtt, szóval fene se érti. Na de ebook olvasó bepakolva hátha lesz rá időm (és ugyan tudok mit csinálni a 2 és 1 órás szünetemben de azért biztos ami biztos), papírok bepakolva amit intéznem kell és mindenre elszánva azt hiszem lassan indulhatok is.Aztán meglátjuk hogy bírom a gyűrődést éjfélig, mert megint lesz raid, bizony. Hazaesek 7 után és rögtön leülök kb játszani, áá, nem vagyok kocka dehogy. Na még vágok fel almát és akkor a kajacsomagom is készen lesz teljesen. Mit felejtek el, mit felejtek el.. nem tudom.. majd napközben kiderül. És jelentem rászoktam a reggelizésre. 23 évesen... ideje volt.. :D

Új ruci

Régen volt már cserélve a kinézet de most napok óta gondolkoztam rajta így íme. X hónap, év fene se tudja mikor volt cserélve, de most lett és úú, fene se tudja meddig marad, lehet gyakrabban lesz kedvem, időm cserélgetni, vagy nem. Haladnak a dolgok, második nap is túlélve és az első úszás óra. Hát nem mondom eléggé durván elszoktam attól, hogy mozogni kell, szóval most vannak problémák. Egy kis izomláz, egy kis hátfájás egy kis ááá. De majd elmúlik, de jól esett és jó volt és mondjuk lehet az is növelni fogja a mozogjunk és konkrétan úszást mozogjunk, hogy 2 percre van az uszoda. Kb csak átsétálok az út másik oldalára. Szóval mondhatni a szomszédban van. Najó, ezért is választottam tesinek, nem probléma ha elalszok és nem kell ott hajat szárítani, megmosni, mert jövök haza és az első órám előtt még belefér. A mai napi órák meg szintén ááá, a biometria dögunalmas statisztika. Mondjuk lehet az se segít, hogy majd százan vagyunk a teremben így haladni nagyon nem haladtunk és természetesen az eddig kiderült otthon hagyott jegyzetek közül pont a kísérlettervezés füzetem maradt otthon, ami ennek a tárgynak az alapja, nomindegy, majd ha hazamegyek valamikor elhozom. Aztán aztán van a minőségbiztosítás, hát az egy roppant unalmas és kényelmetlen tárgy, a padok miatt. Hihetetlenül kényelmetlenek és ülhetetlenek. Bárhogy próbáltam helyezkedni sehogy se volt kényelmes, de járni kell rá, mert azt mondta a tanár ha jól viselkedünk, akkor nem lesznek zh-k csak egy elővizsga meg persze utána egyéb vizsgaalkalmak, de évközi számonkérés nem lenne. Amúgy eddig van egy kiselőadás, 4 önálló feladat (statisztikai feladat) a listán illetve 4 zh, 1 szóbeli vizsga, 1 írásbeli vizsga pedig még csak 2. nap telt el.. holnap is két óra plusz gyakorlat, csütörtökön is két óra aztán a péntekről kiderült, hogy a labor nem minden héten van, ami örömhír, de hogy pontosan hogy lesz gondolom csak csütörtökön derül ki. Meglátjuk, meglátjuk.

Első hét, első iskolai nap vége

Túlélve, teljesítve. Eddig semmi olyan nem merült fel, ami megoldhatatlan lenne. A szagelszívó működik, csak bénák voltunk (kihúzható, jééé, ilyen is van?). Zuhanyfüggöny továbbra sincs, de kezdünk belejönni és a fürdőszoba szőnyeget száműztük fürdés idejére, meg úgy egyébként is. 

És a legmeglepőbb dolog, hogy nagyon simán rászoktam a 6:20-as kelésre (felesleges korábban. Nekem csak 7:40-50 között kell elindulnom ha 8-tól vagyok, S. pedig elkészül ha akkor kelünk), legalábbis még nincsen meg a hullafáradtan összeesek dolog, mondjuk nincsenek is még raidek, így éjfélig kb sose voltunk fent, talán csak szombaton és asszem ennyi. Teljesen nyugdíjas tempóban vagyunk, 11-12 előtt már alszunk. :D Így mondjuk egy csomó minden beleférne a napomba, de még nem teljesen sikerült tesztelni, mert természetesen, múlthéten 2-3 napot ágyban fetrengve töltöttem, mert szarul voltam. A hétvégét pedig ellustálkodtuk. 

Most meg zuhog az eső, így nem tudtam elindulni ahogy terveztem, mert gyalogos témák lettek volna. De még kicsit várok aztán elrongyolok boltba mosószerért, mert sikeresen elfelejtettük anyuval (úgy volt szombaton hoz nekem occóért), és hétvégén nem néztem meg jól és csak fehér ruhákra valót vettünk S.-sel, és mivel van benne fehérítő, ezért nem merem a színes ruhákkal kipróbálni. De mosni kellene, ezért sokáig nem húzhatom a dolgot. Mondjuk lehet úgy szervezem, hogy hazajövök, elindítom a mosógépet és elmegyek S.-ért, mert nála sincs esernyő és nem kellene, hogy teljesen elázzon amíg hazaér, elég volt, hogy én megáztam, amíg hazajöttem az egyetemről. (ahol egyébként reggel rekordsebességgel találtam meg a termeket, pedig jól elvoltak dugva, bizony) Szóval van program bőven, főleg, hogy ki kellene gondolni a vacsi-holnapi ebéd témát. Hmm, hmm, azt hiszem meg is van. Mert jelentem eddig S. hősiesen túlélte az összes konyhai próbálkozásomat.. :D

Na de az első tanítási nap. Hazudnék ha azt mondanám totál nyugodtan indultam el reggel, mert nagyon nem. Alapból kezdődtek a problémák, hogy merre is lehet a terem. Magamon is meglepődve simán leszólítottam egy csajt, hogy bocsi nem tudod merre? Még mák, hogy megkérdeztem, különben sose jövök rá, hogy az épületet megkerülve lehet megtalálni, keringtem volna az épületben sikertelenül, mert a C lépcsőháznak külön bejárata van. (vagy lehet valahogy alulról is megközelíthető, majd ezt szerdán kiderítem a lyukasóráim alatt) Szóval nagynehezen meglett, de semmi kiírás a termen, viszont hatalmas, lábremegve léptem be, hogy de ciki lesz kimenni ha rájövök rossz teremben vagyok és már a tanár bent volt beizzítva a technikát, szóval mindjárt órakezdés, de jóóra, a falra vetített diából rögtön kiderült. Előremászás, első padsor, környékemen senki, na nem baj, egyedül ülök, de senki mellé nem akartam csak úgy beülni, főleg, hogy az egész kar együtt hallgatja szóval kivártam a következő órát mikor már csak biomérnökök maradtak elvileg. Nadeszóval az óra nem volt rossz, technológiamenedzsment. Az előre küldött anyag alapján ritka rossznak tűnt, alapul véve az eddigi közgázos tárgyaim, de ez most kifejezetten tetszett, mert jó az előadó és jól is adja elő. Nem egy száraz valamiként. Ráadásul a példái is nagyon jók, szóval erre tuti be fogok járni, mert amúgy tanulhatatlan lenne. Következő óra már viccesebb volt. Táplálkozási biokémiai és dietetika. A dietetika rész kb csak annyi, hogy kiselőadást kell csinálnunk, mert a bme-sekre állandóan panaszkodnak, hogy nem tudnak előadni, így msc-n most gyakoroltatják a diákokat. Ééés áttörés, páros munka vagy egyéni, gyors oldalra fordulás, mellettem ülő lánnyal rögtön egymásra mosolygás és lennél a párom kérdéskör után első személyes ismerős abszolválva. Mert facebookon már találtam egyet. Mondjuk eddig két olyan ismerős, akik közül egyikkel sem azonos szakirányon vagyok, namindegy, de legalább ismerős, haladok. Viszont ezekből a tárgyakból csak 2 hét múlva lesz megint óra, mert jövőhéten egyetemi sportnap van és tanítási szünet. Így rögtön az elején.. jól nyomják :D Érdekel milyen lesz a többi óra meg egy óra alatt mennyi anyagot veszünk meg ilyenek, mert most biokémen nem vettünk, csak megbeszéltük a számonkérés, félév menetét meg a témákat lestipistopiztuk. Mondjuk azt hiszem akkor tudom mit fogok csinálni a szabadnapon, gyűjtöm az anyagot, mert jobb minél hamarabb megcsinálni, nov 25-re kell kész lennünk, de inkább most nem hagynám a végére mikor tanulni is kell majd nem keveset gondolom, meg ki tudja még miből milyen "házifeladatot" kapunk. (laborból szerintem tuti lesz jegyzőkönyv, még az is szép meló lesz, hétről, hétre)

Új lakás, új otthon

Hát elég pörgős, és eseménydús volt a hétvége a költözéssel. Úgy mára, tegnap estére mondom azt, hogy kész a lakás (a takarítást - felmosás, porszívó - kivéve). 

Mostanra kerültek a helyére a dolgok és derült ki, hogy pl a net kutya lassú, 1 megás, letöltés kb esélytelen, esti raidelés is necces illetve a szagelszívó egyáltalán nem működik. Így se lámpa se szagelszívás nincs a tűzhely fölött. Ez így tegnap este derült ki mikor a krumpli már össze volt vágva, hogy kisüssük a brassóihoz, amit S. anyukája még szombaton küldött meg megcsináljam mára S. ebédjét meg a sajátom, meg az adagot elnézve szerintem a vacsora is ez lesz vagy még nem biztos, még kitalálom. 

Este pedig jön a tulaj és aláírjuk a szerződést, mert pénteken még nem volt ugyebár S. itt, meg szerződés se volt a csajnál, mert szaladós üzemmódban volt így csak bérleti díjt adtam át, arról írtunk fecnit, hogy átvéve és ma írjuk alá a rendes szerződést, akkor megérdeklődjük, hogy akkor ez mi merre. A szagelszívó kéne nagyon, a netet meg hogy nem lehetne erősebb csomagra venni és akkor akár mondjuk le a tv-t, kell a ráknak. Így csak elég kocka kinézete van a lakásnak, mert az egyik falnál két íróasztal, közötte egy polc és arra raktuk a tv-t, ami igazából egy monitor. Szóval olyan mintha egymás mellett lenne 3 monitor, áá, kicsit sincs kocka kinézete, dehogy. 

A fürdőbe meg valahogy szereznünk kellene zuhanyfüggönyt, mert így minden egyes alkalommal eláztatunk mindent, egyszerűen még vagy egyébként se tudunk úgy fürödni, hogy ne menjen ki víz. A ruháinknak viszont príma helye lett, minden elfér úgymond, a konyhát még épp belakom, de már egész jól haladok szerintem, már kezd alakulni, hogy minek hol legyen a helye. A fürdőbe még lehet kellene valami fogas vagy valami az ajtóra, mert most a törölközők csak a törölköző radiátorra vagy mire férnek és elég szűkösen illetve kisebb dolgokat nem tudok a fürdőbe rakni, mert a polc nem engedi plusz a mosógép felett van így ha valami leesik onnan van esély rá, hogy mellé, mögé, bele esik és az életbe nem bányászom ki onnan. 

A zöldség tárolás is kérdés, mert a hűtőnk nagyon apró, így benne biztos nem lesznek azok a dolgok, amiket nem muszáj hűteni, de hogy a padlón vannak az annyira nem kóser. Plusz szereztünk vízforralót, kenyérpirítót így teljesen komfortosan érzem magam, már csak egy elosztó kell, hogy a kenyérpirítót áthelyezés nélkül tudjam használni. Majd holnap elindulok és beszerzem még a hiányzó dolgokat, úgymint lavor, mert az sincs.

A környék amúgy továbbra is tetszik ráadásul reggelente max 20 perc alatt bent leszek a suliban, szóval ez külön öröm, nem kell sokkal korábban kelnem, mint anno otthon, most max azért kell, hogy rászokjak a reggelizésre, plusz S.-nek összekészítsem a kajáját amíg készülődik. De amúgy eddig minden tetszik és úú, majd egy hónap múlva mikor jön az első tényleges számla plusz fizetés és már egyetemre is járok kiderül mennyire lesz úú, de eddig jó.. :D És mondtam már mennyire tetszik a mi kis lakásunk? A miénk (jó, béreljük) és úú, tök jó :D

Pánik, pakolás, költözés

Táboros bejegyzés idén a megnövekedett tennivalók miatt elmarad. Amúgyse kíváncsi senki se a véleményemre. De amúgy én jól éreztem magam, csak a tábor egy jelentős részében totál lekötötte a figyelmem a nincs albérletünk mizéria, aztán a végére oldódott meg, hogy van. 

És tényleg van, pénteken vagyis holnap költözök oda. S. pedig szombaton. A gatyánk rá megy, de jó környéken van (Kondorosi út), és a lakás is tetszik, mert szép meg jól berendezett (mondjuk venni kell asztalt a gépeknek és nincs rendes ruhásszekrény csak pár polc...) és egyébként is. A mi első lakhelyünk lesz. Teljesen rá vagyok pörögve a témára. És pakolás ezerrel. Nagyon kiborító összepakolni egy félszobát, hogy akkor költözök, mert úristen még ez is kell meg ez is és ez vajon kell? Nem, ez nem kell, csak a helyet fogja, de mi van ha mégis kell? Szóval jó kis dilemmák vannak. De alakul a molekula. Holnap összerakom a ruháim. A télieket is csomagolnom kell. Meg a maradék kimaradt egyetemi cuccot és meg is leszek. Talán. Remélem. Ajj... nyomás aludni, reggel korán kelés. Este még anyuval a konyhai dolgokat összepakoljuk. Saját háztartásom lesz! Szerintem karácsonyt nem vártam ennyire gyerekkoromba, mint most a péntek-szombatot meg úgy egyébként az elkövetkező heteket, hónapokat, éveket. Összeköltözök egy pasival! Bizony. Fű, tiszta jó lesz, hogy nem utazgatunk hanem mindig ott leszünk egymásnak és egyébként is. Budapesten fogok élni! Így 7 évvel az első ilyen kijelentésem után (megyek pestre tanulni) sikerült is összehozni. De talán jobb is, hogy csak most és S.-sel. Minden klappol és minden mélybordó és minden a legeslegjobb. Na tényleg megyek és lelövöm magam. Már csak 1 napom van elkészülni mindennel, aztán budapesti lakos leszek, leszünk. Mi együtt S-sel.

Csak mindent időben!

Délután 3-4 körül kezdtem el nyomtatni a tankönyveket és az egyéb nyomtatni valót. 6:40kor felraktam S.-t a buszra, és elköszöntünk, hogy vagy 1 hét múlva pesten albérletnéző vagy 2 hét múlva jön. 8-10 között spiráloztam a tankönyveket. 10-11 talán között játszottam kicsit, mert megígértem még csütörtökön. Éjfél körül elköszönt S. és elment aludni én pedig neki láttam a tényleges cuccaim összepakolásának. Közben még gyorsan kitaláltam az órámra a hiányzó részeket, kinyomtattam hozzá a dolgokat. Elraktam a holnapi, izé már mai innivalóimat a hűtőbe, hogy reggel ne meleg folyadékkal induljak neki a nem rövid utazásnak. 1:44 és azt hiszem teljesen bepakoltam mindent. A bőrönd behúzva, a táskába a marha sok papír, tankönyv. A hátizsákom félig bepakolva már csak a kaja hiányzik belőle, azt hiszem. Töltőket elrakom/raktam. Azt hiszem felkészültem de tényleg. Reggel Leilát összeszedem az állomáson. 6:50kor megy a vonat, szóval 5:45-50kor ajtón kívül kell lennem, ehhez ha még kajabepakolás, fürdés, magamhoz térést is vesszük, 4:30kor kell kelni. 2 ébresztő a telefonon, hajókürt is beállítva, tuti nem alszok el, de akkor most tényleg aludnom kellene. Áááá, tuti valamit itthon hagyok. De azért Rábcakapi vigyázz, jövök!

Ui.: még mindig nincs meg szeptembertől hol lakunk S.-sel. Nagyon nem megy ez az albérlet vadászat. Ami tetszik elkelt, vagy mindjárt elkel. Ami még jó lenne, mert nem totál lepukkant az drága. A lepukkantakra meg még nem mertünk ráfanyalodni, de lehet a végén az lesz.

Lázas munka

Vártam pár választ így még fent maradtam közben elkezdtem a tábori tankönyv apróságaival a szerkesztgetést és már csak azt vettem észre, hogy hopp elmúlt 4 óra. Közben körbenéztem facebookon és találtam albérlet hirdetést, ami szószó tetszett. De azért menni kellene aludni, mert marha korán lesz a 9 óra és menni kell öcsém sulijába iskolalátogatásit kérni. Talán egy kicsit álmos vagyok... és holnap most már mindenképpen el kell kezdenem a mosást a táborra különben bajban leszek. És boltba is menni kellene megvenni a tankönyvhöz valókat meg papucsot. Meg egyébként is. Szóval nem tudom. De most aludni kellene. Ja, kellene. Pedig már épp örültem, hogy dejó, időben fekvő, korán kelő lettem, de mégse. Bagoly maradok.

Bizony, bizony

Felvettek, felvettek, jövök Budapest!

*dobpergés* Sikerült! Felvettek! Hogy hova? Na hova? Hát a BME-biomérnök MSc-re ahová kb esélytelennek tartottam a bekerülést az elmúlt évek statisztikái alapján erre derült égből villámcsapásként, sikerült, megvan a ponthatár és ráadásul simán, magyarul nem én voltam a leghülyébb. :D Fú, hát tiszta jó, főleg, hogy így bizony összeköltözés S.-sel. Jön velem pestre. Néztünk albérleteket, találtunk egy álmaink lakását, erre ma mikor hívta S. az ingatlanost, már kivették.. dejó. Szóval most néztünk másikat, holnap érdeklődik, mert közben bejelentette munkahelyén, hogy váltás és kérdés átveszik-e a pesti központba vagy felejtős és keressen új melót, ahogy lefestette a várható dolgokat nem tűnik valami fényesnek, majd kiderül. Én azért drukkolok, hisz ha nekem összejött ezzel a mérhetetlen negatívizmusommal, az ő optimizmusával biztosan összejön csak most nem hiszem, hogy megfelelően látja a dolgokat a lakás után, mert azt még délelőtt kérdezte, ez meg délután volt, hogy háthát. Meglátjuk. De tervek vannak és álmodozások és úúú. Szóval ha esetleg pesti ismerős olvas, szeptembertől ráérek. :D

Hmm, hmm

5 óra múlt és nem vagyok álmos.. éjfél óta pvpzek wowban... hüm, hüm, aludni kéne. Ja.. kéne..

Nyaralás, szabadság, próba

Na kérem szépen a guild tali vicces volt. Az utazásra elment egy egész délután, így este 10 körül érkeztünk amikor már az ott lévő banda nagyon nem volt szomjas, így röpke 2 óra alatt behoztuk őket és onnantól sokaknak csúnya lett az este vége, de előtte fürödtünk a medencében (és kaptam a bókokat, hogy dejólnézek ki, nekem meg ugyebár hízott a májam ettől is nem csak az alkoholtól és annyira jól esett és fú, hát na, végre megint szeretem fürdőruhában illegetni magam), mert olyan is volt, full extrás ház volt ám, nekünk S.-sel pedig külön szobánk, szóval jó muri volt. Mondjuk nekem az alvás este kimaradt, helyette az este romjait takarítottam el meg reggel reggelit csináltam a bandának és csak utána húztam el aludni, mert 9 körülre teljesen kimerültem és alvás kellett. Mire felébredtem csináltak valami borzalmas levesszerűt meg egész finom lángost, aztán meg ment a vita, hogy na most ki fog neki állni végre a bográcsos kajának, hogy abból estére vacsora legyen, végül a drága házigazdánk neki látott, mondjuk már nagyon nem volt szomjas. Szerintem előző nap óta ki sem józanodott, főleg, hogy reggel máris felessel indítottak. Szóval voltak csúnya emberek ismét estére, nekem ki is maradt az iszogatás napközben, este megkóstoltam az utolsó francia sört meg egy kis gin tonic, mert még sose ittam, és ennyi. Valahogy a péntek esti után nem kívántam a piát, ígyis örültem magamnak, hogy nem voltam másnapos és csak a térdem horzsoltam le, mert azt hittem le tudok ugrani egy lépcsőfokról, hát nem. Na de mindegy, azóta begyógyult, nagyjából. Szóval józanul a sok piás között, meg egy nagyon elázott sírós mage mellett a buli meghalt felkiáltással inkább elmentünk aludni S.-sel így másnap egész kipihenten ébredtünk, sőt már ránk szóltak, hogy haladjunk. Pedig csak nem akartam addig előkerülni a szobából amíg lent van takarítani való, mert péntek estétől szombat délutánig ha láttam mosatlant vagy valami akkor takarítottam. Tiszta beteg... már rám szóltak, hogy üljek már le. Na de előkerültünk, reggeli, aztán indulás haza. Röpke 6 vagy 7 óra utazás, már nem is tudom, de marha sok volt. De hazaértünk Debrecenbe és "örömmel" vettük tudomásul, hogy húgom tényleg itthon van, és egész héten. 

Hétfőn elmentünk a diplomámért, ha már a diplomaosztó kimaradt (szombaton volt, abban az időpontban épp aludtam, kipihentem a péntek estét az ország másik felében.. :D ), igazából csak annyiból bánom, hogy kimaradt az úú talárban diplomával a kezembe fotózkodom, de amúgy kb ennyi. Annyira nem lényeg, amúgyis csak max húgom meg S. és D. lett volna ott. Anyuék nyaralni, nagyanyámmal nem beszélek több, mint féléve, más rokont meg így hirtelen nem tudok, akit csak úgy meghívtam volna, hogy úú nézzétek, végre diplomát nyomtak a kezembe. Szóval a to-n vettem át, a neptunos srác kereste ki nekem, még kezet is rázott velem, mókás volt. Utána sétáltunk és jött a szikra, menjünk állatkertbe. Jó az idő és nem volt kedvünk húgomhoz hazajönni. Szóval állatkerteztünk, jó muri volt, csináltunk képeket meg rólunk is csináltak, meg mi is magunkról végre és állatokat néztünk és jókat röhögtünk rajta, szóval jó kis délután volt. Igazából ez volt az egyetlen értelmes programunk.. :D 

Csütörtökön leadtuk az oklevél másolatom a felvételihez az élelmiszermérnökihez. Péntek este voltunk D.-vel vodkázni a nagyerdőn, mert megmaradt guildtaliról, amit vettem és fú, hát az hosszú este volt, mert még bejöttünk a városba is hajnalban és még lementünk a szokásos helyünkre még egy körre meg csocsóztunk egy csomót aztán egy legénybúcsúhoz egy képre is beálltunk, aztán haza. Aztán hajnali séta és végre húgom elutazott. Anyámék meg másnap reggel érkeztek, mi meg végig aludtuk a végre kettesben vagyunk napot olyan hulla fáradtak voltunk. 

A következő hét pedig hajnalig fent vagyunk, délig alszunk programból állt leginkább. Meg késő esti séta. Megmeg napközben és este közös játék. Fura volt így raidelni, viszont annyira tetszett, hogy tudok közben beszélgetni valakivel meg ha látok valami vicceset neten rögtön megmutatni és nem linkelve csak átnézett a monitoromra vagy én az övére és fú, jó volt. Plusz utolsó nap teljesen rákattantunk a honfoglalóra. Egyre inkább kiderül, hogy ketten együtt jó csapat vagyunk. Csütörtök reggel pedig irány csaba, hazavittük. :D Aztán sikeresen rávett, hogy este mozi és nézzük meg a Worldwar Z-t. Jó, igazából először én mondtam, hogy nézzük, mert érdekelt a trailer alapján, mert nem tűnt durvának. Aha.. mert a trailerből kihagytak ijesztő részeket, plusz 3d-ben néztük, mert csabán csak úgy adták. Ááá, nem rémültem halálra, dehogy. Kb a fél filmet nem láttam, mert csak a szemüveget levéve vagy csukott szemmel néztem a számomra ijesztő részeket. Szóval soha többet ilyen film moziba, nincs az az isten. De legalább kipipálva a listán, láttam ilyen filmet moziban. Látta S. a reakciómat, szóval ez is pipa. Amúgy nem volt rossz film, még tetszett is csak voltak ijesztő részek benne. Ezenkívül volt kártyapartis este meg billiárdos. Kártyában csúnyán kikaptam most, inkább ne is beszéljünk róla, de billiárdban jó vagyok, legalább már azzal nem piszkálnak tovább. Vasárnap jöttem haza, nagyon rossz volt az elválás és nehézkes elalvás. Több, mint 2 hét után totál fura volt egyedül aludni a saját ágyamban. Nehezen is ment. Igazából most is csak azért vagyok fent, mert nem tudom magam rávenni, hogy na akkor fürdés és fekvés, pedig most semmi se húzott fel vagy akasztott ki, mint tegnap este, amikor tényleg elhatároztam, hogy időben fekszem, mert a délig alszom nem játszik. Na de most erőt veszek magamon, mert holnap nem ártana végre kitalálni, hogy a táborba milyen órákat szeretnék ténylegesen tartani, mert csak egy halom ötlet van de kiforrva egyáltalán nincs egyik órám se, vicces lesz így. Elég is volt a spoilerből, irány aludni, holnap vár a "munka". 

Ui.: Hosszabb ideig együttlevés S.-sel probléma nélkül, pipa. Asszem nem lesznek gondok ha kipróbáljuk az együttélést hamarosan.

Ui2.: Voltak durva vacsoráink, egy csomag gumicukor egy doboz jégkrémmel, de hízni nem híztam, szóval a diéta legalább nem lett elrontva, így a legjobb nyaralni :D

Nyáááári szünet

Bme felvételi vicces volt... 10-re voltam "előjegyezve". Ehhez képest bekerültem 2 után, mert a 8 órási csoport délben végzett és csak aztán kezdték a 10 órásokat behívni, ahol volt egy nagy szegedi csoport így esélyem se volt az elején, de már a végére nem is bántam. Minden bajom volt a melegtől. Szédültem, zokni állapot. Nem is jutott eszembe egy halom alapvető dolog, szóval majd kiderül. Hátha volt olyan aki még nálam is bénább volt... :D Utána futás a vonathoz és pont elértem, hétvége meg S.-nél.

Kedden meg itt volt az élelmiszermérnökire a felvételi, ami csak egy elbeszélgetés volt, miért akarok a szakra menni mit várok tőle, szakdogámról pár szó, hanyas lett, mi célja, miből van nyelvvizsgám és hova jelentkeztem még. Na ott sikerült egy óriásit füllenteni, mert nem említettem a bme-t erre beírták, hogy ide jelentkeztem elsőnek én meg nem javítottam így max pontot kaptam. Aki másodikra jelölte az csak 39et a 40ből, szóval kész vicc volt ilyen szempontból. De ha nem jön össze a bme jó lenne ide bekerülni, mert nem hangzik annyira rosszul mondjuk. Kicsit bánom is, hogy nem cseréltem meg hétfőn a sorrendet, de ide van lehetőségem talán ősszel is bekerülni, a bme meg egy dobásos, vagy most vagy soha. A biotechnológust meg be se fizettem, így el se mentem a vizsgára, mert már a hozott pontoknál elbuktam a szintet, eddigi években 80 körül volt a ponthatár a plusz pontok nélküli 90ből, arra esélyem sincs. Hagytam is a fenébe, nincs nekem erre 3 ezer forintom.

Ééés S. sikeresen rávett (mondjuk nem kellett győzködni, magamtól is eszembe jutott), hogy akkor ne pénteken Szolnokon találkozzunk a vonaton, hanem már most utazzak estére egy nappal korábban és pénteken megyünk majd együtt csabáról karosra a guild talira, mert ja igen, guild tali lesz, 3 napos. Péntektől vasárnap délelőttig. Ugyan ezer dolgom lenne még itthon, de egyszerűen már kezdek belehülyülni a hiányába és mivel pénteken nem édeskettesben találkoznánk, ezért a hülyülés tovább tartana amíg haza nem érünk vasárnap kb. De utána meg 2 hetes szabadságon lesz, amit természetesen húgom keresztülhúzott azzal, hogy itthon lesz kb végig. Mármint az első héten, aztán anyámék érnek haza, szóval sehogy se jó :D De szóval izémizé, nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen rá lehet venni, hogy akkor irány surány. 

Mondjuk szóba került az összeköltözés és azóta folyamatosan csak ezen jár az eszem, hogy hova meg hogy és milyen lesz. Már ezzel álmodok, napközben erről ábrándozom és valószínűleg ezért is kezd ennyire hiányozni, mikor máskor azért "simán" kibírtam a hétköznapokat, de most egyszerűen nem megy. És még össze kellene pakolnom a cuccom. Pénteken akartam kitalálni mit viszek, most itt az este rá, mert holnap délelőtt más dolgom van, kora délután meg már utazom. Uhh, nem is tudom, hogy mondjam meg anyunak, hogy izé szóval egy nappal hamarabb megyek. Mindegy, legfeljebb leszedi a fejemet. De megyek S.-hez, megyek S.-hez. Ez már nagyon nem rózsaszín köd, ez már mélybordó.

Kánikula, felvételi, nemalvás

Az elmúlt napokat éppen csak átvészeltem, nagyon durván szenvedtem attól, hogy a szobámban nincs légkondi és nyugati fekvésű. Mint egy minikazán olyan volt. De holnap.. izé pár órán belül már ma felvételi, a bme-re. Annyira jó lenne ha sikerülne, de most kezdek csak igazán rettegni tőle, hogy atyaég, ha most valamibe durván belekérdeznek és nem tudom a választ, akkor rossz pontokat kapok és ugrott a nagy álom. Jó, igazából eddig úgy voltam vele, hogy esélytelen de azért adjuk meg az esélyt neki hátha mákom lesz, és mivel mostanában folyamatosan szerencsém van (nyelvvizsga, záróvizsga) így tök jó lenne ha ebben is, mert akkor ősztől irány pest és összeköltözés lehetősége S.-sel, ami nagyon-nagyon-nagyon jó lenne. Na de most aludni kellene legalább ezt a 2 órát indulás előtt, de iszonyatosan meleg van...  ÁÁÁ, felvételi, felvételi, felvételi. Utána meg utazás S.-hez hétvégére. Ez a része mondjuk kissé megnyugtat, de attól még ááá, felvételi, felvételi, felvételi.

5 év kemény munkája

Szakdolgozat: 5

Szakdolgozat védése: 5

Biokém tétel: 2

Mikrobiológia tétel: 2

Biomérnök tétel: 2

Szóval jelentem BSc diploma meeeegvaaaaan, megvan, megvan, megvan :D Nem a legfényesebb jegyek lettek a záróvizsgán, de izgultam, mint állat, ráadásul első voltam és kihúztam a legszarabb tételeket, amit csak lehet. Az elsőnél azt se tudtam miről szól a tétel, a másodikkal nem voltak gondok, na de a harmadik... sikeresen át se néztem, mert csak nem lehetek olyan béna, hogy 20 tételből a 18ast húzom, és de. De mivel a szakdogám hasonló volt így szerintem belevették, hogy najó, gyenge kettesnek elég lesz. Éééés valószínűleg az is jó húzás volt, hogy nagyban elmeséltem még a szakdoga leadásnál, hogy élelmiszermérnökire megyek tovább, mert a jegyek elmondása után drága tanszékvezető utána mondta, hogy reméli ott megtalálom azt a témakört, ami jobban fog tetszeni és érdekelni, mert ezek nem azok.. :D Szóval végre volt egy jó húzásom, dejódejódejó. Megvan, megvan, megvan. Fú, tiszta jó érzés, hogy ennyi volt, vééégre a hátam mögött hagyhatom drága tanszékvezetőm meg a bsc-s rémálmot és indulhat valami új. Vagy msc vagy munka, még kiderül. 21 bme felvételi, 25-28 élelmiszermérnök, biotechnológus. Szóval holnaptól tanulok. Nincs lazsálás, a felvételinek jól kell sikerülnie.

Pánik vagy nem pánik

Nem tudom, nem tudom, nem tudom, áááá. Próbálok nem negatív lenni, de ahogy végig nézem a tételcímeket és próbálok pár mondatot mondani róla egyre gyakrabban ütközök abba a problémába, hogy egy szó se jut eszembe róla. Vagyis holnap a drága tanszékvezetőm tekintetének kereszttüzében se igen fog több eszembe jutni, talán még a nevem se. Anyám ki fog nyírni. Alapból szar hangulatban van napok óta, ma még öcsém is kihúzta a gyufát meg nagyanyám is, szóval én már csak hab leszek a tortán holnap. Félek, és rettegek és nem akarom, és még idő kellene és áááá. Mind meghalunk. Nem kellett volna felvennem mostanra, decemberre simán jó lett volna és akkor most égetnem se kellene magam, hogy annyira balfasz vagyok, hogy nem tudtam megtanulni.

Zsírsav szintézis

A mostani hétvége is mese mesés volt csak rövid. Igazán lehetnének a hétvégék 5 naposak a hétköznapok meg 2. Szombaton fél5kor keltünk, délig szedtük a cigisdobozokat de felülmúltuk magunkat, 500 felett lett, így simán meglett a minimum meg a plusz darabszám is. Szóval max összeg bezsebelve (ha megjön az utalás). S. pedig hősiesen jött, sőt azt mondta még élvezte is, hát most egy fokkal élvezhetőbb is volt talán, meg eredményesebb is ugyebár így persze, hogy jobb volt a hangulatunk. Mondjuk délben szakadt a cérna, hogy éhenhal :D Így irány haza és gyorsan házigyros összeütve, magamhoz képest egész jó lett, bár mondjuk a feladatszervezéssel még vannak problémák (amíg sül vágjunk vagy mosogassunk, stb) de ez már csak szépséghiba. Aztán aztán este focimeccs nézés volt, hihetetlen, sőt megdöbbentő de egyre jobban élvezem a meccsnézést, jól tudok rajta szórakozni, főleg a focisták miatt. Ahogy kinéznek, meg amilyen nagyhalálokat előadnak, teljesen jó szórakozás. :D Ma meg star trek nézés volt, megfertőzés sikeres. Legalább az egyik kedvencem tetszik neki, hamár a többit unalmasnak találja... :D Mondjuk így átgondolva ja, sokak nem szeretik a kedvenceim így teljesen érthető, de itt vannak a magányos hétköznapok mikor meg tudom nézni őket így biztos nem lesz vitatéma egy ideig, hogy "már megint azt a vackot nézed". A hétvégi lista pedig részben sikeres volt, játékon belül be lettek állítgatva amik kellettek és amiket egyedül nem tudtam volna, játékon kívül pedig próbálkoztunk a fénykép készítéssel. Hát busz indulás előtt sikerült rájönni egy fontos dologra, be lehet állítani az ő telefonját úgy, hogy nem muszáj a fényképezés gombot megnyomni, hanem bárhol megérintve a képernyőt fotóz, viszont a buszváró közepén, idegenek tekintetének kereszttüzében valahogy nem megy az ilyesmi nekem. Amúgyis lelki stressz a fotózkodás, hát még nyilvánosan. De legalább egy közös fotót sikerült lőni a hétvégén, meg egyet a váróban, így már van kettő, szóval haladunk, még a végén lesz olyan, amit nyilvánosságra is hozzunk, mert mindkettőnk áldását adja rá :D De életemben először késztetést érzek arra, hogy úú fotózkodjunk, legyenek közös fotók, mert az jó és kell és egyébként is. Csupa új érzés, tényleg kiskamasznak érzem magam, legalább a viselkedésem fedésben van vele. Na de most elmászok, tanulok amíg hazaér, aztán alvás, ugyan 11ig aludtunk ma, mégis olyan fáradtnak érzem magam mintha egész nap talpon lettem volna. Lehet még a tegnapi nap utóhatása, pénteken 4 óra alvás, szombaton későn fekvés, nem jó ez így.. :D 

 Ui.: 74 %os szóbeli nyelvvizsga, jeee. 80 % listening, 67,5 % beszédkészség, szóval összesítve 74, így megvan, megvan, bibibi.

Ui2.: 8 nap és záróvizsga, ááááá!

Fibrilláris fehérjék, globuláris fehérjék, avagy él(g)jenek a záróvizsga tételek

A péntek délután alakulása teljesen pozitív lett végül. Vizsgára indulás előtt kiderült, hogy utolsó tárgyam meglett, ráadásul 3-asra. Szóval happy és bódottsággal mentem vizsgázni. Izgulás ezerrel, Negyedórával később hívtak be, mint ahogy kiírtak eredetileg így a végén már a falat kapartam kb, de behívtak. 2 talk téma, az egyik a madarak valamijéről, nem igen értettem, a másik a multifunction mobiles-ról. Álomtéma, mák, örülés, és tanácsot nem fogadtam meg, elkezdtem leírni a konkrét talk szöveget, mert amilyen ideges voltam meg izgulós inkább úgy döntöttem felolvasom kevesebb pontért minthogy nulla pontért hebegjek-habogjak. Persze nem értem a szöveg írásának végére 10 perc alatt, így az utolsó mondataim habogva voltak, de tele pakoltam kötőszavakkal így szerintem nem lett annyira szörnyű. Általános kérdéseknél az egyikre szerintem tök jól megfeleltem, a másikat nem értettem így lefagytam, de kaptam mentőkérdést amiről már tudtam beszélni, mert pont a héten beszéltünk erről tanárnővel így még friss volt az élmény. Sőt, még az újonnan tanult picky eater kifejezést is el tudtam lőni így örült a fejem rendesen, annak meg különösen, hogy a velem vizsgázó csaj tök kuka volt és fele annyit se tudott, mint én. Ez a good idea-s résznél ki is derült, mert mikor a vizsgáztató kérte, hogy üljünk egymással szemben nem értette hogy mit kellene csinálni. Előbb hátat fordított (na itt elbizonytalanodtam, hogy valamit félreértettem :D) aztán beült mellém végül sikerült felfognia, hogy forduljunk egymással szembe. Utána beszélt kb pár mondatot aztán beszéltem  nem is keveset aztán hagytam neki időt, de megint csak egy-két mondatot tudott így megint dumáltam végül a lezárásnál nekem sikerült összehozni, hogy ja, good idea, neki csak a vizsgáztató felszólítására sikerült kinyögnie, hogy ja, good idea. :D Szóval szerintem ez is nagyban befolyásolta, hogy... *dobpergés* a nyelvtan, kohézió 57 a többi 71%-os lett, így összesítve 67,5 % lett a beszédkészség vizsgarészem. Szóval ha a listeninget nem baltáztam el nagyon megvan a nyelvvizsgám, jee.

Ezeket az eredményeket meg már rögtön vizsgavégén meg lehetett nézni, szóval levizsgáztam, szaladtam S.-ért az állomásra, hazamentünk, lepakol, mosogattam majd irány vissza megnézni a vizsgaeredményt és örül, örül, örül. Egész este azt hajtogattam, hogy 67,5 :D Szombat reggel meg vicces volt, óra csörög, felébred, nagyban vigyorgok és keltegetem S.-t, aki nagyon nem akart ébredni, mondjuk nem csodálom, fél 6-kor ki akar hétvégén felkelni? Ráadásul szemetet gyűjteni? :D De hősiesen felébredt, összekaptuk magunkat és iránysurány. Majdnem délre estünk haza, de 342 darab lett a gyűjtés eredménye, ami nem olyan rossz, még egy ilyen most szombaton és simán megvan az alapszám, meg még próbálok holnap, holnapután gyűjteni, csak 1. esik az eső. 2. megfáztam. Ez meg a másik. Egész télen semmi bajom nem volt, április végén nagyban kiröhögtem szegény S.-t a vicces hangja miatt erre most fázok meg. Mondjuk tegnaphoz képest már jobban vagyok, nem vagyok hozzánőve a zsepis dobozhoz meg talán a hangom se durvul be, a torkom például már nem is fáj, de ezért cserébe szédülök és izomfájdalom megvan. Szóval happy és hawaii. Mert mikor máskor betegednék le, mint mikor nagyon nem kéne, mert tanulni kéne ezerrel... Na mindegy. 

A záróvizsgára készülésből meg kb már most elegem van. De legalább a tételek jelentős részéhez van anyagom. Egy jó vastag könyv a biokém/mikrobiológia részhez, a biomérnökihez meg itt van a gépen a szakdoga miatt leszedett bme-s anyag, szóval talán nem lesznek gondok. Majd június 4-én kiderül, de eddig akadályok átugorva, szóval reménykedés megvan, hogy tényleg legokosabb, legügyesebb, legszebb vagyok, ahogy S. mondta :D Azt kell mondjam nagyon jót tesz, hogy végre az én önbizalmam erősíti valaki és nem nekem kell valakiét, mert nincs rá szüksége. Hétköznap egyre jobban hiányzik így tényleg egyre nehezebb hétvégén az elválás, és sokkal jobban is várom a péntekeket, de lesz ez még máshogy, addig meg valahogy kibírjuk, mert amúgy úgy érzem minden klappol és jó és ez már talán nem csak a rózsaszínköd.

Izgulni vagy nem izgulni

1 óra 40 perc múlva kezdődik a nyelvvizsga és minden kiderül, áááá. S. pedig 3 óra 10 perc múlva száll le a buszról. Hétfő délutánig marad, éljen a pünkösd. Június 4.-én záróvizsga, utolsó vizsga eredménye még sehol, kezdek ráparázni, a nyelvvizsgára is. És mindjárt kezdhetek készülődni és indulni, áááá.

A szakdogámat pedig ma délelőtt leadtam, most töltöttem fel épp a könyvtár szerverére, szóval az letudva. Sőt, a témavezetőm azt mondta, hogy jól sikerült. Most nem tudom eldönteni, hogy tényleg elolvasta vagy csak belelapozott, mert a beköttetett verzióval hazafele sétálva egy orbitális hibát találtam benne, meg a vége mindenhogy van csak nem magyarul megfogalmazva. (lehet tegnap át kellett volna még olvasnom kipihent fejjel, így jártam, evan.) Szóval az orbitális hibát (egy szó cseréje, nem mindegy, hogy gomba vagy baci) kijavítottam, záróvizsgán meg kimagyarázom, hogy rossz lett kinyomtatva, a könyvtár oldalára már kijavítva került, a magyartalan mondatok meg maradtak, az már túl feltűnő lett volna. Ráadásul "egész olcsón" megúsztam. Csak 6400 volt a 8 munkanapnyi késés, szóval kb fele annak az összegnek amivel első körben számoltam. Drágán mérték a balfaszságom, na de most már mindegy, megvan, kész van, leadva, a többi nem érdekel.

Ja igen, tegnapi nap poénja. Ha eljutok addig, hogy lesz diplomaosztóm, akkor se lesz ott senki, max S. meg D. Anyámék nyaralni, húgom angliában nyári melón. Jót röhögtem rajta, mert épp aznap lenne guildtali Zalakaroson (7 óra utazás) és nagyon jónak ígérkezik és menni kellene, de azért diplomaosztó se mindig van, ki tudja hogy alakul. Mindegy, június 4-éig vagy ma este minden kiderül. :D Lehet kár ezen filóznom, na megyek összekapom magam, aztán töröm kezem-lábam.

Totál kész

Van egy feelingje annak mikor a reggeli ébresztőt kinyomod, mert még nem feküdtél le aludni. De kéééészen vagyok. Megírtam, megszerkesztettem, elküldtem és tuti tele van hibával de leszarom. Kész, vége, elegem van, megyek aludni.

Segítség: szakdogámat most sikerült befejezni, kicsit kiborultam, de csak egy kicsit. Ja és pénteken utolsó vészleadás és most látja először a témavezető. Á, nem csúsztam el, áá, dehogy.

Zooombi

Ilyen is rég volt. Hajnal 4kor azon kapom magam, hogy a kint csiripelő madarakat hallgatom. A gáz ebben csak az, hogy 6kor kelnem kellene és még lenne dolgom és áá. Totál zombi vagyok, sőt, kezd az agyamra menni az angol teljesen, mert minden i helyére már y-t írnék. Most is a címben a zombit először zombynak írtam le. Ilyen ez a szakdoga írás. De most már tényleg csak annyi hiányzik, hogy hű de nagyon összerakjam és mehet a témavezetőhöz aztán beköttetni és ihajcsuhaj. Hétfőn meg vizsga meg kedden, most meg reggeli angol után megyek S.-hez hétvégézni, mert előző hétvégén nem találkoztunk és ú meg á és nagyon vár és kész pörög jobbra-balra és túllendülve és bá, kész, meghaltak végleg az agysejtjeim, alszok egy picit.

Kukázás, avagy mennyit ér a büszkeségem

Sok-sok darab cigisdoboz közterületről hónapvégéig, egész jó keresetért. Viszont a földön nincs annyi eldobva, mint először gondoltam így rávetemedtünk barátnővel, akivel osztozkodunk a kereseten, a kukából szedegetésre. Persze gumikesztyű-textilkesztyűben, szóval nem csöves módra mégis olyan szép beszólások jöttek ma. A legszebb az, hogy az egyetemen az elszállt picsáktól, akiknek tuti még életükben egy napot se kellett dolgozniuk. "Fúj ezek kukáznak" vagy "Ezeknél már csak a lerobbant öregek rosszabbak". Hát köszi, nem ez vagyok először is.. Mondjuk amíg csak a földről szedtük addig az anyukák lelkesen mondták a gyereküknek, hogy " Nézd milyen ügyesek a lányok, hogy felszedik a szemetet". Szóval meg van a büszkeségem ára, de szarok bele. Ennyiért simán megéri, főleg, hogy a nagy kukabúvárkodás kimerül annyiban, hogy csak abba nyúltunk bele, amibe se folyadék, se trutyi, se semmi büdös nem volt és nem kellett nyakig belemerülni, max könyékig és nyitott kuka... Most meg magyarázom a bizonyítványom, ehh, mindegy, elfáradtam. 6-kor keltem, 7-kor indultunk és délután 1-re estem haza, 5 óra folyamatos séta és keresgélésből a teljesítendő érték harmada kereken meglett. Pedig elcsesztünk egy csomó időt arra, hogy a szerintünk jó helynek hitt helyeken keringtünk, de már megvannak a legjobb helyek, szóval ha csak reggel-este arra járnánk is meg lenne a kellő mennyiség 2 hét alatt. Bah, na megyek készülődni.. délután esküvőre vagyunk hivatalosak, dejó. Marha sok kedvem van hozzá.

Ma van a szülinapom-pom-pom-pom-pom

Komolyan egyre gyerekesebb és gyerekesebb vagyok. Kifejezetten hiányzott, hogy idén nem linkelte be F. facebookra, pedig eddig minden évben elmaradhatatlan kellék volt. Szóval megteszem én, mert legalább évente egyszer meg kell hallgatni annyira beteg. :D És milyen 23 évesnek lenni? Fura, telnek az évek, lassan elérem a negyed évszázadot de semmi nem változott. Vagyis jobban mondva de, totál átalakultak a dolgok, csak én maradok gyerek. Ilyen ez. Na majd talán jövőre benő a fejem lágya, talán... :D Addig is mindenki örüljön, süt a nap, május van, és egyébként is.

Egy kedvezmény vagyok

Ma anyunak megemlítettem, hogyha nem sikerül a diplomaszerzési projekt, akkor kimennék angliába szerencsét próbálni. Válasz? "Mindenképpen diplomát kell szerezned és tovább tanulnod, mert ha nem, akkor elvész a háromgyerekes kedvezmény, a családi pótlék és az öcsédnek az ebédje duplájába fog kerülni és a húgod se biztos, hogy kap kollégiumot."

Ennyi vagyok.. egy kedvezmény. Aki csak azért maradjon az egyetemen, mert jogviszony jár érte, de közben cseszegtetve van, hogy nem dolgozik. Nem értem én ezt.

Ha a lustaság fájna...

... már évek óta el lennék földelve. Mára elterveztem egy halom dolgot, eddig még semmit se sikerült megcsinálni. Vagyis de, az angol házim kész, de azonkívül... bah... menni akartam a reggeli órámra, nem nyert, elaludtam olyan fáradt voltam, pedig 11 körül már húztam a lóbőrt (ritka esetek egyike), aztán terveztem, hogy ma jól elmegyek a könyvtárba, nem nyert, nem bírok lábra állni, sajog az egész és még a hátam is fáj (ennyi alvás után mondjuk nem tudom hogy). Délutáni órára menést is terveztem, esélytelen hogy beérjek, még majdnem pizsiben üldögélek itt és 10 perc alatt nem tudom összekapni magam. Szóval igen termékeny eddig a nap.. na mindegy, nekiesek a fordításoknak, legalább azzal haladjak, holnap angol után meg mindenképpen elmegyek a könyvtárba, mert már nem tudom tovább húzni, halasztani, ígyis nagyon úgy tűnik, hogy halasztást kell kérnem a szakdoga leadásra, már rakom félre rá a pénzt, az első hét ára még nem necces, na de a második.. uhh..

Csodás reggel

Mire a legjobb kelni? Hogy anyád bevágtat a kibontott leveleddel, hogy intézd már el (egy olyan ügyet, amivel valószínűleg csak azért zaklatnak, mert nem fizettem külön eljárási díjat a gyorsabb ügyintézésért, így még csücsülnek valahol a felmondási nyilatkozaton de azt már látják, hogy felmondtam a bankban a befizetést) és ha te félálomból felijedve nem a megfelelő hangnemet ütöd meg akkor rögtön érkezik a mi bajod velem mostanában kérdéskör amire ha válaszolsz elindul a lavina és a végén az jön ki, hogy elkényeztetett liba vagy amiért nem dolgozol, kifizették helyetted a tandíjad és nem reggel 6tól éjfélig tanulsz, mint az állat, hogy ő is láthassa, hogy majd beleszakadsz a tanulásba, mert a 8-9-től délután 5ig tartó tanulás nem tanulás, az csak tinglitangli, mert nem látja. Szóval húzzál dolgozni és pénzt keresni és nem ingyen élni. Ó, és igen, mindig, bármikor amikor nyűgje van megértően bólogatva hallgasd végig és dobj el mindent amit éppen csinálsz, mert ha beszél veled akkor ő lehet csak az első akire figyelsz. Ha pedig elfelejti, hogy ő hozta fel a postát és ezért nem nyitottad még a ki a leveled, mert nem láttad, hogy valaki felhozta akkor sem neked van igazad, mert ő tökéletesen emlékszik mindenre és te vagy a hazug szemétláda, hogy mást állítasz. 

Hangulat csodásan megalapozva, a kurvaéletbe már. Tegnapelőtt amiatt kaptam egy fejmosást, hogy miért nincs még kész a szakdolgozatom, mert bezzeg az ő idejében már rég le kellett ilyenkor adni a konzulensnek. Valamelyik héten, hogy miért ülök itthon mikor ennyi szabadidővel igazán dolgozhatnék. Hogy nem hívnak a diákmunkával? Hát menjek utána és szerezzek, mintha az olyan könnyű lenne, főleg, hogy most már heti 3 napot nem érek rá az angol órák miatt. Tegnap csak azért felhívott, hogy mosogassak el, mert ő jön haza és főzni akar vacsorát. Végül virslit csinált... Ezek után nem értem miért van felháborodva azon, hogy nem vigyorogva várom a következő csesztetést. Főleg ha az így reggel talál meg mikor még 5 percet akartam aludni... Pont azt az 5 percet, amin múlik, hogy egész nap házisárkány leszek vagy sem. És ezt ő nagyon jól tudja, vagy legalábbis kellene tudnia ha ismerne. De egyáltalán egy elkényeztetett lusta ingyenélőt ki akarna jobban megismerni?

Éés igen 8-kor akartam kelni és tanulni a délutáni zh-ra, ehelyett még legszívesebben csapkodnék, bőgtem egy sort és már elment egy félóra az időmből és még el fog pár mire lenyugszom. Csodás. Á, nem vagyok alapból síkideg a nyelvvizsga, szakdoga, vizsgák miatt, á, dehogy. Csak ezt marhára nem veszi észre.Csak azt, hogy este ülök a gépnél és nem szeretem ha olyankor zaklatnak azzal, hogy "képzeld már megint milyen hülyékkel kellett foglalkoznom".

Elkerülhetetlen

Azt hittem könyvtár nélkül is menni fog a szakdoga téma de nem. De csak azért, mert sok cikk fizetős és a könyvtárnak van éves bérlete hozzájuk. Bah.. mehetek beiratkozni az utolsó pillanatban, mert természetesen eddig nem találtam olyan cikket a fizetősök között ami kellene, most meg rögtön 6ot is, ilyen az én szerencsém. Ja és igen, marha szarul állok. De megoldjuk, megoldjuk.

És tegnap megérkezett a nyelvvizsga behívó. Április 27. 8:00 - 8:40 a magnó, május 17. 15:45 - 16:20 a beszédkészség. Addig háromszor szívrohamot kapok, de legalább jól szét vannak húzva, van esélyem a második részre még készülni, attól sokkal jobban parázok. Listeningnél vagy mákom lesz és jó szöveg lesz vagy nem és elcseszem. Mondjuk ilyen szempontból jövő hét szombat után kiderül, hogy lesz diplomaosztóm vagy sem, kár aggódni vagy sem. Mert ha nagyon elcseszem, akkor már nem aggódok a többiért, mert úgyis egy félévig nézzek ki a fejemből. Vagyis nem, mert akkor irány surány megyek takarítónéninek. :D A legdurvább, hogy már csak nyűgnek érzem ezt az egészet. Nem is érdekel már a szakmám (mondjuk úgy, hogy egy éve nem is igazán foglalkozok vele, mert minden más van és megrekedtem úgy nehéz is), inkább csinálnék mást. Nem is értem miért akartam anno ennyire erre a szakra jönni. Mindegy, csak azért is kell az a papír, hogy igenis csináltam valamit nem csak elment a semmire 5 év az életemből.

Vissza is mászok megírom az angol házim meg tanulok a holnapi zh-ra, aztán fordítok aztán már fél 6 és irány beszélgetni S.-sel, nap fénypontja. Azért az se normális, hogy délután az estét várom aztán este sápítozok, hogy elment az egész napom. Ördögi kör.

Tavaty van!

Honnan tudod, hogy tavaty van? Azonkívül, hogy batynak a matykák? Éjszaka félig nyitott ablaknál alszol és még így is meg akarsz sülni, de ha takaró nélkül alszol, akkor meg kicsit fázol. Mondjuk lehet az se segített a hőmérséklet szabályozásban, hogy mellettem aludt egy fűtőtest.

Újabb angol és újabb hétvége

Repül az idő, de úgy, hogy fel se tűnik és már hétvége megint és azon kapom magam, hogy megint nem haladtam sehová és csak egyre közelebb ér a nyelvvizsga, szakdoga leadás és el vagyok csúszva és rettegés és áááá. Megint 10re irány magánangolra aztán jövök haza és rendet rakok, mert estére jön S. Ajj, ördögi kör, várom a hétvégéket, mert akkor találkozunk, de nem is várom, mert az egy újabb hét elteltét jelzi és sulival kapcsolatban pánikot okoz. És már megint túl negatív vagyok, megyek reggelizek, seggberúgom magam, hogy ez így nem járja aztán futás, kezdődik a nap.

Hullafáradtság újfent

Kikészít ez az angol, főleg ha nem bírok éjszaka aludni reggel meg kelni kell. Fél 5ig (!) forgolódtam az ágyban és próbáltam elaludni, mert 7kor már kelni akartam amiből végül 8 lett, és majdnem beájultam a zuhany alatt a fáradtságtól, szóval eddig jól állunk... Mindjárt összekapom magam csak még várom, hogy hasson a kávé és ne ásítozzak akkorákat, hogy bárkit lenyelnék, aztán futás magánangolra, mert most már heti 2-re járok a nyelvvizsgáig, dejó. És természetesen pont ma van szar idő. Tegnap hétágra sütött a nap most meg beborult szutyok idő van.

Mondjuk lehet azért nem bírok most rendesen aludni, mert a hétvégét kb átaludtam. S.-sel kissé fáradtak voltunk és a napi programok között szerepelt a későn kelés, délelőtti és délutáni szieszta aztán nyugdíjas módra 10-11 környékén már esti alvás kezdete. Szerintem 12-13 órákat simán megaludtam ha nem többet. Szóval a hétvége jó volt és remélhetőleg mikor most hétvégén jön, akkor nem lesz ilyen rossz idő és esetleg tudunk sétálni menni vagy valami, elvileg D.-vel sörözünk szombatunk, csak még fel kellene hívnom, na mai program is megvan az új szemüvegem beszerzésén felül. Mert vééégre elkészült, és erről természetesen mikor értesítettek? Pénteken mikor már szaladtam a buszhoz. Tegnap meg kiment a fejemből, hogy ki kellene itthonról mozdulni és ilyesmit művelni. Na de ennyi voltam, összekapom magam és húúúzzok angolra.

Megcsúszva

Áá, kicsit se csúsztam el az angol házival, áá, dehogy, csak azért keltem egy órával hamarabb, hogy az utolsó talk feladatot megírjam, de megírtam, tiszta büszke vagyok magamra, mert egy 40 perc alatt összedobtam egy egy oldalas szöveget. Na már csak negyedére kell ezt az időt redukálnom és kiiktatnom a szótárhasználatot és akkor nyelvvizsgán se lesznek gondok. Na most viszont húzok összepakolni meg rendbeszedni magam, mert 10től angol utána meg szaladok a buszpályaudvarra és suhanok S.-hez hétvégére. 3 napja váltunk el, de már most nagyon hiányzik, mi lesz itt nyelvvizsga, záróvizsga környékén mikor kimaradnak hétvégék? Áá, nem gondolok bele, még nem. Nem akarok, de egyfolytában ez jár a fejemben. Hogy sose tudok örülni annak ami van és azon sopánkodok ami lesz. Bah, le kell erről szoknom.

Ez egy nagyon szép és hosszú hétvége volt, persze jó értelemben hosszú. Szombaton 6kor ébredés, készülődés, pakolás, 8:16kor ment a vonat Szolnokra ahol vonatról le és vártam S. vonatát, hogy arra felmászhassak és együtt mehessünk tovább Pestre. Röpke 15 percet késett, a fenekem befagyott, de csak megérkezett, felmásztam és a maradék másfél óra pillanatok alatt elröppent. Pesten metróztunk egy két megállót, astorián burger kingbe be, ebéd megszerezve, bk-sok még sehol. Pedig félre estünk oda, szóval elvileg időben, na mindegy, épp nekiálltunk falatozni mikor Jim meg Rédey megérkezett, és természetesen csak 10-15 perc eltelte után mutatkoztam be Rédeynek. :D Hát na, őrizni kell a bunkó imidzsem vagy mi a szösz. Aztán szépen érkeztek az emberek S. meg kezdett zavarba jönni, és egyre jobban fogalma se volt arról, hogy miről beszélgetnek körülötte. Szegényen jókat szórakoztam de gyűjtötte a piros pontokat, hogy értem részt vesz a talin és hősiesen nem unatkozik látványosan. Egy idő után Siriusba el, várakozik, várakozik, kávé-forrócsoki megrendel, Angel is befutott közben, jót beszélgettünk, kellett ez már, mondjuk keveset, de mindketten rohantunk tovább. Dollal emiatt nem is futottam össze, pedig jó lett volna :( De már megvolt beszélve, hogy legkésőbb 3kor máshol van jelenésünk. Szóval gyorsan átöltözz és irány tovább.

