Elérkezett a "rettegett" év. Idén leszek 30 éves. Most már nincs mese, végérvényesen felnőttnek számítok. Így visszatekintve az elmúlt 10 év csak úgy elrepült. Mintha nemrégiben lett volna az érettségi, a BSc-s évek és izgulás az MSc felvételi miatt és az is már 7 éve volt. 2019-ben "ünnepeltem" a cégnél, hogy már 2 éve ott vagyok. 2 hónap múlva pedig 2 éve leszek a mostani pozíciómban, amibe szintén durva belegondolni, mert azt hittem ez az állás is csak átmeneti lesz, mint az előző. De nem jutok egyről a kettőre, bár most valami fejlődni látszik. D. cégen belül jelentkezett egy másik állásra, átvették, így jelenleg bizonytalan ideig nem tudok szabadságra menni, mert nincs helyettesem. De mivel ő volt a helyettese A főnöknek, így most megürült a pozíció és nem kinevezetten, de úgy tűnik megnyertem. Levelezni szeretek, a problémákra rájövök és meg tudom oldani és gyorsan tanulok, ami nem mindegyik munkatársamról mondható el. De nem mondhatod a szemébe, mert vérig sértődne. Szóval most éppen nem folyton azon járnak a gondolataim, hogy munkahelyet kéne váltani, hanem kivárok, hogy ebből mi lesz. Ráadásul aktívan keresik a helyettesem, aki lényegében helyettem lenne, mert konkrétan az én munkakörömre keresik az embert. Meglátjuk mi lesz, bár örültem volna ha nem így esküvő előtti izgulásban adják ezt elő.
Ha már esküvő. Most hétvégén voltunk egy nagyobb intézési körön. A polgárihoz beszéltünk meg jópár dolgot, S. öltönyéhez levették a méreteket plusz a kinézetét megbeszéltük. Egy vagyont ott hagytam előlegként a gyűrűkre, és voltam próbahaj, próbasminken. Utóbbi meseszép és minden fillért megér(t), előbbi viszont csalódás volt, de egyszerűen nincs erőm másikat keresni. Jó lesz ez verzióban elengedtem a témát. Legfeljebb ha nagyon béna lesz polgári után szétszedem a hajam és csurkában nyomom a lagzin. :D
Viszont az apróságok is kezdenek meglenni. Van hajdíszem, a tanúknak és a CM-nek megvan a kitűző. Szülőköszöntő ajándék is beszerezve, ráadásul olyan, amilyet akartam. A köszönőajándékot is kitaláltuk és imádom. (saját sütiformánk van! Tiszta menő) A ruhámat is megvettük januárban. Hát kicsit sem hasonlít arra, amit eredetileg elképzeltem, de majd csak májusban mesélek róla, mert ha S. unatkozik és olvasná ezeket a sorokat nem akarok róla semmit se elárulni :P
Már volt esküvői rémálmom is egyébként, szóval látszik, hogy elindult a visszaszámlálás. Már csak 69 nap van hátra és ásó, kapa, nagyharang. A legdurvább, hogy elkezdett repülni az idő. Eddig olyan nyugisan 300+, 200+, 100+ napnál voltunk, aztán hirtelen 80, 70 és már csak 69!
A héten megyünk táncórára, mert ugyan karácsonyra kaptunk keringő oktató dvd-t, de nem játszotta le egyikünk gépe se, így otthonról elhoztam egy ősöreg dvd lejátszót, nos a távirányítóba kifolyt az elem így használhatatlan, a dvd-hez meg kéne, mert ez az annyira régi típusú, ahol kattintgatni kell a leckékre, hogy elinduljon. Szóval ez bukta, így marad a tanár és meglátjuk. Kicsit kezdek miatta izgulni.
Szóval most minden második gondolatom az, hogy úristen, mindjárt május 9. van és esküvő. Eddig egyáltalán nem izgultam és nem is értettem meg azokat a menyasszonyokat, akik folyamatosan írták a facebook csoportokban, hogy jujj mennyire izgulnak. S. egyik barátjának utánunk szombaton lesz szintén az esküvője, és kölcsönösen meghívtuk egymást. A menyasszonnyal beszélgettünk és ő már hetek óta tiszta ideg. Szóval azt hiszem kezdhetek örülni. Rajtam csak most ütött ki a menyaláz.
Közben meg ugye amiatt is izgulhatok, hogy mi lesz ebből a koronavírus helyzetből. Mert az egy dolog, hogy szerintem csak felesleges pánikkeltés folyik, hisz nem durvább, mint egy influenza járvány, de ezt hiába mondom bármelyik ismerősömnek nem hisznek nekem, mert a média mást mond. Bár a médiában a szakértői cikkek is erről szólnak, hogy felesleges a pánik. Mondjuk emiatt a nászút ötletét elvetettük. Mármint az igazit amúgy is jövőre terveztük, hogy kimegyünk 3 hétre keresztanyuhoz, de azért idénre is jó lett volna valami mini max 1 hetes kiruccanás. Na mindegy, még kiderül.
Addig is emésztem, hogy lassan bekötik a fejem, életem legnagyobb rendezvényét szervezem és elérem a rettegett 30 éves kort is. Igazából a 2019. évről még annyit se tudok írni, mint tavaly a 2018-ról. Egyszerűen elrepült az év. Egyik pillanatban még január volt, aztán hirtelen május, majd október és hopp már 2020. Most pedig szintén csak úgy elrepült ez a 2 hónap. Valahogy anno nem teltek ilyen gyorsan a napok, hetek, hónapok. Ez vajon szintén a felnőtt kor számlájára írható, hogy ilyen gyorsan telik az idő, vagy a szürke hétköznapok miatt nem tűnik fel? Igazából egyre nehezebb egy mozgalmas hétvégét kipihenni, szóval én a kor számlájára írom a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése