Jéé, augusztus van!

Nos azt se tudom hol kezdjem. Leginkább a munka viszi el a gondolataim. Egy szép július 20-i napon beállítottak délután a 2 új kollégával, mikor 21-re ígérték őket. Ez csak azért volt kellemetlen, mert egyáltalán nem voltam rájuk felkészülve. 20-a reggel vérvételre mentem, az is kriminális volt. Fél 7-re mentem, mert máskor amikor majdnem 7-re megyek is tök korai sorszámot kapok, gondoltam, most a fél 7-es időponttal az első 1-2-ben leszek. Meg a nagy... azt. Negyed 9-kor csapolták le a vérem, mert sikerült a bénább laborhoz sorszámot kapnom, ahol az elsőbbségieket is veszik (kismama, gyerek, cukorbeteg). És ész nélkül hívták a sorszámokat. Az én "normál" soromból csak 2 ember ment be mire a sürgősségi már a 25-nél tartott. Szóval emiatt most nem tudom, hogy azért lett szar a vérvételi eredményem, mert ki voltam száradva és az ájulás szélén voltam (meleg volt és maszkban kellett lenni), vagy tényleg ennyire szar a helyzet. De most diéta van, újra telepítettem a Yaziot, előfizettem egy évre, mert épp akciós volt, és jövőhéttől viszem a kaját kiszámolva, nem rendelek csak kivételes esetben.

Így totál leizzadva rohantam dolgozni, 9-re értem be. Akkor jött az IT, hogy átrendezzük az irodát a 2 újnak. Egy asztal adott volt, a másikat meg egy másik csoportból szereztük, ahonnan szülni ment, aki használta, vagyis jobban mondva a járvány miatt egyik napról a másikra nem jött be, amikor minden veszélyeztettet otthon maradt hirtelen, így az asztaláról vakartuk a matricákat vagy 1 óráig, illetve a szekrényét is ki kellett üríteni és kimosni. Ezek után még az ügyfelek is meg voltak hülyülve, végeztem egy feladattal mire frissítettem a rendszert lett 2 új. És ezek után tetőzésként az újakat lehozták kora délután. Na itt estem kb szét. Magyaráztam mindenféléről, igazából szerintem minden rémsztorit elmeséltem abban a pár órában. A legjobb, hogy rákérdeztek tőlem, hogy akkor ők most versenyeznek, mert a felvételi beszélgetés során a HR azt mondta 1 embert keresnek így mindketten meglepődtek, amikor aláíráskor aznap reggel azzal szembesültek, hogy ketten vannak. Na itt kezdtem habogni, hogy én nem tudom, csak pletykát hallottam, mert tény, tényleg csak azt hallottam. Ezek után másnap reggel már csak 1 ember maradt. M. mondjuk jópofa, meg első nap is ő volt a szimpatikusabb, mert kérdezett, míg a másik srác csak némán figyelt meg jött az iPhone így, Mac úgy, Apple a best szöveggel. Tiszta D. 2 feelingje volt. 

Szóval maradt M. 2 hete ő az új társam, helyettesem, de még nincs saját gépe, mert a Telenor malmai lassan őrölnek így járvány helyzetben, vagy a fene tudja. A lényeg, hogy az én gépemen próbál betanulni több, kevesebb sikerrel. Valamit az ügyfelek is érezhettek, mert nyári pangás van. Szerencsére. Így van idő magyarázni, többször átvenni, lassan haladni. Nincs pörgés. Így max azért megyek be picit hamarabb, hogy a másik feladatomra betanítsam F.-et. Én meg tanulom F. feladatait, mert úgy tűnik neki meg én leszek a helyettese... :D Viszont mivel nincs saját gépe M.-nek, így visszamondtam a szabimat, mert nem hiszem, hogy önállóan tudna dolgozni egy hét múlva én meg nem kapnék frászt, hogy nem tudom mit csinál. Menjünk biztosra. 17-én szabin leszek, mert már leszerveztük, hogy megyünk Békéscsabára intézni a második kört, de már előre szóltam, hogy viszem a gépem, tehát ha kell tudok dolgozni leszámítva azt az 1-2 órát, amikor az anyakönyvvezetőt intézzük. Ha nagyon reménytelen a helyzet, akkor pedig 18-án már dolgozom. Meglátjuk. Ha más nem, akkor októberben megyek hosszú szabadságra, nászút vagy mi a szösz. Szintén a jövő zenéje.

A munkahelyi hangulatot a héten még borzolta, hogy E. hihetetlenül buta. Egy ismerőse, akivel kevesebb, mint 2 hete találkozott kórházba került, mert 40 fokos lázzal elájult és covid gyanúval mintát vettek tőle. E. meg nagy boldogan újságolta, hogy mi történt és nem értette, hogy mi ettől miért kaptunk frászt. Persze botrány lett belőle, mert ugye a vezetőség felé kötelező jelenteni az ilyet és azonnali hatállyal hazaküldték, hogy legközelebb akkor jöhet ha az ismerős produkálja a 2 negatív mintát. Abból végül 1 lett, mert nem csináltak több szűrést neki az első negatív után, mert nagy veszekedések árán sikerült a lelet azon részét elkérni, amin szerepel a negatív felirat (a többi része ugye érzékeny adat, mert egészségügyi adatok), és ami látszik a szövegkörnyezetből valószínűleg csak azért tesztelték, mert lázzal kórházba került. De ment a kamuzás össze-vissza részéről (nincs eredmény, második mintát vettek, de az elsőnek sincs eredménye, stb), viszont amiért ilyen felelőtlen és buta, mert nincs rá jobb szó én többet nem ebédelek vele. Irodában elég messze ül tőlem, de ebédelni pont mellettem szokott. Szóval lesznek még itt sértődések, de nálam ezzel telt be a butasági fokmérő, mert az utóbbi hetekben már elkezdett idegesíteni, mert ugyanazokat a sztorikat ismételgeti, amiknek a felének semmi értelme, plusz van egy-két olyan szokása, ami szintén az őrületbe kerget, de ez még az elviselhető kategória.

A munka mellett a másik gondolat ami még lefoglal, hogy hogy lesz nekünk lakásunk, mert egyre jobban rajtam van a fészekrakó ösztön. A mostani lakás meg erre nem alkalmas, meg nem a miénk, így hiába vagyunk jóba a tulajjal, akkor is bizonytalan, bármikor mondhatja, hogy viszlát! Szóval kell egy saját, de kriminálisak a lakás árak... és nincs elég önerőnk, így tényleg elkezdtünk gondolkodni, hogy állami hitelt veszünk fel. A babaváró nem is tűnik annyira rossznak, mert szabadfelhasználású, elég hozzá 1 gyerek a továbbiak csak csökkentik az összeget, de nem feltétel a kedvezményhez. Azzal meglenne az önerő és utána tudnánk lakáshitelt felvenni és most esküvő után kéne meglépni, mert pl a fundamentám pont nem jár le addig, amíg még van a babaváró. Patthelyzet. Meglátjuk, meglátjuk, előbb legyen október járvány nélkül. Jó lenne, hogy legalább a lagzi még ha nem is full létszámmal, de összejöjjön. Fel akarom venni a ruhámat!