Útközben sikeresen eltévedtünk, épp a blahán nézegettük a metrónál a térképet, hogy merre kellene mennünk, mikor Corv telefonál, hogy na merre vagyunk, mert ő elméletben jó helyen csak nem stimmel a helyszín kiírás. Fejrecsap, ja tényleg, mondta Hiff, hogy ne ijedjünk meg ha más név van kiírva csak ugyebár én ezt elfelejtettem tovább adni. Megérdeklődik tőle, hogy merre induljunk, tippet megkapjuk irány surány, úton vagyunk, útközben szembe is jött, hogy na akkor haladjunk, haladjunk. Hiff meg még a fasorban se volt, később kiderült, hogy otthon hagyta a pandás öngyújtót amit el kellett volna hoznia megmutatni, mert már 3 hete lebeszéltük és így nem mert a szemem elé kerülni. Vicces fiú, főleg, hogy amit mondott hely zárva volt, pedig kiírás szerint nyitva kellett volna lennie. Amit mondott másik hely szintén zárva, így Corv javaslatára a 3. helyre mentünk és elkezdtük az este első sörét/felesét inni. Aztán 4kor átmásztunk a hivatalos helyszínre ahol már vártak minket a "csodálatos barátaink" ahogy a pultos lány fogalmazott, mert szerinte minden csodálatos volt. Na de mivel az egyik csodálatos barát Ábránd volt, akivel megegyeztünk, hogy csokis süti tőlem, csokis banán tőle így társaság édességgel el volt látva az estére. Olyan szinten, hogy a teljes doboz sütim kb elfogyott, pedig elég nagy dobozzal vittem és nem voltunk sokan 13an ha jól számolom. Biliárdozott a banda, mi meg páran kint ácsorogtunk a dohányosok miatt és mivel megnéztünk egy helyet ahol lehet mákpálinkát kapni (mákosguba illata volt meg talán íze is.. de marha finom volt) gyorsan ittunk is kettőt, szóval hangulat megvolt, meg fázás eltörölve, pedig rövidujjúban voltam, de kicsit se fáztam, szóval kint ácsorogtunk, elvoltunk, de jött a nagy ötlet, menjünk már át a másik helyre, mert ott van működő csocsó meg egyébként is. Szóval szépen átmentünk arra a helyre, ahol először találkoztunk volna Hiffel csak zárva volt. Most nyitva.. :D Szóval oda bevágódtunk és mivel S.-sel még igen jól voltunk így alkoholizálást offra raktuk, főleg, hogy egy olyan 2-3 órával később indult volna a vonatunk. Csocsóasztal mögé bevágódtunk és mindenkit megvertünk. Corv-Hiff párostól ugyan kétszer kikaptunk, de háromszor nyertünk viszont Sumi-Madáékat csúnyán megvertük és nem egyszer. Jó párost alkottunk és kifejezetten élveztem a játékot és máskor is jó volna játszani, mert jó buli volt. 21:40 szól az ébresztő, indulni kellene az állomásra. Lomi szólt, hogyha megvárjuk az utolsó csocsó játszmát utána kocsival kivisznek minket. Megvártuk, kivittek, még szerencse, mert özönvízszerű állapotok voltak. Ha ezt gyalog kell megtennünk tuti szarrá ázzunk esernyővel is. Szóval hatalmas köszönet ment nekik, vonatot szinte szárazon elértük tök kényelmesen. Felvágódtunk és készültünk lélekben a 3 órás útra. Beszélgettünk, beájultunk néha, de végül csak hazaértünk, utána meg szépen hazatipegtünk a folyamatos szentségelésem közepette, mert marhára feltörte a lábam a cipő, és mivel a pia már kiszállt, így nem maradt természetes fájdalomcsillapítás. De hazaértünk, anyámék itthon, így lábujjhegyen lopakodás, zuhany, ágybazuhanás. Hosszú nap volt.

Vasárnap sokáig alvás, délelőtti meg délutáni szieszta is, soksok beszélgetés, meg mesenézés, megmeg egymásnak örülés. Hétfő szintén hasonlóan elrepült, a mai napról nem is beszélve. :D Ééés ma voltunk 1 hónaposak. Pillanatok alatt elrepült és minden klappolósnak tűnik meg pillangók és tiszta jó. Most meg neki ugrok az angol házimnak, mert valahogy nem vett rá a lélek, hogy akkor tanuljak mikor itt van. De pénteken angol után utazok hozzá hétvégére, mert hónapvégén egymás után 2 hétvége is necces és elég valószínű, hogy nem jön össze, utána meg már záróvizsga megmeg. Hosszú lesz ez a 2 hónap, de a végén kiderül merre hogyan tovább, mert tervek már vannak, és olyan jó, hogy vannak tervek és nem csak úgy, hogy maaajd egyszer valamikor talán, hanem időponthoz kötve és megfogalmazva, nem konkrétak ugyan, de tervek és az jó és pont.

Gyilkos csütörtök

Megint dupla angolom volt. Délelőtt magán, délután szaknyelv. Duuuurva. Olyan szinten lefáradtam a végére, hogy alig találtam haza. Mindenen röhögés és csak azt érzem, hogy zsibbad az agyam helye, mert valahol útközben elhagytam. Ráadásul még 2 nap.. de 2 nap múlva látom és hozom haza majd 3 napra. Dejólesz. ^^

Hétvége

Na végül a csütörtök nem volt olyan rémesen borzasztó, sőt a délelőtti magánangolt még élveztem is. Mondjuk annyi házit kaptam, hogy kb belerokkanok, de megoldom, nagykislány vagyok. A délutáni szaknyelvi angol viszont kész horror volt. Az első egy óra szó-szó, a második túléljük, a harmadikban már csak szenvedtem, látványosan, rémesen és minden bajom volt, szerencsére egy negyedórával hamarabb végeztünk és mehettünk istenhírével. Szóval hazavágtatás és totál lefáradva gép elé bevetődés és vár, vár, vár. Jött S. és ujjongás, holnap utazom. Ráadásul az esti raid is elmaradt így jobb hangulatú közösjátszogatás lett a vége egy druid warri párossal illetve S. öccsével és úgy feküdtem le, hogy már mindenen röhögtem. De tényleg mindenen annyira sikerült elérnem a zokni állapotot, de táskámat nagyjából bepakoltam és alig vártam a másnap reggelt, hogy indulááás. 

Aztán reggel anyám ébresztett, hogy ítéletidő van és biztos el akarok én indulni? Enyhe pánikroham, mert én nagyonnagyon el akartam indulni, kinéztem az ablakon. Durván fújt a hó, de még alig esett valami, szóval az utak járhatónak tűntek. Micimackó gondol játék, S. felhív, a frászt hoztam rá, hogy esetleg nem megyek, pedig ilyen meg se fordult a fejemben, tűzön-vízen át, de eljutottam volna hozzá. Na de szóval azért felhívtam megérdeklődni náluk mennyire vészes a helyzet, annyira mint nálunk, gondol-gondol. Akkor korábbi busszal kellene menni, sőt még most el kellene indulni, mielőtt nem indulnak a buszok, mert megijednek, hogy úristen megint esik a hó vagy baleset vagy bármi miatt nem indulnak. Ez volt 8 után kicsivel és 8:40kor ment a busz. Jelentem elértem. Piszok nagy mázlival, mert 8:47re voltam az állomáson de még a busz bent állt, kedves is volt a sofőr, mert minden futva érkezőt igyekezett megvárni, szóval elértem. Majd kibújtam a bőrömből örömömben, sikerült, felszálltam, szóval már semmi se tántoríthatott el attól, hogy odaérjek. A mikor már mellékes tényező volt. De egyébként csak egy 15-20 perces késést sikerült összeszedni, ami kb semmi ahhoz képest milyen szar idő volt. Délre oda is értem Békéscsabára, elsőre odataláltam a csabacenterhez ahol dolgozik és innen jött a kínzó várakozás, mert 2ig dolgozott. 

Megint micimackó gondol játék, ha már egy plázában vagyok miért nem indulok el nézelődni? Végülis régen voltam, hátha látok valami jó dolgot, újdonságot, vagy csak eltöltöm az időt azzal, hogy idióta ruhákat próbálok. Az első 15 percben kb letudtam 3 boltot, egyszerűen nem kötötte le a figyelmem. Ténferegtem egyet a dm-ben is, ott már sikerült szintén 15 percet eltölteni. Hát na, a pipere, az pipere.. :D Aztán végső elkeseredésből bevágódtam a könyvesboltba, na itt már simán elvoltam 30-40 percig amiből 20-30 percet olvasással töltöttem. Megjelent az új Anita Blake! Viszont most nincs arra keret, hogy egy 165 oldalas kis valamiért 2800 forintot kiadjak, de nagyon fúrta az oldalam miről szól így belelapoztam és huszonegynéhány oldalt el is olvastam amikor feltűnt, hogy túl sokat mászkál a környékemen az egyik eladó, így azért leesett, hogy elég pofátlan dolgot művelek így szépen kisunnyogtam. De előtte azért még jól megnézelődtem a szakácskönyveket. A múlt hétvége óta betegesen érdekelnek a receptek, sőt azon töröm a fejem mit főzzek neki húsvétkor mikor jön. A lényeg viszont, hogy innen is távozni kellett és még volt egy szűk órám, hogy végezzen. Meglestem még a kajálda részt is, mert így délután 1 környékén még semmit nem ettem, mert ugye reggel rohamtempóban készültem, így az mák, hogy csak a szemüvegem hagytam otthon és nem a félcuccom. Nézelőd, nézelőd, semmi, bevágódtam a sparba és vééégre megkóstoltam a jóreggelt keksz tejes verzióját, amíg pakoltam az auchanban nem is egyszer mindig elhatároztam, hogy na majd jól megkóstolom aztán nem lett belőle semmi, szóval most ráraboltam, és nem is volt annyira rossz. 13:20 még legalább 40 percig várakozok. Keksz elfogyott, víz nagyrésze elfogyott, na ebook olvasó elő, mert angolozni nincs kedvem és lássuk csak mit olvasunk. Szürke ötven árnyalata. De csak mert érdekel miért tartják fűdeszuperjónak. Folyamatos vigyorgást biztosít az egyszer biztos. 13:55 csörög a telefon, lehet, hogy hamarabb végez, megnéz, "csak" D. az, hogy nem akarok-e délután összefutni. Felröhög és bevall, hogy 140 kmrel arrébb vagyok, talán most nem megoldható a történet, majd jövőhéten.

