Erre a hétre már szavak sincsenek annyira pocsék volt. Tele problémás ügyféllel, problémás napokkal és semmi se úgy haladt ahogy kéne. Péntekre sikerült úgy felcsesznem az agyam, hogy olyan csináltam, amit egyetlen épeszű ember se tenne meg. Hulla fáradtan és idegesen akartam fizetésemelésről beszélgetni. Végül bőgés lett a vége, részemről. Fogalmam sincs hogy merek majd hétfőn az emberek szeme elé kerülni. A lényeg, a lényeg, hogy a lehető legrosszabb stratégiával kezdtem, hogy arra hivatkoztam, hogy a másik miért kap többet. És itt szépen a földbedöngöltek, egy hosszú pillanat erejéig az is megfordult a fejemben, hogy kirúgnak a szemtelenségem miatt, mert szóbeli figyelmeztetés is kaptam és hogy soha többet ne merjek ilyet csinálni, mert mégis honnan ismerem a másik fizetését. Nyílt titok, hogy minden újat ugyanannyiért vettek fel és többért, mint amennyit én kapok. De nem is fogok ilyet csinálni nyugi... a legközelebb mikor problémásnak tartom a fizetésem inkább felmondok. Aztán derült égből villámcsapásként a beszélgetés vége az lett, hogy fognak emelni ha megfelelek csoportvezető helyettesnek, hisz a főnök szeptemberi szabija alatt lesz a főpróbám. Itt pislogtam nagyokat, hogy mi van?! Nekem a legutóbbi márciusi infóm az volt, hogy nem lesz helyettes, csak ha szabin van én csinálom a levelezést és semmilyen helyettesi pozíció nem került szóba. Így behívta a nagyfőnök a főnököm is beszélgetni, hogy akkor ezt beszéljük át. A végén én visszakoztam, hogy félreérthettem valamit, mert ugyanarra a beszélgetésre mondta a főnök, hogy akkor mondta amire én úgy emlékszem, hogy azt állította, hogy nem lesz helyettes egy darabig. Itt akaratlanul bőgtem egy sort, hogy fáradt vagyok, sok volt a hét és sok a munka. Amire csak annyi volt a reakció, hogy hát igen, ez egy ilyen időszak. Ja.. szerintem a cégnél lassan én vagyok az egyetlen, akinek csak a hétvégék vannak, mint pihenés. Mindegy, visszakoztam, ezerszer bocsánatot kértem a viselkedésemért és ígérgettem, hogy többet ilyen nem fordul elő, ami biztos is. A büdös életbe nem beszélek többet a nagyfőnökkel, remélhetőleg semmiről sem és most megint erőteljesen nézegetem az állásokat és az október-novemberi szabijaimat szerintem erre fogom kihasználni. Bár valószínűleg megint nem lesz belőle semmi, mert ha jelentkezem egy állásra, ajánlanak egy jobbat, mert az eredetihez túl okos vagyok, az újra meg végül nem engem választanak. Kissé befordultam és elegem van az életemből. Az se dob fel, hogy 62 nap és legalább egy polgárink lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése