Újabb mérföldkő pipa. Beköltöztünk az első és a költözés viszontságait figyelembe véve utolsó közös lakásunkba. Persze nem elválunk, hanem többet nem költözünk, mert az idegeinket kikészítette. Jött az ötlet februárban, hogy akkor most már kezdjünk el ténylegesen lakást nézni, mert lépni kéne meg a gyerektémát se kéne soká húzni és a többi. Az első kinézet lakást megnézni nem tudtuk, mert mire hívtam az ingatlanost pont megvették. A másodikat tulaj árulta és a képek alapján szerelmesek lettünk, najó elsősorban én, és gyorsan lecsaptunk rá, mert 2 napja volt fent a hirdetés, elsőnek néztük meg, de utánunk még vagy 20 ember be volt jelentkezve. Gyorsan megbeszéltük, hogy akkor megvennénk. Hétfőn megnéztük, kedden elfogadták a vételi szándékunk, szerdán már hitelközvetítőnél ültünk, aki felpörgette az eseményeket. Következő szerdán már aláírtuk az adásvételit, rá egy hétre a babavárót és leadtuk a lakáshitelhez a papírokat. 04.07-én aláírtuk a lakáshitelről a szerződést, 04.09-én már folyósították is az összeget. A gyorsaság miatt (változtak a kamatok, ezért sürgős volt) otp ügyfelek lettünk. Sír a szívem miatta, de ez van, valahogy megszokom 10 évig, aztán minél gyorsabban végtörleszteni szeretnék és menekülni. A kulcsokat egészen 08.06-ig nem kaptuk meg, mert kértek 2+2 hónap kiköltözést, mert amíg nem írtuk alá a hitelszerződést, addig nem is néztek lakást, a pesszimisták... Pedig az elejétől mondtuk, hogy nem lesz gond, mert minden kalkulátor szerint hitelképesek vagyunk, a hitelszakértő szerint is. Szóval vártak. Mi is vártunk, egy merő várakozás volt. Aztán hipp-hopp itt volt a költözés.
S. 2 hetes szabija 1 nap híján kb abból állt, hogy első héten festett és ikea bútort szerelt, második héten pakolt és kartont szabdalt. A család is mozgósítva lett. Anyu, anyós és sógor kb végig itt volt. Öcsém a festés és bútorszerelésbe szállt be, húgomék a költözésben segítettek a hétvégén, de velük a végére eléggé összekaptunk. Ment a szokásos bírálás húgom részéről, pl azt is megkaptuk, hogy jobban haladnánk ha lennének barátaink, akik segítenek a költözésben. Hát kösz... amúgy is bánt, hogy nem igazán vannak barátaim, de ezt még az orrom alá kellett dörgölni, pont egy ilyen stressz helyzetben. Így pl otthagytuk a régi lakásban az egyik könyvesszekrényünket, mert ők azt nem cipelik le és aztán fel a 8. emeletre, mert szétszedni nem sikerült a szegelt hátlapja miatt. Volt még egy "cuki" lomtalanításunk is, mert az előző tulaj itthagyott egy komplett nappali bútort, ami marhára nem tetszett nekünk, a kanapé foltos volt, szóval kitaláltuk, hogy elszállítatjuk. Kaptunk rá egy 30 ezres ajánlatot 4 m3 szemétre, oké, ennyiért simán belefér. Feljött a főnök, egy büdös szóval nem mondta, hogy ennél több lesz, így azt mondtuk oké, jöhetnek a munkásemberek, akik egy csapat indián volt, akik rögtön azzal indítottak, hogy ez 80 ezer. Kinyílt a bicska a zsebben és anyu is itt volt, aki elküldte őket melegebb éghajlatra, hogy akkor 30-ért vihetik a felét és húzzanak innen, mert nem lapra szerelték, amiről szó volt, hanem egyben vitték el, tehát ha nem adják le a hulladékudvarban simán eladhatóak. Rögtön elkezdtek alkudozni, hogy 70-ért az egészet leviszik. Utána hívtunk egy másik bagázst, akik 38, végül 42-ért, elvitték a kanapét és az akkora már lapraszerelt marha nagy akasztós szekrényt. A kanapéval rendesen megküzdöttek, így tőlük egy percig nem sajnáltuk, sőt őket kellett volna elsőre hívni, csak S. félrenézte a küldött linkjeimet.