14:02 csörög a telefon, most már S. az, végzett, merre vagyok. Megbeszél, várakozik, de még van a könyvből egy kevés és annnnyira izgalmas, szóval olvas és vigyorog és egyszer csak ott terem előttem ahogy felnézek. Bőrből majd kiugrás örömömben, Itt van, itt van. Úúú. Kamaszos ujjongás szerintem ahhoz képest semmi, amit éreztem, mikor megláttam. Örül, boldog, legszívesebben tapsikolna. Elindul, beszélget és örül, nagyon örül. Elbandukoltunk hozzájuk, röpke 40 perc séta. Kilométerhiányom már nem lesz a héten szerintem, az egyszer biztos, mert megtettük ezt a távot oda, ugye ma vissza és szombaton boltba elnéztünk ami majdnem ilyen hosszú út volt, szóval mozgás volt, minden mennyiségben meg filmet néztünk, meg örültünk egymásnak megmeg angoloztunk is bizony. És első körben úgy volt, hogy csak egy estére maradok aztán jövök haza, mert nem egyedül lakik a szobájában de végül jó alkut tudtam ajánlani, így plusz egy esténk volt és úú... a vasárnap reggel brutálisan nehéz volt. :D 9-re mennie kellett dolgozni így 7kor keltünk. Egész könnyedén keltem, de utána olyan kótyagos és hullafáradt voltam, hogy az valami hihetetlen. Most meg még pörgök, mert délután ittam egy kis tejeskávét (semmi kávé, fél liter tej) és a hétvége miatt egyébként is fel vagyok dobva és hű. Az alkut elkezdtem beváltani, miszerint játszok öccse karakterével és napi questeket csinálok, ami alapjáraton rémunalmas, szóval senki se szereti de most jól elszöszöltem velük, alku fele máris teljesítve ezáltal, egy este alatt. Szerintem egész jól haladok. :D De így a végére azért már kezdem érezni, hogy jöhet a szunya. Most három lehetőség áll előttem. Kialszom magam és kelek amikor kelek. Majdnem kialszom magam, de azért értelmesebb időben kelek, de nem annyira, hogy elérjem a reggel 8as órám. Nem alszom ki magam, elérem a 8as órám és tovább zombizok mosott szarként. Asszem megpróbálkozok a kettes verzióval, ami ha nem jön be akkor marad az egyes és akkor helyre rázódik talán a hányóra alvásra van szükségem táblázat. Illetve végre tényleg nagyon durván belevetem magam a szakdolgozatkészítés témakörbe, mert már csak 5 hetem van, de ez nagyon szűkre véve. Inkább 4, amiből max 2 lehet a fordítás, mert kell 1 hét, amíg összerakom és 1 amíg finomítok a szövegen. Ez így végszónak jó is lesz, most irány az ágy, hosszú hét jön.

Reggel

Najó, most annyira nem volt kedvem felkelni, mondjuk lehet azért, mert 6kor csörgött először az óra én meg 2kor feküdtem le aludni. Áá, nem vagyok fáradt, dehogy. És természetesen kirobbanó jókedvvel készülődök angol órára, természetesen. Picit se kívánom, hogy hívjon fel tanárnő, hogy ja mégse jó az időpont, majd jövőhéten, és akkor csak 3 óra tömény angolozást kellene délután túlélnem, holnap pedig utazok S.-hez. Hajj.. najó, összekapom magam, lassan indulni kell.

Sokadik költözés, mese mese hátán

Nagyonnagyonnagyon régen írtam és nem véletlen. Valahogy nem ment úgy az írás, hogy tudtam G. olvassa és emiatt cenzúrázva kell írnom, mert ugye nem adhatom elő, ha esetleg képbe került egy új pasi vagy csak leírni, hogy mi van velem és hogy azért kicsit pezsdítőbb az életem mióta nincs és, hogy zajlanak a dolgok, de iszonyatosan hiányzott az, hogy csak pár mondatot leírjak vagy világgá kürtöljem, hogy most minden happy vagy ha éppen nem az. Szóval csapó kettő itt. A bejegyzéseket áthoztam, gondolkodom azon, hogy a freeblogost is áthozom, mert most először beállítottam, hogy nem lehet keresőkből rámtalálni, most már csak magamnak és nektek írok, nem pedig az egész világnak, linkelni szabad, google rámszabadítani nem. :D

Na de akkor mese. Elkezdődött az új félév, szakdoga téma kapás kész kabaré volt. De van és szívok vele, mert nehéz és alig találok anyagot és az is angol, de megoldom, nagykislány vagyok, még van egy bő hónapom aztán elkezdek durván pánikolni. Nyelvvizsga szerzés is folyamatban. A napokban leadom a jelentkezésem és akkor megcsinálom, nem próbálkozom hanem megszerzem a szóbelit és punktum. A felvételi papírom is leadtam, a szakdogás kabaré miatt nem jelentkeztem ide mscre, csak más karra, más szakra. Köszönöm, de 5 év marhára elég volt ebből a tanszékből és hacsak nem buktatnak meg záróvizsgán én többet nem szeretnék velük semmiféle kapcsolatba se kerülni. Szóval stressz és ááá hangulat megvan. De kemény vagyok, kitartó és csakazért is meglesz. Elhatározás megvan legalábbis.

Mese szebbik része, eddig tartott a nagy szingli lét. Ugyebár wowozok és benne vagyok egy olyan guildben (klánban), ahol heti 3 estét legalább (mióta nincs G. minden estét) alsó hangon 3-4 felsőhangon 24 pasival játszom végig és beszélgetek közben és hát az egyikkel, S.-sel elkezdtünk sokat beszélgetni és a megkedvelés átcsapott rajongásba majd valami többe. Rohanás haza, napközben rágondolás, rengeteg közös játék, folyamatos beszélgetés aztán tovább gondolás, hogy ez már nem csak barátság meg kedvelés hanem esetleg olyan randiféle dolgot össze kellene hozni. Na majd guildtalin március végén. Ez volt február végén, aztán jött az, hogy az nagyon-nagyon messze van, szóval találkozzunk hamarabb. Gyors március végiggondolás. 24-én dolgozik, úgy volt, hogy 16án színházba megyek anyuval, a 7ei hétvégére is lett volna valami, szóval legyen 2.-a. Utazik ő először, mert ja igen, békéscsabai, "csak" 3 óra buszozás, de végülis nem az ország másik fele, belefér, kilométerbe amúgy nem sok, 134 a volán szerint. 

Tehát jött ő.  Előtte héten végig izgulás, hogy úristen, úristen jön. Hihetetlenül vártam és terveztem, hogy hogy legyen. Piknik a nagyerdőn és városnézés volt kitalálva. Végül városnézés, kedvenc gyrososnál ebéd, séta a nagyerdőn majd nálunk filmnézés volt a program. Mivel felhoztam a szobámba, ezért olyat tettem amit már évek óta rendesen soha. Rendet raktam, de nagyon durván. Mikor anyu meglátta csak annyit kérdezett, hogy kezdjen gyűjtögetni az esküvőre? Szóval nagyon készültem és pörögtem. Még sütit is sütöttem és egész jó lett. Éééés nagyon jól sikerült a nap. De este ment haza, pedig próbáltam rávenni, hogy esetleg toljuk ki a találkozást egész hétvégére, maradjon estére és majd másnap utazik haza, de hajthatatlan volt. Ésés annyira jól esett az sms-e, hogy éppen csak felszállt a buszra, de már hiányoztam, jókat vigyorogtam magamnak hazafele menet, biztos nem néztek hülyének, hogy fülig érő vigyorral sétálgatok. Rózsaszínfelhő, pillangók miegymás eléggé bejátszanak meg röpködés és vadalmaeffektus és szerintem senki nem fogja elhinni. Korán kelek.. magamtól.. és vigyorogva.. beteges. 

Következő hétvégén én utaztam hozzá, viszont már 2 napra. Szülőknek bemutatás megtörtént, elköszönéskor az anyukája azt mondta máskor is szívesen látnak, szóval nagyon nem baltáztam el a dolgokat. Együttalvás pipa, nem horkolunk, rugdosunk és a többi. Ráadásul elférünk egy sima ágyon ketten kényelmesen és megmutattam neki a The big bang theoryt. Eddig nem látta, sőt, igazából alig néz sorozatot, szóval ezen most változtattam, mert tetszik neki, szóval megnéztünk jó pár részt, mondjuk könnyű vele haladni, hisz csak 20 perces egy rész. Megmeg megnéztük a fűrész 2-t, és nem ijesztgetett vagy röhögött ki, pedig rendszeresen elbújtam és mellette nem is féltem tőle annyira, sőt rémálmaim se voltak, egy darab se se akkor se azóta. Ebbe mondjuk csak most gondoltam bele és meglepő, az első rész után azért volt egy-két kellemetlen éjszakám. Tehát pozitívan zártuk ezt a hétvégét is, de egyre nehezebb elköszönni. Egyszerre előny és hátrány, hogy csak hétvégén tudunk találkozni. Tetszik, hogy hétköznap nem kell minden programom úgy alakítani, hogy ráérjek, viszont rossz, hogy csak úgy nem tudunk találkozni. Viszont még sosem vártam ennyire találkozást :)

Most hétvégén pedig itt volt, csütörtök estétől vasárnap délutánig. Ezt tessék figyelni, főztem rá. És élveztem! :D Ráadásul rájöttem, hogy tök egyszerű összedobni valami finomat és én is meg tudom csinálni és gondoskodhattam róla és úúú. Végre előadhattam a házitündérkét. Még sütit is sütöttem csütörtökön amiből péntek estére egy falat sem maradt. Ésés voltunk sétálni a friss hóban meg moziban megnéztük az Ózt (semmi sztori, szép látvány) meg voltunk sörözni és D. lecsekkolta, hogy rendben van, nem csak a rózsaszínköd miatt repkedek. Hű, szóval volt program rendesen. Így hirtelen ennyi. :)