Ráadásul az új lakásról kiderült, hogy éppen csótányinvázió alatt áll, az előző tulajdonosnál természetesen havi 1-2 volt csak a folyamatos irtás miatt, nálunk meg napi 3-4. Remélhetőleg csak a ház felújítása miatt indultak meg és nem állandó jelenség, mert iszonyat nagy példányok is előkerülnek. Igaz a legtöbb döglött vagy döglödő példány. Kivéve a tegnap előttiek... kb kiözönlött egy halom kispéldány egy résből miután egy bazinagy átfutott az éppen összeszerelés alatt álló étkező asztalunk alatti kartonpapíron. Kaptak egy adag tömény domestost a nyakukba, érezzék a törődést. A felettünk lakók önkormányzati lakásban laknak, alattunk meg egy zajos hiperpigmentált család van. Annyira szerintem nem vészes amúgy a zaj, amolyan sima panelzaj, ami már kicsit hiányzott is, de S. néha kezd kiborulni tőle. Ráadásul első este a klíma is bedöglött, a kaputelefon szintén meghalt (ezt már cseréltettük) és kb mindenhol lejt a padló valamelyik irányba, így a bútorokat össze-vissza ki kell egyenlíteni, hogy ne boruljanak fel, vagy a rajtuk lévő dolgok ne dőljenek el. A hideg vízórák gyári száma meg rosszul szerepel a Vízműnél. Az új hűtőnknél nem tudtuk eldönteni, hogy rendesen hűt-e, mert az elején 15 fok felett volt benne. De vettünk hűtőhőmérőt és úgy tűnik kezd beállni a hőmérséklet. A konyhabútor meg kb használhatatlan. Fel van gőzölve a borítás vagy le van szakadva az ajtó és rossz a beosztása és a kivitelezése. A csempéből hiányzik, ahonnan leszerelték a radiátort. Szóval van baj. A sok ikea bútor miatt 2 napig pedig csak kartont tépkedtünk és 4 napig kommandóztuk le éjszakánként a szelektív kukákba a környéken, mert a házét az össz mennyiség tizedével majdnem teleraktuk. Szerintem naponta kétszer minimum elváltunk az elmúlt 2 hétben.
A lakás kezd alakulni, de még sokat kell pakolnom hozzá, csak egyszerűen elfogyott az erő. Viszont a színeket imádom, amik választva lettek. A szobákban és a nappaliban is az egyik fal sötétzöld (Dulux - Békatutaj), míg a másik 3 nagyon világos szürke vagy szürke (Platinum farbe Havasi gyopár a hálószobák és Ezüst cserje a nappali). A sötét falra fehér bútorok, a világos falra sötét bútorok kerültek. A kanapénk pedig szürke.. :D A színes kiegészítőkön még gondolkozom.
A következő két napban még pakolok, de jövőhéttől rá kell feküdnöm az esettanulmányra az okj-hoz, mert lassan a véglegest kellene leadni és én még az első oldalt sem írtam meg belőle. Szóval kicsit le vagyok maradva. Ráadásul a költözés miatt kihagytam 1 órát, ami gyakorlás volt könyvvezetésből, amiből lassan vizsga lesz, de még nem teljesen állt össze a fejembe a mikor mit hova, így gyakorolnom is kellene rá valamikor. Necces napok várnak rám. Hétfőtől már nem pikkpakk érek be dolgozni, több, mint 1 óra lesz az út és többször kell átszállnom. Jó buli lesz. Így jár az aki kiköltözik a város másik végébe. Még szerencse, hogy oldalt nem váltottunk, csak égtájat...
Egyelőre vegyesek az érzések így az új lakásról. Tök jó, hogy végre saját és nagyobb. De ijesztő az egész helyzet, és folyamatosan bennem van, hogy biztos jó döntés volt? Nem lett volna egy jobb, vagy nem kellett volna jobban átgondolni, vagy máshol nézni? Viszont durva, hogy mennyire hiányzott a lakótelepi feeling. Ahogy megyek az utcán élvezem, hogy ilyen környéken lakhatunk. Játszóterek, iskolák, óvodák, kondi park, sok fa és zöld. Piac egy köpésre, apró üzletek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése